Magyar Ifjúság, 1958. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-05 / 27. szám

a Számtalan örömet nyújt látogatóinak a magyar tenger, a Balaton. Van, aki szenvedélyesen szereti a vitorlázó sportot, mások kellemesen hűsölnek tarajos habjaiban, s ez az öreg bácsi is megtalálta szórakozását: horgászik a parton UiAAAAAAAAAAAAAAAAAtAAAiAAAAA,AAAAAA Mennyi öröm egyszerre: hinta, fagylalt, napsütés Mint két nagy kék szem bámul egymásra a júliusi égbolt és a nyári Balaton. A Nap ezüstös fénye játékos tükörtáncot jár a tengernyi kékség kö­zepén. Mosolyog, ka­cag a gyönyörű táj — hívja, csalogatja a látogatót. Budapesti úttörők, szegedi, debreceni diákok, győri, miskol­ci ifjúmunkások ül­nek boldog izgalom­mal a Balaton felé tartó vonatokon, szo­rongó, dobogó szívvel várják a találkozást, a rájuk váró ezernyi élményt. A betonút mint ki­terített pántlika kí­gyózik a parton, raj­ta hátizsákkal, ku­laccsal felszerelt ke­rékpárosok róják a kilométereket. Diá­kok, budapestiek. — Hova mennek? — Körül a Balato­non. — És hol alszanak? — Ahol megestele­dünk — mondják és a csomagtartókra sze­relt sátorlapokra mu­tatnak. Lehetnek vagy ti­zenöten. V­alóságos kis mozgótábor. Földváron az út jobboldalán, zöld drótkerítéssel övezett sátortábor. A Posta tanulói itt fejezik be az évet. (Vizsga után egy hetet töltenek a festői környezetben.) Álljunk meg és fü­rödjünk velük egy órácskát. A bejáratnál mor­cos ember fogad, szét­vetett lábakkal. — Kit keresnek? Honnan jöttek? Igazoltat. Próbá­lunk tréfálkozni, de ő csak áll komoran, táborvezetőhöz mél­­tóan, még az égboltot is befelhőzné tekinte­tével, ha nem volna olyan rakoncátlan, fe­gyelmezetlen a nyári Nap. Belül annál vidá­mabb az élet. — Mariska! Maris­ka! — száll szájról szájra a kiáltás vé­gig a sátrak között. Kerekre dagadt, fü­­lig száj fiatalember búvik elő - Ga Ma­riska. Előző este kap­ta nevét a klubnapon, ahol asszonyruhában jelent meg. A sátraktól egy kő­­hajításnyira van a víz. A lányokkal csak nedves interjút lehet csinálni , fürdenek, csónakáznak és kér­désünkre hideg víz­, fröccsel válaszolnak. — Jó! Nagyon jó itt! A munkátlan, gondtalan sza­badság kicsalja a nyári szenvedélyeket. Földre terített pokró­con ultizok verik a kártyát. Horgász ül partiköveken, várja a szerencsét... Ágra tűzött bográcsban ro­­tyog a gulyás, körötte ifjú bükkfaszakácsok sürgölődnek, és előre nyelik nyálukat. Má­sok mezítláb rúgják a labdát, s ütik-verik az asztalon kopogó kau­­csukot. „Révfülöp — Ba­golyvár — KISZ-üdü­­lő.” Még Pesten kaptuk ezt a címet, a IX. ke­rületben. Itt nyaral­nak a ferencvárosiak. Tanyájuk, egy elva­rázsolt kastély — bok­rok, fenyők között. Valami gróf, vagy herceg építtette an­nak idején, mintha csak tudta volna, hogy a fővárosi fiúk, lányok mennyire sze­retik a szépet, a ro­mantikát. Az udvaron új­ krumplit pucolnak a szakácsok — készül az ebéd. Néhányan na­poznak az emeleti te­raszon, a többiek für­deni mentek Valami gazdát, irányítót ke­resünk. A táborveze­tő elment a faluba — futballmérkőzést szervez — most hívja ki az ellenfelet. A gondnok a szőlősgaz­dákkal