Magyar Ifjúság, 1961. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)

1961-04-15 / 15. szám

T háztűznézak Furcsa eset. Ilyet még alig jegyzett fel a krónika. Szer­dán ugyanis huszonhét fia­tal lány háztűznézőbe in­dult Tolna szívébe, Dal­­mandra. Volt is sürgős-for­gás a „vőlegényes” háznál. Hogy kedveskedjenek a vendégeknek, paprikás kol­básszal és tejeskávéval vár­ták őket. De a később el­hangzó kérdések azt bizo­nyították, hogy itt nem es­küvő készül, hanem valami más. A Dalmandd Állami Gaz­daságba ezeregyszáz buda­pesti lány megy a nyáron. Kukoricacímerezés lesz a munkájuk. Háromhetenként váltják egymást, sátrakban laknak majd. Az ő küldöt­teiket vitte a busz, hogy terepszemlét tartsanak, s hazatérve elmondják: mi­lyen is az a Dalmand? Mert ők még keveset hallottak ró­la. Ezért jegyezték olyan szorgalmasan Rédling Ist­ván főagronómus szavait: — Élüzem... 15 000 hold... halastavak... ménes ver­senylovakkal ... tizenhá­rommillió print a tavalyi nyereség... kapálás helyett simezint, vegyszert használ­nak, ... dámvadak az erdő­ben. — És hol lesznek a tábo­rok? — Hány nap alatt jön ide levél? — Szabad-e fürödni a tó­ban? — Lovagolhatunk? — Kell-e dolgozni, ha esik? — Az ott gólya? És ki győzné még felso­rolni mindazt, amire hu­szonhét lány kíváncsi? Jár­ták a határt, integettek, da­loltak, téptek kutyatejvirá­­got és sárgarepcét. Megcso­dálták a vágtató csikóst és a kukoricaültető gépeket. porzo gépek trak­eket Erzsi mely centi-Előrenyomultak a szántáson egészen a mögé és a meglepett turisták alig győzték válaszokkal. Gödör az automatát nézte, pontosan huszonöt méterenként dob ki egy ku­koricaszemet. Érdekli? Na­gyon. Pedig ő már eljegyez­te magát a hegedűvel — zenei gimnáziumba jár. — Csudajó itt, én nagyon szívesen jövök. — És mi talán nem? — kérdi nevetve Karaffa Vali. A többiek nem is tulaj­donítanak nagyobb jelentő­séget a kérdésnek. Mennek a főagronómus mellett és hallgatják.­­ — Lányok, nagyon lelki­ismeretesek legyenek. Egy­két ottfelejtett címer és már­is húszmilliós kár... Nem fogad­koznak, csak a szemük beszél. Majd a nyá­ron. Inkább a tolnai lányo­kat méregeti a tekintetük, akik időközben megérkez­tek. Riválisok. Fél óra alatt megszületett közöttük a ver­senykihívás. A tolnai lányok magabiztosak. Szendrő Bo­ri tréfásan figyelmezteti is őket: — A pestiek is tudnak ám dolgozni. A háztűznézés véget ér, az új ismerősök „viszontlátás­sal” köszönnek el. A busz Pest felé robog a lányokkal, akik már így éneklik a dalt: „Én is olyan árva vagyok, mert be vagyok zárva A dalmandi KISZ-tábor­nak legszebb sátorába...” – H. S. A főagronómussal a leendő tábor színhelyén Az új ismerős (Gajdár Pál felvételei) . A tolnai lányok búcsút intenek Kinek kell egy istálló? A vállalás még decemberben született. Aláírta harminc fiatal, a Fővárosi 11. számú Építőipari vállalatnál, örömmel vette tudomásul felsőbb szervük, a KISZ VIII. kerületi bi­zottsága, de azóta se történt semmi. Hogy minek kellett volna történnie, döntse el az olvasó. Negyven óra társadalmi munkát vállaltak a fiúk egyen­ként abból a célból, hogy felépítenek egy istállót. Ezzel sze­retnék teljesíteni az Ifjúság a szocializmusért mozgalom első pontját. Úgy számoltak, hogy kivesznek egy nap szabadságot, a szombat az szabadnap, a vasárnap pihenőnap, s így egy kis hajrával felhúzzák a száz férőhelyes istállót, a fontos az, hogy az anyag ott legyen, a többi már az ő dolguk. Szép a terv, nagyon a színükhöz is nőtt.