Magyar Horgász, 1995 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1995. december / 12. szám
a mélyvízen lehet fogni ebben a nyarat idéző kánikulában. Kora reggel még elkelt a meleg holmi, de tíz órakor már a mezőny nagyobbik része ingujjra vetkőzött és napozott, mert hiába került terítékre a Rapala teljes kollekciója, halat nem sikerült fogni. Tizenegy óra tájban aztán varázsütésre „megindult” a hal. A csongrádi Barta Zoltán két balinja borzolta a kedélyeket, Füstös Gabi is kiszedett egyet, Buzássy Pista is beleszaladt egy balingyerekbe, és Nagy András kiló fölötti balinja már megmentette a szakírók becsületét... Ádáz harc alakult ki a legkisebb hal kifogója büszke címéért. Sokáig úgy tűnt, hogy Gyulay Ferenc 103 gros(!) csukáját már nem lehet alulmúlni, amikor a verseny lefújása előtti percekben a budapesti Jánosi István „lehajrázta” egy 100 gr os balinnal. Javaslom, jövőre adjunk díjat a legkisebb ivadék kifogójának. A jutalma lehetne - mondjuk egy rendesebb eresztőháló... Minden jó, ha jó a vége, nemcsak napoztunk, de pergettünk is - halat is fogtunk. Sajnos, tanulságul levonhattuk, hogy a Tisza már csak hajdani szépségét őrzi, de halait nem! Ami pedig a verseny végeredményét illeti: 1. Barta Zoltán csongrádi versenyző 1440 gr. Övé lett a Magyar Horgász Rapalakupa, és a Rapala cég gyönyörű pergető készlete. Barta Zoltán kedvenc vize a Körös torkolata, legnagyobb kifogott hala egy 18 kilós amur, amit kivételesen nem pergetve, hanem fenekezve fogott. A kupára nagyon készült, a testvérével már három napja az örvényi Tiszán edzőtáboroztak. 2. Nagy András Béla 1315 gr. - Valljuk meg őszintén, nagy szégyen lett volna, ha nem fogunk semmit - mondta mosolyogva. - Szerencsém is volt, mert három órán át dobáltam megállás nélkül, és két-három kapásból sikerült egy rendesebb halat kifogni. Nagyon kellemes verseny volt, rokonszenves ellenfelekkel, nekem pedig külön öröm, hogy Pali bátyámmal megint együtt horgászhattam! Nagy András Béla nyerte a Magyar Horgász Klub díját, övé lett a legnagyobb hal kifogójának járó díj, és elnyerte a legeredményesebb szakírónak felajánlott díjat is. 3. Gál Tamás 1300 gr. Az Egerből ékezett versenyző szép csukájával tette emlékezetessé a napot. 4. Füstös Gábor 650 gr. 5. Buzássy István 310 gr. 6. Ledvényi Csaba 270 gr. A legkisebb hal kifogója Jánosi István lett. Krámer Tibor díját, egy DAM Quick 340 orsót kapta ajándékba. A legjobb páros díját, a szegedi Selle Üzletház értékes ajándékait Barta Zoltán és Barta István vehették át. Az ünnepélyes eredményhirdetés után a Tisza-tavi Horgász Egyesületek Szövetsége látta vendégül ebédre a résztvevőket a Hableány étteremben. írta és fényképezte: ZÁKONYI BOTOND Barta Zoltán, a győztes Nagy András Béla, a legeredményesebb versenyző veszi át a díjat a Magyar Horgász főszerkesztőjétől A kupa kapcsán a Tisza-tóról Derű, jó hangulat és bizakodás: azt hiszem, ez jellemezte a versenyre gyülekezők kedvét, amit a gondos és figyelmes rendezés csak tovább fokozott, s persze a csodálatos napsütés, a szélcsendes gyönyörű ősz. Teljesen érthető és jogos volt tehát a várakozás, hogy valamilyen szép eredménnyel rukkoljunk ki a versenyen, amelyet a közhiedelem szerint az ország