Magyar Ifjúság, 1958. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-05 / 27. szám
SPORT SPORT SPORT IN SPORT · JOZEF KLINAN, A MAGYAR IFJÚSÁG TUDÓSÍTÓJA ÍRJA: Miként készülnek a szovjet atléták az USA elleni versenyre — Pjotr Szobeljev a szovjet nők és az amerikai férfiak győzelmét tippeli — Minden a stockholmi EB-re készülődést szolgálja AZ ATLÉTIKA HÍVEINEK KÖRÉBEN AZ EURÓPA-BAJNOKSÁGON kívül kétségtelenül legtöbbet a szovjetuniókus a férfi ÉS női atlétikai versenyről beszélnek, a nagy viadalt, AMELY JÚLIUS 27—28-ÁN A MOSZKVAI LENIN-STADIONBAN KERÜL SORRA, AZ ÚJSÁGÍRÓK SZÍVESEN NEVEZIK AZ ÉVSZÁZAD ATLÉTIKAI VERENYÉNEK. S HA EGY KICSIT GONDOLKOZUNK EZEN, NINCS IS BENNE SOK TÚLZÁS. HISZEN A KÉT ORSZÁG ATLÉTÁI A LEGJOBBAK AZ EGÉSZ FÖLDTEREN. Nemrégen Csehszlovákiában járt a szovjet atlétika egyik vezetője, Pjotr Szoboljev, akivel a nagy verseny és az Európa-bajnokság előkészületeiről beszélgettünk. _ A múlt évi és az idei tevékenységünk csupán egyetlen főcélt szolgál – mondotta Szoboljev. — Ez pedig az, hogy versenyzőink minél jobb formát érjenek el a stockholmi Európabajnokság idejére. A Tallinban megrendezésre kerülő szovjet bajnokság is az előkészületek jegyében zajlik le. Ezután jelölik ki azt a szűkebb keretet, amelyből az amerikaiak elleni csapatot összeálltják. Ezután arról beszélt a szovjet sportvezető, hogy versenyzőik közül jónéhányan máris kitűnő formában vannak. Sőt egyik-másik atléta már a téli fedettpálya versenyeken remek eredményeket ért el Ennek ellenére csak a szovjet atlétanők szereplésétől vár győzelmet. - Szerintem a férfi számodban feltétlenül az amerikaiak győznek - mondotta. - Itt számunkra az lesz a feladat, hogy győzelmüket a lehetőséghez képest minél kisebb arányúra csökkentsük. A női versenyzők küzdelmében azonban biztos szovjet győzelmet várok. Az sincs kizárva, hogy a nagyjelentőségű versenyen számos fiatal szovjet atléta szerepel majd, akik először húzzák magukra a válogatott mezt. A következő kérdésünk arról szólt, hogy a szovjet szakember szerint mikor kell kezdeni a specializálást? - A Szovjetszkij Szport című lapban erről a kérdésről nagyon élénk vita folyt. Nem a kor, hanem a testi felépítés dönti el elsősorban, hogy mikor kell specializálni egy versenyzőt az atlétikában. Erre körülbelül tizennégytől a tizenhét éves korig tartó időszak a legalkalmasabb. Ennél a kornál fiatalabbak versenyprogramjában valamennyi atlétikai szám szerepelhet és kiegészítő sportként télen a sízés, nyáron pedig az úszás látszik legalkalmasabbnak. Tizenhárom éves kortól a legtöbb esetben megkezdődik a versenyszerű sportolás, de ekkor is az a lényeges, hogy ezek a versenyek játékosak legyenek. A szószerinti, ,,igazi” versenyzésre csak később kerülhet sor, amikor már kategorizálják a fiatalokat eredményeik és koruk, valamint nemük szerint. Pjotr Szoboljev a következőkben arról beszélt, hogy a fiatal atléták fejlődésében mivenneg jelentősége van a sportiskoláknak. Ezek a nagyobb sportegyesületek védnöksége alatt állnak. A sportiskolákban az egyesületek fiatal versenyzői, valamint a környékbeli iskolák tanulói ismerkednek az atlétikával. Ha a jelentkezők száma nagyon megnövekedik, újabb iskolákat hoznak létre. Nagyszerű eredményeket ért el már