Magyar Ifjúság, 1970. május-augusztus (14. évfolyam, 17-34. szám)
1970-07-31 / 30. szám
Parkolóház építőkockákból Az összerakható parkolóház nem gyerekjáték. Bármennyire annak látszik, csupán „gyerekjáték” összerakni az előre elkészített építőkockákból. A valóságban betölti az igazi garázs szerepét. AZ ORVOS VÁLASZOL Miért hat a víz? G. É. nagykovácsi levelezőnk kérdezi, miért fázik, ha úszás közben szünetet tart. Kérdését úgy is megfogalmazhatnánk, hogy miért hűl le az emberi szervezet a vízben? A víz hővezető képessége majdnem harmincszor nagyobb, mint a levegőé. (A víz hővezető képességén azt a kalóriában kifejezett hőmennyiséget értjük, melyet 1 köbcentiméter vesz fel 1 másodperc alatt 1 centiméter távolságból.) A hőleadás másik jelentős tényezője, a víznek viszonylag magas fajhője. (A fajhő azt a kalóriamennyiséget jelenti, amely szükséges ahhoz, hogy valamely anyag 1 grammját 14 Celsius fokról 15 Celsius fokra melegítse fel.) Ezek a törvényszerűségek azt jelentik, hogy testünkből a hideg víz nagy hőmennyiségeket tud elvonni, és ennek következtében fázunk. A hideg víz ingerli a bőrt, benne számos addig zárt, nem működő hajszálér kinyílik. Ezzel nemcsak a vérkeringés gyorsul meg, de a bőr is lehűl. A lehűlt bőr lehűti az erekben átfolyóvért, s az a keringésbe viszi a lehűlést. Azaz csak vinné, de ilyenkor lépnek működésbe a szervezet hőállóságát biztosító mechanizmusok. Egyik hatásmódjuk az izmokon keresztül érvényesül. Az izmok automatikus vagy akaratlagos mozgása hőt termel. Ez a hőtermelés fokozott oxigénmennyiséget igényel. Ha 23—25 Celsius fokos vízbe lépünk, máris megindul a hőszabályozás. Ha derékig elmerülünk, az oxigénszükséglet 35 százalékkal növekszik, ha nyakig merülünk, ez 55 százalékos oxigénszükséglet emelkedéssel jár. (Ezért lélegzünk a vízben gyakrabban és mélyebben.) Ha úszunk, akaratlagosan mozgatjuk izmainkat, szervezetünk több hőt termel, s ezért nem fázunk. Ha a vízben megállunk, ilyenkor az akaratlagos hőtermelésünk leáll. Az automatikus izommozgás viszont növekedhet, ezért didergőnk. A hőmérséklet alapján megközelíthető pontossággal előre meghatározhatjuk a vízfürdő és a légfürdő hőérzést keltő hatását: —20 6-14 hideg 20—33 14—20 hűvös 34—35 20-22 közömbös 36—40 22—30 meleg 40— 30— forró Nem árt erre a táblázatra gondolni, mert — különösen kellemes társaságban — gyorsan elrepül az idő, és ilyenkor az egészségünk károsodása csak később figyelmeztet arra, hogy megfeledkeztünk a fokozatosság elvéről. A nyár örömei között vezető helyen áll a strandolás, de az úszás igen egészséges sportja négy évszakon át edzheti szervezetünket. Végtagjaink mozgatásán kívül a törzsünk, nyakunk munkája is növeli izmaink mozgékonyságát, erejét, teszi biztonságosabbá helyzet- és egyensúlyérzékünket. Az sem mellékes, hogy a ritmikus mozgás pihenteti idegrendszerünket. A harmonikus légzés élénkíti a szervezet anyagcseréjét, s növeli a vérkeringés teljesítményét. Dr. Veres Pál ---------------------1 Vízfürdő hőmérséklet 1 C fokban 10 c 12 sg Jüti100X ÓRIASKOHO Az August—Thyssen—Hütte gyár kikötőjének közelében, Schweigernben akarja felépíteni óriáskohóját. A napi 10 ezer tonna nyersvasat előállító nagyolvasztó felépítésével — amelynek kivitelezésével egyébként az oberhauseni Gutehoffnungshüttét bízták meg — a szakértők