Magyar Ifjúság, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1969-11-28 / 48. szám
GÖRÖGORSZÁG MELINÁNAK NINCSENEK SZÉP ÁLMAI A sajtóbárban aznap éjjel is telt ház volt. Szórakoztak a moszkvai filmfesztivál vendégei: sztárok, rendezők, producerek, újságírók. Senki sem figyelt fel, amikor nyílt az üvegajtó, s egy kis csoport lépett be. Sötétruhás férfiak, s köztük egy fekete nadrágkosztümös, sudár alakú asszony, arca testetlen, szőke haja hosszan és csapzottan hullott a vállára. Látszott rajta, hogy ezekben a percekben érkezhetett, még át sem öltözött... A magyar asztalnál ülők összesúgtak: — Oda nézzetek!... Ez nem lehet más, mint Melina Mercouri! S mellette, az az ősz hajú férfi pedig Cacoyannis, az „Elektra” rendezője ... Tapsolni kezdtünk. Melina Mercouri felkapta a fejét a váratlan ünneplésre, s arcán elömlő mosollyal nyugtázta azt. — Kik vagytok, barátaim? — kérdezte, s amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, azonnal leült a mellettünk levő, éppen megüresedő asztalhoz. — Mellettetek jó! — mondta, s arcán ,mintha kisimultak volna a fáradtság szarkalábai. Másnap már régi ismerősként üdvözölt, s azonnal beszélni kezdett, amint leültem mellé. — Száműzetésben élek. Távol a hazámtól, ezernyi részéig között. Amikor egyszer egy torinói békegyűlésen beszéltem, a mikrofonok mellett egy bombát fedeztek fel! Amerikában az FBI egy rendőrt küldött a nyakamra, aki két hónapig árnyékként követett... Nem vagyok bátor ember, de annak kell lennem, ha végig akarom járni ezt az utat. S minden engem ért sérelem, bántódás, minden veszély eltörpül amellett, ami most Görögországban történik, amit végig kell szenvedniük barátaimnak, Theodorakisznak és a többieknek ... — Megálmodta már, hogyan fog egyszer majd viszszatérni a hazájába? — kérdeztem. Keserűen felnevetett: — Az utóbbi években nekem nincsenek szép álmaim! A legszebb az, hogyan lehetne megölni, eltörölni a föld színéről a népemet megalázó és meggyalázó tábornokokat! Pedig nem vagyok vérszomjas. Szeretem az életet, a vidámságot, a szépséget. Néha sírok, mint egy kisgyerek. Néha kemény és engesztelhetetlen vagyok, mint egy kopár szikla a tengerparton. — Ön nem politikus, hanem színésznő. Miért vállalja ezt a harcot, hiszen előkelően félre is állhatna? — Sokáig éltem külföldön, de görög vagyok! Még akkor is, ha a tábornokok megfosztottak állampolgárságomtól ... Aljas ember lennék, ha félre állnék, ha szemet hunynék, ha nem próbálnám állandóan ébren tartani a világ lelkiismeretét. Csak a magam eszközeivel harcolhatok, a szavakkal és dalokkal. Most számomra elsődleges a politika, s csak aztán lehetek igazán újra színésznő... — Úgy hallottam, mégis forgat filmet... — Amerikai film lesz, Romain Gary regényéből. Leningrádban is forgatjuk, s én játszom benne az orosz anyát. Ehhez a szerephez oroszul is meg kellett tanulnom. Már egészen jól megy! — Kit tart művészi példaképének? — A filmvásznon eddig Greta Garbo volt a legnagyobb ■ ■. — Önt nálunk nagyon szeretik és tisztelik! — Tudom! Vagy inkább érzem... Ezt a láthatatlan kapcsot olvasom ki mindenkinek a szeméből, aki ember, mert, én sem akarok most más lenni, csak ember! Akinek célja van, aki feltette az életét valamire. A legnagyobbra!... „Lefteria!” így mondjuk, mi, görögök a legszebb szót: „Szabadság!” A szemét soha nem fogom elfelejteni. SZTÁRTURMIX ÖSSZEÁLLÍTOTTA: SOMOS ÁGNES NEK MINDENNEK OKA A ZÖLD SZÖRNYETEG Karcsú, mint