Magyar Ifjúság, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1969-09-12 / 37. szám
megyében Írta: Kocsis ÉvaFotó: Kotroczó István ÚJ HELYZETBEN Nógrádban, ahol szinte minden családhoz bányász tartozik, s ahol évtizedek óta a bányászat jelentette az ipart, nem lehet kikerülni a kérdést: mi van, mi lesz ezután a bányászokkal, milyen új helyzetet teremtenek a nógrádiak életében az új energiahordozók, a földgáz, a kőolaj? Erről beszélgettünk Skoda Ferenccel, a KISZ megyei bizottságának első titkárával. — A szénbányászat visszafejlesztése valóban érzékenyen érinti megyénket Tizennégy ezerről 4 ezerre csökken báliyáinkban a foglalkoztatottak száma, évente ezer munkahely szűnik meg fokozatosan. Érthető a dolog, dotációval termeltük a szenet, s költségeinkből száz forintonként 38 forintot vállalt át az állam. Talán mondanom sem kell, kezdetben nehéz hónapjaink voltak. Az NDK- ban dolgozó, szakmát tanuló fiatalok 10 százaléka Nógrádból kerekedett fel. Kormányunk azonban nem hagyta cserben megyénk lakosságát. Messzemenően gondoskodott és gondoskodik ma is a megszűnő munkahelyek pótlásáról. Olyan nagyüzemek, mint a Ganz-MÁVAG, a Szerszám- és Készülékgyár, az Elzett, a Fűtőberendezések Gyára és a Vegyipari Gépgyár hozzánk telepítették egyes részlegeiket. Hétezren kaptak már új munkahelyet, 1973-ig pedig eléri a 15 ezret ez a szám. A cél nem kevesebb, minthogy a viszonylag magas bányászkereseteit után se csökkenjen az életszínvonal, sőt nálunk is javuljon a megélhetés. Az a törekvésünk, hogy a nógrádiak ezután se vándoroljanak el innen, ahol apjuk, nagyapjuk élt, ahol az otthonuk áll, folytassák itt munkáséletüket biztonságban, elégedetten. Mit tud a KISZ tenni ebben az országos jelentőségű változásban, s egyáltalán, hogy találja fel magát? — Szinte megnőttünk, megvállasodtunk a rendkívüli helyzetben. Azt tartottuk legfontosabbnak, hogy nyíltan és őszintén szóljunk a fiatalokhoz. Ismerjék meg a gondok valamennyi összetevőjét, de a törekvéseket és a távlatokat is. „Nem kell, mert nincs mitől megijedni” — ez volt a lényege azoknak a beszélgetéseknek, amelyeket a párt- és állami vezetők külön a fiatalokkal folytattak megyeszerte. KISZ-szervezeteink eddig is sokat tettek a termelésért, a közös feladatok megoldásáért, az új helyzet azonban pluszt kívánt, és pluszt is váltott ki. Megkülönböztetett gonddal szervezkedünk a fiatal műszakiak, közgazdászok és technikusok körében. Szeretnénk, ha szívügyüknek tekintenék, tehetségük legjavával segítenék az új gyártmányok meghonosítását, az új üzemek munkáját. A bányász fiatalok egy része már tamilja új szakmáját, hegesztő, villanyszerelő és forgácsoló tanfolyamokat szerveztünk számukra. Nagyon népszerűek szakmai vetélkedőink. „Vagyok olyan mester, mint te!” címmel ebben az évben több szakmában hirdettünk megyei versenyeket. Korábban sikertelen pályaválasztási tanácsadásunk most teljes beiskolázást eredményezett a kovács, az ács, a vasbetonszerelő és néhány más szakmában. Tudjuk, Nógrádban, ahol a bányászat volt a minden, most új távlatok rajzolódnak ki, s ezért nekünk, KISZ-eseknek külön-külön, de együtt is érdemes sokat tennünk. Skoda Ferenc, a KISZ Nógrád megyei bizottságának első titkára JÓ PÉLDA Talmácsi Ferencet az idén februárban választotta elnökéül a nógrádi Béke tsz tagsága. Az elnöknek akkor külön is volt szava a tsz-ben dolgozó 53 fiatalhoz: klubot ígért nekik. A kételkedők azonban azt mondták: „ígéretből jutott eddig is, a padlásunk is tele van vele, majd meglátjuk ...” Augusztusban már festették, szeptemberben nyitják klubjukat, és egy autóbuszt is vásárolt azóta a tsz. Ezen a nyáron nem múlt el úgy rendezvény Salgótarjánban, hogy arra a nógrádiak különbusza meg ne érkezett volna. Épült a tsz „szociális blokkja”, a fürdő és öltöző is. A falu mellett 30 holdnyi területet mért ki a fiataloknak a vezetőség, hogy otthont teremtsenek maguknak. Az évekig mérleghiányos gazdaságban ma már 80 forintot ér a napi munka. Van melléküzemáguk is — miért is ne lenne! — 30- an két műszakban télen, nyáron műszereket szerelnek össze a pesti Laboratóriumi Felszerelések Gyárának. A jó példa is lehet ragadós. Bizonyságul álljon itt a hír: a közeli Diósjenő Újbarázda tsz-ében két hete megalakult a KISZ-szervezet. Tagjai a fővárosi Ifjúság Szállóban tartották első összejövetelüket. Ezenkívül