Magyar Ifjúság, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1969-11-28 / 48. szám

GÖRÖGORSZÁG MELINÁNAK NINCSENEK SZÉP ÁLMAI A sajtó­bárban aznap éjjel is telt ház volt. Szóra­koztak a moszkvai filmfesztivál vendégei: sztárok, r­endezők, producerek, újságírók. Senki sem­ figyelt fel, amikor nyílt az üvegajtó, s egy kis csoport lépett be.­­ Sötétruhás férfiak, s köztük egy fekete nadrágkosztümös, sudár alakú asszony, arca testetlen, szőke haja hosszan és csapzottan hullott a vállára. Látszott­ rajta, hogy ezekben a percekben érkezhetett, még át sem öltözött... A magyar asztalnál ülők összesúgtak: — Oda nézzetek!... Ez nem lehet más, mint Me­lina Mercouri! S mellette, az az ősz hajú férfi pedig Cacoyannis, az „Elektra” rendezője ... Tapsolni kezdtünk. Melina Mercouri felkapta a fejét a váratlan ünneplésre, s arcán elömlő mosollyal nyugtázta azt. — Kik vagytok, barátaim? — kérdezte, s amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, azonnal leült a mellettünk levő, éppen megüresedő asztalhoz. — Mellettetek jó! — mondta, s arcán ,mintha ki­simultak volna a fáradtság szarkalábai. Másnap már régi ismerősként üdvözölt, s azonnal beszélni kezdett, amint leültem mellé. — Száműzetésben élek. Távol a hazámtól, ezer­nyi részéig között. Amikor egyszer egy torinói béke­gyűlésen beszéltem, a mikrofonok mellett egy bombát fedeztek fel! Amerikában az FBI egy rendőrt küldött a nyakamra, aki két hónapig árnyékként követett... Nem vagyok bátor ember, de annak kell lennem, ha végig akarom járni ezt az utat. S minden engem ért sé­relem, bántódás, minden veszély eltörpül amellett, ami most Görögországban történik, amit végig kell szen­vedniük barátaimnak, Theodorakisznak és a többiek­nek ... — Megálmodta már, hogyan fog egyszer majd visz­­szatérni a hazájába? — kérdeztem. Keserűen felnevetett: — Az utóbbi években nekem nincsenek szép ál­maim! A legszebb az, hogyan lehetne megölni, eltöröl­ni a föld színéről a népemet megalázó és meggyalázó tábornokok­at! Pedig nem vagyok vérszomjas. Szeretem az életet, a vidámságot, a szépséget. Néha sírok, mint egy kisgyerek. Néha kemény és engesztelhetetlen va­gyok, mint egy kopár szikla a tengerparton. — Ön nem politikus, hanem színésznő. Miért vál­lalja ezt a harcot, hiszen előkelően félre is állhatna? — Sokáig éltem külföldön, de görög vagyok! Még akkor is, ha a tábornokok megfosztottak állampolgár­ságomtól ... Aljas ember lennék, ha félre állnék, ha szemet hunynék, ha nem próbálnám állandóan ébren tartani a világ lelkiismeretét. Csak a magam eszközei­vel harcolhatok, a­ szavakkal és dalokkal. Most szá­momra elsődleges a politika, s csak aztán lehetek iga­zán újra színésznő... — Úgy hallottam, mégis forgat filmet... — Amerikai film lesz, Romain Gary regényéből. Leningrádban is forgatjuk, s én játszom benne az orosz anyát. Ehhez a szerephez oroszul is meg kellett tanul­nom. Már egészen jól megy! — Kit tart művészi példaképének? — A filmvásznon eddig Greta Garbo volt a legna­gyobb ■ ■. — Önt nálunk nagyon szeretik és tisztelik! — Tudom! Vagy inkább érzem... Ezt a láthatat­lan kapcsot olvasom ki mindenkinek a szeméből, aki ember, mert, én sem akarok most más lenni, csak em­ber! Akinek célja van, aki feltette az életét valamire. A legnagyobbra!... „Lefteria!” így mondjuk, mi, gö­rögök a legszebb szót: „Szabadság!” A szemét soha nem fogom elfelejteni. SZTÁR­TURMIX ÖSSZEÁLLÍTOTTA: SOMOS ÁGNES­ NEK MINDENNEK OKA A ZÖLD SZÖRNYETEG Karcsú, mint