Magyar Ifjúság, 1960. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)

1960-12-10 / 50. szám

A trónörökös megszületett -ALI ÉHEN HALT Az iráni sah két, elűzött felesége után a harmadik végre fiút szült neki. Van már trónörökös, biztosítva a dinasztia jövője, jaj de jól ujjonganak egyes nyugati lapok és minduntalan a díszruhába öltözött sah, Farah Diba, a legújabb császárné és a még újabb trónörökös képei tűnnek fel. Ezek az újságok gyakran használták a nagy esemény alkalmából Iránra az „ezeregy éjszaka országa” kifejezést. Az alábbiakban viszont két olyan Iránban járt újságíró cikkéből idézünk, akiknek feltűnt az az apróság, hogy ebben az országban jónéhány millió mellékszereplő is él — meglehetősen említésre méltó módon. „Csőcselék" „Irán nem a sah. Irán nem az olaj. Irán még kevésbé az ezeregy éjszaka országa. Irán: 15 millió hihetetlen nyomorban tengődő paraszt, egymillió rongyokba burkolt nomád és hárommillió éhező városi lakos.” — hangzik dr. K. H. Arnoldnak, a Berliner Zeitung munkatársának helyszíni riportja. — Ha valaki Teheránban a népet említi, bizalmatlan pillantással méregetik és ezt válaszolják: bízzák ránk, tudjuk, hogyan kell ezekkel bánni. Miért vesztegetnek egy szót is erre az átkozott csőcselékre? Sohasem találkoztam — írja dr. Arnold — egyetlen jó társaságbeli iránival sem, aki ismerné saját országát. Az utazás számukra Európát, vagy Ez az iráni diák vizsgára készül. Igen, az utcai lámpa alatt — mert mint a „Stern” című nyugatnémet lap fotoriportere felvétele magyarázatául hozzáfűzi : egyrészt tízen laknak abban a kis szobában, amelyben éjszakára meghúzza magát, másrészt úgysem tudná kifizetni a villanyszámlát ... Amerikát jelenti, esetleg Bejrútot, ahol több az egy négyzetkilométerre jutó lokál, mint bárhol másutt a világon. Friss sír a földút mentén A cikkíró ezután olyan történetet mond el, ami köteteknél beszédesebben jellemzi az „ezeregy éjszaka országát”. Egy vidéki poros földúton zötyögött a kocsijuk, amikor rongyos, botjára támaszkodó férfi lépett eléjük és kétségbeesetten integetett neki. Fékeztek, kiszálltak. A férfi ennivalóért könyörgött. Adtak neki, megkérdezték, elvigyék-e valamerre, és a vándor hálásan rábólintott. Csak azt kérte, hogy jöhessen a felesége is. A mögötte kuporgó asszonyt csak nehezen lehetett elvonszolni egy kerek kőtől, amelyet görcsösen átölelt és amely egy frissen hántolt sír felett volt. A kocsiban a házaspár elmondta történetét. Ahmadabad faluból jöttek. Mindig látástól vakulásig dolgoztak. Termésük hetven százaléka volt a falu tulajdonosáé. (!) A maradék persze nem volt elég és kölcsönt kértek a tulajdonostól. Mikor reménytelenül eladósodtak, az intéző azt mondta nekik: nem indíttat ellenük eljárást, ha elhagyják Ahmadabadot és otthagyják néhány jószágukat és a kis tanyát. Így kellett tenniük, s most három hete vándorolnak. Az amúgy is sovány, beteges, tízéves fiú, Ali közben éhen halt. El akarták hagyni Iránt, elverítődtek egy kikötőbe. Egyszerűen nem tudták, hogy az országból való távozáshoz útlevél és vízum is kell. Napokig voltak börtönben és most vándorolnak tovább. Nem tudják, hová. „Mind mélyebb a szakadék..." Egy ismert amerikai hetilap a US News and World Report a többi között a következőket írja: „A kőolajban gazdag Iránban a feszültség jelei mutatkoznak. Nincs minden rendben itt. A nép elégedetlen, mind mélyebb a szakadék a gazdagok és az éhező milliók között. Senki sem csodálkozna, ha