Magyar Ifjúság, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1969-08-22 / 34. szám
Az ács fia színre lép Az ember, akinek históriája, megindította Stevenson fantáziáját, az író születése előtt majd hetven évvel halott volt. William Deacon Brodie-nek hívták, s Edinburgh legjobb ácsmesterének első gyermekeként született, akit még tíz további testvér követett. Megbecsült polgár volt, mégis viharos életet élt. Városi legendává terebélyesedett alakja, s históriája annyira megragadta, az ifjú Stevensont, hogy — szigorú titoktartást kérve — egy barátjának már tizennégy éves korában megmutatta „véres drámáját”, mely öt felvonásban „Deacon Brodie, avagy a kettős élet” címmel ezt a témát tárgyalta. Azután huszonöt éves koráig dugdosta a darabot, s akkor 1875-ben átadta W. E. Henleynek, a városi törvényszéki orvosnak, aki bizonyos átdolgozásokat javasolt. Az immár közössé lett dráma 1879-ben jelent meg először, majd 1885-ig négy kiadást ért meg, több helyen bemutatták, de mindenütt csúfos bukás volt, kivéve Chicagót, ahol nem tudni, miért, siker lett. Az ács fiának színre lépése tehát nem hozta meg a kívánt sikert. George Bernard Shaw annak idején látta a darab egyik londoni előadását. Frank Harrisnak a következőket írta róla: „A történet gyerekes és hihetetlen, a dialógusok rosszak, a hosszadalmas jeleneteket és a lehetetlen karaktereket, szét kellene tépni — mégis erre a figurára tovább fognak emlékezni, mint a ma legjobb darabjainak hőseire." Az irodalomtörténészek csak a 20-as évek Stevenson-reneszánszában fedezték fel, hogy túl a drámán, Brodie históriája a dr. Jekyll és Mr. Hyde-ban is visszatér... A nagyrabecsült polgár gyermeke William Deacon Brodie, 1741. szeptember 28-án született Edinburghban. A jómódú papa, Francis Brodie, a város legjobb ácsmestere, elegáns, kétemeletes házban lakott, egy zsákutcában, melyet róla neveztek el „Brodie’s Close”-nak. Gyermekkoráról igen keveset tudunk. Viszonylag korán megtanult írni és beszélt franciául, foglalkozott az irodalommal és tanult zenét, és már tizennégy éves korában édesapja műhelyébe is bejárt, ahol hamarosan kitanulta az ácsmesterséget és a bútorkészítést. Néhány munkája máig is megmaradt (pl. az edinburghi Városi Múzeumban ma is látható „úriszoba” berendezés), s ezek tehetséges embernek mutatják. Karrierje szépen ívelt felfelé. A városi törvényhozás tagjává választották, 1781- ben megbecsült céhvezér lett. Nem sokkal később a városi tanács tagja lett, megkapta és elfoglalta ott édesapja egykori helyét. Az utolsó év kivételével hét esztendőn át tanácstag is maradt. Harmincnégy éves korában a városi segélyegylet vezetője lett, az úgynevezett Cape Clubé. Ennek tagjai egy előkelő kávéházban találkoztak, s a tagságért magas összeget fizettek, amelyet a város szegényeinek segélyezésére fordítottak. Edinburgh legjobb polgárai randevúztak itt, s Brodie társaságában feltűnt Sir Henry Raeburn aranyműves, későbbi neves portréfestő, Robert Burns, a kitűnő — és ma már tudjuk: klasszikus — költő és sokan mások. Kortársai, százhatvanöt centi magas, mindig feltűnően elegánsan öltözködő, magára nagy gondot fordító, szelíd szavú, udvarias embernek és született agglegénynek írják le, akinek nem volt káros szenvedélye, s aki bensőséges családi életet élt, barátaival, üzletfeleivel ebédelt, vagy a városi tanácsban tárgyalt, vagy szüleinél segédkezett, vagy még hajadon, de a családtól már különélő húgát, Jeant, kereste fel, s vitte társaságba. Az éjszaka Brodie-ja És ugyanez az ember, amint leszállt az éj, a „poklok Brodie-ja” lett. 1768-tól kezdve éjszakánként rendszeresen eljárt hasaitól vad, szenvedélyes játékos, erős alkoholista, nem riadt vissza semmilyen gonosztettől, és két szeretője volt, Anne Grant és a „pokolbeli” Jean Watt, akik tizenhárom év alatt öt gyermekkel ajándékozták meg, úgy, hogy egyik nem is tudott a másik létéről — csak Brodie életének utolsó évében ... Éjjelente a rosszhírű Fleshmarket Close-ban szórta a pénzt, s menedzselte a kakasviadalokat, melyeken ugyancsak sokat veszített. A családi ház, a szeretők a gyerekekkel, a kártya, a kakasviadal annyiba került, hogy előbb-utóbb anyagi nehézségekbe ütközött volna, ha... az éjszaka Brodie-ja nem lett volna egy személyben egy tolvajbanda főnöke is. Mint nagyrabecsült polgár, szinte teljes biztonságban dolgozhatott. Általában azokba az üzletekbe tört be, amelyeket ő javított, vagy épített, s mivel minden zárral, kulccsal rendelkezett (másolatokat készített, vagy átépítés ürügyén titkos bejárókat nyitott) a biztonsági berendezések sértetlensége miatt minden betörés „titokzatos” maradt. 