egyik-másik ilyen sportiskola, különösen a leningrádi. Ezt az iskolát Alekszejev edző vezeti és a foglalkozásokon rendszeresen hatvan-hetven fiatal vesz részt. Munkájában természetesen segítenek az iskola egykori növendékei , ma már híres sportolók, olimpiai bajnokok - Zibina, Tiskevics, Mihajlov, Matyvejev és még sokan mások. Lehet, hogy a Szovjetunió_USA atlétikai versenyen valamelyik iskola növendéke máris kellemes meglepetést okoz. TTTTTTTTTTTTTTT TTTTTTTTTT Építkeznek AZ„ÉPÍ Fantomok-e a brazilok? Méltó csapat nyerte a világbajnokságot . A döntő professzorok és iskolás gyerekek játékához hasonlított ! Mutatott-e újat a dél-amerikai csodacsapat ? Az újságírók szeretik a hangzatos jelzőket. A brazilokat is mindennek nevezték, csak éppen játékosoknak, labdarúgóknak nem. „Ez ellen az öt fantom ellen egyszerűen nincs ellenszer.” „Akrobaták csodálatos tűzijáték bemutatója a Rasunda-stadionban”, „Földreszállt labdarúgóistenek röpködtek a megdermedt svédek között” – ilyen és ehhez hasonló vélemények tömkelege jelent meg a világbajnoki döntő után a különböző nyugati lapokban. Tegyük fel néhány pillanatra a tárgyilagosság szemüvegét s vizsgáljuk meg: vajon fantomok-e a brazil labdarúgók? Amikor hazaérkeztünk a világbajnokságról, számos barátom, ismerősöm tett fel hasonló kérdést. Egyik-másik még olyasmit is kérdezgetett, hogy a jelenlegi világbajnokok vajon tudnak-e anynyit, mint hajdanán a magyar „nagycsapat.” A brazilok — ha nem is fantomok — nagyon szép és eredményes labdarúgást játszanak. Csapatuk kiegyensúlyozott,, nincsen egyetlen gyenge pontja sem. Ez azt jelenti, hogy valamennyi játékosuk egyforma képességekkel rendelkezik? Egyáltalán nem. A különbség talán az a régi magyar csapattal szemben, hogy abban játszottak klasszisok és megbízható, rendszeresen egyenletes formát mutató játékosok. A brazil csapatban pedig játszanak klasszisok és szuperklaszszisok. Nálunk, ha egy-egy kulcsember kiesett, megsérült — valljuk meg őszintén — gondot okozott helyettesítése. A braziloknál az ilyesmi semmiféle fejtörésre nem adott okot, mert a tizenegy tartalék, akiket a világbajnokságra neveztek, ugyanolyan képességekkel rendelkezik, mint akik rendszeresen szerepeltek. Csupán a szerencséjük volt kevesebb, hogy az összeállításnál nem vették számításba őket. S ezt nem árt nekünk sem megszívlelni. Ha megkezdjük az új magyar válogatott csapat kialakítását, ne csupán tizenegy játékosra gondoljunk, hanem sokkal többre, a megfelelő tartalékokra, az utánpótlásra is. Egy héttel ezelőtt lapunkban ezt írtuk: „Ha ebben az évben nem a brazilok nyernék a világbajnokságot óriási igazságtalanság lenne.” Ők nyerték igazságosan. Ha visszaemlékezünk a svédek elleni döntőre, önkéntelenül is egy hasonlat jut eszünkbe: a mérkőzés valahogy úgy festett, mintha a professzorok vitatkoztak volna valamiyen művészeti, tudományos problémáról az iskolás gyerekekkel. Meg kell hagyni, a svédek nagyon szépen, sportszerűen vesztettek. Ez az egyetlen momentum, ami csökkentette a vereség nagyságát. Mert az igazság az, hogy a kezdeti néhány perc kivételével a játék nívójában nem tudtak felnőni ellenfelükhöz. Miben különbözött a két csapat? A svédek ellenfeleikhez képest ólomlábakon jártak, mereven, sablonosan