tárgyal, mert a fiúk azt állítják, rossz a víz errefelé. A lányok barnák mint a csokoládé — nem hiába sok kö­zöttük a csokoládé­gyári. Együtt ebédelünk a kedves, vidám társa­sággal. A menü: gu­lyás, káposztástészta, cseresznye. Bár csak külön számlára, zseb­ből fizetve r­övidek, bámula­tosan rövidek itt­ a napok. Ebéd után szinte nyomban jön a tolvaj este és való­sággal ellopja a dél­utánt. Megáll a lab­da, kikötnek a vitor­lások, tábortüzek gyúlnak itt is, ott is és Somogyból, Vesz­prémbe, Veszprém­ből Somogyba küldik fényüket. Huncut csillagok bámulják képüket a sötét víz­tükörben. Titkos szel­lő lépdel a fák, bok­rok között, csendben, óvatosan, hogy ne zavarja az egymás kezét fogva sétáló, üldögélő szerelmes párokat. Gerencsér­ Jenő Sátortáborokat, vízitúrákat szervezett a Budapesti Ifjúsági Sport­­bizottság a főváros fiataljainak. A táborokban több mint huszon­ötezer fiatal vesz részt. Térképünk a budapesti fiatalok balaton­­menti táborhelyeit mutatja MILYET PARANCSOL? Zsiráfot? Rocky Téliért? Nektárt? Ilyen sem volt még! Nyár van, és sör is van. Ezzel kell kezdeni sörről szóló híradás­­unkat. És ha az okot kutat­juk, el kell mondanunk, hogy a Kőbányai Sör- és Malátagyár kánikulára készült fel, de köz­beszólt a hűvös időjárás. Ez az oka, hogy a gyár raktárai töm­ve vannak csinos palackokkal, és az italboltokban is minde­nütt kapható, korlátlan meny­­nyiségben hétfajta sör: Kini­zsi, Délibáb, Nektár, Zsiráf, a 12 fokos Rocky Teller és a csa­polt sörök. Rövidesen kapható lesz az aranyos nyakú barna Porter sör is— a nők itala. r _ r A FELESÉGÉVEL AKAR VDULNI? TALÁN SIKERÜL- HA VAN PROTEKCIÓJA Számtalan levél érkezik szerkesztőségünkbe, amelyek­ben olvasóink elpanaszolják: bármilyen hihetetlenül is hangzik, egyáltalán nem köny­­nyű dolog az embernek fele­ségével és családjával együtt üdülni. Sok olyan férj és fele­ség van, akik különböző szak­mákban, tehát különböző vál­lalatoknál is dolgoznak. Az is gyakran előfordul, hogy a férj kap beutalót valamelyik SZOT-üdülőbe, de a feleségé­nek a saját vállalatánál már egyszerűen nem jut. Ilyenkor két eset van: 1. '­otrány otthon, családi körben, melynek a végén a férj egyedül utazik el üdülni. 2. botrány, otthon, a családi körben — és nem utazik senki. Ugyanezek a változatok áll­nak fenn, ha történetesen a fe­leség kapja a beutalót, és a férj nem kap — csak a szerep­lők neveit kell behelyettesíte­ni. Tehát ilyenkor a feleség utazik, és a férj marad otthon. A boldog családi üdülésnek még akkor is komoly hátrá­nyai vannak, ha a házaspár olyan szerencsés, hogy mind­kettő kap SZOT-beutalót. A legtöbbször ugyanis nem tud­nak részükre kétágyas szobát biztosítani, s az üdülőben a férjet is külön költöztetik, af­féle legényszállásra, a felesé­get pedig berakják a lányok közé. — Mi is látjuk ezeket a problémákat, és éppen ezért megpróbáltunk valamit eny­híteni ezeken a gondokon — mondotta Tóth Géza elvtárs, a SZOT üdülési osztályának he­lyettes vezetője, akit felkeres­tünk, hogy válaszoljon olvasó­ink panaszaira. — Az elmúlt évek során szomorú tapasztala­tokat szereztünk