Magyar Hírmondó 5. (1794. január-június, 1-50. szám)
1794-06-03 / 43. szám
„Ezen nyomos gyözedelmek, és az egymás után, darab időtől fogva, olly hirtelen következett minden viadalok, a’ miilyen mértékben ditsőítik az eggyesültt Seregeket, ’s ezeknek Vezérjeiket, szintolly mértékben érzi ő Felsége, a’ határítélktől való hajlandóságnak, és közönséges buzgóságnak meg-újjított próbáit. Szerentsésnek tartja magát ő Felsége, hogy a’ vélle eggyesültt Hatalmasságoknál , olly világos bizonyságait szemléli az egész szívességü hívségnek; és hogy olly Sereggel bír, a’ melly mind inkább inkább neveli meg betsülhetetlen érdemeit, a’ maga kedves Fejedelmének szemei előtt. De szintolly elevenen hat F. Fejedelmünknek jó szivére, hogy mind ezen nyomos hasznokat drágán, és érdemes Férfiaknak, ’s hív Alattvalóknak vérekkel lehet megszerezni, eggy olly Nép ellen, melly a’ tirannusság, és törvénytelenség által igen meg vagyon erőltetve, ’s még végképpen is meg erőltettethetik. Ezen igaz indulattól viseltetvén ő Felsége, nem akarta, hogy a’ szerentsés történetek’ közönségessétételének szokott útján, vigye meg a’ Kurír e’jelen lévő gyözedelmi tudósítást a’Fő Városba, ’s ’ Felsége’ Tartománnyaiba; mert ha az Ellenség’ vesztesége háromszor ’s négyszer nagyobb is a’ miénknél, melly mintegy 2000 Emberre megy, még is ez, az Ö Felsége’ atyai szívére, és Státusaira