játszottak. Labdakezelésük passzaik sok kívánnivalót hagyott maga után. Ahogy a mérkőzés kezdetén felálltak, ugyanabban a csatarendben küzdöttek végig — csak néha-néha változtatták helyüket. A brazilok? Ennél a csapatnak nem voltak szélsői, összekötői, centere, fedezete és így tovább. Mindegyik játékos minden volt. Garincha nemcsak a jobboldali partvonal mentén robogott viharsebesen, de gyakran tűnt fel középütt is. Egy-egy támadásnál a csatárok nem egy sorban álltak, mint azt a mi csapatunknál láthatjuk, hanem mélységben is tagozódtak, így állandóan megvolt a kontaktus a csapat többi részével. Amikor a svédek szerelték a brazil csatárokat a labda rendszerint az oldal- vagy az alapvonalon kívülre került. A brazilok úgy védekeztek, hogy abból villámgyorsan újabb rohamot készítettek elő. A svédek pillanatok alatt elfáradtak, a brazi atléták még a mérkőzés utolsó perceiben is frissen száguldoztak. Mégis, hogyan lehetne legyőzn a brazilokat? Ha a világbajnokság tapasztalataiból indulunk ki akkor feltétlenül úgy, hogy saját fegyverükkel veszik fel ellenük a harcot. Mit jelent ez? Mint az eredmények mutatják, Didiék a kemény angolok, szovjetek walesiek ellen sokkal mérsékeltebb teljesítményt nyújtottak mint az osztrákok, a franciák és a svédek ellen. Tehát annak a csapatnak, amely méltó ellenfele akar lenni a dél-amerikaiaknak, e kell sajátítania az angol és a szovjet labdarúgás fair keménységét és megtanulnia a technika legmagasabb fokát is. A keménység — nem tévesztendő össze a durvasággal — láthatóan nem ízlett brazil csatároknak, viszont a technika zavarba tudta hozni a brazil védelmet is (lásd: a franciáktó és a svédektől kapott gólokat). A világbajnokságon látottak azt mutatták, hogy a brazilok óriási előnyt szereztek az európai labdarúgással szemben, 1954-hez képest mérföldekkel megelőzték azt. De vajon ez az előny olyan nagy-e, hogy belátható időn belü nem lehet behozni? Egyáltalán nem, de az bizonyos, hogy alapot reformok nélkül nem lehet őket utolérni. Sajnos, a magyar szakemberek többsége csak akkor látta a brazilokat játszani, amikor még nem érték el formájuk csúcspontját, így nem is tudták teljesen megismerni őket. A Flamengo képességeit ugyan nem ismerjük, de valószínű, hogy budapesti vendégszereplésük segít pótolni a mulasztottakat. Valamikor, nem is olyan régen mi tanítottuk a világot a korszerű labdarúgásra, most nem szabad szégyenkeznünk, ha nekünk is tanulnunk kell egyet és mást a tanítványoktól. Csak az az ember nem mer érdeklődni olyasmi után, amit nem tud, aki el akarta hitetni a világgal, hogy ő okos ember, ha ennek az ellenkezője igaz, is. Bécs István A GYŐZTESEK AZ „AFTONBLADET* című lapban Jelent meg Skoblandról e karikatúra Didiről és Angyalföldön, az Építők Fáy utcai sporttelepén nagyarányú építkezés folyik. Mintegy egymillió forintos beruházással korszerűsítik, továbbfejlesztik a szép sporttelepet. Aki ezen a környéken jár, már kora reggel fiatal fiúkat, lányokat láthat az építkezések mellett, akik szorgalmasan húzzák a falakat, keverik a betont. Saját otthonukat építik. A „munkások” ugyanis az Ybl Miklós Építőipari Technikum tanulói, az Építők sportolói, akik nyári kötelező gyakorlati munkájukat itt, a sporttelepen végzik. Ezzel az