Magyar Idők, 2017. július (3. évfolyam, 151-176. szám)
2017-07-15 / 163. szám
14 LUGAS PROGRAMOK Viva la musica italiana! Itáliát mindig is a pezsgő zenei élet jellemezte, ráadásul nem csak az itáliai zeneszerzők tudtak igazi olasz zenét írni. A Budapesti Vonósok Viva la musica italiana! című koncertjén Händel, Salieri, Telemann, Bach és Sammartini művei hallhatók. Furulyán közreműködik: Maurice Steger. Helyszín: Esterházy-kastély (Fertőd, Joseph Haydn utca 2.). Időpont: július 15., szombat 19 óra. Shakespeare, Sonnet 66. A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Shakespeare, Sonnet 66 című előadásán Szabó Lőrinc jól ismert fordításában hangzik el. Rendező: Kokan Mladenovic. Helyszín: Gyulai Várszínház (Gyula, Kossuth utca 13.). Időpont: július 15., szombat 20.30. Makám családi koncert. A Makám együttes azokat a játékos kedvű felnőtteket is várja a családi koncertjére, akik nem riadnak vissza a karikás szemű nyúl rémálmaitól, az álmedve téli settenkedéseitől vagy a csigabigák tavaszi báljának vendégseregétől. Helyszín: Dunaparti Művelődési Ház (Szentendre, Duna korzó 11/a). Időpont: július 16., vasárnap 10 óra. Tokaji fesztiválkatlan. Világörökségi helyszínen, Tokajban, a használaton kívüli külszíni bányakatlanban lesz Kelet-Magyarország legújabb és legnagyobb rendezvénye. A Tokaji fesztiválkatlan műsorán Nostradamus - Világok vándora címmel az ExperiDance-repertoár leglátványosabb koreográfiái is szerepelnek. Helyszín: Tokaj, Bodrogkeresztúri út 2. Időpont: július 16., vasárnap 20.30. Viszáki pajtanapok. Szarvas József színművész Örökségünk, Kaszás Attila, 10 címmel rendezi meg a viszáki pajtanapokat az Őrség belső részén, a saját kertjében felavatott Kaszás Attila Pajtaszínházban (KAPSZ). Esténként a Kaposvári Színművészeti Egyetem előadásában Shakespeare Rómeó és Júliája, a marosvásárhelyi Yorick Stúdió produkciójában Kocsis István A tér című drámai monológja, majd a felvidéki Csavar Színház zenés költői előadása látható. A Tárt kert közösség és Stremeny Géza kiállítása július 22-ig látogatható az egyhetes rendezvény keretében. Helyszín: Kaszás Attila Pajtaszínház, Viszák. Időpont: július 17-23., hétfő-vasárnap 17 óra. Virágh András-koncert. Budapest legnagyobb és legszebb hangú koncertorgonáját szólaltatják meg a bazilikában fellépő orgonaművészek hétfő esténként, hogy az énekes közreműködő művészekkel együtt előadják Albinoni, Caccini, Bach, Mozart, Schubert, Gounod, Bizet, Rachmaninov, César Franck vagy Liszt Ferenc orgonaműveit és leghíresebb templomi áriáit. Legközelebb Virágh András orgonakoncertje hallható. Helyszín: Szent István-bazilika (Budapest V., Szent István tér 1.). Időpont: július 17., hétfő 17 óra. Nagy-Mózes-Mascart-trió. Nagy János Erkel-díjas zeneszerző és jazz-zongorista évek óta együtt muzsikál Mózes Tamara zongoristaénekesnővel. Most az Opus Jazz Clubban koncerteznek Vincent Mascart francia szaxofonművésszel. A formáció tág teret nyújt a zenei ötleteknek, a műsor saját szerzeményekből és sztenderd átdolgozásokból áll. Helyszín: BMC - Opus Jazz Club (Budapest IX., Mátyás utca 8.). Időpont: július 18., kedd 21 óra. A Kolozsvári Művészeti Egyetem tárlata. A Kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem Erdély egyik legrégebbi képzőművészeti intézménye. Pécsi kiállításukra a festészeti és szobrászati tanszék tanárai és diákjai válogattak legfrissebb munkáikból. A tárlat augusztus 20-ig látogatható. Helyszín: Pécsi Galéria (Pécs, Széchenyi István tér 10.). Időpont: július 21., péntek 17 óra. Lajkó Félix a Kultkikötőben. Nevezték már az ördög hegedűsének, a Vajdaság Paganinijének, de ő minderre csak a vállát, pontosabban a vonóját vonogatja: „Csak a zene érdekel, erre fókuszálok!” Lajkó Félix és népzenész barátai idén a Folk című produkcióval lépnek fel a Kultkikötőben. Helyszín: Nagyszínpad (Balatonföldvár, Bajor Gizi sétány 1.). Időpont: július 21., péntek 20.30. (Programajánlatok a programok@magyaridok.hu e-mail címre küldhetők.) ZENE - Fél évszázados hangfelvétel az Ifiparkból Renitenskedők