Magyar Ifjúság, 1957. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-16 / 11. szám
rátl Jpsata a A Magyar Diákok Nemzeti Szövetsége a MÁVAG kultúrtermében tartotta ez évi szépségkirálynő választását. A nagy eseményt vidám bál, szórakozás előzte meg. A boldog királynő: Gáts Livia, a Teleki Blanka Gimn. Id. oszt. tanúr éj’. ■V Pereg a dob, pezsdül a ritmus, van mire ropni a táncot! PA Az élelmesek kibújtak a színpadi súgólyukon, hogy jobban és talán jobbat láthassanak. (Farkas Tibor felvételei) Ez nem Dávid és Góliát, hanem Miller Tibor, a MÁVAG kiváló kosárlabdázója táncol a bál egyik szépével. Milyen legyen a KISZ? Mindennapos beszédtéma mostanában a fiatalok között az ifjúsági szervezet sorsa, jövője. Milyen lesz az új szervezet? Az elmúlt hetekben különösen a név, az eszmei tartalom foglalkoztatta a vitázókat. Helyes-e kommunista ifjúsági szövetséget alakítani ebben a történelmi időszakban? Jelenleg már tartalmi, módszerbeli kérdésekről folyik a vita. Nézzük, mit mondanak az óbudaiak. — A DISZ csak napszámosmunkát végzett — állapítja meg a hajógyár egyik ifjúmunkása. — Mi szerveztünk, mozgósítottunk, a többi tömegszervezet, az MRSZ, a MOHOSZ meg motort, rádiót adott. Természetes hát, hogy nem jöttek szívesen hozzánk a tagok, — így volt ez valóban — szól közbe egy főhadnagy — és hogy ez mennyire helytelen volt, arról mi repülősök sokat tudnánk beszélni. Arról nem is szólva, hogy nagyon kevés munkásgyerek került ki ebből a repülős előiskolából. Szerintem a rádiózást, motorozást, repülést a KISZ keretei között kell folytatni, rendelkezésére bocsátva a szükséges eszközöket, felszereléseket. Mások a kultúrházat követelték az ifjúságnak. Ott a televízió, a lemezjátszó, csak a kultúrotthon igazgató használja. Mennyivel jobb lenne, ha a kerület ifjúsága vehetné birtokába. Hasonló a helyzet a sportpályákon is. Van alkalmas terület, de a tanács nem akarja átadni sportpályának — mondván — rontaná a városképét. És így? Ott áll gázosan, mint valami szemétgyűjtő telep, így nem rontja a városképet? A tagfelvételre terelődik a szó. Ki lehet tag? Abban megegyeznek, hogy a KISZ legyen minőségi szervezet, de azért foglalkoztassa a fiatalok tömegeit. A békásmegyeri küldött kijelenti, hogy ha ők megkezdik a szervezést, két hét alatt elérik a volt DISZ-létszám 60— 70 százalékát. Valaki közbevág. — Azt hiszem, ti akkor nem sokan lesztek, hanem sűrűen. Bizony nem mindenben egyeznek a vélemények. Egy komoly szőke fiú sokáig csak hallgat, mintha mi sem érdekelné. Egyszer aztán kirobban. — Követelünk, követelünk, de jó lenne beszélni már a kötelességekről is. Mert abból még nem élünk meg, ha emelik a bért, és az üzletben nem tudunk venni a pénzünkért, amit akarunk, mert a bankók mögött nem lesz munka, nem lesz termelés. Félő, hogy megint kiabálunk a táncért, a sportért, a szórakozásért, de senki sem kiabál például azért, hogy kiváló szakember szeretne lenni, hogy nyelveket akar tanulni A KISZ-nek pedig ezekről a kérdésekről sem szabad megfeledkeznie, így igaz. Az élet gazdag, sokoldalú és csakis az az ifjúsági szervezet lehet jó, amely ilyenné formálódik. 