ügyes megoldással mintegy félmillió forintot takarít meg a sportegyesület. Akik itt dolgoznak, valamenynyien jól is tanulnak. Faragó Rezső tanár, aki a tanulók munkájára felügyel, elmondotta, hogy míg az iskola átlaga 3,14, addig az atléták átlaga 4,05. Felső képünkön az egyik diákbrigádot láthatjuk, középüti sapkában Müller István, egyik atléta reménységünk, aki nem is olyan régen 11,3 másodne»*^«t ért el száz méteren. Az alsó képen Koppány Jánost látjuk, amint éppen gödröt ás. Ő az atléta ifjúsági válogatott tagja, 110 méteres gátfutó. Nagyszerűen töltik a fiatalok nyarukat itt kint a pályán, hiszen munka után nem kell messzire menniök edzésre, minden helyben van. Az Építők Sportegyesület vezetősége a diákokat külön jutalmazza, aszerint, ki milyen tanulmányi eredményt ért el, milyen a sportbeli teljesítménye, s milyen munkát végzett a szünidő alatt. Bizony nehéz lesz majd a bizottságnak eldönteni, ki kapja az első díjat, mert valamennyien szívvellélekkel építik második otthonukat, a sporttelepet. (CSUZI ZSUZSA FELVÉTELEI) ROMÁN-MAGYAR IFJÚSÁGI ÖKÖLVÍVÓ MÉRKŐZÉS Szombaton este a Sportcsarnokban hosszú idő után országok közötti ifjúsági válogatott ökölvívó mérkőzést láthat a sportág népes szurkolótábora. Magyarország és Románia jövő ökölvívó reménységei lépnek majd szorítóba, hogy összemérjék erejüket. A két ország ifjúsági válogatottja még nem találkozott egymással. A magyar fiatalok az utóbbi években nemzetközi mérkőzéseken több bíztató eredményt értek el. Ugyanilyen hírek érkeztek a román fiatalokról is. Mindkét válogatottban több nagytehetségű versenyző bontogatja szárnyait. Hogy csak példát említsünk: a magyar csapatban szereplő Baranyai és Papp a felnőtt válogatott összeállításánál is szóbakerült már. E két ökölvívón kívül még akadnak néhányan a magyar csapatban, akik szorgalmas munkával rövidesen a felnőttek között is a legelső vonalba tartozhatnak. Ilyenek: a salgótarjáni Vanó, a kaposvári Dunajecz, továbbá Edőcs (Vasas), Szénási (MTK) és Kalmár (Kaposvár). A magyar-román ifjúsági válogatott ökölvívó mérkőzéssel ismét megindul a vetélkedés a két ország .kesztyűs emberei” között, az ifjúságiak találkozóját majd október 1-én a magyar és román felnőtt csapatok mérkőzése követi a Sportcsarnokban. BIKAEMBEREK a feneketlen tóban Az ismeretlen mindig izgató. S mivel ezen a hűvös, szeles napon egyszerre két ismeretlenhez indultam randevúra, érthetően nagy lámpalázam volt. Az egyik a lágymányosi feneketlen tó. Sok legendát hallottam már róla. Mindenekelőtt talán azt, hogy nagyon mély, még soha senki nem érte el a fenekét. Meg olyasmit, hogy itt valamikor ház volt, s az egyik napról a másikra elsüllyedt. A másik ismeretlen a békaemberek furcsanevű társasága. Kis fantáziával valami különleges lényekre gondolhatnánk, akik békaöltözékben fejest ugrálnak a tó partjáról, rémisztgetve hatalmas testükkel a békés halandókat. Nos, a randevú megtörtént és elmondhatom, hogy mindkettőben csalódtam. A tó nem feneketlen, és a „békák” hús-vér, kedves fiatal emberek. De kívánok mindenkinek ilyen kellemes csalódást, mert míg e két ismeretlenhez közelebb kerültem, sok izgalomban volt részem. Ott kezdődött, hogy a békaemberek rövid haditanács után két-három rozoga csónakkal