Hegedűs István Kilencszázhatvanötöt írunk. A füstölgő kipufogójú, indigókék, ezüstcsíkos oldalú Ikarus zihálva-dohogva kaptat az Erzsébet hídon, hogy első budai megállójánál megszabaduljon utazóközönségének felétől-harmadától. Konfekcióöltönyös, fehér inges, nyakkendős fiúk, blúzos, valamint térdet takaró szoknyájú lányok három-négy fős csoportokba verődve igyekeznek a Budai Ifjúsági Park bejáratához. Az ötvenes évek jampikorszakán túl vagyunk, a farmer csupán nyomokban fedezhető fel Kádár gulyáskommunista Magyarországon; a négy évvel korábban társadalmi munkában helyreállított vadonatúj ifjúsági szórakozóhely amúgy sem fogadná be a „renitens”, „Nyugatot majmoló” ruhadarabban érkezőket. Fület takaró hajviseletről szó sem lehet, amennyiben valaki mégis kitűnne a sorból, úgy a kiszuperált belügyesekből toborzott, díjbirkózó küllemű beengedőemberek azonnal kitessékelnék. Az Atlas már készülődik, próbálgatják hangszereiket. De kiféle, miféle is az az Atlas? Öt, a hatvanas években tinédzserkorát élő fiatalember (Flamm Ferenc, Bíró Gábor, Horváth György és a Szabó testvérek - György és János) úgy gondolta, zenekart alapít. Megtehették, hiszen rendelkeztek az akkor elengedhetetlen kritériumokkal: a barátság, a közös zenei ízlés és persze - kotta híján — a rátermettség a külföldi dalok hallás utáni lekoppintásához. És az Atlas esetében mindez kipipálható. Ma már kissé megmosolyogtató e megközelítés, ám a hatvanas években, amikor a beat „ügynek”, egyfajta konformizmus elleni lázadásnak számított, az érintettek mindezt halálosan komolyan gondolták. Visszatérve az ötös fogathoz: a kezdetekben tisztán hangszeres muzsikára épülő repertoárt Makrai Pál énekes-baszszusgitáros érkezésével sikerül bővíteni néhány kiváló The Rolling Stones- és egyéb interpretációval, s ez kifejezetten jót tesz az immár hattagú bandának. Akkoriban egyrészt a gyártókapacitás, másrészt a műfaj lesajnálása miatt hanglemezről, stúdióról még csak nem is álmodhattak a beatesek, ezért bizonyos, jónak ígérkező eseményeket alternatív módon rögzítettek. Közben megtelik a nézőtér - a placc, ahogy annak idején mondták, szolidan, illedelmesen, ugyanakkor mégis mellbevágóan megszólal a gitár. Mintha Hank Marvin pengetné. A pincérek korsó sörökkel zsúfolt kerek alumíniumtálcákkal egyensúlyozva ingáznak a táncban megfáradt párok között. Hiszen a beatkorszak hajnalán a The Shadows, a The Rolling Stones, Willie Dixon vagy Ray Charles muzsikájára még javában ropják a fiatalok. Nem véletlen tehát, hogy az Atlas korai, soulos-fúvós időszaka előtt épp a rhythm and bluesszal hódít. Egykori gitárosa, Bíró Gábor - akit egymás között csak Dokinak hívnak - olyan hűséggel hozza a Shadows-hangzást, akár néhai kortársa, Faragó Judy István. Féltett kincsként őrizte azt a magnetofonszalagot, amely az egyik 1965- ös ifiparki koncertet vagy annak részletét rejtette évtizedekig. Hogy az Atlas munkássága az emberek lelkéből nem tűnt el nyomtalanul, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Cserba János öt demofelvételt menekített meg a hálás utókornak, s ezeket égették most CD-re. A saját, valamint átdolgozott instrumentális dalok bonuszként egészítik ki a 14 koncerttételt. Közülük mindenképp említést érdemel a saját szerzeményű The Rocker a korát megelőző gitárbravúrjával, valamint fergeteges koncerthangulatával, de ott a tradicionális Romanian Dance vagy épp a lemezindító, Ventures-hangulatot árasztó Makrai-kompozíció is, a Baby. Mindemellett éppúgy telitalálat a Ray Charles-féle What Do I Say, mint a pergő ritmusú, ugyancsak saját szerzeményű virtuóz szájharmonika-darab, a Charlie. Már az is csoda, ha valaki fél évszázadon keresztül megőriz egy zenei ősleletet. Erre mindeddig egyetlen példa akadt: a Liversing. Az pedig különösen csoda, hogy az Atlas Just Playin’ Rhythm and Blues! albumának hangminőségét az erdélyi Metropol együttes alapítójának, a freiburgi egyetem professzorának, Virányi Attilának sikerült több mint élvezhető állapotba hoznia. S ezzel egy korszak lenyomatát az utókor elé