felkelés törne ki. És az Egyesült Államok ebben a helyzetben nagy katonai és gazdasági segítséget ad a sahnak. Az iráni fegyveres erőkre több mint 250 millió dollárt fordított Washington. Hemzsegnek itt az amerikaiak. Még a sah udvarában is találkozhatunk sportöltönyös tanácsadókkal. Egy iráni azt mondta nekem: amíg nem ismertük őket, jó volt róluk a véleményünk. Most ez megváltozott.” A riporter ezután megállapítja, hogy a sahot annyira azonosítják Washingtonnal, hogy az elégedetlenek milliói mindig együtt támadják őket. Egy szerkesztő lapjában azért támadta csak az amerikaiakat, mert a sahot nem szabad bírálni. Az olvasók azonban úgy is megértik, hogy ők ketten, a sah és Amerika elképzelhetetlenek egymás nélkül — mondta ez a szerkesztő... A nép visszakívánja Moszadik miniszterelnököt, akit az abadani angol tulajdonban lévő olajmező államosítása miatt buktattak meg. A gyűlölet, az elégedetlenség mind feszültebbé teszi a helyzetet, amely még súlyos fejleményeket tartogat mind a sah mind Washington számára — állapítja meg befejezésül az amerikai hetilap. H. G. USES A szovjet posta több, 40 képekes értékű bélyeget jelentet meg, amelyek az autonóm szovjet köztársaságok fővárosait mutatják be, köztük Jakutszkot, Mahacs-Kalát. A Fülöp-szigetek postája november 30-án jelentette meg a római olimpia emlékére kiadott 6 értékből álló bélyegsorát. Mexikóban 6 bélyeget adtak , a függetlenségkikiáltásának 150. évfordulója alkalmából. Hármat a rendes postai, hármat pedig a légipostai szállítások bérmentesítésére. Az Egyesült Arab Köztársaság postája egy 10 M értékű bélyeget adott ki az UNESCO által a nubiai műemlékek megvédésére indított akció emlékezetére. 10 éven alul nem ajánlott Bemutató: december 15. VIDÉKEN GENOVA: Mint oly sok társa, ez az olasz ifjúmunkás is plakátot tűz hátára reggelenként, hogy gyárba menet tüntessen az elnyomás ellen — a szabadságért és demokráciáért. HAVANA: A nap egy részében az egyetem padjaiban hallgatják a professzorok előadásait, a másik felében pedig időt szakítanak arra, hogy megtanulják a fegyverforgatást. A havannai diákok a vérük hullatásával szerzett szabadságot meg is akarják őrizni. VwvvvwvwwvwvvvwwwwvwwwvwwvwvwvwvwwwwvwwvwvvwwWvV A Csator túlsó partján Fent és lent Amíg a La Manche csatorna felett repülünk célunk felé, szinte hívatlanul száz és száz kérdés tolakodik elő. Vajon milyen a ködös szigetország fővárosa , London? S a benne élő emberek? Jószerével idő sincs arra, hogy a kérdés, ármádia sorsát valamelyest is rendezzük, mert alattunk feltűnnek a sokmilliós város fényei. Fentiről éjjel nagyszerű látvány. Imponáló méretek, ragyogó fénnyel. Illúziót keltők. Lent valahogy elszállnak azz illúziók. Mást, szebbet vártünk. London nagy kiterjedésű város, méretei mégsem nyűgözik le az embert. Építészetileg nem modern. Aki szereti a kényelmet, az azt hiszem — a közlekedést kivéve — itt megtalálja. Nem zsúfolt, ellenkezőleg: tágas város. Aki külsőleg szemléli a világot, abban itt sok minden a polgári jólét benyomását kelti. Ápolt utcák és házak, nagyszerű üzlethálózat. De akinek egy kicsit is kinyílt már a szeme, lehetetlen nem arra gondolni, hogy a vaskos barokk épületek, a királyi palota, a bankházak mennyi izzadságot, vért és keserves szenvedést hoztak azoknak, akikből ezeket szinte kisajtolták. Volt miből palotákat emelni. A gyarmatok rabszolgái csillagászati profitot biztosítottak. Milyen az élet? Azoknak, akik a tejnek