megszállták a vizet. Volt, aki teljesen gumiruhába öltözött, felszerelte magát oxigénpalackkal, s minden egyéb kellékkel, volt aki csak a béka uszonyt és az oxigénpalackot szerelte magára. Kisérjük el előbb a „nehéz” békaembert, Miller Tibort. Az ő feladata, hogy a tó fenekén végezzen felderítést. ... Az előbbi Miller Tiborból már csak apró buborékok adnak élethírt a víz színén. Telnek a percek, s mi ott körözünk a csónakkal a buborékok mentén, hogy kellő időben segítséget nyújtsunk. Izgalmas, idegfeszítő pillanatok, társai mégis nyugodtak. Török Imre, a legjobb vízalatti úszó kering Miller körül, gyakran feljön a víz színére, mint, minden rendben. Megjelenik a víz felett az első zsákmány is: egy golyószóró, amely valószínű, még a világháborúban került a tó fenekére. Aztán felbukkan hol egyik, hol másik, kezében rozsdás puskával, sisakkal, sőt, általános derültség közepette, egy bánatosan rugdalózó rákkal. Hirtelen elmaradnak a buborékok. Izgatottan figyeljük a vizet. A csónaktól négy-öt méterre előtűnik Miller Tibor, és integet, hogy menjünk közelebb. Hangját persze nem lehet hallani, gyorsan lefejtjük arcáról a védőüveget. Kiderül, hogy kifogyott az oxigén a palackból.— Hű, de rossz levegő nélkül élni — mondja nevetve —, aztán bemászik a csónakba. Nem veszélytelen sport ez. Ismét csónakok indulnak a tó másik sarkába, ahol feltehetően sok rák van. Telik is gyorsan a vödör, a legmerészebb rákvadász Hódos Jutka, aki a dermesztő hideg vízben olyan otthonosan mozog, mint talán otthon, a fürdőkádban. Alig lehet kicsalni a partra. A környék járókelői gyorsan összegyülekeznek a békaemberek láttán. Izgalmas látvány is a csapkodó békauszonyban végződő láb, a fura légzőszerkezet, s persze a bátor fiatalok rossz időt, félelmet nem ismerő akciói. Amíg mások nézelődnek, mondjunk el most már végre valamit az ismeretlenekről. A békaemberekről a nagyközönség, ha keveset is, de már hallott, sőt láthatott filmen is. Valamennyien fiatalok, úttörői egy leendő sportágnak, amelynek világviszonylatban már nagy tábora van. Szabadidőből, szórakozásból vállalják e meglehetősen izgalmas és nagy tudást igénylő sportot. Jártak már a tihanyi kútban, a tatai tóban, és most ide jöttek el, hogy nagyon fontos felderítő munkát végezzenek. Mi ez? — Mindenekelőtt: a tó nem feneketlen _ mondja két merülés között Keir Lajos szakosztályvezető. __ Átlag négy méter mélységet tapasztaltunk, igaz ugyan, hogy van olyan része is a tónak, ahol eléri a 12—14 métert. Sajnos, nagyon rosszak a látásviszonyok, így nehéz eleget tenni terveinknek. A békaemberek ugyanis többek között olyan megbízatást vállaltak, hogy az 1920-as években a tóba telepített amerikai ragadozóhalak fészkét felderítik, segítve ezzel a horgászokat. Ezt még most nem találták meg. — Közben szedünk rákot is —» mondják mosolyogva a többiek __ mert kell a pénz. S rövid biztatás után elhangzik az S. O. S. Nem kell megijedni, nincs semmi baj, már valamenynyien kijöttek a vízből, épségben, egészségben. Máshová szól a segélykiáltás. A HSE új Sportszakosztályának a maroknyi úttörője sok szép tervet forgat a fejében, amelyek nem öncélúak, segítenék a tudományos kutatást, a filmtechnika fejlődését, s nem utolsó sorban e sportág erősödését. De .. . Több