1768 augusztusában első éjszakai útja a Johnston és Smith bankházba vezette. Fekete ruhát húzott, fekete kreppálarcot tett az arca elé és a kulcsokkal behatolt az épületbe, húsz perc alatt kinyitotta a titkos rekeszeket és nyolcszáz font haszonnal távozott. Persze, nem ment mindig ilyen egyszerűen. Egyszer egy gazdag hölgy ékszereit úgy vitte el, hogy a hölgy is a szobában feküdt. Idős, beteg asszony volt, de felismerte. Fel is kiáltott: — Ez Deacon Brodie! —, de a feltevés a polgároknak túl valószínűtlennek hatott és nem hitték el... Több kisebb „üzlet” után annyira helyreállt anyagi egyensúlya, hogy később csak annyit kockáztatott, amennyivel megszerezte azt, amit éjszakánként fesztett. És ami a teljes biztonságát garantálta: mindig teljesen egyedül „dolgozott”. .. A rablóélet prosperitása Edinburgh, a békés, gyanútlan, bűn nélküli város, néhány év alatt a titokzatos betörések következtében a rettegés városa lett. A rendőrség (120 ember és egy parancsnok) tehetetlennek bizonyult. És akkor egy napon, 1782 június 1-én az apa, Francis Brodie, visszaadta lelkét az úrnak. William Deacon, két testvérével maradt a nagy házban, az egyik férjével rövidesen elköltözött, a másik nem zavarta életét, így módja nyílt, hogy a rablóélet lehetőségeit kiterjessze. És lassacskán négytagú „bandát” szervezett, három mesteremberből, és egy tolvajból, aki később az árulója lett. De ez a nap még messze van, egyelőre felfelé ívelt a közös vállalkozás. 1786 októberében Brodie és Georghe Smith, a hivatásos betörő és tolvaj, az aranyműves James Wemnyss boltját rabolta ki. Az eredmény huszonhat vastag aranygyűrű, negyvenhat arany bokagyűrű, számtalan gyémánt fülbevaló, és más női ékszer. Novemberben — ugyancsak kettesben — egy másik ékszerboltot raboltak ki. Több kiló aranyat, aranyórákat, gyémántgyűrűket, és tekintélyes készpénzösszeget vittek el. Decemberben egy dohánynagykereskedőt szabadítottak meg évi bevételének nagyobbik felétől. 1786 karácsony hetében egymás után hat bárba és kávéházba, valamint divatáruüzletbe hatoltak be, az eredmény több ezer font „haszon”. Brodie ezután kivonta magát a forgalomból és Smith-szel is üzletet nyittatott, mintegy fedezékül a „jövedelme” után érdeklődők ellen 1787 augusztusában a banda újabb taggal bővült és a gyarmatáru kereskedőket vették sorra Az eredmény több száz font — akkoriban igen drága — tea. 1787. október 29-én kirabolták a College of Edinburgh (az egyetem) régiségtárát. 1787 elején pedig egy selyemnagykereskedő üzletét ürítették ki. Több szekér árut, és sok pénzt szereztek itt. A kereskedők és a városatyák — köztük Brodie tanácsos — a Whitehall és a katonaság segítségét kérték. A Whitehall négy nyomozót küldött Edinburghba és megígérte, hogy rövidesen katonák is érkeznek. Fordul a kocka De Deacon Brodie most már vérszemet kapott. Miután a nyomozók és a rendőrség minden lépését ismerte, nagyobb, ambíciózusabb terveket szőtt A kettős életű ember HI VOLT HI KÖZI? „Ha egyszer megöregszik egy század, ami nem szükségszerűen minden századdal fordul elő, mindig furcsa történeteket produkál. Azt hiszem, erre akkor döbbentem rá, amikor Robert Louis Stevenson „sejtelmes regényét”, a „Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esetét” életemben először olvastam. Őszintén szólva szegény Stevensonon kacagnom kellett. Gyenge idegrendszerének, állandó látomásainak és lassan elboruló agyának ez a remekül megírt szüleménye, nevetségesen átlátszó, primitív kitaláció. Rém-mese felnőtteknek késő délutáni és kora esti órákra. Máig sem értem, hogyan és miért lett a szerző és a mű halhatatlan ...” A csípős észrevétel, szerencsére, csak néhány hónapja látott napvilágot, amikor Londonban kiadták az írországi születésű, de mégis amerikai íróként elkönyvelt, s 1931-ben elhunyt Frank Harris személyes levelezését. E