Magyar Ifjúság, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1969-08-22 / 34. szám

Az ács fia színre lép Az ember, akinek históriája, megindí­totta Stevenson fantáziáját, az író szü­letése előtt majd hetven évvel halott volt. William Deacon Brodie-nek hív­ták, s Edinburgh legjobb ácsmesterének első gyermekeként született, akit még tíz további testvér követett. Megbe­csült polgár volt, mégis viharos életet élt. Városi legendává terebélyesedett alakja, s históriája annyira megragadta, az ifjú Stevensont, hogy — szigorú ti­toktartást kérve — egy barátjának már tizennégy éves korában megmutatta „véres drámáját”, mely öt felvonásban „Deacon Brodie, avagy a kettős élet” címmel ezt a témát tárgyalta. Azután huszonöt éves koráig dugdosta a dara­bot, s akkor 1875-ben átadta W. E. Hen­­leynek, a városi törvényszéki orvosnak, aki bizonyos átdolgozásokat javasolt. Az immár közössé lett dráma 1879-ben je­lent m­eg először, majd 1885-ig négy ki­adást ért meg, több helyen bemutatták, de mindenütt csúfos bukás volt, kivéve Chicagót, ahol nem tudni, miért, siker lett. Az ács fiának színre lépése tehát nem hozta meg a kívánt sikert. George Ber­nard Shaw annak idején látta a darab egyik londoni előadását. Frank Harris­­nak a következőket írta róla: „A törté­net gyerekes és hihetetlen, a dialógusok rosszak, a hosszadalmas jeleneteket és a lehetetlen karaktereket, szét kellene tépni — mégis erre a figurára tovább fognak emlékezni, mint a ma legjobb darabjainak hőseire." Az irodalomtörténészek csak a 20-as évek Stevenson-reneszánszában fedezték fel, hogy túl a drámán, Brodie históriá­ja a dr. Jekyll és Mr. Hyde-ban is visszatér... A nagyrabecsült polgár gyermeke William Deacon Brodie, 1741. szeptem­ber 28-án született Edinburghban. A jó­módú papa, Francis Brodie, a város leg­jobb ácsmestere, elegáns, kétemeletes házban lakott, egy zsákutcában, melyet róla neveztek el „Brodie’s Close”-nak. Gyermekkoráról igen keveset tudunk. Viszonylag korán megtanult írni és be­szélt franciául, foglalkozott az irodalom­mal és tanult zenét, és már tizennégy éves korában édesapja műhelyébe is bejárt, ahol hamarosan kitanulta az ács­mesterséget és a bútorkészítést. Néhány munkája máig is megmaradt (pl. az edinburghi Városi Múzeumban ma is látható „úriszoba” berendezés), s ezek tehetséges embernek mutatják. Karrierje szépen ívelt felfelé. A városi törvényhozás tagjává választották, 1781- ben megbecsült céhvezér lett. Nem sok­kal később a városi tanács tagja lett, megkapta és elfoglalta ott édesapja egy­kori helyét. Az utolsó év kivételével hét esztendőn át tanácstag is maradt. Harmincnégy éves korában a városi segélyegylet vezetője lett, az úgyneve­zett Cape Clubé. Ennek tagjai egy elő­kelő kávéházban találkoztak, s a tagsá­gért magas összeget fizettek, amelyet a város szegényeinek segélyezésére for­dítottak. Edinburgh legjobb polgárai randevúztak itt, s Brodie társaságában feltűnt Sir Henry Raeburn aranyműves, későbbi neves portréfestő, Robert Burns, a kitűnő — és ma már tudjuk: klasszi­kus — költő és sokan mások. Kortársai, százhatvanöt centi magas, mindig feltűnően elegánsan öltözködő, magára nagy gondot fordító, szelíd sza­vú, udvarias embernek és született agg­legénynek írják le, akinek nem volt káros szenvedélye, s aki bensőséges csa­ládi életet élt, barátaival, üzletfeleivel ebédelt, vagy a városi tanácsban tár­gyalt, vagy szüleinél segédkezett, vagy még hajadon, de a családtól már külön­élő húgát, Jeant, kereste fel, s vitte tár­saságba. Az éjszaka Brodie-ja És ugyanez az ember, amint leszállt az éj, a „poklok Brodie-ja” lett. 1768-tól kezdve éjszakánként rendszeresen eljárt hasaitól vad, szenvedélyes játékos, erős alkoholista, nem riadt vissza semmilyen gonosztettől, és két szeretője volt, Anne Grant és a „pokolbeli” Jean Watt, akik tizenhárom év alatt öt gyermekkel aján­dékozták meg, úgy, hogy egyik nem is tudott a másik létéről — csak Brodie életének utolsó évében ... Éjjelente a rosszhírű Fleshmarket Close-ban szórta a pénzt, s menedzselte a kakasviadalokat, melyeken ugyancsak sokat veszített. A családi ház, a szere­tők a gyerekekkel, a kártya, a kakasvia­dal annyiba került, hogy előbb-utóbb anyagi nehézségekbe ütközött volna, ha... az éjszaka Brodie-ja nem lett volna egy személyben egy tolvajbanda főnöke is. Mint nagyrabecsült polgár, szinte tel­jes biztonságban dolgozhatott. Általában azokba az üzletekbe tört be, amelyeket ő javított, vagy épített, s mivel minden zárral, kulccsal rendelkezett (másolato­kat készített, vagy átépítés ürügyén tit­kos bejárókat nyitott) a biztonsági be­rendezések sértetlensége miatt minden betörés „titokzatos” maradt. 