Magyar Hírmondó 5. (1794. január-június, 1-50. szám)
1794-04-22 / 32. szám
szabadsága forgott eszemben. Én is Barátjok voltam néha napján Daitonnak, és kolandnak. (Ez, Republikánus Ministerséget viselt nagy hírrel; de midőn látta volna, hogy néki is gilliotínra kell kerülni, maga magát megölte, ’s halva találtatott a’Párisi ország-síton ) De észre vettem, hogy ők Haza-árulók; azért is félbe szakasztottam a’ velek való barátkozást. Danton veszedelmes játékot akart kezdeni, és én vagyok az, a’ kittét denunciálom (feladom. ) Mit hajtok én a’ szép beszédekre, és magasztalásokra ? — Lezsánder feltétele meg nem állhat. de — — A’Gyűlés megnyugodott Robespierre szavain , és St Just hozzá fogott azon jelentésnek olvasásához, mellyet a’ Közjóra ügyelő Deputátió tettfel, az újjonnan el,-fogatott II. Gyűlési Tagok iránt. Ebben a’jelentésben következendő vádak hozatnak fel Danton ellen, hogy ő, Mirabo halála után, Lamethel, ’s Barnaveval öszve - esküdt; hogy ö, a’ törvény hozó (a második.) Nemzet Gyűlésben eggyik részre se hajlott ugyan, de Domitriénak testi lelki Barátja volt; hogy ö, Stengel Generálist, a’ ki megölette a Boer-vizénél állott Vigyázókat, oltalmazta; hogy ő.Minister korában Fabre d'Eglantinet Diimitriéhez küldötte, ’s ezen cselekedetnek következése a’ volt, hogy megszabadult a’ Pruszus Sereg; hogy ő úgy ditsérte Diimuriét, mint valamely Kátét, ’s érdemül