csak a felét ismerik, kétségtelenül élvezetes. De annak a sok százezer angol munkásnak, aki a létminimumért küzd — különösen a kétmillió munkanélkülinek — már nem ragyogó. Az autóiparban foglalkoztatottaknak sem, akik közül egyre többet bocsátanak el. Azoknak a fiatal leányoknak sem, akiknek heti 4 font, a fiúknak pedig 5—5 és fél font a heti keresetük. Ebből bizony — ahogy Pesten szokták mondani — nem nagyon lehet ugrálni. Egy valamire való ing 2 fontnál, a női harisnya 8—9 schillingnél kezdődik. A közlekedés díjszabása a miénkhez képest nagyon drága, s ráadásul a lakbér „elviszi” a havi kereset 45—50 százalékát. A londoni utca képe — annak ellenére, hogy az angolokat úgy szokták jellemezni, mint higgadt, nyugodt emberek — ideges hajszát mutat. Ezt nem a nagy autóforgalom teszi. Az idő nagyon drága, mert kenyeret jelent. Precíz, könyörtelen beosztással kell élni és tülekedni. Hiszen a létről van szó. Elérni, megfogni a pénzt, ez mindennek a mozgatója. Londonban talán minden rossz? Nem. Vannak az életnek derűs pillanatai is. Pillanatok — és ez a lényeg. De nincs derűs, biztonságos légkör — amit mi már megszoktunk. Soha. Furcsa és döbbenetes része Londonnak. Lehet itt orgyilkost fogadni és szentképet vásárolni. A kegyeletbolt nagyszerűen megfér a bordélyház mellett. A tisztes cégtáblák mellett szépen megfér bizonyos rendeltetésű hölgyek felhívása, amelyen készségesen köztik — bájaik mutogatása mellett —, hogy telefonhívásra házhoz mennek. Ahogy a londoniak mondják, itt minden kapható és minden eladó. Kegyetlen farkastörvények uralkodnak, minden álszemérem nélkül. A vagányok és az élet aljas ösztönei uralkodnak itt... Friss levegő és a jövő Finsbury városháza. Itt tartotta XXIII. kongresszusát az Angol Kommunista Ifjúsági Szövetség. Az öreg városháza falai minden bizonynyal sokáig emlékeznek majd a számukra eléggé szokatlan társaságra. Lelkes hit a jövőben. Harci elszántság mindaz ellen, ami korhadt és bűnös. Hit a szocializmus eszméiben. Erről mesélhetnének a vén falak. Az ifjúkommunisták lelkes gyülekezete nem fukarkodott az éles szókimondásban. Vádolták és joggal, a kapitalizmus embertelenségét. A lakosság négyötöd része munkás és egyhatod része sem tud tovább tanulni. Sok százmilliót költ a kormány fegyverkezésre, de például ifjúsági klubokra annyit sem, hogy egész számmal százalékban ki lehetne fejezni. Csupán 0,2 százalékot! Felmerül a kérdés: ki ellen fegyverkeznek? Ki akarja őket megtámadni? Nincs egyenlő munkáért egyenlő bér. Fojtogató lakásuzsora keseríti meg a fiatalok, elsősorban a fiatal házasok életét és a kormány mindezt tűri, s hozzá nagyszerűen asszisztál a munkáspárt jobboldali vezetősége. Gaitskell, a munkáspárt vezére, ha ott lett volna a kongresszuson, bizonyára nem nyomtatná rá a névjegyére azokat a jelzőket, amelyekkel joggal illették. Az ifjúkommunisták szavaiból nagy felelősségérzet csendült ki a jövőért. Ezek a hangok jelentik a jövő Angliáját. A kongresszus egész ideje alatt Londonban borús és lehangoló volt az idő. De akik Finsbury városházának öreg tanácstermében ültek, azt érezhették, hogy friss a levegő. Napfényesek és ragyogóak a gondolatok. Optimizmus tölti el a fiatal szíveket, ami nem alaptalan, mert eszméik igazak, becsületesek és győzelmüket megakadályozni nem lehet. El Skócia partjaitól A kongresszuson és másutt sok angol elvtársunkkal és barátunkkal találkoztunk. Különösen figyelemre méltó, hogy az utóbbi években a