véleménye szerint, az NSZK első alkalommal tud majd felzárkózni a világ leghatalmasabb acél- és nyersvastermelőinek — az USA-nak, a Szovjetuniónak és Japánnak — soraiba. Nyelvtanulás képernyőről Nem ismeretlen módszer: nyelvtanulás tv-képernyőről, kazettás megoldással. A hordozható készülék lehetővé teszi, hogy minden helyen eredményesen folyhat az oktatás, ott is, ahol a felmerülő vitás kérdés gyorsan tisztázható, mert a szakkönyvek — elnézést, a kazetták —, szótárak rendelkezésre állnak, hiszen a megfelelőt csak a polcok egyikéről kell kiválasztani. 500 ezer volt A permi kábelgyár eddig is sokféle elektromos kábelt készített. Legújabban 500 ezer voltos távvezetékhez szükséges kábeleket gyártanak. Képünkön kísérleteket végeznek a nagyfeszültségű laboratóriumban IT lök, fi§ij ' j*/ A ma és a Holnap TECHmHmn A nemrégiben lezajlott második hágai világélelmezési kongresszus ismét felhívta a figyelmet azokra a tudományos és technikai lehetőségekre, amelyeknek segítségével fokozni lehet a világ élelmiszer-termelését, ha egyúttal bizonyos földrészeken megoldanak égető társadalmi problémákat is, így például földreformokat, földosztást vezetnek be, kölcsönöket adnak a mezőgazdaság gépesítésére stb. Hiányoznak az olcsó, gyors és kellő bőségben rendelkezésre álló szállítóeszközök is, amelyek az élelmiszeranyagok túltermelési gondjaival küzdő országok és területek fölöslegeit gyorsan és gazdaságosan, az úgynevezett éhségzónákba juttathatják. Azt tervezik, hogy különleges szállítási rendszert építenek ki, „interkontinentális ballonokkal”. Ezek a legkorszerűbb műanyagtechnikával kialakított légi szállítóeszközök vontató repülőgépek segítségével, nagy élelmiszer-mennyiségeket továbbíthatnak olyan területekre is, amelyek a szokásos közlekedési eszközökkel csak nehezen közelíthetők meg, és földre szálva, ideiglenesen még raktárnak felhasználhatók. Ismét felmerült a nagy, nem túlságosan költségesen dolgozó, tengervíz-sótalanító berendezések fejlesztése, amelyeknek központjai lehetnének agráripari új komplexumoknak, az így már öntözhető sivatagi területeken, mint például a manapság világpolitikai érdeklődés középpontjában álló Sinai-félszigeten. Közelebbi téma: új módszerek bevezetése az óceánokban rejlő élelmiszeripari tartalékok gyors kihasználására, illetve hasznosítására. A halászat fejlesztése számítógépekkel A számítógépek új élelmiszeripari alkalmazásairól számolnak be a világlapok. Az idén helyezik üzembea Szovjetunióban azt a hatalmas úszó halüzemet, amely a lehalálászástól a halak osztályozásán és pontos mérlegelésén keresztül, a feldolgozásig foglalkozik a különböző munkafolyamatokkal. A „VOSZTOK” elnevezésű úszó gyár egyúttal kutatással is foglalkozik, és számítógépekkel határozza meg a kisebb halászhajóknak a legeredményesebb halfogóhelyeket. Skóciában az „EXPLORER” elnevezésű, halászati kutatóhajó is számítógéppel dolgozik, és automatikusan irányítja a halfogó berendezéseket. Ugyancsak számítógépes eljárásokra állítják át az NDK tengeri halászflottáját. A halfogás technikájában eddig a vízi hang alkalmazása jelentette a nagyobb haladást a halak tartózkodási területének bemérésénél, míg a tökéletesített óriás hálók a hatékonyságot, az eredményességet növelték. Figyelemre méltó sikereket értek el a hálószondákkal