szombat, vasárnapi használatra autóbuszt is kaptak a fiatalok. Legutóbb pedig Nógrádságon vásároltakmikrobuszt, hogy aki, fiatal, ne elmenni, de jönni akarjon a közösbe... APÁRÓL FIÚRA A Salgótarjáni öblösüveg Gyárban apáról fiúra száll az üvegfúvás szép mestersége. Egész dinasztiák dolgoznak a huták mellett. Pförtner József 1937- ben, 14 éves korában, reggelit hozott be a gyárba édesapjának, s ittragadt egy életre. Elég volt a látvány ahhoz, hogy döntsön, nem megy hentes-mészárosnak, apja után ő is ide szegődik. Nagy szó volt akkoriban a kemencéhez kerülni. A pipát, a fúvócsövet csak hosszú évek után lehetett megkaparintani. A fogást otthon, seprűnyélen tanulták a legelszántabbak ... Pförtner József néhány évvel ezelőtt, előre megfontolt szándékkal, a nyárivakáció idején, a legnagyobb forróságban azzal hozta be fiát a kemencék 60—70 fokos lehelete mellé, hogy ne kívánja meg soha ezt a mesterséget, hisz annyiféle más pályán boldogulhat. Karcsi osztálytársai sorra kidőltek, ő azonban üvegfúvó szakmunkástanulónak jelentkezett szeptemberben. Ugyanez történt tehát harminc év különbséggel, 1967-ben; az üveg alakításának semmi máshoz nem hasonlítható varázsa a legifjabb Pförtnert is megfogta. Ahány váza, pohár, vagy kehely csak készül a gyárban, annyiféle ügyességet, fantáziát kíván az üvegfúvótól. Salgótarjánban évente 172 millió forint értékben, darabonkénti fúvással készülnek az üvegtárgyak. Ezért keresik a világ minden táján termékeiket. A műanyagok térhódításának századában az üvegfúvók nyugodtak. Biztosak abban, hogy ha valaki elé odatesznek egy műanyag és egy üvegkészletet , az üveget választja. Az üveget, ami szebb, higiénikusabb mindennél ... S miután azzal a „jó” tulajdonsággal is rendelkezik, hogy törik, ez a szakma sosem válik feleslegessé, sosem kerül törlésre... A tarjáni öblösüveg Gyár éppen ezért fordított idén 12 millió forintot egy olajfűtéses, gázoktól mentes, sok ablakú, nagy légterű tanhuta építésére. Itt a tankemence mellett tanulja 120 leendő üvegfúvó a mesterséget, nem lopva, lesve, mint elődei. Nekik már nincs szükségük a „seprőnyeles” továbbképzésre. Acélból formált álom A fába faragott esztendők után most nagy munkába fogott idősebb Szabó István, Nógrád megyei szobrászművész. Pályázaton nyerte el a salgótarjániak megbízatását, hogy december 15-ére, városuk felszabadulásának 25. évfordulójára készítsen szobrot — partizán emlékművet. Ha valahol az országban, akkor itt, a tarjáni dombokon, a Karancs oldalában kell fénylenie ennek a szobornak, örök emléket állítva a nógrádi partizánoknak. A lemezborítású, négy és fél méter magas, krómacélból készülő emlékmű rácsillámlik majd a Városra, Salgótarján szinte minden pontjára. Idősebb Szabó István eddigi alkotó évei során a hegyekből sajátkezűleg kibontott óriáskövekbe, és hatalmas fákba faragta alkotásait. Szobrainak alakjait a palóc falvak lakóiról, a nógrádi bányák széncsatáinak hőseiről mintázta, mert idevalósi ihletője és élményeinek forrása egyaránt ez a táj. — Szeretném, ha szeretettel öveznék új szobromat az emberek — mondja a 17 éves mester. — Hiszem és remélem, hogy benne a maguk küzdelmeit és helytállását látják megfogalmazva. Benczúrfalván, a műterme melletti kertben, kint a szabad ég alatt dolgozik élete nagy munkáján Idősebb Szabó István. Együtt kezdi a napot a madarakkal, s míg csak a fény látni engedi, hajlítja, kalapálja a kemény lemezt. Töretlen erővel birkózik az anyaggal, mert a partizán emlékmű megformálásával álmai teljesülnek. Olyan szobrot készít, amelyben mindent elmondhat és amelyben legszebb érzéseit fogalmazhatja meg. Hív és vár a Magyar Hajó- és Darugyár (Budapesten Angyalföldi Gyáregység, XIII. ker. Váci út 202.). Óbudai Gyáregység, III. ker. Hajógyári-sziget (Árpád-híd, budai hídfő.) Daru- és Kazán Gyáregység, XIII., Meder u. 9. FELVESZÜNK: villany- és autógénhegesztő, hajókovácsoló, vasszerkezeti lakatos, csőszerelő, géplakatos, esztergályos, lemezlakatos szakmunkásokat. FOGLALKOZTATNI TUDUNK a felsorolt szakmákban szakképzettség nélküli dolgozókat is,akik részére bizonyos idő után szakmásító tanfolyamokat rendezünk.) JÓ KERESETI LEHETŐSÉG! MUNKAIDŐ HETI 44 ÓRA, MINDEN MÁSODIK HÉTEN SZABAD SZOMBAT. VIDÉKIEK SZÁMÁRA MUNKÁSSZÁLLÁST BIZTOSÍTUNK! JELENTKEZÉS* A gyáregységi munkaerőgazdálkodáson. 6