2 MAGYAR ifjúság A Nemzetközi Diákszövetség üdvözlete A Nemzetközi Diákszövetség Titkársága a magyar nemzeti ünnep alkalmából üdvözletet küldött a magyar egyetemi és főiskolai diákságnak, a MEFESZ tagjainak. „Legyen sikeres a magyar diákok egységéért, a Nemzetközi Diákszövetség és a MEFESZ közti szorosabb kapcsolatok kifejlesztéséért, a nemzetközi baráti kapcsolatokért és a világbékéért folytatott munkájuk" — írja a távirat. Alig egy hete jelent meg a párt határozata, amely szóvátette egy új kommunista ifjúsági szövetség szükségességét. Meglepő — vagy talán nem is meglepő — érdeklődés követte ezt a javaslatot. Vitákról, nem kis számban egyetértésről és cselekvésről szóló levelek, hírek érkeznek azóta tömegével. Budapest több kerülete, Győr, Sopron, Székesfehérvár, Szeged, Dunapentele, Veszprém, Szombathely, Debrecen városi és üzemi ifjúkommunista kollektívái tudósítanak létezésükről. A kisvárdai Vulkán Vasöntödében negyven ifjúmunkás alapított szervezetet, mint írják, a Kommunista Ifjúsági Szövetség szervezete kívánnak lenni a győri tanulóváros 160 fiatalja, egyben a forradalmi ifjúmunkás szövetség teljes tagsága biztosítja támogatásáról a Kommunista Ifjúsági Szövetséget. Dunapentelén 120 fiatallal kezdik a munkát és így tovább. Hozzávetőleg számolva is már több ezer fiatal öntevékenyen szervezkedik. Pedig az elképzelések, a viták nyomán kialakuló javaslatok még csak a következő napokban tisztulnak ki egy határozatban. Az elmúlt néhány nap tehát figyelemre méltóan erősíti azt a tényt, hogy az ellenforradalom hatása csak az ifjúság egy részénél érvényesült, s a megtévesztett fiatalok közül is sokan ma már tisztábban, világosabban kezdenek látni. Ebből következik, hogy indokolatlan azoknak a véleménye, akik szerint még nem időszerű létrehozni a Kommunista Ifjúsági Szövetséget, mivel „az ifjúság annyira meg van zavarodva, hogy egy ilyen nevű szervezet csak taszítaná őket”. Kétségtelen, nem lebecsülhető az a zavar, kétkedés, tévhit, ami még sok fiatalt távol tart. De vajon hogyan küzdhető le ez a zavar, mi vonzza inkább a fiatalokat — adódik a kérdés —, egy olyan ifjúsági szövetség-e, amely bátran, határozottan kimondja mi a célja, tartalma, lényege, vagy amelyik igyekezve mindenkinek igazat adni, megbékül a helytelen véleményekkel is? Ebben a helyzetben a nyíltság, a bátorság helyes! Természetesen harcról van szó. De a vitákban és tettekben, amely a fiatalok megnyeréséért folyik, minden bizonnyal erős, értékes ifjúsági szövetség nő fel majd. Nem az ellenforradalmi eszméké ma ifjúságunk, bármennyire is szeretnék ezt szekértőleik, bármennyire is sikerült sokuk fejét, szívét megzavarni, s bennük a humanizmus, a becsület, a tudás és szórakozni vágyás ápolása helyett a gyilkolás, a gyűlölködés ősz, fenéit szítani. Bizonyíték erre az új szövetség gondolatának térhódítása. Mondják, kérdik azt is: kell-e nekünk egységes ifjúsági szervezet, amelyben dolgozhat munkás, paraszt, értelmiségi egyaránt? Nem káros-e ismét, ilyen centralizmusra törekedni. Ezúttal nem idézzük az ifjúmunkás mozgalom történelmi példáit, amelyek mind az egység mellett szólnak, csupán az október 23-át közvetlenül követő eseményeket említjük. Az ellenforradalom vezetői egyik fontos tevékenységüknek tartották, hogy szétszakítsák az ifjúságot. Létre is hoztak napok alatt annyi ifjúsági szervezetet, hogy a becsületes, dolgozó fiatalok azt sem tudták, melyik mögött ki áll. Nem is állt senki, vagy csak nagyon kevesen. De a cél világos volt: széttagolni, megosztani a fiatalokat, s miután a katolikusok, a