békemozgalom kiterebélyesedett és jelentős tömegbázisa van. Ezt a nagyszerű mozgalmat minden rágalmazással, mocskolódással szemben sem tudják feltartóztatni. Imponáló volt az emberektől hallaniazt az elítélő felháborodást, amely a Skócia partjainál létesülő amerikai Polaris-rakétatámaszpont ellen szinte napról napra újabb ezreket és tízezreket ragad magával. Az egyszerű angol, legyein az idős vagú fiatal, egyre világosabban látja, hogy az amerikai támaszpontok semmi jóval sem kecsegtetnek. Éppen ezért hallottuk olyan sokszor, az amerikaiaknak címezve, hogy „el Skócia partjaitól!” Forradalmi epizód? Tisztesség ne essék szólván, ezért a szóhasználatért. Hogy mi volt ez az epizód? A kongresszus egyik napján, ahogy elhagytuk a Finsbury városházát, több „forradalmár” ifjú osztogatott röplapokat. Egy ifjú hölgy nekünk is kezünkbe nyomott egy ilyen röplapot. Már maga az ifjú hölgy is érdekes látványt nyújtott. Öltözetét talán így lehetne leírni: taszító ezinergia és a vonalak díszharmóniája. Ennek a látszatra forradalmi leányzónak forradalmi röplapja kioktatta az embert arról, hogy a forradalom micsoda nagyszerű dolog, természetesen nem átallott Leninre hivatkozni és csak a röplap végén bújt ki a szög a zsákból, amikor a kommunistákra a leggátlástalanabb rágalmakat szórták. Csak éppen azt felejtették el, hogy ebben semmi forradalmi, semmi újszerű nem volt, mert ez a burzsoáziának és lakásainak évtizedek óta használt és lejáratott módszere. Az illetők, mint kiderült trockisták és anarchisták voltak. Nekünk jó volt látni, hogy az emberek a röplapokat lenéző mosoly keretében adták vissza terjesztőiknek, mások nem véve ilyen fáradságot, eltépve dobták az aszfaltra ... Ilyet is láttunk. Hiába. Angliában demokrácia van, így is és úgy is, hogy a rendőrbotok ízét minden álszemérem nélkül megkóstoltatják azokkal, akik tüntetnek, vagy felemelik szavukat a máris lehetetlenül magas lakbérek újabb emelése ellen. Budapest felett . Mint Londonba, Budapest- re is éjszaka érkeztünk. Alattunk is csillogó, imponáló fény. Az ember jóleső büszzkeséggel gondol arra, milyen is szép vagy Budapest! S fényeid nem rejtenek olyan ár- 'A nyakat, mint munkanélküli- aség, lélektelen és könyörtelen íj hajsza a betevő falatért, nem rágja az emberek lelkét a „mi ij lesz holnap" sanyargató rideg íj valósága. ' Hazaérkeztünk. Itt, csakis íj itt vagyunk otthon. *'4 Pullai Árpád A londoni Themze-híd Maga is elkészítheti KARÁCSONYI AJÁNDÉKÁT, KERESSE FEL A KÖZPONTI BOLTOT Budapest, VIII., József körút 30—32. December 10-én kezdődnek az ezermester hetek Nigériai diákok tüntetése Lagosban, az októberben függetlenné vált Nigéria fővárosában a parlament előtt HANOI : Nem kirándulók ezek a fiatalok a festői környezetben, hanem egy geológus csoport tagjai, akik Vietnami Demokratikus Köztársaságban kutatnak az orország feltáratlan ásványi kincsei után. A Ba-Hon hegység környékén gazdag vasérctelepeket sejtenek, a fiatalok ezeket akarják felkutatni többezer nigériai diák hevesen tiltakozott a nigériai—angol katonai egyezmény ellen. Az egyezmény értelmében angol katonai támaszpontokat létesítenek Nigériában. „Nem engedünk angol katonai támaszpontokat Nigériában!” „A kormány elárult bennünket!” — ilyen kiáltások hangzottak a tömegből. A megerősített őrség sem tudta feltartóztatni a diákokat, akik behatoltak a parlamentbe és leköpdösték a munkaügyi minisztert. A hadügyminiszter csak üggyel-bajjal tudott