tárni. (Atlas: Just Playin’Rhythm and Blues!Moiras Records, 2017) Fiatalok várakoznak a Budai Ifjúsági Parknál, a mai Várkert Bazárnál, 1969 Fotó: Fortepan HONLAP- Nyáriasan, fiatalosan a kultúráról Elhagyott papír Kulin Borbála Az irodalmi, kulturális folyóiratok számára az online felület létrehozása eleinte főként az archív anyagok könynyen elérhető tárolását szolgálta, majd számos lap kényszerült arra, hogy a támogatói források beszűkülése miatt, a print kiadás költségeit nem tudván tovább vállalni, elektronikus változatra váltson, így sok online folyóirat felületén járva érezhetjük még a „papír emlékét”, főként formai tekintetben. A kulter.hu-val más a helyzet: a Debreceni Egyetem magyar szakos hallgatóinak lelkesedéséből indított és fenntartott kulturális magazin már új generációs lap, kifejezetten az online világba született. Ezt tükrözi a rendkívül igényes dizájn: a mai netes olvasói igényekhez igazodva a képi illusztrációk fontos szerepet visznek a megjelenésben, s itt nem találkozunk rossz felbontású képekkel. A fiatalos külső és tartalom hamar komoly olvasói tábort vonzott maga köré, néhány év alatt a kulter.hu a fiatal kultúrafogyasztó nemzedékek egyik leglátogatottabb oldalává vált. A kínálat színes, a kortárs irodalom mellett heti rendszerességgel frissülve olvashatunk kritikákat filmekről, kiállításokról, színházi előadásokról, fesztiválokról, könnyűzenei produkciókról, igen élénk a kulturális híreket szolgáltató rovat is. Tavaly pedig a kulter.hu felületére költözött a nagy múltú, patinás debreceni irodalmi folyóirat, az Alföld elektronikus változata is. Ha most barangolunk az oldalon, a Vizuálkult rovatban Borda Réka írását olvashatjuk a Modern Receptorok című kiállításáról, melynek kiindulópontját az Antal-Lusztig-gyűjtemény adta, s melynek darabjaihoz Kozári Hilda társított saját variánsokat, és kért fel további alkotókat Antal Péter és Nagy T. Katalin közreműködésével. Az írás a kiállított műtárgyak tárgyiságát, fizikaiságának élményét emeli ki, valamint azt, hogy a tárlat kiváló válogatást nyújt a kortárs hazai képzőművészetből, és az ország legnagyobb kortárs művészeti kollekciója, az Antal- Lusztig-gyűjtemény újabb szeletével is megismerkedhetünk. A rovat másik írása értő véleményt fogalmaz meg Mundruczó Kornél új filmjéről, a Jupiter holdjáról, amelyet „allegóriákkal telített megváltástörténet”-ként határoz meg, mely képi világában a szuperhősfilmekből és az akciófilmekből merít, olyan minőségben, hogy külföldi kritikusok a film egyes jeleneteit a Ryan közlegény megmentése című filmdráma grandiózus nyitányához hasonlították. A Popkult rovat két aktuális zenei fesztiválról, a 25. VOLT fesztiválról és a 10. Fishing on Orfű fesztiválról számol be afféle szubjektív napló keretében, a Litkult rovatban pedig két külföldi szerző regényéről olvashatunk kritikát. Toni Morrison 2008-ban megjelent regényéről, amely a születő Egyesült Államok idejébe, a XVII. századba vezeti az olvasót, valamint Neil Gaiman Északi mitológia című új kötetéről, amelyben a skandináv mitológia történeteit meséli el saját változatban. A Szépirodalom rovat, szokásához híven, a legfiatalabb szépírói generáció, a ’90-es években született szerzők írásait hozza, ezúttal Tóth Vivien prózáját és Geller Kiss Tamás verseit, a Kultprogramok rovatra kattintva pedig részletes és jól áttekinthető táblázatban igazodhatunk el a portál által ajánlott debreceni kulturális programokról. Fenn, jobb oldalon az Alföld logójára kattintva pedig már egy másik folyóirat archív írásai közül válogathatunk, ilyenkor a fenti menüsáv is az Alföld rovatstruktúrájára vált, bár a dizájn ugyanaz, mint a kulter.hu-é. Ez picit zavaró, főként, hogy a két Szépirodalom rovat címének megjelenése között nincs semmi különbség - én egy pillanatra így eltévedtem, hol is járok épp -, bár a tartalom hamar eligazít természetesen. Csak vissza kell klikkelnünk a bal oldali kulter-logóra, és máris visszacsobbanhatunk a fiatal magyar kortárs kultúra üdítő medencéjébe. (Kulter.hu) 2017. július 15., szombat