kisgazdák, a legkülönbözőbb elnevezésű pártok és szervezetek védőszárnyaik alá vonták ezeket a csoportokat, igyekeztek felhasználni a maguk céljaira. A mi érdekeinket nem a széttagoltság, hanem az összefogás szolgálja. Hiszen ifjúságunk zöme — bármi legyen is foglalkozása, éljen falun vagy egyetemen, — céljának tekinti a társadalmi haladást, érdekelt a szocializmus felépítésében, így hozzák össze a közös célok és érdekek minden szocializmust építő országban az ifjúság különböző rétegeit. A kérdés az, ki, mikor jut el ahhoz a felismeréshez: „amit el akarok érni, azt egységben nagyobb erővel, hatásosabban siettethetem". A DISZ egységes ifjúsági szervezet volt. De hibát vétett, amikor nem gondolt eléggé a különböző ifjúsági rétegek sajátos igényeire, keveset tett ezek kielégítéséért. A kommunista fiataloknak még egyszer nem szabad elkövetniök ezt a hibát. A megalakuló Kommunista Ifjúsági Szövetségnek elsősorban a munkásifjúság soraiban kell majd szerveződnie, s minden bizonnyal közülük jutnak el a legtöbben és a leghamarabb a KISZ táborába. Ez érthető is, hiszen ők a leghaladóbb társadalmi osztály ifjú nemzedéke, akik joggal hivatottak a vezetésre. De minden bizonnyal részt akarnak venni majd a szövetség munkájában a parasztfiatalok, diákok, egyetemisták is — mindazok, akik magukat kommunista fiataloknak érzik. E fiataloknak azonban, amellett, hogy tagjai lesznek a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek, továbbra is tevékenyen részt kell venniök a közös célok eléréséért az EPOSZ, a MEFESZ és a Diákszövetség munkájában. A napokban a Szabad Európa Rádió beszélt a magyar ifjúság helyzetéről. E fogadatlan prókátorunk kijelenti: „Végső fokon tudjuk, a politika nem azon múlik, hogy milyen kereteket, milyen formákat eredményez, hanem a tartalmon.” Nos, ezt bízzák csak a magyar fiatalokra. A forma a Kommunista Ifjúsági Szövetség lesz, s bizonyos, hogy leendő tagjai ezt nem szégyentik. Olyan ifjúsági szövetség lesz ez, amely a párthoz tartozónak vallja magát, mindenben segíti a párt határozatainak végrehajtását. De ez a szövetség egyszersmind önálló is lesz. Olyan önállóságot jelent ez, amelyben kialakulhat a fiatalok sajátos arculata, érzelemvilága, tenniakarása, tanulni és szórakozni vágyása, hazaszeretete, nemzetközi érzülete, visszaszorítva azokat a sekélyes, durva érzéseket, melyeket az októberi napok ébresztgettek. íme , ez lesz a tartalma az új ifjúsági szövetségnek. Olyan tartalom ez, amilyent a fiatalok elképzelnek, magukénak vallanak. S úgy gondoljuk természetes, hogy a szövetségnek rendelkeznie kell majd azokkal az eszközökkel is, amelyek szükségesek a szórakozás, a kultúr- és sportigények kielégítéséhez. Minden bizonnyal elkerüli majd a szövetség a begubózás veszélyét, s az ifjúság vágyainak megfelelő, ezerszínű igazi fiatalos tevékenységgel válik vonzóvá a fiatalok számára. Ha valamikor, akkor most elmondhatjuk, hogy jövőnket magunk alakítjuk. Mindazok, akik részt vesznek ebben a történelmi munkában — s nem kicsi az ő számuk — tiszteletreméltó hivatást teljesítenek! hungern edződik DJ SZÖVETSÉGÜNK SAKK a királynőnek Ez a szép lány egy láthatatlan partnerrel vív sakkmérkőzést, aki távolról elektronikus úton „vezényel” egy darut, amely felemeli és helyére helyezi a bábut. Minden bábu tetején kis vaslap van, ennél ragadja meg a