egy érettségiző kislány. Mintha titkos megállapodást kötött volna az idővel, hogy nyomtalanul peregjenek le mellette az évek. Mintha máig is legemlékezetesebb szerepében, Anna Frank alakjában lépne elénk ... Székely Kati New Yorkban született. Hitler uralomra jutásakor itt telepedett le édesapja, Székely János Oscar-díjas író és édesanyja, Bársony Erzsi színésznő. Mégsem családi hagyományból választotta a színészi pályát. Több szerepe volt ebben a véletlennek. — Tizennégy éves voltam, amikor New Yorkban először vittek el színházba. A színdarab „Anna Frank naplója” volt. Szinte önkívületben mentem haza, s kijelentettem, hogy színésznő leszek és eljátszom Anna Frankot. Édesanyám így válaszolt: „Színésznő lehetsz, de Annak Frank szerepét nem játszhatod el, mert még nem szenvedtél eleget.” De a sors másként határozott. Egy év múlva az NDK-ban telepedtem le, s a berlini Deutsches Theater színpadán eljátszottam Anna Frank megrázó és igaz történetét! A Deutsches Theater volt évekig színpadi otthona. Ezeken a deszkákonaratta legnagyobb sikereit, a „Rómeó és Júliá”-ban, a „Mamlock professzor”-b ban és modern színművekben. Első filmsikerét is Anna Frank szerepével aratta. Azóta ezt már sok filmszerep és televíziós szerep követte. Filmjei közül a legismertebbek az „És a te szerelmed is”, „A kalandor”, „A zöld szörnyeteg”, „A nagy medve fiai”, az „Amiért szeretsz", „A kanadai ember”... A DEFA külön kihordóval küldi a címére érkező leveleket! Valóban olyan, mint egy kislány, pedig négyszeres mama. Kétszer kérdeztem rá, amíg végre elhittem.. . Első házasságából született nyolcéves Thomas fia színész akar lenni. — Hét évvel ezelőtt mentem férjhez Jürgen Frohriephez. Máig is emlegetjük, hogy „A zöld szörnyeteg” volt az oka mindennek! Úgy látszik, nagyon élethűen játszottuk el a film szerelmespárját... Három gyermekük van, a „három D” ... — Daniel hatéves, a repülőgépek szakértője. Mindig hajtogatja, hogy neki hamar fel kell nőnie, mert Tupoljev már öreg, s ő feltétlenül beszélni akar vele! H Ha valahová utazom, mindig rajzol egy repülőgépet, s beledugja a táskámba... David hároméves és csak az autók érdeklik... Mindig az volt a vágyam, hogy legyen egy kislányom is, s tíz hónappal ezelőtt végre megszületett Dana! Már tud tapsolni, integetni, mászni, állni, szőke haja van és öt fogócskája__ — Nem fél attól, hogy színészi karrierjét derékba törik az anyaság gondjai? — Nem tudok, és nem is akarok lemondani sem az anyaságról, sem a pályámról! Inkább sok másról mondok le... A kolléganőim sokszor csóválják a fejüket: minek egy színésznőnek ennyi gyerek? De én láttam már sok színésznőt, aki elért a pálya csúcsáig, s akkor döbbent rá, hogy milyen egyedül van, ült magába rostiadva, s azt hajtogatta, hogy mi értelme volt az egésznek?... — Mi a hobbyja? Mi az álma? — Hobbym lenne a vízisí és a korcsolya, de ez csak vágyálom, mert semmire sincs időm! Az álmom egy háztartási robotember lenne, aki segítene kicsit hétköznapjaim gondján... Minden nap hajnalban kelek a vekker szavára, s szinte még csukott szemmel megyek felmelegíteni Danának a tejet. Aztán reggelit készítek, öltöztetem a fiúkat, elrohanok velük az óvodába, és az iskolába, bevásárolok, főzök, s mindezek közben szerepet tanulok ... Nem engedhetek meg magamnak sztár-allűröket, szinte ellopom magamnak az olvasás negyedóráit, állandó „színészegyeztetésben” vagyunk a férjemmel, hogy melyikünk mikor tud vigyázni