Magyar Hírmondó 9. (1796. január-június, 1-51. szám)
1796-06-07 / 45. szám
Márszó Generális. Ez , mindjárt olly vélekedését nyilatkoztatta Szuhai Úrhoz, hogy kéttség kívül a* Fegyvernyugvás’ idejének hosszabbítása eránt ment légyen által Majorunk hozzájok. Szuhai Úr azt felelte, hogy a’ Levél, mellyet által adott , fel fogná az ő kiíldettetésének valóságos célját fedezni. Ekkor kinyitotta Gén. Márszó a’Levelet, ’s álmélkodással telt el annak olvasására; álmélkodását pedig kemény mérgelődés váltotta fel. Vetkűl tulajdonította mind a’ két Fél’ Igazgatóinak, hogy meg nem akarnak eggyezni a’ Békesség’feltételeinn , melly szavaira ki vont zsebjéből Szuhai Úr némelly nyomtatott pappirossakat, és kérte Márszó Generálist, hogy olvasná el azokat, ’s győzné meg magát belőllök, hogy a’ Tsászári Felség, és az Angliai Udvar, illendőképpen el követtek mindent , a’ mit erányosnak láttak a’ közönséges Békességnek megszerzésére. — ,, Képzelheti Generális Uram ! — monda továbbá Szuhai Ur — hogy ha a’ Ts. K. és a’ Nagy- Britanniai Felségek’ ezen nyilatkoztatásának nem volt a’ Fr. Direktóriumra nézve foganatja , mi módon lehetett volna már most, midőn az Olasz-Országi szerentsénél fogva, ellene állhatatlan* itak tartja a’ maga erejét. Kéntelenek vagyunk* tehát fegyverrel nyitni annak megnyerésére utat, a’ mit szép szerént hijjában kerestünk. ■— S nem csak Márszó, hanem