Magyar Ifjúság, 1961. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)
1961-04-15 / 15. szám
T háztűznézak Furcsa eset. Ilyet még alig jegyzett fel a krónika. Szerdán ugyanis huszonhét fiatal lány háztűznézőbe indult Tolna szívébe, Dalmandra. Volt is sürgős-forgás a „vőlegényes” háznál. Hogy kedveskedjenek a vendégeknek, paprikás kolbásszal és tejeskávéval várták őket. De a később elhangzó kérdések azt bizonyították, hogy itt nem esküvő készül, hanem valami más. A Dalmandd Állami Gazdaságba ezeregyszáz budapesti lány megy a nyáron. Kukoricacímerezés lesz a munkájuk. Háromhetenként váltják egymást, sátrakban laknak majd. Az ő küldötteiket vitte a busz, hogy terepszemlét tartsanak, s hazatérve elmondják: milyen is az a Dalmand? Mert ők még keveset hallottak róla. Ezért jegyezték olyan szorgalmasan Rédling István főagronómus szavait: — Élüzem... 15 000 hold... halastavak... ménes versenylovakkal ... tizenhárommillió print a tavalyi nyereség... kapálás helyett simezint, vegyszert használnak, ... dámvadak az erdőben. — És hol lesznek a táborok? — Hány nap alatt jön ide levél? — Szabad-e fürödni a tóban? — Lovagolhatunk? — Kell-e dolgozni, ha esik? — Az ott gólya? És ki győzné még felsorolni mindazt, amire huszonhét lány kíváncsi? Járták a határt, integettek, daloltak, téptek kutyatejvirágot és sárgarepcét. Megcsodálták a vágtató csikóst és a kukoricaültető gépeket. porzo gépek trakeket Erzsi mely centi-Előrenyomultak a szántáson egészen a mögé és a meglepett turisták alig győzték válaszokkal. Gödör az automatát nézte, pontosan huszonöt méterenként dob ki egy kukoricaszemet. Érdekli? Nagyon. Pedig ő már eljegyezte magát a hegedűvel — zenei gimnáziumba jár. — Csudajó itt, én nagyon szívesen jövök. — És mi talán nem? — kérdi nevetve Karaffa Vali. A többiek nem is tulajdonítanak nagyobb jelentőséget a kérdésnek. Mennek a főagronómus mellett és hallgatják. — Lányok, nagyon lelkiismeretesek legyenek. Egykét ottfelejtett címer és máris húszmilliós kár... Nem fogadkoznak, csak a szemük beszél. Majd a nyáron. Inkább a tolnai lányokat méregeti a tekintetük, akik időközben megérkeztek. Riválisok. Fél óra alatt megszületett közöttük a versenykihívás. A tolnai lányok magabiztosak. Szendrő Bori tréfásan figyelmezteti is őket: — A pestiek is tudnak ám dolgozni. A háztűznézés véget ér, az új ismerősök „viszontlátással” köszönnek el. A busz Pest felé robog a lányokkal, akik már így éneklik a dalt: „Én is olyan árva vagyok, mert be vagyok zárva A dalmandi KISZ-tábornak legszebb sátorába...” – H. S. A főagronómussal a leendő tábor színhelyén Az új ismerős (Gajdár Pál felvételei) . A tolnai lányok búcsút intenek Kinek kell egy istálló? A vállalás még decemberben született. Aláírta harminc fiatal, a Fővárosi 11. számú Építőipari vállalatnál, örömmel vette tudomásul felsőbb szervük, a KISZ VIII. kerületi bizottsága, de azóta se történt semmi. Hogy minek kellett volna történnie, döntse el az olvasó. Negyven óra társadalmi munkát vállaltak a fiúk egyenként abból a célból, hogy felépítenek egy istállót. Ezzel szeretnék teljesíteni az Ifjúság a szocializmusért mozgalom első pontját. Úgy számoltak, hogy kivesznek egy nap szabadságot, a szombat az szabadnap, a vasárnap pihenőnap, s így egy kis hajrával felhúzzák a száz férőhelyes istállót, a fontos az, hogy az anyag ott legyen, a többi már az ő dolguk. Szép a terv, nagyon a színükhöz is nőtt. Minden hiába. Egy