Magyar Horgász, 1957 (11. évfolyam, 3-12. szám)
1957. március-április / 3-4. szám
A Szövetség országos választmánya március 17-én az Építésügyi Minisztérium klubjában választmányi ülést tartott, amelyen a választmányi és vezetőségi tagokon kívül részt vettek az összes bizottságok tagjai is. Kolosszus József elnöki megnyitójában rámutatott azokra a nehézségekre, amelyekkel az elmúlt évben meg kellett küzdenie a Szövetség vezetőségének. Elsősorban foglalkozott a Földművelésügyi Minisztérium halászati osztálya és a Szövetség között fennállt ellentéttel. Az ellenforradalmi események után a halászati osztály átszervezésével beállott személyi változások az ellentéteket úgy látszik, megszüntették. A Szövetség és felügyeleti szerve, az FM Halászati és Vadászati Főfelügyelősége között a viszony ma már sokkal jobb, mint volt 1956-ban és a közvetlen azelőtti években. A vizsgálat — és ami mögötte volt Közölte azt is, hogy 1956 nyarán — különböző rosszindulatú feljelentések miatt — a Szövetségnél az Állami Ellenőrzés Minisztériuma vizsgálatot kezdett. Két revizor több, mint három hónapig vizsgálta a Szövetséget és a Horgász Szövetkezetet, eljárt a tagegyesületeknél és a vizsgálatot főleg olyan irányban igyekezett terelni, hogy bebizonyítsa: a MOHOSZ-ra, mint összefogó érdekképviseleti szervre nincs szükség. Ez a szándék nem volt ismeretlen a Szövetség vezetősége, de a horgászok előtt sem, mert hiszen a halászati szövetkezetek értekezletén felvett és a horgászegyesületeknek megküldött jegyzőkönyvben, valamint lapunk 1956. szeptember—októberi számában „Amiről végre beszélni kell” című cikkben napvilágra került a kérdés: szükség van-e a MOHOSZ-ra. A Földművelésügyi Minisztérium halászati osztálya felhasználva az Északmagyarországi Horgászegyesület és MOHOSZ közötti feszült viszonyt, az AEM revizorait úgy tájékoztatta, hogy vannak olyan horgászegyesületek is, amelyek a horgászügyek intézését szívesebben bíznák a megyei tanácsokra, mint a MOHOSZ-ra. , Jellemző, annak ellenére, hogy a revizorok sok horgászegyesületet felkerestek és igyekeztek a MOHOSZ ellen hangulatot kelteni, a miskolci Északmagyarországi Horgász Egyesületen kívül egyetlenegy egyesület sem volt, amelyik azt mondta volna, hogy a MOHOSZ-ra nincs szükség és a horgászok ügyeit a megyei tanácsok intézzék. Szükség van a HOHOSZ-ra ! A választmány tagjai — több mint 25 felszólalás után — egyöntetűen kijelentették, hogy a MOHOSZ-ra igenis szükség van és mind a választmány, mind a tíz kerületi intéző bízott tavaszi keszegezés a győri Kis-Dunán (Csacsovszky Géza felvétele) BESZA a MOHOSZ országos ság, de az ország összes horgászegyesülete is olyan értelemben foglalt állást, hogy a horgászok ügyeinek intézésére kizárólag a horgászok jogosultak. A Horgász Szövetséget a horgászok hozták létre és a Szövetségnek köszönhető, hogy a horgászok létszáma a felszabadulás óta több mint tízszeresére emelkedett. A titkári beszámolóban a Szövetség vezetősége tájékoztatta a választmányt arról, hogy a vizsgálat több mint három hónapig tartott és közvetlenül az októberi események előtt ért véget. Nem történt szabálytalanság A vizsgálat semmiféle olyan lényeges pénzkezelési vagy ügyviteli szabálytalanságot nem észlelt, amely bármiféle intézkedést tett volna szükségessé. A vizsgálat anyagát és a vizsgálat folyamán bevont ügyiratokat, pénztári mellékleteket stb. az AEM-től a Szövetség visszakapta. Ismét beigazolódott, hogy annak az egy-két — mindig ugyanabból a baráti körből adódó — feljelentőnek sohasem volt igaza és a legmagasabb szinten megtartott vizsgálat sem tudott szabálytalanságot a MOHOSZ vagy annak vezetősége terhére megállapítani. A vizsgálat anyagába tartozott Csacsovszky László, a Petőfi H. E. tagjának az 1955. évi közgyűlésen elhangzott bejelentése, valamint Zorger Antal, ugyancsak a Petőfi H. E. tagja és öt társának olyan bejelentései, amelyeket már az ABM előtt mindenféle hatóság kivizsgált. Mindenesetre szomorú az, hogy az ABM két alkalmazottja több mint három hónapig foglalkozott olyan ügyekkel, amelyeket előttük már több hatóság és szerv kivizsgált és semmiféle szabálytalanságot nem észleltek. Reméljük, hogy a jövőben hasonló esetek nem fordulhatnak elő. Az Állattenyésztési Főigazgatóság vezetője a halász-horgász érdekellentétek FM-nél történt tárgyalása alkalmával kijelentette, hogy a MOHOSZ autonóm szerv, kizárólag a tagdíjakból tartja fenn magát és ennek megfelelően a jövőben csak a horgászközösség által választott bizottságok lesznek jogosultak a Szövetség gazdálkodását felülvizsgálni. Az állami szervek kizárólag azt ellenőrzik, hogy a Szövetség alapszabályszerűen működik-e és nem folytat-e államellenes tevékenységet. A jövőben tehát a Szövetséget megkímélik attól, hogy néhány ember vélt személyes sérelme, vagy személyi bosszúja alapján állami hivatalok nagy költségen felesleges munkát végezzenek. A hosszantartó vizsgálat miatt nem tudta a Szövetség vezetősége az országos választmányt összehívni, majd amikor a lehetőség arra már meglett volna, közbejöttek az októberi események, ami miatt a közgyűlést is el kellett halasztani. Határozat a közgyűlés megtartásáról A Szövetség vezetőségének javaslatára a választmány úgy határozott, hogy amint a fennálló rendeletek lehetővé teszik és a hatóságok az engedélyt megadják, újabb előkészítő választmányi ülés után meg kell tartani — lehetőleg június végéig — a közgyűlést. Addig is az 1956. évi költségvetési kereteken belül kell intézni a Szövetség anyagi ügyeit. A titkári beszámolóhoz több mint huszan szóltak hozzá és a megadott válaszok után azt a választmány tudomásul vette. A Szövetség könyvelője rövid beszámolóban ismertette a pénzügyi helyzetet. Általában túllépés nem volt, a helyenkénti eltérés abból adódott, hogy 1956. december 31-ig 34.719 felnőtt és 6616 ifihorgász kapott állami horgászjegyet, ami 30 százalékos emelkedést jelent a tervezettel szemben. Ez az örvendetes emelkedés természetszerűen magával hozta, főleg az adminisztrációs és ellenőrzési költségek emelkedését is.