és jobb felszerelésre lenne szükségük. Az üzemek sokat segíthetnének a felszerelések előállításában. A légzőkészülék importáru, de itthon is elő lehetne állítani, hiszen a szakosztály egyik tagja, Kádár Imre tervező technikus már elkészítette a magyar készülék tervét. Sokkal szélesebb alapokra lehetne helyezni ezt a sportot. Kezdeti eredmények vannak, már folyik egy tanfolyam, ahol e sportág kedvelői megismerkedhetnek a békaemberek életével. Aztán szeretnének engedélyt kapni arra, hogy szigonnyal halászhassanak. Apró dolog ez, nem veszélyeztetnék a halállományt, de számukra egy esetleges nemzetközi versenyhez komoly segítséget adna. És még sok-sok apróbb-nagyobb gond, amellyel az úttörőknek segítség nélkül nagyon nehéz megbirkózni. De aki egyszer eltölt egy fél napot velük, látja merészségüket, sportszeretetüket, örömmel segít. Ezért írtunk szívesen mi is kedves új ismerőseinkről, a békaemberekről. Kovács György Egy kis csevegés a merülés előtt. Kádár Imre és Hódos Jutka Milyen más itt a világ. (Fotó: Csuzi.) A KŐBÁNYAIAK segítik egymást A kőbányai Testnevelési és Sporttanács szorosan együttműködik az Ifjúsági Sportbizottsággal. Közösen rendezik a kerületi sporteseményeket, segítenek egymásnak. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy ma ellen.: 'rradalom pusztításait hamar kiheverték. E nagy munkáskerület sportéletéről beszélgetünk Kovács Gyula TST elnökkel. — Még távolról sem értük utol magunkat. De ha figyelembe vesszük, hogy kerületünkben teljesen szétzüllött a sportélet, a szertárakat kifosztották, amihez még hozzájárult az elmúlt évi „törvényen kívüli” állapot , komoly eredményeket értünk el. Jelenleg huszonnégy sportkörben 3200 igazolt versenyzőnk sportol. Ez évben labdarúgásban, röplabdában, asztaliteniszben és sakkban megalakítottuk a kerületi alszövetségeket. A Pataki István Kupa küzdelmeiben labdarúgásban 12, röplabdában 16 férfi, 8 női asztaliteniszben 18 férfi, 8 női és sakkban 24 csapat vesz részt. — Mi a célja a Pataki István Kupa küzdelmeinek? — vetjük közbe. — Ez év őszén az említett négy sportágban és tekében (a kerületi alszövetség jelenleg alakul) megindítjuk ismét a kerületi bajnokságot. A Pataki István Kupa célja az volt, hogy a csapatokat felkészítsük a kerületi bajnokságokra. Azért, hogy a kupa küzdelmei egyáltalán létrejöhettek, elsősorban az ifjúsági sportbizottság tagjait illeti dicséret, akik a csapatok szervezésében, a létesítmények biztosításában nagy segítséget nyújtottak. Külön elismerés az alszövetségi aktíváknak, mert biztosították, hogy a kupaküzdelmeiben csak harminc éven aluli és eddig nem igazolt sportolók vehetnek részt. Ezzel elértük, hogy a kerületi bajnokság magasabb szinten mozogjon, mint a szakszervezeti bajnokság. TOTÓ: KALAUZ 28. hét (július 13.): MTK— 1. 27 pont Bp. Honvéd 3. 26 pont Vasas— 7. 20 pont Diósgyőr 8. 20 pont Csepel— 11. 18 pont Szeged 12. 13 pont Komló— 14. 13 pont Salgótarján 5. 23 pont Oroszlány— 9. 37 pont Bp. Előre 4. 43 pont Sz.fehérvár— 11. 34 pont Vác— 9. 34 pont 15* 14-10* 1957.ber 1 0:3 lxl 16* 10— 1:2 1x2 Tatabánya— 4. 26 pont Újpesti Dózsa 6. 22 pont Dorog— 10. 19 pont Ferencváros 2. 27 pont 9* 13-A pótmérkőzések: lx, lx, 1, 1. • … otthon szerzett pontok. — — Idegenben szerzett pontok. 