ellenőrző út­jainkon a kétágyas szobák el­osztását illetően. Azt tapasztal­tuk ugyanis, hogy a protekció­sok minden további nélkül hozzájuthatnak kétágyas szo­bákhoz, hiszen már az üdülé­sük előtt egy-két nappal le­utaznak a színhelyre, tehát a Balatonhoz, vagy a Mátrába, és azonnal lefoglalják maguknak a kétágyas szobákat. Így for­dulhatott elő, hogy voltunk olyan üdülőben is, ahol két barát lakott egy szobában, ugyanakkor egy házaspár kü­­lön-külön volt elhelyezve.­­ Ezen az állapoton úgy kívánunk segíteni, hogy már az idén kétféle beutaló­ jegyet bocsátottunk ki: az egyik faj­ta jegyre rányomtattuk, hogy ez a jegy kétágyas szoba hasz­nálatára nem érvényes. Ezután már csak a helyi szakszervezeti bizottságokon van a felelősség, hogy kétágyas szoba használa­tára feljogosító utalványokat csak házaspároknak, és ne pro­tekciósoknak adják ki. — Szóval ezek után minden rendben lesz, a házaspárok üdülési gondjai meg vannak oldva? — kérdeztük. — Sajnos, szó sincs erről. Való igaz, hogy a magunk ré­széről mindent elkövetünk, hogy a családos üdülések szá­mát növeljük, de messze va­gyunk attól, hogy az igénye­ket kielégítsük. Ez évben már kétezer férj és feleség üdülhet SZOT-üdülőben négyezer gye­rekkel. Ez több mint a tava­lyinak a kétszerese, de csepp a tengerben, ha az igényeket nézzük. Nem könnyű a felada­tunk. Elvettek tőlünk üdülő­ket a belkereskedelem részé­re, mondván, hogy szükség van rá az idegenforgalomban. Mi utánanéztünk a dolognak, és sajnos nemegyszer azt tapasz­taltuk, hogy ezekben az üdü­lőkben egyetlen külföldi sincs. Sőt, olyan eset is előfordult, hogy a belkereskedelem a tő­lünk kapott üdülőt nekünk ajánlotta fel megvételre a ké­sőbbiek folyamán. Több kor­szerű üdülő kellene, és a SZOT hajlandó is lenne építkezni. Mi már megkértük az engedélyt egy nagyobb magaslati és egy Balaton-környéki korszerű üdülő építésére. Ha az enge­délyt megkapják, azonnal hoz­zákezdünk az építkezéshez, s akkor ígérem, nem kell protek­ció, sem szerencse ahhoz, hogy valaki a családjával együtt üdülni mehessen. Utóirat gyanánt szeretnénk megjegyezni, hogy sok ezer fe­leség támogatja a SZOT kéré­sét, és kérik az illetékeseket, vegyék figyelembe az ő jóvá­hagyásukat is. S. J. Mackó“ a vízben ■ ■ ,T»TTTTTTTTVfTTTTTTTTT'fTTT»TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT7TTT7TTTfTTTV7¥ Van, aki strandra megy, s van, aki a TÜKER-hez. Hiába kúszik a hőmérő higanyszála egyre magasabbra, az óvatos emberek most intézik el a téli tüzelő beszerzését. A TÜKER Igazgatóságán mondották: " Kereken négyszázezer csa­lád bizonyult ilyen óvatosnak, ennyi helyre szállítottuk már ki a tüzelőt. A SZOT akciója keretében további hatszázezren kapják meg rövidesen a téli hónapokra szükséges szenet és fát. Jelenleg a különböző TÜ­­KER-telepeken minden akción kívül ötvenezer vagon tüzelő vár a vásárlókra. Mindenkit szeretettel várunk. De nem kell azért senkinek kapkodnia, mert a TÜKER Igazgatóság szent meggyőződé­se: ezen a télen nem lesz hiány tüzelőben. EGYMILLIÓ * ví*b*» Azt mondják, Budapest a gyógyfürdők és a strandok vá­rosa. Bár az időjárás