1768 augusztusában első éjszakai útja a Johnston és Smith bankházba vezette. Fekete ruhát húzott, fekete kreppálar­cot tett az arca elé és a kulcsokkal be­hatolt az épületbe, húsz perc alatt ki­nyitotta a titkos rekeszeket és nyolc­száz font haszonnal távozott. Persze, nem ment mindig ilyen egy­szerűen. Egyszer egy gazdag hölgy ék­szereit úgy vitte el, hogy a hölgy is a szobában feküdt. Idős, beteg asszony volt, de felismerte. Fel is kiáltott: — Ez Deacon Brodie! —, de a feltevés a polgároknak túl valószínűtlennek ha­tott és nem hitték el... Több kisebb „üzlet” után annyira helyreállt anyagi egyensúlya, hogy ké­sőbb csak annyit kockáztatott, amennyi­vel megszerezte azt, amit éjszakánként fesztett. És ami a teljes biztonságát ga­rantálta: mindig teljesen egyedül „dol­gozott”. .. A rablóélet prosperitása Edinburgh, a békés, gyanútlan, bűn nélküli város, néhány év alatt a titokza­tos betörések következtében a rettegés városa lett. A rendőrség (120 ember és egy parancsnok) tehetetlennek bizo­nyult. És akkor egy napon, 1782 június 1-én az apa, Francis Brodie, visszaadta lelkét az úrnak. William Deacon, két testvéré­­vel maradt a nagy házban, az egyik férjével rövidesen elköltözött, a másik nem zavarta életét, így módja nyílt, hogy a rablóélet lehetőségeit kiterjessze. És lassacskán négytagú „bandát” szerve­zett, három mesteremberből, és egy tol­vajból, aki később az árulója lett. De ez a nap­­ még messze van, egye­lőre felfelé ívelt a közös vállalkozás. 1786 októberében Brodie és Georghe Smith, a hivatásos betörő és tolvaj, az aranyműves James Wemnyss boltját ra­bolta ki. Az eredmény huszonhat vas­tag aranygyűrű, negyvenhat arany boka­gyűrű, számtalan gyémánt fülbevaló, és más női ékszer. Novemberben — ugyan­csak kettesben — egy másik ékszerboltot raboltak ki. Több kiló aranyat, arany­órákat, gyémántgyűrűket, és tekintélyes készpénzösszeget vittek­ el. Decemberben egy dohánynagykereskedőt szabadítottak meg évi bevételének nagyobbik felétől. 1786 karácsony hetében egymás után hat bárba és kávéházba, valamint divat­áruüzletbe hatoltak be, az eredmény több ezer font „haszon”. Brodie ezután kivonta magát a for­galomból és Smith-szel is üzletet nyit­tatott, mintegy fedezékül a „jövedelme” után érdeklődők ellen 1787 augusztusában a banda újabb taggal bővült és a gyarmatáru kereske­dőket vették sorra Az eredmény több száz font — akkoriban igen drága — tea. 1787. október 29-én kirabolták a College of Edinburgh (az egyetem) régiségtá­rát. 1787 elején pedig egy selyemnagy­kereskedő üzletét ürítették ki. Több szekér árut, és sok pénzt szereztek itt. A kereskedők és a városatyák — köz­tük Brodie tanácsos — a Whitehall és a katonaság segítségét kérték. A White­hall négy nyomozót küldött Edinburgh­ba és megígérte, hogy rövidesen katonák is érkeznek. Fordul a kocka De Deacon Brodie most már vérsze­met kapott. Miután a nyomozók és a rendőrség minden lépését ismerte, na­gyobb, ambíciózusabb terveket szőtt A kettős életű ember HI VOLT HI KÖZI? „Ha egyszer megöreg­szik egy század, ami nem szükségszerűen minden századdal for­dul elő, mindig furcsa történeteket produkál. Azt hiszem, erre akkor döbbentem rá, amikor Robert Louis Stevenson „sejtelmes regényét”, a „Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esetét” életem­ben először olvastam. Őszintén szólva szegény Stevensonon kacagnom kellett. Gyenge ideg­­rendszerének, állandó látomásainak és lassan elboruló agyának ez a remekül megírt szüle­ménye, nevetségesen átlátszó, primitív ki­­taláció. Rém-mese fel­nőtteknek késő délutáni és kora esti órákra. Máig sem értem, ho­gyan és miért lett a szerző és a mű halha­tatlan ...” A csípős észrevétel, szerencsére, csak né­hány hónapja látott napvilágot, amikor Londonban kiadták az írországi születésű, de mégis amerikai íróként elkönyvelt, s 1931-ben elhunyt Frank Harris személyes levelezését. E