Magyar Hírmondó 14. (1798. július-december, 1-52. szám)
1798-09-21 / 24. szám
lást tehát nem kívánhatják. Az újfahiy Konstantzinápolyi Tudósítások szerént , mellyeket már a’ Hamburgi Újság is közöl, Cairónál ismét megtámadta Bonaparte az Egyiptomi Sereget, de ott sokt vesztette .Nyotz ezerre van téve az elhullott Embereinek száma. (Hogy Egyiptom, első Hazája lett légyen a’ Tudományoknak ’s Mesterségeknek, tudják ezt mindenek, a kik tsak középszerű esméretével bírnak is a’ Históriáknak, de úgy ítéljük, hogy még a’ Históriákbann bővebbeni járatosok is Örömmel fogják olvasni, ha itt egybá summáljuk, a’ hajdani Egyiptomnak leg főbb nevezetességeit. — A’ föld»íveié»’ »agy mestersége, így nem éppen ott tálalódon is fel leg előízször, de ugyan csak ott ment tökélletességre. Éppen ezt lehet mondani a’ betegségek’ orvoslásáról. Az Égvisgálásra« szép alkalmatosság volt Sziptomban», mert az Ég, rendszerint fellelek nélkül szokott lenni. Ezen jó alkalmatosságot haszonra is fordították a Lakosok, és az Égitestekről való tudománynak fundamentoust megvetették; az Égvisgálásnál fogva, kitalálták továbbá az időnek napokra, hónapokra, ’s esztendőre való felosztását; 32 időszámlálás által pedig reá mentek a’ száravetés’ mesterségére. Minthogy esső ritkáan szokott esni, földjeik’ meg áztatása végett, mindenfelé el ágaztatták a’ Kílus vizét, oly kanálisok által, mellyekböl el lehetett vízzel boríttatni a’ földeket, ’s egygyesíteni is lehetett általuka*