Magyar Hivatalnokok Lapja, 1874 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1874-11-08 / 45. szám
III. évfolyam. 1874. Budapest november 8. 45. szám. MAGYAR Előfizetési ár: Egész évre . . . 6 frt — kr. Fél évre .... 3 „ — „ Negyed évre . . . 1 .. 50 „ Egyes szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 10 kr.-val számittatnak petitsoronként. Kéziratok nem szolgáltatnak vissza és névtelen közlemények nem vétetnek tekintetbe. Mi HIVATALNOKOK ÉS SZELLEMI MUNKÁSOK összes érdekeit képviselő. HETI KÖZLÖNY. Megjelenik minden vasárnap egy nagy negyedrétiven. Felelős szerkesztő : Tamássy Gyula. TARTALOMÉ. Kutassunk a sorok között. Az 1875. évi nettó előirányzat. A magyar tisztviselők országos egyesülete. Irodalmi hir. Heti krónika. Hivatalos rovat. Tárcza. (Embervásár Afrikában.) Nyilttér. Hirdetések. ^Szerkesztőség és Kiadóhivatal. Budapest, IX. kerület nagy főutcza 11. szám, a Kova, az összes kéziratok, a lap szellemi részére vonatkozó adatok, előfizetésekké, redlaraátiók küldendők. Kutassunk a sorok között. is. A tisztviselői kar anyagi kérdésének mind az illetőkre, mind pedig a hazára nézve üdvös és czélszerű megoldása korántsem oly jelentéktelen dolog, hogy azt egyszerű miniszertanácsi végzéssel, vagy a törvényhozó testületnél javaslatba hozott drágasági pótlékkal csak úgy sebtében elintézni lehetne. Minden felületes, elhamarkodott és az ideiglenesség bélyegét magán hordozó intézkedés csak még jobban bonyolul és elmérgesíti ezen ügyet. Sokkal nagyobb már a baj, sokkal inyebb a seb, hogysem azon félműtét által segíteni lehetne. Oly intézkedéstől, mely szilárd és megfontolt alapra nem építtetik, melynek sarkkövét a kényszerűség szülte tevékenység képezi, állandó és eredményes javulást nem várhatunk. Pedig, fájdalom, de ily intézkedésre lehet kilátásunk, mert a messiásként várt jövő év hajnala már csak mintegy hat heti távolságban van ; az előirányzatnak lapunk mai számában közölt tételei között bármennyire is kutatunk, nem találunk csak egy pontot sem, amelyből javunka valamit következtethetnénk. Minden tárcában a deficit szülte takarékosság és levonások, egészben véve pedig a legszomorúb pénzügyi helyzet képe. Mit várhatunk mindebből javunkra? nézetünk szerint, ha a helyzet ilyen marad, csakis sovány és ideiglenes intézkedést. Ismerjük törvényhozó testületünk tanácskozási módját, ismerjük a törvényhozóknak semmivel sem indokolt ellenszenvét, melyet kormányunk tagjai vajmi ritkán iparkodnak ellensúlyozni, enyhíteni és legyőzni. Méltán aggódhatunk, hogy ha hozzá fognak szomorú pénzügyi helyzetünk tárgyalásába és az előirányzat megállapításába, a sok fekete pont között igen kevés rózsás szín fog javunkra kicsillámlani. És ha legalább már azt látnok, hogy ügyünk napirendre tűzetett, ha azt látnok, hogy van ügyünkért küzdő több oly bajnok, ki a tisztviselők anyagi helyzetének beható ismeretére törekszik, hogy így jól felfegyverkezve léphessen majdan a méltányos és jogos ügy védelmére ! De mindez nincs így, és ha továbbra sem történik semmi, könnyen ki leszünk téve annak, hogy az újév nyakunkra lép, és anyagi négy kérdésünk megoldásától csak annyira leszünk, mint most Nem kételkedünk mi pénzügyérünk komoly és jóakaró szándékában, meg is vagyunk arról győződve, hogy helyzetünket, miként monda, ismeri, de mindez a törvényhozó testülettel szemben még kevés, és végeredményében a drágasági pótlékon kívül egyébre alig fog vezetni. Pedig ezzel a bajon segítve nincs, és ily czélra nem vezető félszeg intézkedés nem más, mint egy fizetési képességünket fölülmúló váltónak sovány prolongálása, mely után nemsokára be szokott ütni a mindent leromboló krach! Fél tehát pénzügyminister úr! ha férfias nyilatkozatát eredményesen akarja beváltani, akkor ügyünket már most melegen felkarolni, ápolni és védelmezni kell. Ki kell nyilván jelenteni, hogy a magyar állami tisztviselők helyzete elviselhetlen, — hogy az államnak részpénzviszonyaink daczára is segíteni kell, — hogy ideiglenes drágasági pótlékkal a dolgot elintézni nem lehet, — hogy az ügy már annyira megérett, miként komoly tanácskozásra méltó, — és hogy ily tanácskozás sikeres kimenetelére szükséges a kérdés beható tanulmányozása, mire nézve küldjön ki a 1. képviselőház egy szűkebb bizottságot, mely a 72-ben benyújtott kérvény számtételeit tanulmányozza, a mai viszonyokhoz arányítsa, és mindennek alapján készítsen egy javaslatot.... és csak ezután következhetnék az érdemleges tárgyalás a plénumban, csak ezután kerülne a sor a póthitel kérdésére. Jelenlegi viszonyaink között ez volna legüdvösebb, ezt várjuk mi a pénzügyér úrtól, ennek keresztülvitelére kell hatnunk országos egyesületünk utján, és ettől várhatjuk nyomasztó helyzetünk gyökeres javítását. Junius. Az 1875. évi nettó előirányzat. A) Rendes szükséglet. 1875 frt. 1874. Királyi udvartartás.................... 4.650,000 4.650,005 Cabineti iroda .......................... 74,295 74,691 Országgyűlés.............................. 905,173 700,000 Közösügyi kiadások.................... 27.421,944 25.863,677 Központi nyugdijak.................... 234,537 248,392 Nyugdijak................................... 2.736,929 2.652,958 Államadósságok......................... 70,684,910 64.892,681 Horvát-Szlavonországok beligazgatása................................... 5.078,600 4.842,000 Fiume........................................ 87,860 87,860 Állami számvevőszék .... 140,550 150,000 Ministerelnökség......................... 327,980 329,080 Ő felsége személye körüli ministérium.................................... 58,000 60,000 Horvát - szlavón - dalmát ministerium................................... 46,550 46,550 Belügyministerium.................... 5.115,799 7.09,876 Pénzügyministerium.................... 7.013,090 8.302,066