Magyar Ifjúság, 1969. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-04 / 1. szám

Pártunk számít az ifjúságra és bízik benne . Mindenekelőtt szeretném átadni a kibővített ünnepi ülés résztvevőinek, a Kommunista Ifjúsági Szövetség vezetői­nek és tag­jainak, hazánk ifjúságának a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága üdvözletét és jókívánságait. Tisztelettel köszöntöm ifjúsági mozgal­munknak az ülésre meghívott és azon részt vevő egykori vezetőit és tagjait, elődeiket, az önök harcostársait. Történelmi jelkép, hogy amint a Kom­munisták Magyarországi Pártja a magyar munkásosztály, a magyar nép forradalmi küzdelmének élére állt, nyomban fel­zárkóztak mögé hazánk ifjúságának leg­jobbjai. Az idősebbek és az ifjú nemze­dék a kommunista párt eszméiben és zászlaja alatt összeforrott a szocialista társadalmi rend kivívásának akaratában. Együtt vállalták a harcot, a munkát, az áldozatokat és együtt hordozták az el­jövendő szabad, szocialista Magyarország gondolatát. A párthoz való hűség és ragaszkodás, amely mindvégig egyet jelentett és vál­tozatlanul egyet jelent a nép és a haza szeretetével, a kommunista ifjúsági moz­galom lelke volt és marad. A fiatal nem­zedékek színe-javában mindig teltvágy lobogott. De a kommunista párthoz való tartozás nyitotta meg tág lehetőségét annak, hogy a magyar ifjúság a közös eszme jegyében, céltudatosan, szervezet­ten és eredményesen harcoljon és dol­gozzék a nemzetért, s benne tulajdon jövőjéért. A fasiszta Horthy-rendszer meg akarta semmisíteni a kommunista pártot, s vele együtt ifjúsági szervezetét. De a börtön­be, internálótáborba és bitófára hur­colt elvtársak helyére új harcosok léptek a munkásosztály, s a forradalmi szellemű ifjúság soraiból. A mártírok hosszú sora nem visszarettentette, hanem foko­zott harci elszántságra hevítette őket. A kommunista fiatalok olyan vértanúi­­nak emlékezete, mint Kv­lich Gyula, Lőrey Sándor, Kilián György, Ságvári Endre, Braun Éva, Pataki István, Kreutz Róbert, Pesti Barnabás és a többieké — örökké él a munkásosztály és a fiatal nemzedék szívében. Nemes és gazdag hagyatékot vett át tőlük az az ifjú nemzedék, amely ha­zánk felszabadulása után, új viszonyok közepette, most már a szabad Magyar­­országon folytatta harcát a munkás­­osztály, a dolgozó nép, a kommunista párt céljainak valóra váltásáért. Az öt­venes évek elején a szektás-dogmatikus hibák, majd a revizionizmus a kommu­nista ifjúsági mozgalomnak is kárt okoz­tak. Az ellenforradalom fegyveres leverése után pártunk — 1957. március 21-én, a Tanácsköztársaság évfordulóján — életre hívta a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetséget. Pártunk ifjúsági szervezete, a KISZ büszkén vállalja, hogy ugyan­azok az eszmék és célok vezérlik, mint az 50 esztendős kommunista ifjúsági mozgalmat. A KISZ tagjai és velük szo­rosan összefogva a dolgozó és tanuló fia­talok százezrei ma a szocialista építés első vonalaiban segítik a párt harcát, munkálkodnak a boldog, szocialista hol­napért. Pártunk örömmel és megbecsü­léssel tekint a létszámában, öntudatában megerősödött és a sikeres erőfeszítések­ben mind jobban megedződő Kommu­nista Ifjúsági Szövetségre. A Kommunista Ifjúsági Szövetség fő hivatása, hogy segítsen a pártnak a szo­cialista Magyarország megteremtéséért, hazánk felvirágoztatásáért végzett mun­kájában. Az elmúlt fél évszázad alatt a magyar kommunista ifjúsági mozgalom elévülhetetlen érdeme volt, hogy új har­cosokat nevelt a magyar munkásosztály forradalmi pártjának. Mint a múltban, úgy a jövőben is el­várja pártunk, hogy e megtisztelő fel­adatát ifjúsági szövetségünk eredménye­sen teljesítse. Elsősorban ifjúsági szer­vezetünktől várjuk a munkásosztály harci vezérkarának utánpótlását. A KISZ önként vállalt kötelessége, hogy az ifjú­ság körében terjesssze a marxista-le­ninista világnézetet, a