­­ Minden hiába. Egy egész megyét patronál a VIII. kerületi KISZ-bizottság. Egész sor levelet írtak már ez ügyben Bács megyébe, többször leutaztak Kecskemétre. Ott azonban még mindig „nem találtak” számukra egy falut, ahol szívesen lát­nák a pesti építőket. Hadd segítsünk mi is. Ezúton közhírré tétetik, hogy aki­nek szüksége van egy lelkes építőgárdára, az istállóépítés tárgyában jelentkezzék Kovács János párttitkár elvtársnál, a fiatalok által közfelkiáltással megválasztott brigádvezetőnél. Címük: Fővárosi 11. számú Építőipari Vállalat, Budapest, VIII., Csokonai utca 6. ELSŐ AZ I/6-OS OSZTÁLY Kicsengettek az utolsó órá­ Cserei Csaba II/12. osztályos­ról. A Huba utca és környéke gyorsan megtelt egyensapkás ipari tanulókkal, de sokan nem kifelé, hanem a tornaterembe igyekeztek. Az öltözőben, a sarokba hú­zódva Harbach Ferenc 1/18. tanulók a sorsolást készítik. A tornateremben öt labda pattog táncot járva a két palánkon — melegítenek a csapatok. Éles sípszó és a játékosok helyet foglalnak a kosárpalánk mö­gött. Kezdődik az első mérkő­zés! Az első, igazi „rangadó” mér­kőzésnek az 1/6. és 11/12. osz­tályok mérkőzése ígérkezett. Az első évesek nem tisztelték a kort. Kispál Mihály — aki­nek csak a neve Kis, mert ugyancsak jól megnőtt — szin­te egyedül megverte a másod­évesek csapatát. A mérkőzés után Cserei Csaba másodéves sokáig bosszankodott a vereség miatt. — Más eredmény lett volna, ha Polgár eljön játszani — mondta. Csak miután befejeződött az öt csapat villámtornája — első az 1/6, második az 1/8, harma­dik a 11/12. osztály csapata lett — nyugodott meg. A ver­senyző most „átváltozott” a KISZ-alapszervezet sportfele­lősévé. Át is adjuk neki a szót: — A közelmúltban — így a rövid tájékoztató — fejeződtek be a terem­labdarúgó, vala­mint a kosárlabda-bajnokság küzdelmei. Jövő héten kezdő­dik az asztalitenisz és a kézi­labda házibajnokság, így szin­te minden héten zajlik vala­milyen verseny. Nagyon nép­szerű intézetünkben a termé­szetjárás is. Egy-egy túrán negyvenen, ötvenen is részt veszünk... Lehet válogatni a lehetősé­gek között, s a 9-es számú ipa­ri tanuló intézet tanulói ki is használják: már eddig közel százan teljesítették az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom negyedik követelményét! A. Gy. 6 negyedévvel ezelőtt hir­dette meg a KISZ I. kong­resszusa az „Ifjúság a szo­cializmusért“ rs morgalmat a második ötéves népgazda­sági terv idejére. S most, az első ne­gyedév után, ha számvetést csiná­lunk, az eredmény: több százezer fia­talember, fiú és lány vállalta már eddig is, hogy teljesíti a mozgalom négy feltételét. Száz és százezer ma­gyar fiatal fejezte ki ezzel egyetérté­sét a mozgalommal, s eltökélt szán­dékát, hogy mind többet akar tenni hazánk szocialista építéséért, s több akar lenni, magasabb színvonalra akar emelkedni, a szocializmus épí­tésének új típusú emberévé kíván válni. Mert az „Ifjúság a szocializ­musért” mozgalom lényegében ezt jelenti: aktívabban részt venni a KISZ életében a szocializmus építé­sében, a szocialista életforma, az új embertípus kialakításában és kiala­kulásában. A KISZ megalakulásakor, s az I. országos értekezleten, 1957-ben azt a jelszót tűzte zászlajára, hogy „együtt az egész ifjúsággal a szocia­lizmus építéséért”. E jelszó megva­lósításában KISZ-szervezeteink jó eredményeket értek el az elmúlt években. Az igazi összeforrottság, a KISZ és a KISZ-en kívüli fiatalok legszorosabb együttműködése az „If­júság a