egész megyét patronál a VIII. kerületi KISZ-bizottság. Egész sor levelet írtak már ez ügyben Bács megyébe, többször leutaztak Kecskemétre. Ott azonban még mindig „nem találtak” számukra egy falut, ahol szívesen látnák a pesti építőket. Hadd segítsünk mi is. Ezúton közhírré tétetik, hogy akinek szüksége van egy lelkes építőgárdára, az istállóépítés tárgyában jelentkezzék Kovács János párttitkár elvtársnál, a fiatalok által közfelkiáltással megválasztott brigádvezetőnél. Címük: Fővárosi 11. számú Építőipari Vállalat, Budapest, VIII., Csokonai utca 6. ELSŐ AZ I/6-OS OSZTÁLY Kicsengettek az utolsó órá Cserei Csaba II/12. osztályosról. A Huba utca és környéke gyorsan megtelt egyensapkás ipari tanulókkal, de sokan nem kifelé, hanem a tornaterembe igyekeztek. Az öltözőben, a sarokba húzódva Harbach Ferenc 1/18. tanulók a sorsolást készítik. A tornateremben öt labda pattog táncot járva a két palánkon — melegítenek a csapatok. Éles sípszó és a játékosok helyet foglalnak a kosárpalánk mögött. Kezdődik az első mérkőzés! Az első, igazi „rangadó” mérkőzésnek az 1/6. és 11/12. osztályok mérkőzése ígérkezett. Az első évesek nem tisztelték a kort. Kispál Mihály — akinek csak a neve Kis, mert ugyancsak jól megnőtt — szinte egyedül megverte a másodévesek csapatát. A mérkőzés után Cserei Csaba másodéves sokáig bosszankodott a vereség miatt. — Más eredmény lett volna, ha Polgár eljön játszani — mondta. Csak miután befejeződött az öt csapat villámtornája — első az 1/6, második az 1/8, harmadik a 11/12. osztály csapata lett — nyugodott meg. A versenyző most „átváltozott” a KISZ-alapszervezet sportfelelősévé. Át is adjuk neki a szót: — A közelmúltban — így a rövid tájékoztató — fejeződtek be a teremlabdarúgó, valamint a kosárlabda-bajnokság küzdelmei. Jövő héten kezdődik az asztalitenisz és a kézilabda házibajnokság, így szinte minden héten zajlik valamilyen verseny. Nagyon népszerű intézetünkben a természetjárás is. Egy-egy túrán negyvenen, ötvenen is részt veszünk... Lehet válogatni a lehetőségek között, s a 9-es számú ipari tanuló intézet tanulói ki is használják: már eddig közel százan teljesítették az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom negyedik követelményét! A. Gy. 6 negyedévvel ezelőtt hirdette meg a KISZ I. kongresszusa az „Ifjúság a szocializmusért“ rs morgalmat a második ötéves népgazdasági terv idejére. S most, az első negyedév után, ha számvetést csinálunk, az eredmény: több százezer fiatalember, fiú és lány vállalta már eddig is, hogy teljesíti a mozgalom négy feltételét. Száz és százezer magyar fiatal fejezte ki ezzel egyetértését a mozgalommal, s eltökélt szándékát, hogy mind többet akar tenni hazánk szocialista építéséért, s több akar lenni, magasabb színvonalra akar emelkedni, a szocializmus építésének új típusú emberévé kíván válni. Mert az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom lényegében ezt jelenti: aktívabban részt venni a KISZ életében a szocializmus építésében, a szocialista életforma, az új embertípus kialakításában és kialakulásában. A KISZ megalakulásakor, s az I. országos értekezleten, 1957-ben azt a jelszót tűzte zászlajára, hogy „együtt az egész ifjúsággal a szocializmus építéséért”. E jelszó megvalósításában KISZ-szervezeteink jó eredményeket értek el az elmúlt években. Az igazi összeforrottság, a KISZ és a KISZ-en kívüli fiatalok legszorosabb együttműködése az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom keretei között valósulhat meg. A mozgalom hatalmas nevelő iskolája lehet KISZ-tagságunknak, s a KISZ- en kívüli fiatalok százezreinek is. A feltételek teljesítése helytállást kíván, az adott szó becsületére nevel, ugyanakkor szoros barátságot alakíthat ki — ahol ez még nincs meg — a KISZ-szervezet tagsága és a KISZ- en kívüli fiatalok között. S mi teheti tartóssá, erőssé két fiatal, vagy sok fiatal barátságát? Az együtt végzett munka, a közös tanulás, szórakozás. Erre igen jó lehetőséget és alkalmat teremt az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom. Egyes ifjúsági vezetők attól tartanak, hogy ha sok lesz az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalomban részt vevő KISZ-en kívüli fiatalok száma, akkor ez a KISZ kommunista jellegét veszélyezteti. Úgymond hogy a KISZ-en kívüli fiatalok nagy tömegei lehetetlenné teszik a kommunista munkastílust. Első látszatra úgy tűnik, mintha lenne valami alapja ennek a félelemnek. Hiszen azt mondjuk, s ez így is van, hogy az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom a KISZ egész tevékenységét átfogja. Vajon a KISZ-en kívüliek nagy száma nem akadályozza-e hogy e tevékenység ténylegesen kommunista jellegű legyen? Aki ilyen aggodalommal tekint a mozgalom további számbeli növekedése elé, azt megnyugtatjuk: nem, a KISZ-en kívüliek tömegei nemhogy veszélyeztetik, de egyenesen erősítik a KISZ kommunista jellegét; mintegy megteremtik a kommunista munkastílus legfontosabb, alapvető feltételét az ifjú kommunisták és a szervezeten kívüli fiatalok szoros összeforrottságát. Így tekintsen minden ifjúsági vezető a KISZ-en kívüli fiatalok nagy tömegeire, s tegye lehetővé számukra, hogy bekapcsolódhassanak a mozgalomba, hogy gyarapítsák a mozgalomban részt vevő fiatalok már eddig is hatalmas táborát. Ha jelentős számbeli eredményeket könyvelhetünk is el, egyáltalán nem ok ez arra, hogy nyugodtan üljünk babérainkon. A lehetőségek nagyobbak az eddigi eredményeknél. A fiataloknak jóval nagyobb számát vonhatjuk be a mozgalomba, ha a munkánkban meglévő fogyatékosságokat felszámoljuk. Még a KISZ-tagság köréből is vannak számosan, akik eddig még nem jelentkeztek. Ennek az is lehet az oka, hogy az aktivisták még nem jutottak el hozzájuk, de lehet az indíték a kényelmesség is. Az első feladat, hogy ezeket a KISZ-tagokat szervezzük be a mozgalomba. Magyarázzuk meg nekik: aki belépett a KISZ-be, az vállalta a KISZ-tagsággal járó követelményeket is. Azt, hogy aktív harcosa lesz a KISZ által kitűzött célok megvalósításának. Hol akar aktív lenni, ha nem a mozgalom keretei között, hiszen az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom kiterjed a KISZ egész tevékenységére. ugyon sok olyan fiatal van, aki már a mozgalomtól függetlenül teljesíti annak egyik vagy másik feltételét. Nagyon sokan tanulnak az esti iskolákon, tanfolyamokon, nagyon sokan sportolnak, rendkívül nagy azoknak a száma, akik sokat olvasnak, sokat járnak színházba, moziba stb. Ezeket könnyen megnyerhetjük a mozgalom számára, s ha ez megtörténik, sokoldalúbban bekapcsoljuk őket a KISZ tevékenységébe, a szocializmus építésébe, az új típusú ember kialakításának nagy iskolájába. Különösen fontos a 14—16 éves fiatalok bevonása. Ők azok, akik legtovább megmaradnak a KISZ tevékenységének területén. Őket éri legtovább a KISZ nevelő munkájának hatása, belőlük alakul ki a KISZ keretei között a legnagyobb