megmenekülni a diákok elől. Történelemformáló erő A MOSZKVAI ÉRTEKEZLET akommunista és munkáspártok képviselőinek eddigi legnagyobb ilyen összejövetele volt a munkásmozgalom történetében. Nyolcvanegy kommunista és munkáspárt képviselői egyhangú nyilatkozatban elemezték korunk legfontosabb problémáit s mutatták meg a békéhez, a szocializmushoz vezető utat. A Nyilatkozat — amely a Népszabadság keddi számában jelent meg — megerősítette a pártok hűségét az 1957-es moszkvai Nyilatkozathoz és Békekiáltványhoz, hangoztatva, hogy az elmúlt három év fő eredménye a szocialista világrendszer hatalmának és nemzetközi befolyásának gyors növekedése. A világ küzdőterén mindinkább megnyilvánul a szocializmus erőinek fölénye az imperializmussal szemben, a béke erőinek fölénye a háború erőivel szemben. Korunk fő jellegzetessége, hogy a szocialista világrendszer az emberi társadalom fejlődésének döntő tényezőjévé válik. Az imperializmus képtelennek bizonyult arra, hogy gátat vessen a szocialista forradalmaknak Európában és Ázsiában. A szocializmus világrendszerré vált s megerősödésével a nemzetközi erőviszonyok a haladásért küzdő népek javára változnak meg. A szocializmus teljes győzelme elkerülhetetlen! Közeleg az az idő, amikor a szocializmus a világ ipari és mezőgazdasági termelésében is az első helyre nyomul s a kapitalizmus vereséget szenved az emberi tevékenység döntő területén, az anyagi termelésben. A szocializmus a fejlődés új szakaszába lépett A Szovjetunió sikeresen folytatja a kommunista társadalom általánosan kibontakozó építését A szocialista tábor többi országai pedig sikeresen rakják le a szocializmus alapjait, kollektívizálják a mezőgazdaságot s egyes szocialista országok már a fejlett szocialista társadalom építésének szakaszába léptek. Ma már nemcsak a Szovjetunióban, hanem a többi szocialista országban is megszüntették a kapitalizmus visszaállításának társadalmi gazdasági lehetőségeit. A szocialista tábor egyesült ereje biztos garancia minden szocialista országnak az imperialista reakció merényleteivel szemben. A NEMZETKÖZI HELYZETTEL kapcsolatban a moszkvai Nyilatkozat rámutat: napjaink legégetőbb problémája a háború és béke kérdése. Az imperializmus, amely már két világháborút zúdított az emberiségre, most azzal fenyeget, hogy még borzalmasabb katasztrófába dönti a világot. Amíg fennáll az imperializmus, fennmarad az agresszív háborúk talaja is. A világ valamennyi országának népei tudják, hogy az új világháború veszélye még nem szűnt meg. Az agresszió és a háború fő ereje az amerikai imperializmus. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország imperialista erői szövetségre léptek a nyugatnémet imperializmussal, amely ismét veszélyezteti Európa békéjét és biztonságát. Az értekezlet részvevői, a szocialista tábor államai kötelességüknek tekintik, hogy megvédjék a Német Demokratikus Köztársaságnak, a szocializmus nyugat-európai előőrsének sérthetetlenségét. A Nyilatkozat megállapítja, hogy az amerikai imperializmus mindenütt új háborús tűzfészkek újjáélesztésén buzgólkodik s meghiúsít minden leszerelésre irányuló törekvést és javaslatot. Provokációs politikájukkal megtorpedózták a párizsi csúcsértekezletet s fokozódott a háborús veszély. Az imperializmus agresszív természete nem változott, de kialakultak azok a reális órők, amelyek meg tudják hiúsítani agresszív terveit. A háború ma már nem végzetszerűen elkerülhetetlen. A szocialista világtábor, a