szocializmusért” mozgalom keretei között valósulhat meg. A mozgalom hatalmas nevelő iskolája lehet KISZ-tagságunknak, s a KISZ- en kívüli fiatalok százezreinek is. A feltételek teljesítése helytállást kí­ván, az adott szó becsületére nevel, ugyanakkor szoros barátságot alakít­hat ki — ahol ez még nincs meg — a KISZ-szervezet tagsága és a KISZ- en kívüli fiatalok között. S mi tehe­ti tartóssá, erőssé két fiatal, vagy sok fiatal barátságát? Az együtt végzett munka, a közös tanulás, szórakozás. Erre igen jó lehetőséget és alkalmat teremt az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom. E­gyes ifjúsági vezetők attól tartanak, hogy ha sok lesz az „Ifjúság a szocializmus­ért” mozgalomban részt vevő KISZ-en kívüli fiata­lok száma, akkor ez a KISZ kommu­nista jellegét veszélyezteti. Úgymond hogy a KISZ-en kívüli fiatalok nagy tömegei lehetetlenné teszik a kommu­nista munkastílust. Első látszatra úgy tűnik, mintha lenne valami alapja ennek a félelemnek. Hiszen azt mondjuk, s ez így is van, hogy az „Ifjúság a szocializmusért” mozga­lom a KISZ egész tevékenységét át­fogja. Vajon a KISZ-en kívüliek nagy száma nem akadályozza-e hogy e tevékenység ténylegesen kommu­nista jellegű legyen? Aki ilyen aggo­dalommal tekint a mozgalom továb­bi számbeli növekedése elé, azt meg­nyugtatjuk: nem, a KISZ-en kívüli­ek tömegei nemhogy veszélyeztetik, de egyenesen erősítik a KISZ kom­munista jellegét; mintegy megterem­tik a kommunista munkastílus leg­fontosabb, alapvető feltételét az ifjú kommunisták és a szervezeten kívüli fiatalok szoros összeforrottságát. Így tekintsen minden ifjúsági vezető a KISZ-en kívüli fiatalok nagy tömege­ire, s tegye lehetővé számukra, hogy bekapcsolódhassanak a mozgalomba, hogy gyarapítsák a mozgalomban részt vevő fiatalok már eddig is ha­talmas táborát. Ha jelentős számbeli eredménye­ket könyvelhetünk is el, egyáltalán nem ok ez arra, hogy nyugodtan ül­jünk babérainkon. A lehetőségek na­gyobbak az eddigi eredményeknél. A fiataloknak jóval nagyobb számát vonhatjuk be a mozgalomba, ha a munkánkban meglévő fogyatékossá­gokat felszámoljuk. Még a KISZ-tag­­ság köréből is vannak számosan, akik eddig még nem jelentkeztek. Ennek az is lehet az oka, hogy az aktivisták még nem jutottak el hoz­zájuk, de lehet az indíték a kényel­messég is. Az első feladat, hogy eze­ket a KISZ-tagokat szervezzük be a mozgalomba. Magyarázzuk meg ne­kik: aki belépett a KISZ-be, az vál­lalta a KISZ-tag­sággal járó követel­ményeket is. Azt, hogy aktív harcosa lesz a KISZ által kitűzött célok meg­valósításának. Hol akar aktív lenni, ha nem a mozgalom keretei között, hiszen az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom kiterjed a KISZ egész te­vékenységére. ugyon sok olyan fiatal van, aki már a mozga­lomtól függetlenül telje­síti annak egyik vagy másik feltételét. Nagyon sokan tanulnak az esti iskolákon, tanfolyamokon, nagyon sokan spor­tolnak, rendkívül nagy azoknak a száma, akik sokat olvasnak, sokat járnak színházba, moziba stb. Eze­ket könnyen megnyerhetjük a moz­galom számára, s ha ez megtörténik, sokoldalúbban bekapcsoljuk őket a KISZ tevékenységébe, a szocializmus építésébe, az új típusú ember kiala­kításának nagy iskolájába. Különö­sen fontos a 14—16 éves fiatalok be­vonása. Ők azok, akik legtovább megmaradnak a KISZ tevékenységé­nek területén. Őket éri legtovább a KISZ nevelő munkájának hatása, belőlük alakul ki a KISZ keretei kö­zött a legnagyobb számban az új tí­pusú