számban az új típusú szocialista ember. Ezért kívánatos, hogy minél nagyobb számban bevonjuk őket az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalomba. Jelentős tartalékai vannak még a mozgalomnak az üzemi fiatalok soraiban is. Az üzemekben nagyon sok olyan fiatal van, aki részt vesz a KISZ valamilyen termelési mozgalmában, de eddig még nem kapcsolódott be az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalomba. Ezek a fiatalok azzal, hogy a termelési mozgalmakban már aktív tevékenységet folytatnak bebizonyították: készek többet vállalni a szocializmus építéséből, szívük-lelkük a miénk. Csak ki kell nyújtani feléjük a kezünket, s ők szívesen jönnek velünk más területeken is, hiszen legtöbbjük már most is tanul, sportol, s részt vesz kulturális megmozdulásokon is legtöbbször ez a kinyújtott kéz, a felvilágosító, nevelő munka hiányzik ott, ahol elmaradás tapasztalható a szervező munkában. „Úgyis jönnek a gyerekek” — mondják egyik-másik helyen, s a spontenaitásra bízzák kik, hányan és mikor jelentkeznek a mozgalom feltételeinek teljesítésére. Pedig különösen ez az utóbbi veszélyeztetheti a későbbi munka eredményességét is. Nem mindegy, hogy tudja-e a jelentkező fiatal, milyen mozgalomba jelentkezett, mit vállalt, vagy pedig sejtelme sincs róla, csak nem akar elmaradni társai mögött. Spontenaitás helyett tudatosságra van szükség ez pedig a KISZ-aktívák felvilágosító, nevelő munkája nélkül nem hullik mennyei mannaként az ölünkbe. S ha már a nevelő munkánál tartunk, ejtsünk néhány szót az alapszervi aktivisták neveléséről is. Jórészt rajtuk múlik a mozgalom sikere. Nemcsak az, hogy hányan jelentkeztek, de az is, hogy hányan teljesítik a feltételeket. Az ő leleményességüknek, ötletességüknek, egyszóval öntevékeny munkájuknak kell biztosítani a négy feltétel teljesítésének lehetőségeit. Ez pedig nem kis dolog. Azt már most is látjuk, a fiatalok százezrei szívesen vesznek részt a mozgalomban. De azt is látni kell, a lehetőségeket is biztosítani kell számukra, hogy az előírt feltételeknek eleget téve elnyerhessék az első év jelvényét. Ebben van az alapszervezeti aktíváknak, elsősorban a titkároknak nagy feladata, s szerepe. KISZ-bizottságainknak ezért szüntelenül segíteni kell munkájukat, figyelni tevékenységüket, helyes bírálattal irányítani működésüket. feltételek közül a legkevesebb probléma a munkafeladat teljesítése körül mutatkozik. Ifjúságunk tömegei az utóbbi években már számtalanszor bebizonyították, hogy szívesen vesznek részt társadalmi munkaakciókban, szívesen dolgoznak, tesznek az átlagosnál többet a szocializmus építéséért. A KISZ-szervezetek igyekeztek erre minél több lehetőséget teremteni. Kialakultak, s hagyományossá váltak azok a formák, melyeknek keretei között fiataljaink eleget tettek és tehetnek e készségüknek. A második feltétel, a tanulás teljesítése lényegében az egész ifjúságra kiterjedő országos tanulási mozgalom alapjait rakja le. Egészen sok tanulási lehetőség áll már jelenleg is fiataljaink rendelkezésére, de még sokkal többet kell teremtenünk ahhoz, hogy minden fiatal tovább képezhesse magát. Legyenek alapszervezeteink vezetői bátrak, leleményesek e téren. Alakítsanak ki a helyi sajátosságoknak megfelelő formákat, módszereket. Felsőbb szerveik, bizottságaink pedig segítsék ezeket, legyenek azon, hogy minden elvi engedmény nélkül, de szabadon kibontakozhassék az alapszervezetek öntevékenysége e