nem a legkedvezőbb, hol szél fúj, hol annyi víz zúdul nyakunkba az utcán a mennyekből, hogy tel­jesen felesleges strandra men­ni — mégis, ha már nyárról írunk, illő volt megkérdezni a Budapesti Fürdőigazgatóságot: járnak-e egyáltalán e borús, szeles időjárásban strandra a pesti emberek? — Egy pillanat... még egy kicsit várni... mindjárt..., ép­pen most!... lépett be az egy­­milliomodik ember a meden­cébe — hangzott a Fürdőigaz­gatóság hivatalos válasza. Egymillió ember a vízben — szép teljesítmény! Ki hitte vol­na ezt az óvatos, és a náthá­tól úgy rettegő pestiekről. I ORVOSI TANÁCSOK — egészségeseknek gyarországon tavasztól a nyár vé­géig a­ reggeli ó­ráktóll a déli órák­ig lassú eltolódás következik be. Ezalatt azt értem, hogy március­tól májusig a reggeli óráikban több az ultraviolett sugár, míg augusz­tus végére az infravörös sugár mennyisége nő. E sugarak össze­tételével párhuzamosan változik meg a nap élettani hatása. Ennek a következménye, hogy bármennyire hihetetlen, hogy a tavaszi nap job­­­­ban lebarnít, és bár az a­ugusztusi 7. nap ugyan erősen melegít, de csak kevés az élettani hatása. Hogyan napozzunk tehát? Ez fontos kér­dés, mert a napozással történik a legtöbb visszaélés. A legfontosabb a fokozatosság betartása. A nap sugaraira a szervezetnek roppant nagy szüksége van. A legfontosabb vitaminok, melyeket a szervezet magába vesz, többnyire csak elő­­vitaminok, és csak a fény, a nap­sugár hatására válna­k teljes érté­­kűvé. A napsugár hatása a víz mellett fokozódik, mert a tükröző vízfelület sokszorosan visszaveri. Ez veszélyes jelenség, mert álta­lában víz mellett követik el em­bertársaink a legtöbb könnyelműs­­éget. Százak és százaik fekszenek ki a déli órák legmelegebb tüzű és felfokozott sugárzásába. A na­pozás közben a szervezet igyekszik hőt leadni s ennek érdekében a bőr alatti erek kitágul­nak, megváltozik a vérelosz­lás. Ha valaki ilyen állapotban beugrik a hideg vízbe, erei össze­szűkülnek, a keringési ellenállás felemel­kedik, és a szívnek igen nagy erőt kell hirtelenül kiválta­nia. Ez a túlzott igénybevétel egy csekély, vagy esetleg rejtett szív­hiba esetén tragikus kimenetelű lehet. Aki helyesen, ésszerűen akar napozni, az mozogjon, és ne fe­küdjön mozdulatlanul a tűző nap­la­kon. Ezzel segítjük szervezetün-­k nek a hőszabályozást, és enyhít­­h jük a napsugarak hatását. Az evezés közben történő napozás jó­­val kevesebb káros reakciót vált ki a szervezetből, mintha ugyan­­annyi időt a napon fekve töltünk ^ Még egy fontos tanács: fokoza­­tosan hűtsük le szervezetünket ^ mielőtt napozástól felhevült tes* ..*• Vünkkel vízbe ugranánk. Előbb ló­­bátrakat, esetleg csuklóinkat márt­suk a vízbe, lemossuk arcunkat, és csak azután szálljunk egész tes­tünkkel a medencébe. Dr. SZÁNTÓ ENDRE, a Budakeszi Szanatórium főorvosa Valljuk be, mindenki természe­tesnek tartja, hogy egy gyomor, vagy epebeteg embernek orvosi utasítások szerint, diétásan kell élnie. Az azonban már korántsem természetes mindenki előtt — saj­nos —, hogy az oly fontos élettani tényezők, mint a nap, a levegő, a mozgás csak helyes és