nemzetközi munkásosztály a nemzeti felszabadító mozgalom, a háború ellen fellépő valamennyi ország és az összes békeszerető erők közös erőfeszítésével el lehet hárítani az új világháborút. De mindaddig, amíg nem valósítják meg a leszerelést, a szocialista országoknak kellő színvonalon kell tartaniuk védelmi erejüket. A szocialista országok külpolitikájának megingathatatlan alapja a szocialista és kapitalista országok békés egymás mellett élésének és gazdasági versenyének lenini elve. A békés együttélés azonban nem jelent lemondást az osztályharcról. A különböző társadalmi rendszerű országok egymás mellett élése a szocializmus és a kapitalizmus osztályharcának formája. A GYARMATI RENDSZER teljes összeomlása elkerülhetetlen — állapítja meg a Nyilatkozat. A háború utáni 15 esztendő alatt Ázsiában és Afrikában 38 szuverén állam jött létre. Az emberiség életében új történelmi időszak köszöntött be: Ázsia, Afrika és Latin-Amerika felszabadult népei a nemzetközi politika aktív részvevőivé váltak. A szocialista rendszer a felszabadult népek független nemzeti fejlődésének megbízható védelmezője. Meg kell szüntetni a gyarmati elnyomás minden formáját, mert a gyarmati rendszer felszámolásának óriási jelentősége lesz a nemzetközi feszültség enyhítése és az általános béke megszilárdítása szempontjából is. A Nyilatkozat ötödik fejezete hangoztatja: a világon kialakult új erőviszonyok új lehetőségeket nyitnak a kommunista és munkáspártok előtt azoknak a történelmi jelentőségű feladatoknak megoldásához, amelyek a békeharcban, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a szocializmusért folyó harcban hárulnak rájuk. A KOMMUNISTA VILÁGMOZGALOM korunk legbefolyásosabb politikai ereje, a világ nyolcvanhét országában 36 millió embert egyesít. A kommunista pártok küzdenek a revizionizmus, mint főveszély, a személyi kultusz, a dogmatizmus és a szektásság ellen. Egyöntetűen elítélik a nemzetközi opportunizmus jugoszláv válfaját. A jugoszláv revizionisták aknamunkát folytatnak a szocialista tábor és a kommunista világmozgalom ellen. Az egység és összeforrottság megtízszerezi akommunista világmozgalom erejét. Minden marxista-leninista párt legmagasztosabb internacionalista kötelessége gondoskodni a nemzetközi kommunista mozgalom egységének állandó erősítéséről. A Nyilatkozatot aláíró pártok kijelentik: a kommunista világmozgalom általánosan elismert élcsapata az SZKP.★ Ma már a szocializmus határozza meg a történelem menetét é s a szocializmus teljes győzelme elkerülhetetlen. Ezt tudatja a világgal a Nyilatkozat, amely nemcsak felméri a megtett utat és a lehetőségeket, hanem akcióra is szólít. Küzdelemre az imperializmus és a háború ellen — a békéért és a szocializmusért. A magyar nép ezután sem sajnálja erejét, hogy harcoljon e magasztos célokért. A Vatikán részvényei A Vatikánt és Nyugat-Németország uralkodó köreit összekötő szálakban különleges fontosságúak a gazdasági kapcsolatok. Csupán az egyházi földbirtokok mintegy 350 ezer hektárnyi területet foglalnak el Nyugat-Németországban. Ennél is jelentősebbek a Vatikán ipari és bankérdekeltségei a nyugatnémet gazdasági életben. Szakértők megállapították, hogy szinte valamennyi jelentős nyugatnémet részvénytársaság profitjában érdekelt a Vatikán. Így például a vatikáni érdekeltségek közé tartozik a Ba dische Anilin- und Sodawerke, a- Bayrische Motorenwerke, a Brown-Boverie and Cie., a Deutsche Erdöl AG Hamburg, az