szocialista ember. Ezért kívá­natos, hogy minél nagyobb számban bevonjuk őket az „Ifjúság a szocia­lizmusért” mozgalomba. Jelentős tartalékai vannak még a mozgalomnak az üzemi fiatalok so­raiban is. Az üzemekben nagyon sok olyan fiatal van, aki részt vesz a KISZ valamilyen termelési mozgal­mában, de eddig még nem kapcso­lódott be az „Ifjúság a szocializmu­sért” mozgalomba. Ezek a fiatalok azzal, hogy a termelési mozgalmak­ban már aktív tevékenységet folytat­nak bebizonyították: készek többet vállalni a szocializmus építéséből, szívük-lelkük a miénk. Csak ki kell nyújtani feléjük a kezünket, s ők szívesen jönnek velünk más terüle­teken is, hiszen legtöbbjük már most is tanul, sportol, s részt vesz kultu­rális megmozdulásokon is l­egtöbbször ez a kinyújtott kéz, a felvilágosító, neve­lő munka hiányzik ott, ahol elmaradás tapasztal­ható a szervező munká­ban. „Úgyis jönnek a gyerekek” — mondják egyik-másik helyen, s a spontenaitásra bízzák kik, hányan és mikor jelentkeznek a mozgalom fel­tételeinek teljesítésére. Pedig külö­nösen ez az utóbbi veszélyeztetheti a későbbi munka eredményességét is. Nem mindegy, hogy tudja-e a jelent­kező fiatal, milyen mozgalomba je­lentkezett, mit vállalt, vagy pedig sejtelme sincs róla, csak nem akar elmaradni társai mögött. Spontenai­­tás helyett tudatosságra van szükség ez pedig a KISZ-aktívák felvilágosí­tó, nevelő munkája nélkül nem hul­lik mennyei mannaként az ölünkbe. S ha már a nevelő munkánál tar­tunk, ejtsünk néhány szót az alap­­szervi aktivisták neveléséről is. Jó­részt rajtuk múlik a mozgalom sike­re. Nemcsak az, hogy hányan jelent­keztek, de az is, hogy hányan telje­sítik a feltételeket. Az ő leleményes­ségüknek, ötletességüknek, egyszó­val öntevékeny munkájuknak kell biztosítani a négy feltétel teljesíté­sének lehetőségeit. Ez pedig nem kis dolog. Azt már most is látjuk, a fia­talok százezrei szívesen vesznek részt a mozgalomban. De azt is lát­ni kell, a lehetőségeket is biztosítani kell számukra, hogy az előírt felté­teleknek eleget téve elnyerhessék az első év jelvényét. Ebben van az alap­­szervezeti aktíváknak, elsősorban a titkároknak nagy feladata, s szerepe. KISZ-bizottságainknak ezért szünte­lenül segíteni kell munkájukat, fi­gyelni tevékenységüket, helyes bírá­lattal irányítani működésüket. feltételek közül a legke­vesebb probléma a mun­kafeladat teljesítése kö­rül mutatkozik. Ifjúsá­gunk tömegei az utóbbi években már számtalanszor bebizo­nyították, hogy szívesen vesznek részt társadalmi munkaakciókban, szívesen dolgoznak, tesznek az átla­gosnál többet a szocializmus építé­séért. A KISZ-szervezetek igyekeztek erre minél több lehetőséget teremte­ni. Kialakultak, s hagyományossá váltak azok a formák, melyeknek ke­retei között fiataljaink eleget tettek és tehetnek e készségüknek. A má­sodik feltétel, a tanulás teljesítése lényegében az egész ifjúságra kiter­jedő országos tanulási mozgalom alapjait rakja le. Egészen sok tanu­lási lehetőség áll már jelenleg is fiataljaink rendelkezésére, de még sokkal többet kell teremtenünk ah­hoz, hogy minden fiatal tovább ké­pezhesse magát. Legyenek alapszer­vezeteink vezetői bátrak, leleménye­sek e téren. Alakítsanak ki a helyi sajátosságoknak megfelelő formákat, módszereket. Felsőbb szerveik, bi­zottságaink pedig segítsék ezeket, legyenek azon, hogy minden elvi en­gedmény nélkül, de szabadon kibon­­takozhassék az alapszervezetek ön­­tevékenysége e téren is. A harmadik és negyedik feltétel