téren is. A harmadik és negyedik feltétel teljesítésében sok a spontenaitás. Ifjúsági vezetőink egy része azt az elvet vallja: a fiatalok úgyis részt vesznek a kulturális életben, sportolnak is, itt nem sok tennivaló marad számunkra. Nagy tévedés! Sok feladat vár e téren is ránk. Hogy csak néhányat említsünk. Ha a harmadik feltétel teljesítéséhez lehetőséget akarunk mindenki számára biztosítani, feltétlenül szélesítenünk kell az olvasási mozgalomban résztvevők táborát. Nem minden fiatal érez tehetséget a tánchoz, énekhez, színjátszáshoz, de szinte mindenki hajlandó elolvasni néhány jó könyvet. Erre is gondolnunk kell. A sportkövetelmény teljesítésénél különösen a lányoknál van sok probléma. Falun nehéz, még legyőzni az előítéleteket, ezért olyan formákat kell találnunk, amelyek lehetővé teszik a lányoknak a követelmény teljesítését, anélkül, hogy szüleikkel, az idősebbekkel szembe kerüljenek. Addig is, amíg ezek az idősebbek nem győződnek meg álláspontjuk tarthatatlanságáról. Ilyen formák az országjáró túrák, a terepversenyek,z elért eredmények mellett van tehát még éppen elég tennivaló. S hogy ezeket is sikeresen elvégezzük, tovább kell erősíteni az együttműködést a KISZ- szervezetek, s más állami, társadalmi szervezetek között. A szakszervezetekkel való együttműködés sok segítséget jelenthet a kulturális és sportfeltételek teljesítésének lehetőségei bővítésében. A tanácsokkal együttműködve számos társadalmi munkaakciót szervezhetünk. Különösen falusi bizottságaink fordítsanak erre nagy gondot. Legtöbb segítséget, természetesen, a falusi, üzemi, hivatali pártszervek adhatják, s adják is munkánkhoz. Az idősebb elvtársak tapasztalatai, javaslatai, segítő, nevelő munkája alkalmasabbá tehetik a KISZ-szervezeteket, a KISZ-aktívistákat a feladatok elvégzéséhez. Az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom a magyar ifjúság széles tömegeit átfogó tömegmozgalom. A benne részt vevő fiatalok a szocializmus építésében végzett aktív tevékenység során nevelődnek, formálódnak, sokan, akik még nem KISZ-tagok, alkalmassá válnak a KISZ-tagságra. Szervezeteink gondoskodjanak róla, hogy ezek beléphessenek a KISZ-be. Honnan akarnak új, aktív tagokat nyerni ifjúsági szervezetünk számára, hanem ezek közül, akik éppen a mozgalomban való részvételükkel bizonyítják, hogy köztünk a helyük. Így válik az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom a Szocializmus építésének mozgalmává, s egyben a KISZ további erősödésének formájává is. NEGYEDÉVI SZÁMVETÉS A SZOCIALIZMUSÉRT A mezőny, erősebb lett, de a 16-os AKÖV fiataljai bizakodnak kiállítás. Talán egy kicsit túlzás ez a szó, hiszen néhány tabló, kép, grafikon az egész, s a 16-os AKÖV ebédlőjének egyik sarkában húzódik meg szerényein. De a telephely fiataljainak — autóbuszvezetőknek, kalauzoknak, szerelőknek, lakatosoknak — szemében naggyá nőtt, komoly kiállítássá, hiszen rajta minden apróság életük egy-egy kedves és izgalmas epizódját idézi. Próbákat, fellépéseket, tapsokat... Az idegen számára keveset mondanak ezek a dokumentumok, de nekik érzések, élmények egész sokaságát. A telephely KISZ-bizottságának kultúrása, Dávid János vállalta néhány percre a kiállítási kalauz szerepét, s magyarázza el: mit isakarnak a képek? — Először talán elmondanám a „történelmi bevezetőt?’ — kezdi szerepét tréfás komolysággal. — Néhány évvel ezelőtt nálunk pezsgő kultúrálét folyt. Amikor én bevonultam katonának, magammal vittem ennek a mozgalmas életnek emlékét is. 1957-ben leszereltem, visszajöttem, s csalódottan láttam, hogy ebből semmi sem maradt. Furdalt a gondolat: miért lehetett akkor, s miért nem lehet most? Elmondtam ezt a bizottságon is, s azt válaszolták: rád bízzuk, szervezd meg újra a kultúréletet! Adtak mellém egy öttagú kultúrbizottságot, akikre támaszkodni lehet, s így kezdtük el. Az 1958-as évet elneveztük „kísérleti évnek” ... — Mivel kísérleteztek? — Magukkal a fiatalokkal. Persze, észrevétlenül. Betanultuk az „Ipafai lakodalom” című zenés vígjátékot. Azért választottuk ezt, mert ide rengeteg szereplő kellett, s azt akartuk, hogy egyszerre mindenkit foglalkoztathassunk, s felhívhassuk magunkra a figyelmet: mégsem halt meg egészen a kultúrmunka! Keresem a képeket a tablón, de erről a régi előadásról nem találni. Talán nem sikerült a kísérlet, ahogyan akarták? — De bizony, sikerült! Elértük azt, hogy a nevetve szórakoztatásból ma már kinőtt nálunk a szórakoztatva nevelés! Tavaly Alekszej Tolsztoj „Orosz jellem”-ét, most pedig a „Dunántúli rapszódia” és a ,,Székely Anna" című rádiójátékokat mutattuk be. Nézem a fényképeket. Az egyiken egy csapat vidám lányfej néz mosolyogva a lencsébe. Dávid János már beszél is róluk: — Ők a vállalat kedvencei: a „Menyecske”-csoport. Hat lánnyal indult, s ma már tizenketten vannak. Sokat töprengtünk, hogy miből is álljon a műsoruk, mert valami többet, művészibbet akartunk az egyszerű leánykórusnál. Bánfalvy Miklós karnaggyal, aki már 16 éve van a férfikar élén, sokat beszélgettünk erről. A csoport most Bartók népdalgyűjtésének darabjait, Kodály feldolgozásait, traccsoló, fiúcsúfoló dalokat énekel, s hozzákezdtek egy Csajkovszkijfeldolgozás betanulásához is... A kiállított tárgyak között van egy zászló s egy világvevő rádió is. Ezeknek vajon mi a történetük? Tavaly, a Kulturális Szemle kerületi döntőjén kapták mind a kettőt. Az egyik a XIII. kerületi KISZ vándorzászlaja, a másik, a rádió pedig a XIII. kerületi Tanács első díja. — Jövő héten kell visszavinnünk a kerületbe a zászlót, hiszen nem örökbe kaptuk, de szeretnénk idén újra viszontlátni! Persze, ma már nehezebb lesz kiérdemelni az elsőséget, mint tavaly, hiszen a kerületi mezőny hihetetlenül megerősödött! Sok lesz az egyenrangú vetélytárs ... — Ezek után talán már nem is érdemes megkérdezni, hogy milyen lehetőséget adnak a fiataloknak az Ifjúság a szocializmusért mozgalom kulturális feltételeinek teljesítéséhez ... — Pedig még nem is mondtam el mindent. A József Attila olvasómozgalom kiterjesztését úgy oldottuk meg, hogy megszüntettük a felső korhatárt. Bármilyen idős dolgozó megszerezheti a jelvényt, ha csak tiszteletbeli KISZ-tag is! Aztán itt van az Ifjúsági Akadémia, amelynek előadásait összekötjük mindig valami érdekes kultúreseménnyel. Meghívtuk Kocsis Albert hegedűművészt, Palotai Erzsi előadóművésznőt, Kanizsai Nagy Antal irodalomtörténészt, dr. Kapossy Edit tánctörténészt. Egyik előadás után divatbemutatót rendezett nálunk a Corvin Áruház a helyes öltözködés illusztrálására ... Hat előadásból áll ez az akadémia, s mi kijelentettük, hogy aki ebből a hat előadásból ötöt végighallgat, az teljesítette a feltételt. Ezzel elértük azt, hogy az akadémia előadásain olyan fiatalokkal, KISZ-en kívüliekkel is, találkozhatunk akiket azelőtt sohasem láttunk semmiféle rendezvényen. A mágnes megtette hatását, a célunkat elértük! Somos Ágnes