daru végére helyezett mágnes. BAROM TAMVASLOMAS 1848 'óságáról EMLÉKEZÉS A MÁRCIUSI NAPRA írta: Korányi Frigyes Petőfi, Jókai és Irányi kora reggel megjelentek a jogi egyetemen és fél tízre átjöttek az Újvilág utcai (Ma: Semmelweis utca. — A szerk.) egyetemi épület udvarába. Éppen gyülekeztünk Balassa előadására. Az előadás megkezdésekor az udvarról előbb csendes, majd hangos beszéd hallatszott fel a terembe. A szavakat megérteni nem lehetett. Néhányan a folyosóra mentek, megnézni mi történt. Visszatérve a terembe, bekiáltották, hogy az udvaron Petőfi szaval. Balassa megszakította előadását. A hallgatók ide-oda futkosni kezdtek. Balassát segédei csendesen informálták. Azután Balassa felszólalt. Szavaira ma is jól emlékszem. • — Uraim, nagy mozgalom indult meg. Tartsák meg nyugalmukat, higgadtságukat. Ezt mondva, kiment a tanteremből. Tolongva futottunk az udvarba. Petőfi asztalon állva szavalta a Talpra magyar !-t. A hallgatók tömege vette körül. Ma is látom arcát, amint halálsápadtan, inkább elnyomott hangon és időnként csak egyes szavaknál válva hangosabbá, mondotta el költeményét. Eleinte némán állottunk körülötte. Mikor azután hangja megerősödött, és Petőfi nagyobb pátosszal beszélt, a lelkesedés kitört. Az udvart zsúfolásig megtöltötték az odasereglő jogászok és más iskolák tanulói. Mikor Petőfi a tizenkét pontot elszavalta, azzal a felhívással fejezne be, hogy menjünk a Hatvani utcába, a Trattner—Károlyi-nyomdába. (Az idős Korányi profeszszor itt tévedett; az a Hatvani utcai nyomda, a mai Kossuth Lajos utca 3-as számú házában Länderer és Heckenast nyomdája volt. — A szerk.) A tolongó tömeg a Horváth-ház elé vonult. Petőfivel és Jókaival egynéhányan felmentünk az első emeletre és kiléptünk az erkélyre. Előlépett Irányi Dániel egy csomó nyomtatvánnyal, amely a tizenkét pontot tartalmazta. A városházán hozott határozat úgy szólt, hogy egy küldöttség menjen Pozsonyba, a pestiek azon kívánságával, hogy felelős kormány neveztessék ki. Az egyetemi hallgatóság részéről e küldöttségbe Vasváry Pál, Meixner és én lettünk jelöltek. Délután Ráday Gedeon, mint Pest megye főispánja hívott meg bennünket ebédre a Zöldfába. Az ebéden ott volt Eötvös József is. A pohárköszöntők során felszólalt Vasváry Pál. Szónoklatával annyira elragadta a társaságot, hogy csoportosan állottak fel és kezét szorongatva, arcát csókolva ünnepelték a fiatal egyetemi hallgatót. Itt az idő, testvéreim, hogy elveinket kimondjuk. A nép legyen bizalommal választottai iránt, ezek pedig tartják e bizalmat minden egyéb megtiszteltetésnél becsesebbnek, s a nép érdekeit sehol és soha el ne felejtsék. Irtó háború minden hiúságnak. Az embert nem a ruha teszi többé, hanem, aki keblén belől van; szoktassuk hozzá a néphez, hogy az egyszerűséget kezdje el szeretni. A nemzetőrség öltönye legyen egyszerű, s viseljük azt büszke önérzettel mindenkor és mindenütt. Az „arszlán” szó (mai megfelelője: jampec. — A szerk.) ne legyen ismert fogalom többé. Legyen mindenki annyi, amennyit a haza előtt ér. Magánkötelességeinket a forradalom tüzei alatt sem feledjük el: térjünk napi munkáinkhoz, s adjunk példát. A sajtószabadságot ne használjuk személyeskedési célokra, legyen előttünk szent és isteni minden, minek neve szabadság. Ezért komolyan megrójuk mindazokat, kik a jelen időben, midőn az izgatott kedélyeket