egy érettségiző kislány. Mintha tit­kos megállapodást kötött volna az idővel, hogy nyom­talanul peregjenek le mellette az évek. Mintha máig is legemlékezetesebb szerepében, Anna Frank alakjá­ban lépne elénk ... Székely Kati New Yorkban született. Hitler ura­lomra jutásakor itt telepedett le édesapja, Székely Já­nos Oscar-díjas író és édesanyja, Bársony Erzsi szí­nésznő. Mégsem családi hagyományból választotta a színé­szi pályát. Több szerepe volt ebben a véletlennek. — Tizennégy éves voltam, amikor New Yorkban először vittek el színházba. A színdarab „Anna Frank naplója” volt. Szinte önkívületben mentem haza, s ki­jelentettem, hogy színésznő leszek és eljátszom Anna Frankot. Édesanyám így válaszolt: „Színésznő lehetsz, de Annak Frank szerepét nem játszhatod el, mert még nem szenvedtél eleget.” De a sors másként határozott. Egy év múlva az NDK-ban telepedtem le, s a berlini Deutsches Theater színpadán eljátszottam Anna Frank megrázó és igaz történetét! A Deutsches Theater volt évekig színpadi otthona. Ezeken a deszkákon­­aratta legnagyobb sikereit, a „Rómeó és Júliá”-ban, a „Mamlock professzor”-b ban és modern színművekben. Első filmsikerét is Anna Frank szerepével aratta. Azóta ezt már sok filmszerep és televíziós szerep kö­vette. Filmjei közül a legismertebbek az „És a te sze­relmed is”, „A kalandor”, „A zöld szörnyeteg”, „A nagy medve fiai”, az „Amiért szeretsz", „A kanadai emb­er”... A DEFA külön kihordóval küldi a címére érkező le­veleket! Valóban olyan, mint egy kislány, pedig négyszeres mama. Kétszer kérdeztem rá, amíg végre elhittem.. . Első házasságából született nyolcéves Thomas fia szí­nész akar lenni. — Hét évvel ezelőtt mentem férjhez Jürgen Froh­­riephez. Máig is emlegetjük, hogy „A zöld szörnyeteg” volt az oka mindennek! Úgy látszik, nagyon élethűen játszottuk el a film szerelmespárját... Három gyermekük van, a „három D” ... — Daniel hatéves, a repülőgépek szakértője. Min­dig hajtogatja, hogy neki hamar fel kell nőnie, mert Tupoljev már öreg, s ő feltétlenül beszélni akar vele! H Ha valahová utazom, mindig rajzol egy repülőgépet, s beledugja a táskámba... David hároméves és csak az autók érdeklik... Mindig az volt a vágyam, hogy legyen egy kislányom is, s tíz hónappal ezelőtt végre megszületett Dana! Már tud tapsolni, integetni, mászni, állni, szőke haja van és öt fogócskája__ — Nem fél attól, hogy színészi karrierjét derékba törik az anyaság gondjai? — Nem tudok, és nem is akarok lemondani sem az anyaságról, sem a pályámról! Inkább sok másról mondok le... A kolléganőim sokszor csóválják a fe­jüket: minek egy színésznőnek ennyi gyerek? De én láttam már sok színésznőt, aki elért a pálya csúcsáig, s akkor döbbent rá, hogy milyen egyedül van, ült ma­gába rostiadva, s azt hajtogatta, hogy mi értelme volt az egésznek?... — Mi a hobbyja? Mi az álma? — Hobbym lenne a vízisí és a korcsolya, de ez csak vágyálom, mert semmire sincs időm! Az álmom egy háztartási robotember lenne, aki segítene kicsit hét­köznapjaim gondján... Minden nap hajnalban kelek a vekker szavára, s szinte még csukott szemmel me­gyek felmelegíteni Danának a tejet. Aztán reggelit ké­szítek, öltöztetem a fiúkat, elrohanok velük az óvodá­ba, és az iskolába, bevásárolok, főzök, s mindezek köz­ben szerepet tanulok ... Nem engedhetek meg magam­nak sztár-allűröket, szinte ellopom magamnak az olva­sás negyedóráit, állandó „színészegyeztetésben” va­gyunk a férjemmel, hogy melyikünk mikor tud vigyáz­ni a