célszerű felhasználás mellett szolgálják egészségünket. A nap sugarait felbontva meg­találhatjuk az egész színképet az ultraviolettől az infravörösig. Ma­ Hol milyen a nyár? Ne engedje magát senki félrevezettetni, vagy befolyásol­­tatni a szeszélyes és inkább ősziesnek mondható időjárástól, higgyék el, itt a nyár. És nemcsak nálunk, hanem az egész világon, bár igaz, mindenütt másképpen. Az északi sarkvidéken a Nap köröskörül jár a láthatáron és ritkán van köd. Mégis rövid a nyár, alig elég, hogy tengeri fü­vek, fókuszok nőjenek ki. Álla­tok jelennek meg, délről kölykezni jönnek a fókák és felettük sirá­­lyok riká­csolnak. Jégzajlás indul, töredezik a jég és az óriási gle­­cserek végéről jéghegyek szakad­nak a tengerbe. Ezek több kilomé­ter hosszúak is lehetnek és csak nyolcadrészük­­ nyúl a tengerszín fölé. Viszont a déli féltekén decem­ber 1. és március 1. között van a nyár és január a legmelegebb hó­nap. Ausztráliában már a decem­ber is igen meleg. A 38 fok körüli hőmérséklet a tengerparton még jól bírható, de beljebb a hőség embert-állatot egyaránt nyígtala­­nít. Decemberben sárgul a fű, fo­lyik az aratás és az aratók teával hűsítik magukat az eukaliptuszok alatt. Futótüzek keletkeznek és végül a fehérek is megülik a „munka” ünnepet, mellyel az ős­lakosság köszöntötte a nyár végét. Ilyenkor vidám, zajos menetben hordják körül a „bunyip”-ot, azt az ausztráliai meseállatot, mely a bennszülöttek legendái szerint va­lami sárkányféle. Még kínosabb a nyár a sivatagi éghajlatú Arizona államban, az USA-ban. E cowboy-filmekből is­mert ország aszott földjét nyáron órász kaktuszok lepik el, meg a sápadt és tövises Opuntia-bokrok. Mint Ausztráliában és Új-Zéland­­ban, itt is erősebben érezhető az árnyékon és a napon való tartóz­kodás közti különbség. Amióta az öntözés Arizona nagy részét ter­mékennyé tette, azóta az ottani tanyákba „air condition” berende­zéseket szereltek, miáltal a házban hűs a jég, akkor is ha odakünn 45 fokot mutat a hőmérő. Ámde annál több a megbetegedés, mert az emberi szervezet a ki-be járás­nál nem bírja a hirtelen hőmér­sékletváltozást. .. Már csak kellemesebb mondjuk a Florida és Kuba közti tenger Inagua nevű trópusi szigete. Itt örök a nyár, a telet csak néhány esős hét jelzi. Itt él a virágnek­tárból a világ egyik legkisebb ma­dara, az Inagua-kolibri (Nesophlox lyrura). A pálmák alatt tarka Anolis-gyíkok futkosnak, köztük a világ legkisebb gyíkja, a Spha­­erodactylus, mely nem nagyobb, mint egy pecsétgyűrű. A tengeri rákok szárazföld-lakókká váltak, a parti sziklák alatt, a vízben pe­­céé, a murena tanyáz, ez a sok­színű, mérges és csupafog angol­­naszörnyeteg. Az éjjel röpködő denevérnek démoni arcocskájában van valami emberszerű — és mégis a békés nyár szigete ez a zöld folt a tenger azúrkék végtelenségében. Burmában a hold ezüstje önti el a nyári éjszakákat. A csodála­tos, virágillattól terhes trópusi éj­jel kezdetén ifjú lányok ülnek az alacsony verandákon. Fiatal fér­fiak állnak meg előttük és a ve­randa falához dőlve szerelmes sza­vakat suttognak fel. Ha a lány maga készítette szivart