a rend és béke eszméire kellene téríteni, a vak lázadás üszkét szórják a nép közé, kik a népet a fegyveres katonaság ellen bujtogatják, s ■kinyilatkoztatjuk, hogy mi egyéb ellenséget nem ismerünk, mint kik kitűzött jelszavainkat tiszteletben nem tartják. Ezen jelszavak: Béke, egyenlőség, és szabadság! Ellenségeink tehát, kik a véres lázadásra izgatnak; kik ahelyett, hogy a nép választmánya által adja tudtára akaratát az igazgató választmánynak, tömegestől via facti („A tények útján" — A szerk.) akarják azt a síkra vezetni, — s bizony, okkal nem. A mind hangosabb fenyegetések, melyek arra az esetre szóltak, ha Stancsicsot nem bocsátanák szabadon. A börtönkapu előtt türelmetlen benyomulok valódi betyárszemtelenséggel, hangos szitkozódás és gúnyolódás közepette .. 3 ♦ Ezeket az emlékeket, melyek eddig a nagy nyilvánosság elé nem kerültek, 1912-ben, nyolcvannégy esztendős korában mondta tollba feleségének Korányi Frigyes professzor, a nagy belgyógyász, a legnagyobb magyar orvosok egyike, a magyar közegészségügy legfőbb megalapozója. Jussanak azonban el most, a mai magyar ifjúsághoz. Soroljuk ezután büszkén a márciusi ifjakhoz Korányi Frigyest is, a nagy orvost, akiről ez eddig nem volt köztudomású — mint az se, hogy ezután honvédorvosként járta végig a szabadságharc csatatereit. A legnagyobb magyar orvos így vett részt a forradalomban — az igazi forradalomban. Haló porában is pirulna, ha tudná, hogyan vett részt egy magyar szigorló orvosnő — Tóth Ilona nevű — egy forradalmnak kendőzött ellenforradalomban, s méghozzá a márciusi ifjúság bitorlóit nevében. Akkor, 1848- ban nagyszerűen igaza volt az ifjúságnak. Ez az ifjúság mindvégig egy volt Kossuthtal, a forradalmi kormánnyal, így lett — és nem másként — 1848 március 15-ből egy ország legnagyobb dicsősége; ezt üzeni ihlető, dicső hagyományként minden magyar orvostanhallgatónak, szigorló orvosnak, Magyarország minden diákjának Korányi Frigyes, a márciusi ifjú. Nyílt szavak korunk fiatalságához írta: Jókai Mór ...no, de itt abba is hagyjuk, a többi is ilyen. A hevenyészett fordításunkban közölt idézet Johann Janotyckh von Adlerstein nevezetű osztrák szerzőnek Chronologisches Tagebuch der magyarischen Revolution („A magyar forradalom időrendi naplója”) című mérhetetlenül vastag könyvéből való, mely 1851-ben, Bécsiben jelent meg. Közölni e császárhű hamistanú egykorú vallomását ma csak azért közöltük, hogy kellő világosság essék arra, hogy száznyolc—százkilenc év múlva kinek egyenes utódai merészelték s merészelik „1848. március 15-e örököseinek" nevezni magukat. A császárról ugyanis, akinek szolgálatában a szerző buzgollkodik, tudnivaló, hogy azonos volt I. Ferenc Józseffel, annak az Ottó főhercegnek egyik, nem is oly régi elődjével, aki trónja visszaszerzése érdekében meghitt tárgyalásokat folytatott Mindszenty Józseffel. Magáról a szerzőről, Johann Janotyckh von Adlersteinről pedig tudnivaló, hogy könyvében mindvégig a hódolattól haldokolva emlegeti mindazokat a magyar mágnásokat, akiknek nagybirtokait — mivel március 15-nek valódi örökösei e nagybirtokokat a népnek adták — március 15-nek ügyetlenül bitorlóit jelszavaival szeretnék visszakaparintani. Ezek a resztetek Jókainak az Életképek 1848. március 19-i számában megjelent cikkéből valók. A lapot ekkor Jókai még Petőfi társaságában, teljes