a gyerekekre, de nem bánom ezt a hajszolt, fárasztó életet, mert minden szerepnél szebb és maradandóbb az anyaság. ANGLIA DIODIONNE ÉS MAMÁJA Csúnya? Tagadhatatlanul az! Úgy hiszem, ezzel ő is teljesen tisztában van, s úgy viseli eredeti és szuggesztív csúnyaságát, mint egy extravagáns ruhát... Külsején csak hatalmas és meleg fényű szemeit hangsúlyozza erőteljesen, haja és ruházata a lehető legegyszerűbb, alakja vékony, majdnem madárcsontú. Rita Tushingham bebizonyította, hogy a sztárság legfontosabb kelléke nem mindig a szabályos, vagy pikáns profil, a test, idomok és szekszes pillantások, hanem az átütő és berobbanó tehetség! Tizennyolc évesen — szinte kamaszlányként — egy ugrással fenn termett a világnépszerűség dobogójára. 1961-ben Tonny Richardson felfedezte, s eljátszatta vele az „Egy csepp méz” női főszerepét. Rita Tushingham ezért a szerepért az 1962-es cannes-i filmfesztiválon elnyerte a legjobb női alakítás díját. Csak az első rápillantásra tűnik csúnyának. Amikor beszélni kezd, természetes kedvessége megszépíti. — Magyarországról kapom a legtöbb levelet! Többet, mint bárhonnan a világból... — lelkendezett, amikor megtudta, hogy magyar vagyok. Eddig már tizenegy filmet forgatott. A legutóbbiak egyike volt a „Kombinált szoba”, amelyet Richard Lester rendezett. Ez az abszurd, fantasztikus, kesernyés felhangokkal elkészített filmvígjáték a harmadik világháború befejezése után játszódik ... Beszélgetésünk óta Rita már Norvégiában forgatott, s ma már — minden valószínűség szerint — ismét otthon van, Londonban, ahol színházi szerep, egy musical főszerepe várt rá. — Hogyan lett színésznő? — kérdeztem tőle. — Mindig az volt a vágyam, hogy szórakoztassam az embereket. Bevallom,, kislányfejjel nem a színpadról, vagy a mozivászonról álmodoztam, hanem a futballpályáról: focista akartam lenni! — válaszolta, s nagyot nevetett megrökönyödésemen. — Néha még ma sem merem elhinni, hogy színésznő lettem, s a színpadra lépés pillanatában mindig megbotlok az izgalomtól! Nagyon babonás vagyok ... Blúza hasítékából előhúzott egy nyakláncot, amelynek dísze egy különleges indiai kő és egy 13-as szám volt. A férje televíziós operatőr, de most csak őt menedzseli. Egy órányira laknak Londontól, s Rita legjobb kikapcsolódása, ha a ház körüli kis kertben a gyepet nyírja, a virágokat ápolja. Van egy ötéves kislánya, Diodionne... — Ugye furcsa név? Saját kreációm. Egyszer elixisam egy Dionne nevű görög szigetről, s ennek megkettőzéséből született kislányom neve ... Amikor Diodionne először látott a televízióban, másnap elém állt, s megkérdezte: „Mammi! Mit fog szólni apuci, hogy te férjhez akartál menni ahhoz az idegen bácsihoz?” Témához érkeztünk!" Rita Tushingham — mint a világ valamennyi mamája — ki sem fogyott Diodionne „sztorijaiból", s inkább róla beszélt, mint a szerepekről. — A múltkor ünnepséget rendeztek az iskolában, ahová Diodionne már jár. Az esemény fénypontja a szülők versenye volt. Elhatároztuk a férjemmel, hogy mi nem indulunk a versenyen, csak nézők leszünk, de Diodionne a sarkára állt... Nagy volt a tét: az első díj egy nagy doboz csokoládé! — Valami szellemi verseny volt? — kérdeztem közbe. — Dehogyis! — nevetett a fiatal sztár mama. — Akadályfutás volt, s a szülőknek egymás hátán kellett átugraniuk ... Diodionne teli torokból biztatott bennünket, s meg is nyertük neki a doboz csokoládét! Nem csoda... Mi voltunk ott a legfiatalabb szülök!