fiatalokban ki­fejlessze a szocialista társadalom új em­berét jellemző tulajdonságokat, és erköl­csöket, szocialista közösségi életre ne­velje a fiatalokat és bevonja őket az alkotó munkába és a demokratikus köz­életbe. A KISZ munkája igen jelentős hozzájárulás a szocialista társadalom arculatának kialakításához. Pártunk azt szeretné, ha a KISZ­­minden aktivis­tája és tagja ennek a nagy felelősségnek tudatában végezné mindennapi munká­ját. Az ifjúság problémáiról folytatott vi­­tákban nem egyszer visszatér a kérdés: vajon alkalmas-e ifjúságunk arra, hogy a párt vezetése alatt, a KISZ közvetlen munkája nyomán ilyenné alakuljon és így készüljön örökségére? Pártunk szi­lárd meggyőződése, hogy igen, alkalmas. Ez ma már nem feltevés és előlegezett bizalom, hanem sokrétű, értékes tapasz­talatokból levont következtetés. Milyen a mi ifjúságunk arculata? Te­kintsünk munkásifjúságunkra: a nagy többség lelkesen és odaadással dolgozik, a brigádok és a szocialista brigádok so­raiban, közösségi emberre formálódik, eszével és szívével is segít a felnőtt munkásnak megkeresni a haladás, a fel­törekvés útját-módját, és am­i nagyon fontos: a jól végzett munka eredményei­ben találja meg életcélját. Lényegében ugyanezt mondhatjuk el a termelőszövet­kezetekben dolgozó fiatalságról is. Nép­hadseregünk fiatal tisztjei és katonái — esetenként igen nehéz körülmények kö­zött is — bebizonyították, hogy a példás kötelességtudat és a feltétlen helytállás eltökéltsége a legfőbb tulajdonságuk. Vegyük a tanulóifjúságot. Tanévről tan­évre nő a korszerű műveltség nélkülöz­hetetlen ismeretanyag mennyisége, még­is azt látjuk, hogy a fiatalok nagy több­sége az iskolákban, egyetemeken és a szakképesítést nyújtó tanintézetekben egyaránt kemény munkával birkózik meg feladataival és jó eredményekre tö­rekszik. Pártunk azt vallja, hogy a mun­kában, a kötelességteljesítésben, a tanu­lásban tanúsított becsületes magatartás a fiatalok legkifejezőbb állásfoglalása, az ifjúság arculatának fő vonása. Milyen az ifjúság politikai arculata? A fiatalok jelentékeny tömegei, minde­nekelőtt a KISZ aktív tagjai a szocia­lizmus őszinte hívei és politikai tudatos­sággal segítik a párt harcát. De még átfogóbban nézve, nyugodtan megálla­píthatjuk, hogy ifjúságunk túlnyomó többségét a szocialista társadalom esz­meisége és erkölcse iránti élénk fogékony­ság jellemzi. Ezek a fiatalok megvetik az elnyomó, kizsákmányoló kapitalista rendszert, a gyarmati uralmakat, a né­peket leigázó agresszív imperialista tö­rekvéseket és gyakorlatot. Viszont szoli­dárisan együtt éreznek azokkal a népek­kel, amelyek szabadságukért, a szocia­lista társadalomért küzdenek. Vannak közöttük, akikben ezt az állásfoglalást még nem a politikai iskolázottság és tá­jékozottság alakította ki, hanem egy eredendő és romlatlan igazságérzet, az embertelenség ösztönös gyűlölete. De tudnunk kell, hogy e kettő között csupán egy lépésnyi a távolság. A Kommunista Ifjúsági Szövetségnek oroszlánrészt kell vállalnia abban, hogy ifjúságunk meg­tegye ezt az egy lépést a fogékonyság és az érettség, az ösztönösen átérzett jó és a politikai tudatosság között. A fiatalok igazi állásfoglalása ki­mondatlanul is igen gyakran felis­merhető, mert kiállásban­ és példás cse­lekedetekben nyilvánul meg. Gondoljunk fiataljaink sikeres akcióira, amelyekkel a harcoló vietnami népet támogatták és támogatják. Lehet, hogy sok olyan fiatal, aki sorozatosan feláldozta pihenőnapjait vietnami testvéreiért, akadozva fogal­mazna, ha a proletár nemzetköziség kérdéséről faggatnák. De cselekvő ki­állása bizonyítja, hogy tudja, mi ennek a jelentése. Így van ez a társadalom és a politikai élet sok kérdésével kapcsolat­ban : az ifjúság nagy tömegei szavak és nyilatkozatok híján is félreérthetetlenné teszik, h­ogy az új világ építői közé tar­toznak és nagyra becsülik