Magyar Hírmondó 5. (1794. január-június, 1-50. szám)
1794-04-08 / 28. szám
nává tétetett, a’ kikben meg kívántatott, hogy bizonyos meghatározott idejűek és vagyonúak legyenek. E’ volt a’fundamentoma ezen első, és nagy újjításnak; de mindjárt nem látszott az elégségesnek, valamint nem látszana azoknak is, a’ kik jobbítást sürgetnek ebben a’ Gyűlésben. —— Az engedelem - adások , kéréseket eszközlettek, és a’panaszoknak meg hallgatását nevekedvre követte a’ békételenkedés. —. Látván a’ Nép, hogy szerentsés volt a* maga kívánságinak végre hajtásában, abból azt hozta ki, hogy hathatós az ő ereje; ’s ennek fontolgatásához fogott, a* helyett, hogy megelégedett volna azzal, a’mi engedtetett néki. Látta, hogy 26 millió Ember között nints több 3 millió aktivus Polgároknál, és hogy a’ Nemzet- Gyűlési Tagoknak Választói, oly erányaságban vagynak a’ Nem - Választókhoz, mint eggy, százhoz. Nagyobb része a Népnek, melly magát reformáció szerzőjének, és tárgyának tartotta, nem ítélte az említett intézetet elégségesnek arra,hogy részt vehessen annál fogva,Képviselője által a’ közönséges igazgatásban , a’ melly részvételt pedig elmúlhatatlanuúl szükségesnek tanulta lenni az új Filozófiából a’ szabadságra. A’magános Gyűlés-tartások, ’s a’ fel fegyverkeztetett Polgárok, eszközül szolgáltak néki, céljának elérésére, az az: Demokrátiának felállítására. ”