Magyar Hírmondó 6. (1794. július-december, 1-53. szám)
1794-09-12 / 22. szám
346 Felsége azonnal, Hadi - Tármester Gróf Cserfayt Ő Excellentziájára. — Akartam közleni a’ Sereggel , ezen változást. Bizonyosokká teszem egyszersmind , ezen alkalmatossággal a’Generálisokat, és Tiszteket általánfogva , valamint közönségesen az egész Ármádiát, hogy felette nehezen esik nékem ezen megválás. Kérem, győződjenek meg felőle, hogy illy derék Seregeknek bezsüllése, az Ő jó-akaratjokért és személlyes hajlandóságokért ’s barátságjokért való háládatosság, legdrágább érzékenységeim kozzé is valók lesznek mindenkoron ; valamint az ő emlékezetek is örökre kedves fog lenni nálam. Az ő fegyvereiknek szerencséjét és dicsösségét óhajtó kívánságom, kísérni fogják őket mindenütt, és ha megszűvnek is most Fejek és Vezérjek lenni, nem szünik meg mindazáltal soha bennem , az ő érdemeiknek csudálása, az ő tetteiken való örvendezés, és baráttságjokkal való ditsekedés. Hiszem, hogy úgy fogják ők venni belső érzéseimnek ezen ki-nyilatkoztatását, mint egy felbuzdiíott szív’ forró indúlatinak kitöltését, ’s hozzájok vanszó hajlandóságomnak, és tőlem való betsűltetéseknek vég -próbáját. “ Aqutsgránumból, August. 30 dikán.— A’Ts. Kir. Sereg’ mozgásaiból tsalhatatlanuil lehet látni, hogy minden órán elébb fog az idomúltis. Úgy értjük, hogy Luxas-