nyújt le (ott mindkét nem szivaroz), akkor az epekedés meghallgatásra ta­lált. .. Abesszíniában a tengerpart a vi­lág legforróbb területei közé tarto­zik, viszont a 2600 méternél maga­sabb felvidék már hűvös. De a kettő között levő tulajdonképpeni Ethiopiában is felszáll 50 fokra a ritka levegőben a hőmérő. Igaz, hogy este 10 fokra esik le, ezért az ottlakók a nagy hőségben is télikabátot visznek magukkal, ha estig maradnak ki. Ám mi ez a f­orró Szahara belsejéhez képest, ahol éjfél 10 fokra zuhan le a hőmérséklet?... Ott örök a forró­­ság, a nyár, mert nincs felhő és e«»e is a legnagyobb ritkaság. De ha van, az túltesz még a trópusi „zsinóresőkön” is — valóságos fel­hőszakadás! AGÁRDI FERENC A nyár a forróégövi szigeteken Ahol sárkánnyal köszöntik a nyarat is A három fiatal: a szőke, a cigány képű és a bogár szemű egy kerek asztal mellett ül a strand tera­szán. Előttük söröskorsók. A medence felől vidám ki­áltozás hallatszik, időnként nagyokat csobban a víz, ne­vetés csendül. Gyerekek futkároznak a partszéli ho­mokban, s a megafon érzel­gősen harsogja: „Bolyongok a város peremén ...” — Nézzétek — szólal meg a szőke — ott bolyong Jenő egy nővel. — Mi?! — kapja fel fejét a cigány képű. — Az a mu­­lya? — Még hozzá milyen jó nővel — teszi hozzá a bogár szemű. — Pont ilyet rendelt nekem az orvos. Az előbbi álmos hangu­latnak egyszeriben vége. — De milyen csinos! — dől előre székén a szőke. —­­ És épp egy ilyen hülyének ■ akadt a horgára. A szíve fáj az embernek. — Le kéne égetni! — ja­vasolja a cigány képű. — A lány rögtön látná, kivel van dolga, aztán jönnénk mi. — Bízzátok rám — mondja a nagyhangú szőke. És már kezdi is harsányan: — Szó­val kiteszitek a tízest? — Én ki — vágja rá a ci­gány képű és az asztalra dob egy bankjegyet. — Én is — szól a bogár szemű és mellé tesz egy másikat. — Ha akarjátok, megeme­lem a tétet. — Lássuk! Új bankjegyek repülnek az asztalra. — Megeszem az új fürdő­nadrágom, ha ezt megcsi­nálod — erősködik a cigány képű. Ekkor ér oda Jenő és a lány — Mi az? Fogadás? — kérdi kíváncsian a vékony, alacsony fiú. — Az — veti oda félváll­ról a cigány képű. — Sanyi azt állítja, hogy ezt a korsó sört teljes erővel előre len­díti és egy csepp sem jön ki belőle. — Hülyeség! . — mondja Jenő. — Egy tízessel én is­­ tartom. — És beteszi a ti­­zest. rj Sanyi feláll, nekikészül, j® meglengeti a korsót, majd fia az egész sört a meglepett 15 Jenő arcába loccsantja. Az­­ ott áll döbbenten, orrából, a szájából folyik a sör, a má­sik három harsogva mulat: — Vesztettem — közli Sa­nyi és Jenő pénzére egy másik tízest tesz. Aztán a lányt figyeli, mit szól a fiú megszégyenítéséhez. Az közelebb lép és új korsót vesz fel. — Ezt én is meg tudom csinálni — jegyzi meg csen­desen, azzal a pohár sört Sanyi arcába löttyinti. Az­tán elveszi a két tízest és az egyiket a szőke elé dobja. — Úgy látszik, nekem sem sikerült! Jöjjön, Jenő. Sanyi a sört köpködi, s amikor végre beszélni tud, annyit mond szomorúan: — A saját tízesemért ön­tött nyakon. Túri András Fotó: Az oldalt összeállítottat Sólyom József Gajdár — Csuzi — MTI

Next