sorokat a régi barát, George Bernard Shaw írta, még valamikor a 20-as évek végén, talán éppen akkoriban, amikor az angol lapokban felbukkan­tak az akkor már három évtizede halott Stevensonról szóló különböző em­lékezések. Az irodalomtörténet bonckés alá vette, az író szinte valameny­­nyi művét és felfedezte, hogy a sejtelmes történetek írója, az esetek túl­nyomó többségében valóságos történetek alapján dolgozott, s így egy csa­pásra világossá vált, hogy legtöbb „fantasztikus" történetét, maga az élet produkálta. Mint például dr. Jekyll és Mr. Hyde históriáját is... ROBERT LOUIS STEVENSON A kocsmák vidékéről szárnyra kapó hírek azonban kikezdték becsületét és a „rágalmak” miatt 1788. február 4-én a városi tanács becsületbírósága elé kellett állnia. Fényesen megvédte magát, visz­­szavert minden vádat. Újra „tiszta emberként” vett részt a városi tanács munkájában, és mindenki bocsánatot kért tőle. És akkor Brodie elhatározta, hogy ki­rabolja Skócia központi adóhivatalát. Négy hetet szánt az előkészületekre, amelyek olyan precizitással folytak, hogy a későbbi Brodie-per anyagában hatvannégy sűrűn teleírt kutyanyelvet tettek ki. Az ügy minden részlete­s el­mondhatatlan. Tény, hogy Brodie és emberei pontos idő- és behatolási ter­vet készítettek, tisztes adófizetők álar­cában többször helyszíni szemlét is tar­tottak. Elkészültek a hamis kulcsok, és a pontos időbeosztás: 92 perc alatt vé­gezniük kell. 1788. március 5-én a gondos előké­születek után, „munkára” indulhatnak. De minden rosszul ment .. Már az épületben voltak, amikor egy tisztviselő, aki nyitva felejtett egy ajtót, visszatért. Az éjszakai portás megváltoz­tatta útirányát és felfedezte, hogy va­laki jár a pénztárhelyiségben. Értesítet­te a rendőrséget és Brodie, társait ott­hagyva elmenekült. A rendőrség kivonult, megkezdődött a szigorú nyomozás. Brodie reggel a városi tanácsban gra­tulált a rendőrkapitánynak, hogy sike­rült megakadályozni a veszélyes betö­rést. De mint „tisztes polgárnak” ez volt az utolsó fellépése ... Lebukás és kiadatás Másnap az éjszakai portás felismerte a bunda egyik tagját és lefogták a többit is. Brodie gyanúba került. Titokban Lon­donba távozott, majd miután ott is kö­rözték, hajóra szállt és átment Ostende­­le. De megkért egy utast, aki Angliába tartott, adjon fel három levelet, ezek közül egyet Anne-nak­. És ez a levél lett a veszte. Anne házát­­ az alvilág már régen feladta és leleplezte kapcsolatukat — fi­gyelték és a levélben benne volt az az amszterdami cím is, ahová a körözött Brodie távozott. Anglia kikérte Hollandiától, és az amszterdami rendőrség segítette az angol nyomozót, aki Brodie-ért érkezett, ő nem sejtett semmit, s a kopogásra egy reg­gel, gyanútlanul ajtót nyitott. Egy kiál­tás és már kezén volt a bilincs 1788. augusztus 27-én kezdődött a Brodie-per. Hónapokig tartott és egy­­egy nap néha ötvennél is több tanút hallgattak ki. Brodie és bandája lelkén, mint kiderült, végül is kétszáznál több betörés száradt (akkoriban már egyért is halálos ítélet járt Angliában), és a bí­róság előtt kiderült a „becsületes pol­gár” titokzatos kettős életének vala­mennyi részlete. Mikor Anne megtudta, hogy Jean is van, elfordult Brodie-tól, Jean viszont mindent megpróbált, hogy alibiját bizonyítsa, neki viszont „erkölcs­telen személy lévén” nem adtak hitelt... Brodie-t a legjobb ügyvédek sem tud­ták megmenteni a halálos ítélettől. Brodie és Stevenson : Ez az élet és hálál megrázta Edinburgh városát, és Brodie-ból legenda lett. Ezt hallotta gyermekkorában Stevenson, és ez a legenda egész életén át elkísérte. Egy éjjel pedig fantáziája dolgozni kezdett és négy nap alatt megírta „Dr. Jekyll és Mr. Hyde történeté”-t, miköz­ben folyvást Brodie-t látta maga előtt. A könyv, mindössze 149 oldal, 1866 ja­nuárjában jelent meg a Longmans-ki­­adónál, Londonban és hat hónap alatt 40 ezer példányban kelt el, ami a ma­ga idejében fantasztikus siker. Ezután számos kiadása látott napvilágot, több­ször megfilmesítették, színdarab is ké­szült belőle, feldolgozták képregénynek, fotó­regénynek. Brodie pedig, Stevenson révén halha­tatlan lett. És két személy: dr. Jekyll és Mr. Hyde. Két teljesen ellentmondó, el­lentétes alkat, mégis egy alak Éppúgy, mint William Deacon Brodie. Fenyves György

Next