Essener Steinkohlenbergwerk AG, a Farbenfabriken Bayer AG Wiesbaden, a Metallgesellschaft AG Frankfurt am Main, a Rheinische AG für Braunkohlenbergbau und Brikettfabriken Köln, a Rheinische Stahlwerke Essen, a Re in weh-Westfälische Eisenwerke Essen, a Siemens und Halske Berlin_München stb. Polgári közgazdászok a Vatikán jelenlegi részvényvagyonát mintegy tizenkétnillárd (!!) dollárra becsülik. Ez a csillagászati öszszeg a Szentszék különböző nemzetiségű pénzügyi szakembereinek, bankárjainak közreműködésével és különféle imperialista segélyforrások révén évről évre újabb százmilliókkal gyarapodik. Nem lehet véletlennek tekinteni, hogy XII. Pius pápa 1958-ban szükségesnek tartotta a bankárok számára külön védőangyalt kinevezni, Mihály arkangyal személyében. Az erről szóló rendelkezés a Vatikán hivatalos lapjában, az „Acta Apostolicae Sedis”ben jelent meg. Az Amerikai Egyesült Államok mellett a Vatikán legnagyobb gazdasági partnere Nyugat-Németország. Számszerűen: a Vatikán bevételeinek 35 százaléka az USA- ból, 18 százaléka pedig az NSZK- ból származik. E hatalmas pénzügyi érdekeltségek kezelésére a Szentszék a „legmegbízhatóbb” embereket nyerte meg. Közöttük is első helyen kell említeni Hermann J. Abs bankárt, Hitler egykori legfőbb pénzügyi szakértőjét, aki elsőrendű szerepet játszott mind a náci párt hatalomrajuttatásában, mind pedig a német hadigazdaság kialakításában. E hírhedt kalandor szerepe annyira közismert volt, hogy neve 1945-ben még a háborús főbűnösök listáján szerepelt. Magas amerikai pártfogói azonban nemcsak mentesítették minden büntetéstől, de hozzásegítették ahhoz is, hogy újra a német gazdasági élet élére kerüljön. Abs kitüntetése Abs ma a Német Bank elnöke, negyven nagy ipari és bankérdekeltség igazgatósági tagja, alelnöke — mintegy hárommilliárd márkát ellenőriz. Vagyonát csillagászati számokkal jelölik, csupán hivatalos fizetései is meghaladják az évi 650 000 márkát. Alei napjainkban az egyik leglelkesebb képviselője Adenauer „keresztény kurzusának”. Nemcsak az agg kancellárhoz és Pferdmenges bankárhoz fűzik a legszorosabb kapcsolatok, hanem a nyugat-németországi vezető klérus két legbefolyásosabb személyéhez: Frings kölni és Wendel müncheni bíboros érsekekhez is. Nekik köszönhette Als, hogy XII. Pius még 1950-ben az egyik legnagyobb egyházi kitüntetést adományozta számára, kinevezte a „szent sír lovagjának”. Természetesen, Ales sem volt hálátlan, s látogatása alkalmából egy részvényköteget ajándékozott a papának — a Royal Dutch Shell, a híres angol olajtársaság részvényeit. A pápai kitüntetés azzal az előjoggal jár, hogy a cím viselője bármikor bejelentés nélkül megjelenhet a vatikáni palotákban. Nos, Abs úr bőségesen élt is ezekkel a lehetőségekkel, s azlmúlt évek során számtalan esetben járt bizalmas küldetésben Rómában. A Vatikán pénzügyeinek másik kiemelkedő sáfárja az NSZK-ban Wehrhahn prelátus, az egyik legjelentősebb nyugatnémet monopolista család képviselője. A Wihrhahn-família mintegy 25 óriási inari és bankérdekeltséget tart a kezében, amelyek tőkéjét 1350 millió márkára becsülik. Természetesen, ezek az úriemberek nem önzetlenül őrzik Krisztus koporsóját, nem keresztényi érzésektől vezérelve gyarapítják a Vatikán kincseit. Túl a politika közös céljain, a Vatikán pénzügyeinek kezelése lehetővé teszi olyan tőkék mozgatását, amelyek révén behatolhatnak a legtőkeerősebb vállalatok irányításába is. Bányász Rezső (Folytatjuk» )