Magyar Hírmondó 6. (1794. július-december, 1-53. szám)
1794-10-10 / 30. szám
Az el tüntteké ment elébb 28-ra, de már azólta elő-keri iltek belőllök egynehányan. A’ hóittak közzül valók: Néhai Kapitány Magyary Lajos; Fő-hadnagy Jehárd, mind ketten az Antal Fő-Hg’ Regéből, és az ALvinczyéból Kapitány Báró Plonquet, a’ ki nem maradt ugyan halva a’ hartz mezején; de az ott vett sebtében már megholt. Tökéletesen viselték magokat minden Generálisaink, Szabális és Fő-Tisztjeink, — és az Antal Fő-Hg. ’s Alvinczy Regjei, valamint a’ Szitum Batalion is, alkalmatosságot találtak, újjabb meg újjabb próbák által, egéz különösséggel való bizonyítására vitézi bátorságjoknak. Hadi - Fármester Gróf WallisxrA azt írja Ferdinánd Fő-Herteg, hogy az, fő mértékben megnyerte az egész Seregnek hozzája való bizodalmát, és közönségesen csudáltatta személyes bátorságát. A’ melly tanyát, ditsőűl megtartott Népünk az ellenség ellen, elhagyta azt abból az okból, mivel az elsős időknek bekövetkezésével lehetetlen lett volna oda eleséget szállítani. Táborba szállott Aqui Városánál. Sept. 24-dikéig megtartotta Degot az ellenség , de nem küldött ki belőle Előlvigyázókat : az említett napon pedig elhagyta Degot is, Cairot is , ’s visszavonta magát Riviere de Ponenteben. (Ezen Előadás’ olvasásának alkalmatosságával is nagyon fogja segíteni, a’ képzelődést, a’fellyebb ém»