sorokat a régi barát, George Bernard Shaw írta, még valamikor a 20-as évek végén, talán éppen akkoriban, amikor az angol lapokban felbukkantak az akkor már három évtizede halott Stevensonról szóló különböző emlékezések. Az irodalomtörténet bonckés alá vette, az író szinte valamenynyi művét és felfedezte, hogy a sejtelmes történetek írója, az esetek túlnyomó többségében valóságos történetek alapján dolgozott, s így egy csapásra világossá vált, hogy legtöbb „fantasztikus" történetét, maga az élet produkálta. Mint például dr. Jekyll és Mr. Hyde históriáját is... ROBERT LOUIS STEVENSON A kocsmák vidékéről szárnyra kapó hírek azonban kikezdték becsületét és a „rágalmak” miatt 1788. február 4-én a városi tanács becsületbírósága elé kellett állnia. Fényesen megvédte magát, viszszavert minden vádat. Újra „tiszta emberként” vett részt a városi tanács munkájában, és mindenki bocsánatot kért tőle. És akkor Brodie elhatározta, hogy kirabolja Skócia központi adóhivatalát. Négy hetet szánt az előkészületekre, amelyek olyan precizitással folytak, hogy a későbbi Brodie-per anyagában hatvannégy sűrűn teleírt kutyanyelvet tettek ki. Az ügy minden részletes elmondhatatlan. Tény, hogy Brodie és emberei pontos idő- és behatolási tervet készítettek, tisztes adófizetők álarcában többször helyszíni szemlét is tartottak. Elkészültek a hamis kulcsok, és a pontos időbeosztás: 92 perc alatt végezniük kell. 1788. március 5-én a gondos előkészületek után, „munkára” indulhatnak. De minden rosszul ment .. Már az épületben voltak, amikor egy tisztviselő, aki nyitva felejtett egy ajtót, visszatért. Az éjszakai portás megváltoztatta útirányát és felfedezte, hogy valaki jár a pénztárhelyiségben. Értesítette a rendőrséget és Brodie, társait otthagyva elmenekült. A rendőrség kivonult, megkezdődött a szigorú nyomozás. Brodie reggel a városi tanácsban gratulált a rendőrkapitánynak, hogy sikerült megakadályozni a veszélyes betörést. De mint „tisztes polgárnak” ez volt az utolsó fellépése ... Lebukás és kiadatás Másnap az éjszakai portás felismerte a bunda egyik tagját és lefogták a többit is. Brodie gyanúba került. Titokban Londonba távozott, majd miután ott is körözték, hajóra szállt és átment Ostendele. De megkért egy utast, aki Angliába tartott, adjon fel három levelet, ezek közül egyet Anne-nak. És ez a levél lett a veszte. Anne házát az alvilág már régen feladta és leleplezte kapcsolatukat — figyelték és a levélben benne volt az az amszterdami cím is, ahová a körözött Brodie távozott. Anglia kikérte Hollandiától, és az amszterdami rendőrség segítette az angol nyomozót, aki Brodie-ért érkezett, ő nem sejtett semmit, s a kopogásra egy reggel, gyanútlanul ajtót nyitott. Egy kiáltás és már kezén volt a bilincs 1788. augusztus 27-én kezdődött a Brodie-per. Hónapokig tartott és egyegy nap néha ötvennél is több tanút hallgattak ki. Brodie és bandája lelkén, mint kiderült, végül is kétszáznál több betörés száradt (akkoriban már egyért is halálos ítélet járt Angliában), és a bíróság előtt kiderült a „becsületes polgár” titokzatos kettős életének valamennyi részlete. Mikor Anne megtudta, hogy Jean is van, elfordult Brodie-tól, Jean viszont mindent megpróbált, hogy alibiját bizonyítsa, neki viszont „erkölcstelen személy lévén” nem adtak hitelt... Brodie-t a legjobb ügyvédek sem tudták megmenteni a halálos ítélettől. Brodie és Stevenson : Ez az élet és hálál megrázta Edinburgh városát, és Brodie-ból legenda lett. Ezt hallotta gyermekkorában Stevenson, és ez a legenda egész életén át elkísérte. Egy éjjel pedig fantáziája dolgozni kezdett és négy nap alatt megírta „Dr. Jekyll és Mr. Hyde történeté”-t, miközben folyvást Brodie-t látta maga előtt. A könyv, mindössze 149 oldal, 1866 januárjában jelent meg a Longmans-kiadónál, Londonban és hat hónap alatt 40 ezer példányban kelt el, ami a maga idejében fantasztikus siker. Ezután számos kiadása látott napvilágot, többször megfilmesítették, színdarab is készült belőle, feldolgozták képregénynek, fotóregénynek. Brodie pedig, Stevenson révén halhatatlan lett. És két személy: dr. Jekyll és Mr. Hyde. Két teljesen ellentmondó, ellentétes alkat, mégis egy alak Éppúgy, mint William Deacon Brodie. Fenyves György