teljesítésében sok a spontenaitás. Ifjúsági vezetőink egy része azt az elvet vallja: a fiatalok úgyis részt vesznek a kulturális életben, sportol­nak is, itt nem sok tennivaló marad számunkra. Nagy tévedés! Sok fel­adat vár e téren is ránk. Hogy csak néhányat említsünk. Ha a harmadik feltétel teljesítéséhez lehetőséget aka­runk mindenki számára biztosítani, feltétlenül szélesítenünk kell az ol­vasási mozgalomban résztvevők tábo­­rát. Nem minden fiatal érez tehetsé­get a tánchoz, énekhez, színjátszás­hoz, de szinte mindenki hajlandó el­olvasni néhány jó könyvet. Erre is gondolnunk kell. A sportkövetelmény teljesítésénél különösen a lányoknál van sok probléma. Falun nehéz, még legyőzni az előítéleteket, ezért olyan formákat kell találnunk, amelyek le­hetővé teszik a lányoknak a követel­mény teljesítését, anélkül, hogy szü­leikkel, az idősebbekkel szembe ke­rüljenek. Addig is, amíg ezek az idő­sebbek nem győződnek meg állás­pontjuk tarthatatlanságáról. Ilyen formák az országjáró túrák, a terep­versenyek,­z elért eredmények mel­lett van tehát még ép­pen elég tennivaló. S hogy ezeket is sikeresen elvégezzük, tovább kell erősíteni az együttműködést a KISZ- szervezetek, s más állami, társadalmi szervezetek között. A szakszerveze­tekkel való együttműködés sok segít­séget jelenthet a kulturális és sport­feltételek teljesítésének lehetőségei bővítésében. A tanácsokkal együtt­működve számos társadalmi munka­akciót szervezhetünk. Különösen fa­lusi bizottságaink fordítsanak erre nagy gondot. Legtöbb segítséget, ter­mészetesen, a falusi, üzemi, hivatali pártszervek adhatják, s adják is munkánkhoz. Az idősebb elvtársak tapasztalatai, javaslatai, segítő, ne­­­­velő munkája alkalmasabbá tehetik a KISZ-szervezeteket, a KISZ-aktí­­vistákat a feladatok elvégzéséhez. Az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom a magyar ifjúság széles tömegeit átfogó tömegmozgalom. A benne részt vevő fiatalok a szocia­lizmus építésében végzett aktív tevé­kenység során nevelődnek, formálód­nak, sokan, akik még nem KISZ-ta­­gok, alkalmassá válnak a KISZ-tag­­ságra. Szervezeteink gondoskodjanak róla, hogy ezek beléphessenek a KISZ-be. Honnan akarnak új, aktív tagokat nyerni ifjúsági szervezetünk számára, ha­nem ezek közül, akik éppen a mozgalomban való részvéte­lükkel bizonyítják, hogy köztünk a helyük. Így válik az „Ifjúság a szo­cializmusért” mozgalom a Szocializ­mus építésének mozgalmává, s egy­ben a KISZ további erősödésének formájává is. NEG­YEDÉVI SZÁM­VETÉS A SZOCIALIZMUSÉRT A mezőny, erősebb lett, de a 16-os AKÖV fiataljai bizakodnak kiállítás. Talán egy kicsit túlzás ez a szó, hiszen néhány tabló, kép, grafikon az egész, s a 16-os AKÖV ebédlőjének egyik sarkában húzódik meg szerényein. De a telephely fia­taljainak — autóbuszvezetők­nek, kalauzoknak, szerelők­nek, lakatosoknak — szemé­ben naggyá nőtt, komoly ki­állítássá, hiszen rajta minden apróság életük egy-egy kedves és izgalmas epizódját idézi. Próbákat, fellépéseket, tapso­kat... Az idegen számára keveset mondanak ezek a dokumentu­mok, de nekik érzések, élmé­nyek egész sokaságát. A telep­hely KISZ-bizottságának kul­­túrása, Dávid János vállalta­ néhány percre a kiállítási ka­lauz szerepét, s magyarázza el: mit isakarnak a képek? — Először talán elmonda­nám a „történelmi bevezetőt?’ — kezdi szerepét tréfás ko­molysággal. — Néhány évvel ezelőtt nálunk pezsgő kultúr­álét folyt. Amikor én bevonul­tam katonának, magammal vittem ennek a mozgalmas életnek emlékét is. 1957-ben leszereltem, visszajöttem, s csalódottan láttam, hogy ebből semmi sem maradt. Furdalt a gondolat: miért lehetett akkor, s miért nem lehet most? El­mondtam ezt a bizottságon is, s azt válaszolták: rád bízzuk, szervezd meg újra a kultúréle­­tet! Adtak mellém egy öttagú kultúrbizottságot, akikre tá­maszkodni lehet, s így kezd­tük el. Az 1958-as évet elne­veztük „kísérleti évnek” ... — Mivel kísérleteztek? — Magukkal a fiatalokkal. Persze, észrevétlenül. Betanul­tuk az „Ipafai lakodalom” cí­mű zenés vígjátékot. Azért vá­lasztottuk ezt, mert ide renge­teg szereplő kellett, s azt akar­tuk, hogy egyszerre mindenkit foglalkoztathassunk, s felhív­hassuk magunkra a figyelmet: mégsem halt meg egészen a kultúrmunka! Keresem a képeket a tab­lón, de erről a régi előadásról nem találni. Talán nem sike­­­­rült a kísérlet, ahogyan akar­ták? — De bizony, sikerült! El­értük azt, hogy a nevetve szó­rakoztatásból ma már kinőtt nálunk a szórakoztatva neve­lés! Tavaly Alekszej Tolsztoj „Orosz jellem”-ét, most pedig a „Dunántúli rapszódia” és a ,,Székely Anna" című rádiójá­tékokat mutattuk be. Nézem a fényképeket. Az egyiken egy csapat vidám lányfej néz mosolyogva a len­csébe. Dávid János már beszél is róluk: — Ők a vállalat kedvencei: a „Menyecske”-csoport. Hat lánnyal indult, s ma már ti­­zenketten vannak. Sokat töp­rengtünk, hogy miből is álljon a műsoruk, mert valami többet, művészibbet akartunk az egy­szerű leánykórusnál. Bánfalvy Miklós karnaggyal, aki már 16 éve van a férfikar élén, so­kat beszélgettünk erről. A csoport most Bartók népdal­­gyűjtésének darabjait, Kodály feldolgozásait, traccsoló, fiú­csúfoló dalokat énekel, s hoz­zákezdtek egy Csajkovszkij­­feldolgozás betanulásához is... A kiállított tárgyak között van egy zászló s egy világvevő rádió is. Ezeknek vajon mi a történetük? Tavaly, a Kulturális Szemle kerületi döntőjén kapták mind a kettőt. Az egyik a XIII. ke­rületi KISZ vándorzászlaja, a másik, a rádió pedig a XIII. kerületi Tanács első díja. — Jövő héten kell vissza­vinnünk a kerületbe a zászlót, hiszen nem örökbe kaptuk, de szeretnénk idén újra viszont­látni! Persze, ma már nehe­zebb lesz kiérdemelni az első­séget, mint tavaly, hiszen a kerületi mezőny hihetetlenül megerősödött! Sok lesz az egyenrangú vetélytárs ... — Ezek után talán már nem is érdemes megkérdezni, hogy milyen lehetőséget adnak a fiataloknak az Ifjúság a szo­cializmusért mozgalom kultu­rális feltételeinek teljesítésé­hez ... — Pedig még nem is mond­tam el mindent. A József Atti­la olvasómozgalom kiterjeszté­sét úgy oldottuk meg, hogy megszüntettük a felső korha­tárt. Bármilyen idős dolgozó megszerezheti a jelvényt, ha csak tiszteletbeli KISZ-tag is! Aztán itt van az Ifjúsági Akadémia, amelynek előadá­sait összekötjük mindig vala­mi érdekes kultúreseménnyel. Meghívtuk Kocsis Albert he­gedűművészt, Palotai Erzsi előadóművésznőt, Kanizsai Nagy Antal irodalomtörté­nészt, dr. Kapossy Edit tánc­történészt. Egyik előadás után divatbemutatót rendezett ná­lunk a Corvin Áruház a helyes öltözködés illusztrálására ... Hat előadásból áll ez az aka­démia, s mi kijelentettük, hogy aki ebből a hat előadásból ötöt végighallgat, az teljesítette a feltételt. Ezzel elértük azt, hogy az akadémia előadásain olyan fiatalokkal, KISZ-en kí­vüliekkel is, találkozhatunk akiket azelőtt sohasem láttunk semmiféle rendezvényen. A mágnes megtette hatását,­­ a célunkat elértük! Somos Ágnes

Next