Magyar Honvéd, 1990. augusztus-december (1. évfolyam, 22-43. szám)
1990-09-07 / 27. szám
■ Nyugállományban ■ A ballisztika - magyarul lövéstan - az a tudomány, amely valamilyen kilőtt test mozgásának jellemzőit összegzi, s ezzel lehetővé teszi, hogy előre meghatározható legyen a lövedék röppályája. A lövési folyamat teljes feltárása azonban igen magas szintű matematikai és más szakmai felkészültséget igényel. Dr. Kováts Zoltán nyugállományú alezredes immár huszonöt éve kandidátus, a lövészet tudós ismerője, aki a múlt évben korát meghazudtoló szellemi frissességgel készítette el és védte meg „A gáznyomásmérés gyakorlati problémái kézi lőfegyvereken” című nagydoktori disszertációját. Vajon milyen ember a katonatudós, aki még nyugállományban is a ballisztika ma is sok titkot rejtő világát választotta tudományos búvárkodásának színteréül? Ezzel a kérdéssel csöngettem Kováts Zoltán józsefvárosi lakásának ajtaján. Úgy képzeltem, hogy a jónevű katonatudós kissé szikár, morózus obsitos, aki élete nagy részét a katonai lőtereken töltötte. Amikor azonban leültünk beszélgetni, őszintén meglepett a hatvanegy éves nyugállományú katona fiatalos lendülete, szívből jövő nevelése és szellemes beszéde. Először arról érdeklődtem, hogyan lett katonatudós, hogyan került a ballisztika vonzásába. Azokat kezdte sorolni, akiknek hálás érte. A továbbtanulását ösztönző édesapját, aki a Vas megyei Szőcén volt földművelő, egyetemi professzorait: Pattantyús Ábrahámot és Mutnyánszky Ádámot, valamint Asztalos Gézát, Barkész Emilt és Nagy István Györgyöt, akik a Haditechnikai Intézetben önzetlenül segítették előmenetelét a katonai tudományokban. - 1949-ben az elsők között csaptam fel honvédkollégistának - mesélte Kováts Zoltán. A Nagyboldogasszony utcai, vagyis a mai Ménesi úti katonai kollégium első parancsnoka Solymár János százados volt, majd később egy időre a szolgálatvezető őrmesterek vették át a hatalmat, akik a kapcavizitet és a körletrendet sokkal fontosabbnak tartották, mint a jó egyetemi előmenetelt. Emlékszem, 1949 őszén ösztöndíjként napi 6 forint 50 fillért kaptunk, amiből meg is tudtuk tölteni a leendőnket. 1951 -ben általános gépészmérnöki, illetve fegyverszaki hadmérnöki diplomát kaptam és nyomban előléptettek főhadnagynak. - Hogyan kezdődött pályaíve a Haditechnikai Intézetben? - kérdeztem. - 1951-ben kerültem az intézetbe, ahol akkor már jó néhány régi, jól felkészült hadmérnököt és katonatudóst-listáztak. Mindjárt kineveztek a fegyverosztály vezetőjének és először a tüzérségi lövedékek gyújtószerkezeteivel foglalkoztam. Kezdetben úgy nézett ki, hogy hamar felfelé ível a pályám, de hiába értem el jó szakmai eredményeket, pályaívemet kedvezőtlenül befolyásolta, hogy nem voltam párttag és ugyanakkor sokat kritizáltam az intézeti munkát. A Tüzérségi gyújtók című kandidátusi disszertációm tervével például már 1954- ben készen voltam, de végül csak 1962-ben lettem a hadtudomány kandidátusa. - A intézetben ezek szerint nem volt fontos a katonatudósképzés? - Az ötvenes években nagy létszámú Haditechnikai Intézetben a fő törekvés a haditechnikai eszközök korszerűsítése volt, a tudósképzés háttérbe szorult. Az ötvenes évek elején a csepeli papírgyárból az intézetbe került Nagy István György, kivételes képességű gépészmérnök, aki zöld utat kapott a tudományos könyvtár megalapításához és fejlesztéséhez. Jellemző például, hogy a baráti hadseregek közül kezdetben egyedül nálunk lehetett megtalálni a Nyugaton kiadott haditechnikai szakkönyveket és folyóiratokat. Akiben tehát volt tudományos ambíció s több nyelven beszélt, a könyvtár segítségével is magas szintű tudásra tehetett szert. Nagy István György és a fiatalon meghalt katonatudós, Lőrincz István szorgalmazta a haditechnikai ismeretterjesztést, s az ő ösztönzésükre kezdtem el én is írni. A Zrínyi Katonai Kiadónál 1964-ben jelent meg A páncélelhárítás eszközei című könyvem, amelyet Lőrincz Istvánnal közösen írtam. Az első önálló könyvem a Népszerű ballisztika volt, amellyel a lövéstan tudományába szerettem volna bevezetni a katonaolvasókat. A beszélgetésbe bekapcsolódott Kováts Zoltán felesége is, aki kezdettől fogva nagy türelemmel és megértéssel fogadta férje tudós ambícióit. Elmondta, hogy szabadidejüket a zene, a színház és a film közös szeretete, valamint a külföldi utazások tették tartalmasabbá. Az egészségügyi dolgozóként nyugdíjba került katonafeleség nem kis büszkeséggel sorakoztatta fel az asztalon férje könyveit, amelyek közül különösen nagy népszerűségnek örvendett a Haditechnika évezredei című vaskos kötet, amelyet Horváth Árpád technikatörténésszel közösen írt. Azt már magam is tapasztaltam, hogy kedveltek voltak Kováts Zoltánnak a Haditechnika fiataloknak című sorozatban megjelent munkái. A harcban éjszaka is látni kell, a Páncélosok és páncéltörők, valamint a Nyílpuska, puska, géppuska című kiadványok. S a ballisztika tudósa nemrégiben társszerzője volt a Kézilőfegyverek, valamint a 36