egyik legjobb horgászvizén rendezett meg a Magyar Horgász. Aki nem ismeri alaposan a Tisza-tó jelenlegi helyzetét, azt bizonyára hideg zuhanyként érte a mérlegre kerülő halak látványa. Többségében méreten aluli balinok, közel százhúsz horgászóra és becslésem szerint legalább 12 000-szer eldobott és behúzott Rapala wobblerek „eredménye”... Nem akarok ünneprontó lenni, de ez a verseny is arra figyelmeztet, hogy tragikusan leromlott a Tisza halállománya. Ez az elszomorító folyamat az elmúlt 5 évben gyorsult fel itt a Tisza-tavon és a hozzá tartozó folyószakaszon: ott, ahol a 2. helyezéshez bőven elegendő egyetlen balint fogtam (nagy szerencsével!), 6-8-10 ével ezelőtt akár 15-20 telin is horogra akadt három óra alatt. De nemcsak telin lett kevesebb, a többi halfaj is vészesen fogy, űzött és agyonhajszolt lett, egyre rejtőzködőbb életet él a még meglévő halállomány. Ezen a helyzeten csak telepítéssel képtelenség gyökeresen változtatni. Már jó ideje és jó néhányan hangoztatjuk, mondjuk mániákusan: csak a halak életterének megjavulása hozhat változást. Ivóterület kell, megfelelő viszinttartással füves kiöntéseket kell teremteni az ívási idősíkban, hogy a halak leivhassanak, az ivadék kikelhessen és felnőhessen. Ehhez kérjük itt is, újra a vízügy segítségét. Tudjuk, hogy számos igényt, érdeket kell figyelembe venni a vízszint szabályozásakor, de bizonyos vagyok benne, hogy lehetne olyan kompromisszumot találni, ami lényegesen nem sértene érdekeket, ugyanakkor a halaknak jobb életteret teremtene. Mert nemcsak arról van szó,hogy néhány ezer horgásznak több halat adjunk, ennek a régiónak éltető gazdasági ereje lehetne a horgászidegenforgalom-ehhez azonímatermésztes halállomány saporodása, sok hal kell. Aki ezt nem látja be, és hatalma, lehetősége birtokában nem tesz érte, az az ország jövője ellen cselekszik. Valamikor a Soroksári-Duna-ág volt az ország legjobb horgászvize - ma sajnos a „legjobb” úton haladunk, hogy a Tisza-tó is a Duna-ág siralmas sorsára jusson. Muszáj ezt megvárnunk, statisztaként tehetetlenül végigasszisztálnunk?! Elképesztő, hogy más kárán, korábbi vétkeinkből sem tudunk tanulni: a Duna-ágon a vízi közlekedés szabályozatlansága miatt évtizedeken át pusztította az ikrát és az ivadékot a hajók és a nagy motorcsónakok által vert folytonos hullámzás, míg végre korlátozó intézkedéseket hoztak a vízi közlekedésben. Vajon a Tiszán is évtizedeket kell arra várni, hogy hasonló szigorításokat hozzanak, s a nagy hullámokat verő, a halak és a horgászok életét megkeserítő, lehetetlenné tevő vízi járműveket csak egy bizonyos területen, pl.az Abádszalóki öbölben engedjék közlekedni ? Elég nagy a Tisza-tó területe ahhoz, hogy mindenki békében megférjen rajta, csak ésszerű szabályozás és a törvények betartása kell hozzá. A horgászverseny mindig ünnep is, ahol legszívesebben csak örvendezne az ember - ha azonban bajt lát, kutya kötelessége elmondani, mert különben hiteltelen, sőt hazug marad. Derű, jó hangulat és bizakodás: remélem, hogy ez jellemzi majd az elkövetkező évek Magyar Horgász- Rapala-kupáit is, de nemcsak a verseny előtt, hanem a végén is, amikor a mérlegre kerülnek a halak... NAGY ANDRÁS BÉLA Magyar Horgász 1995/12 5