társszerkesztői egyetértésben szerkesztette, tehát a cikk Petőfi nevében is szólt. Hozzátennivalónk ma sincsen — csak követnünk kell nagyszerű szavait. ... és egy hamis tanú Am 15. März. Irta: Johann Janotyckh von Adlerstein Március 15-én már a kora reggeli órákban Mit kíván a magyar nemzet? című plakátokat ragasztottak ki az utcasarkokra. A még mindig fennálló cenzúra bizottság engedélye nélkül kinyomatott plakát és Petőfi ugyanígy kinyomatott lázadó verse, amely által a sajtószabadságot máris pártütő módon életbe léptették, bizonyította, mily csekély súlyt vetettek voltakép őfelségének, a királynak legfelsőbb jóváhagyására. Sőt, készen állottak már arra is, hogy a legfelsőbb jóváhagyás megtagadása esetén erőszakkal lépjenek fel, tehát nyílt lázadásban, amint ez már a Petőfiféle vers fenyegető tónusából eléggé világosan kitűnt — ha ugyan ennek a versfaragónak hazugságtól hemzsegő esztelenségeit egyáltalán versnek nevezhetjük. „Budára!“ — visszhangzott ezerszeresen a kiáltás a Városház téren. „Budára!“ — ez a kiáltás volt a jeladás a gyanúsabb és műveltebb osztály elleni általános rohamra. Semmi jó ettől nem volt várható VÁLASSZON! Liliput könyvek jelennek meg a Móra Ferenc könyvkiadónál. Csak a könyvek közül lehet választani, KUKUCSKÁLNI SEM KELLETT a Központi Házasságkötő teremben, a szélesre tárt ajtóban annyi ismerős művészarcot lehetett látni, hogy már abból nyilvánvaló volt: érdekes esküvőnek lehetünk szemtanúi. A könnyűzene és a színművészet képviselői, Bródy Tamás, az egyik legsikeresebb magyar zeneszerző és Kiss Ilona, a Fővárosi Operettszínház tagja kötött házasságot. *** A LEMONDÁSOK UTÁN örömmel értesült a Magyar Labdarúgó Szövetség a svédek meghívásáról: szívesen látják június 16-án a magyar labdarúgó válogatottat Stockholmban válogatott mérkőzésre. Svéd sportbarátaink ugyanaznap elküldenek B. csapatukat Budapestre. A válogatott mérkőzés ügyében folynak a tárgyalások, egyelőre döntés még nem született. **# BOROSS IDÁRÓL ezúttal már Tel Avivból érkezett hír. A „legpestibb“ magyar sanzonénekesnő Dékámy Lászlóval, a Vidám Színpad volt tagjával együtt lép fel. Legsikeresebb számuk: a Honvágydal. M **■* KEVÉS IDEJÜK van válogatott kosárlabdázóinknak az idény első válogatott mérkőzéséig. A napokban érkezett meg a lengyelek meghívása: a férfi válogatottat március végére, a női csapatot április közepére hívják Varsóba. Mindkét meghívást elfogadtuk, tehát a nemzetközi idény a lengyel—magyar találkozóval kezdődik. ÖNYVÚJDONSÁGOK : Kasso rajzok (Képzőművészeti Alap) Egyik legnépszerűbb karikaturistánk e rajzai derűs humort, optimizmust, frappáns ötletet sugároznak, kötve 25.— Ft. Pá Csín: A család. (Európa) Egy kínai család három nemzedékének keresztmetszetében mutatja meg az író a kínai életet és az ifjú nemzedék harcának győzelmét. 1 kötve 21,50 Ft. Ibsen válogatott drámái. 1.—2. kötet (Európa) A világirodalom klasszikusai. A válogatás a Brand, a Peer Gynt, a Társadalom támaszai, a Nóra, a Kísértetek, a Vadkacsa, a Rosmersholm és a Solness építőmester című drámákat tartalmazza. félvászonkötésben 63.— Ft. egészvászonkötésben 69.— Ft. K. Grandpierre Emil: A bűvös kaptafa. Regény. (Szépirodalmi) A szatíra a pesti színházi és irodalmi világ jellegzetes típusait pellengérezi kikötve 14.— Ft. MÉG SOK MÁS KÖNYVÚJDONSÁG KÖZÖTT VÁLOGATHAT A KÖNYVESBOLTOKBAN.