gyerekekre, de nem bánom ezt a hajszolt, fárasztó életet, mert minden szerepnél szebb és maradandóbb az anyaság. ANGLIA DIODIONNE ÉS MAMÁJA Csúnya? Tagadhatatlanul az! Úgy hiszem, ezzel ő is teljesen tisztában van, s úgy viseli eredeti és szug­­gesztív csúnyaságát, mint egy extravagáns ruhát... Külsején csak hatalmas és meleg fényű szemeit hang­súlyozza erőteljesen, haja és ruházata a lehető legegy­szerűbb, alakja vékony, majdnem madárcsontú. Rita Tushingham bebizonyította, hogy a sztárság legfontosabb kelléke nem mindig a szabályos, vagy pi­káns profil, a test, idomok és szekszes pillantások, ha­nem az átütő és berobbanó tehetség! Tizennyolc évesen — szinte kamaszlányként — egy ugrással fenn termett a világnépszerűség dobogó­jára. 1961-ben Tonny Richardson felfedezte, s elját­szatta vele az „Egy csepp méz” női főszerepét. Rita Tushingham ezért a szerepért az 1962-es cannes-i film­­fesztiválon elnyerte a legjobb női alakítás díját. Csak az első rápillantásra tűnik csúnyának. Ami­kor beszélni kezd, természetes kedvessége megszépíti. — Magyarországról kapom a legtöbb levelet! Töb­bet, mint bárhonnan a világból... — lelkendezett, ami­kor megtudta, hogy magyar vagyok. Eddig már tizenegy filmet forgatott. A legutób­biak egyike volt a „Kombinált szoba”, amelyet Richard Lester rendezett. Ez az abszurd, fantasztikus, kesernyés felhangokkal elkészített filmvígjáték a harmadik vi­lágháború befejezése után játszódik ... Beszélgetésünk óta Rita már Norvégiában forga­tott, s ma már — minden valószínűség szerint — ismét otthon van, Londonban, ahol színházi szerep, egy musi­cal főszerepe várt rá. — Hogyan lett színésznő? — kérdeztem tőle. — Mindig az volt a vágyam, hogy szórakoztassam az embereket. Bevallom,, kislányfejjel nem a színpad­ról, vagy a mozivászonról álmodoztam, hanem a fut­­ballpályáról: focista akartam lenni! — válaszolta, s nagyot nevetett megrökönyödésemen. — Néha még ma sem merem elhinni, hogy színésznő lettem, s a szín­padra lépés pillanatában mindig megbotlok az izga­lomtól! Nagyon babonás vagyok ... Blúza hasítékából előhúzott egy nyakláncot, amelynek dísze egy különleges indiai kő és egy 13-as szám volt. A férje televíziós operatőr, de most csak őt me­nedzseli. Egy órányira laknak Londontól, s Rita leg­jobb kikapcsolódása, ha a ház körüli kis kertben a gyepet nyírja, a virágokat ápolja. Van egy ötéves kis­lánya, Diodionne... — Ugye furcsa név? Saját kreációm. Egyszer el­­ixisam egy Dionne nevű görög szigetről, s ennek meg­kettőzéséből született kislányom neve ... Amikor Dio­dionne először látott a televízióban, másnap elém állt, s megkérdezte: „Mammi! Mit fog szólni apuci, hogy te férjhez akartál menni ahhoz az idegen bácsihoz?” Témához érkeztünk!" Rita Tushingham — mint a világ valamennyi mamája — ki sem fogyott Diodionne „sztorijaiból", s inkább róla beszélt, mint a szerepek­ről. — A múltkor ünnepséget rendeztek az iskolában, ahová Diodionne már jár. Az esemény fénypontja a szülők versenye volt. Elhatároztuk a férjemmel, hogy mi nem indulunk a versenyen, csak nézők leszünk, de Diodionne a sarkára állt... Nagy volt a tét: az első díj egy nagy doboz csokoládé! — Valami szellemi verseny volt? — kérdeztem közbe. — Dehogyis! — nevetett a fiatal sztár­ mama. — Akadályfutás volt, s a szülőknek egymás hátán kellett átugraniuk ... Diodionne teli torokból biztatott ben­nünket, s meg is nyertük neki a doboz csokoládét! Nem csoda... Mi voltunk ott a legfiatalabb szülök!

Next