11* 7- Szombathely— 9. 20 pont Pécs 13. 12 pont K. Lombik 14. 31 pont Bp. Petőfi 13. 33 pont VKSE 7. 41 pont Délb. Spartacus 18. 28 pont Traktorgyár— 3: 43 pont BRSC 2: 41 pont 9-1:31 10* 2:6 lx 0:01 4— 0:11 8* 16— 1:2 X2 27* 17-lx 26* 12-1:11 27* 14-0:1 lx 17* 14-1:1 lx 30* 21-- 13 al3k Világos indul és a 2. lépésben mattot ad. Mai feladványunk Schneider Vilmos fiatal magyar feladványszerző műve. Sajtóhibaigazítás. Múlt heti feladványunkban d4 mezőn nem sötét, hanem világos gyalog, a6-on viszont világos huszár áll. Megfejtések. A 24. számban közölt feladvány (Kubbel) megfejtése: 1. Hc8-e7! Hat önkötésbe ütés ' az e4 mezőn, hat különböző mat- tál. Kitűnő halmozás! (Halmozás a szaknyelvben: azonos motívu-mok ismétlődése.) Ritka Jubileumot ül a legjobb magyar távúszónő. Pontosan húsz esztendeje, hogy Molnár Magda megkezdte fantasztikus pályafutását, páratlan győzelemsorozatát. S még ma is, ugyanolyan frissen szeli a habokat, mint annak idején, 1938-ban, a kezdet kezdetén. A kezdő évben öt távversenyen indult és valamennyit megnyerte, ami természetesen nagy szenzációszámba ment. Utána győzelmet győzelemre halmozott. Amikor ezekről beszélgettünk, egyszer csak vaskos csomagot kezdett bontogatni. — Nézze, elhoztam versenyzői pályafutásom történelemkönyvét — mondotta, s ezzel a csomag tartalmát, egy barna albumot tett az asztalra. Belelapozgattunk. Megsárgult újságcikkek, fényképek sorakoznak egymás mellett történelmi sorrendben. „Az úszás női Nurmijának” egy-egy sikerét ábrázolták. — Ragyogóan szórakozom, valahányszor az albumot nézegetem - mosolygott a bajnoknő. - El sem tudja képzelni, mennyi fáradtság, küzdelem van e lapok mögött. De megérte. A rengeteg bajnoki címmel, a győzelmekkel Molnár Magda a trófeák egész múzeumát gyűjtötte össze. Ezek legféltettebb kincsei. Más már talán megnyugodott volna, csak nézegetné a szebbnél-szebb díjakat, ő azonban újabb cél felé tör. Hiába tartja a 100 kilométeres dunai rekordot, hiába nyerte meg a Capri—Nápoly közötti versenyt, még ennél is nagyobb sikert akar. Dramapontosságú napirendje van, eszerint él. Szinte már hajnalban edz, aztán siet munkahelyére, a Nemzeti Bank budafoki fiókjába. Komoly, önálló munkakörű pénzügyi szakember. A munka, két gyermeke és a sport tölti ki egész életét... Most újabb nagy csatára készül. — A távúszok egyik vágyálma, hogy átússzák a La Manche csatornát — mondotta. — Én még ez évben szeretném megkísérelni. A szakemberek szerint Molnár Magda ezen a nagyszabású versenyen is megállná a helyét. Talán az első magyar nő lehetne, aki megbirkózik ezzel a cseppet sem könnyű feladattal. A tavalyi első tengeri versenye után most már szinte sorozatban kapja a meghívásokat a különböző távúszóversenyekre. Az idén is szeretne indulni a Caprio Nápolyi versenyen, jövőre pedig Argentínába van meghívása. Reméljük, hogy valamennyi versenyen rajthoz állhat, és újabb sikerekkel gazdagíthatja a magyar sportot. ^ __ 1 A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Szerkesztőség: Budapest, VIII., Blaha Lujza tér 3 Telefon: 343-102, 142—220 Kiadja: Ifjúsági Lapkiadó Vállalat Budapest, VIII., Blaha Lujza tér 3 Szikra Lapnyomda. F. v.: Kulcsár Mihály Kéziratot, rajzot nem örlünk meg és nem adunk vissza