a szabad, szo­cialista fejlődés lehetőségét. Persze, kiforróban levő társadalmunk különböző hatásokat gyakorol a fiata­lokra. Például sok fiatal lát maga körül fogyatékosságokat, de ezeket — kellő élettapasztalat híján — nem mindig tud­ja helyesen megítélni. Ilyenkor fel­buzdul benne az útkeresés, a megoldás meglelésének szándéka, de a problémák­ra nem mindig tud helyes választ adni. A KISZ-nek az eddiginél nagyobb erő­feszítéseket szükséges tennie, hogy az ilyen helyzetekben segítsen a fiataloknak, úgy, hogy ők minden problémára helyes választ kapjanak. Nem utolsó sorban pe­­­dig a felvilágosítás és a nevelés minden lehetőségét megragadva, segíteni kell nekik, hogy céljaikat az emberhez egye­dül méltó, tartalmas életben, az alkotás­ban, a szocialista haza és a társadalom építésében és szolgálatában találják meg. Kommunista Ifjúsági Szövetségünknek még valamit szem előtt kell tartania, amikor a fiatalok tömegeivel foglalkozik. Nagyon helytelen volna egy olyan törek­vés, hogy bárki megnyirbálja az ifjú­ság természetes életvidámságát, sajátos kedvteléseit, játékosságát, könnyedségét. Nem akarunk mi koravén fiatalokat. Viszont ébren kell tartani ifjúságunkban azt a felismerést, hogy egy súlyos prob­lémákkal és veszélyekkel terhes világ­ban élünk. Olyan világban, amelyben senki sem élhet játszi gondtalanságban, hátat fordítva mindennek, ami nincsen kedvére. Vannak az életben olyan, a fia­tal nemzedék sorsát is alapvetően be­folyásoló tényezők, amelyek tőlük is kellő komolyságot és figyelmet érdemel­nek és állásfoglalást követelnek. Ilye­nek a bonyolult nemzetközi viszonyok, amelyektől nem lehet elfordulni, mer­t ezek sem fordulnak el a fiataloktól, ha­nem meghatározó jelentőségűek. Ilyenek a szocialista építőmunka különböző, fon­tos kérdései, amelyeknek sikeres elő­mozdítása mélyen érinti az ifjúság hely­zetének és jövőjének alakulását. A he­lyes álásfoglalás és a cselekvő részvétel nagyon fontos. Pártunk nagyon is kézzelfogható mó­don adja bizonyságát annak, hogy szá­mít az ifjúságra és bízik benne. Több nagy, országos feladatot bíz a KISZ-re, amelynek sikeres megoldása haladásunk­nak egy-egy láncszeme. S ez azt is jelzi, hogy a párt rendkívül fontos szerepet és helyet jelöl ki az ifjúság számára. Ar­ra is törekszünk, hogy a fiatalok szava, befolyása fokozottan érvényesüljön a munkahelyek életében és a közélet fóru­main, hogy sehol se szorítsák háttérbe a fiatalokat, hogy a konzervatív bizal­matlanság ne szeghesse teremtő kedvü­ket, hogy anyagi és kulturális jólétük mindenkori erőnkhöz és lehetőségeink­hez mérten szüntelenül emelkedjék. A párt — elsősorban a Kommunista Ifjú­sági Szövetség révén — jól ismeri a fia­talság problémáit, ma még kielégítetlen jogos igényeit, egészséges törekvéseit és persze, sok fiatal hibáit és tévedéseit is. Szeretném biztosítani Önöket, elvtársak, és egész ifjúságunkat, hogy a párt egyet­len lehetőséget sem mulaszt el, ha gond­jaikon segíthet, ha új és még tágasabb ösvényeket nyithat meg ifjúságunk sza­bad fejlődése és boldogulása előtt. Kommunista ifjúsági mozgalmunk most indul történetének második félév­századába. Semmi kétség, hogy a szabad hazában, a szocializmus sikeres építése közepette sokkal gyorsabbak lesznek ifjúságunk léptei, mint az elmúlt fél évszázadban. Új lendületet meríthet az ifjúság az eddigi dicsőséges harcok és az eredményes munka hagyományaiból. Új hajtóerő fejlődése és küzdelme szá­mára pártunk, munkásosztályunk, egész dolgozó népünk szeretete, bizalma, sok­sok várakozása és figyelmes törődése. Nem utolsó sorban pedig jelentős tettek­re ösztönözheti és lelkesítheti ifjúságun­kat az a tudat, hogy az előtte kitáruló (Folytatás a 4. oldalon) Biszku Béla elvtárs tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottságának üd­vözletét Az ünnepi ülés részvevőinek egy csoportja

Next