is, amelyek ultrahang kibocsátásával állapítják meg egyrészt a halászháló helyzetét a tengerben, másrészt jelzik a nagyobb halrajok tartózkodási helyét. Gépesítették — a régebben alkalmazott nehéz kétkezi munka helyett — a hálók kivetését és behúzását. A modern technika csak a nagy tömegben előforduló szardíniákra, illetve heringekre irányul, mivel a kisebb mennyiségben halászott tőkehal vagy lazac esetében a költséges kutatómunka nem fizetődik ki. A nehézséget az jelenti, hogy a halak a tengerben egyenlőtlenül oszlanak el, és gyorsan változtatják a helyüket. A halászhajóknak tehát állandóan nyomon kell követni őket, s halászat közben újból és újból döntésekre kényszerül a hajó parancsnoka. A döntés pedig csak a helyesen, kellő időben adott és továbbított információk alapján történhet. Ezeket az információkat visszhangos mélységmérők adják. Ám vízszintes irányban is „letapogatják” a hajók környezetét, rendszerint így kapnak jeleket a vonuló halak rajairól, s a hajókkal e rajok fölé úsznak, és közben a függőlegesen kibocsátott ultrahang-jelekkel követik a mozgást. Egyik érdekes probléma, az úgynevezett integrál halfogási rendszer első lépéseként a hajó követi az úszóhálót, amely rövő köteleken, csak a víz felső rétegében halad addig, amíg a kereső berendezések rábukkannak az első nagyobb halrajra. A számítógép eldönti — gyors kiértékeléssel —, hogy az adott mélységű viszonyok és a távolság mellett érdemes-e üldözőbe venni a halakat. Meglehetősen nehéz feladat ez a számítógépeknek, amelyek az optimális menynyiséget veszik alapul, de nagy kérdés, hogy ezt az optimális mennyiséget a hálók elbírják-e? Fennállhat tehát a veszély, hogy az optimális eredményű halfogás nyomán a háló szétszakad. A halászat technikájának megjavítása, és a földgolyó déli felén elterülő tenger — ma még elmaradott — kiaknázásának növelése önmagában még nem elég ahhoz, hogy az emberiség mindinkább növekvő fehérjeszükségletét fedezze. Ezért elengedhetetlen tehát a finom rostok felfedezésével a tengerek mélyén levő, nagy mennyiségű halak összegyűjtése és hatalmas, mesterségesen létrehozott, az óceántól hálóval elzárt „óceánfarmokban” történő tenyésztésük. Komputeres állattenyésztés Hollandiában Hollandia nagyon sokat köszönhet annak, hogy az ország agrárgazdaságának legnagyobb értékét, a — világpiacon keresett — holland vajat és sajtot előállító másfél milliós tehénállomány adatait számítógépekkel dolgozzák fel. A világpiacon nagy a verseny, és mind nagyobb szerepet kap a tej- és tejtermékek, valamint a marhahús fehérjetartalmának növelése. E termékeknél nemcsak a zsírtartalom, hanem a fehérje is döntő mérce. Ezért a törzskönyvezés igen szervezett, pontos és szigorú munka. A számítóközpontba 11 megyei szintű nyilvántartó állomáson keresztül 1000 helyi ellenőrző állomás adatai érkeznek be rendszeresen a számítógéphez, így a holland tehénállomány 80 százalékát számítógépek ellenőrzik. A számítóközpontokban a gépi fejés hatásfokáról, a zsír- és fehérjetartalom vizsgálatáról, a fejési eredményekről, a súlygyarapodásról, a takarmányozásról, a borjazás körülményeiről és más tényezőkről érkeznek adatok. Ma már nincs törzskönyvezett tehén Hollandiában, amelynek ne ismernék a tejhozamát, fehérjetartalmát. Az elektronikus adatfeldolgozás természetesen nagy segítséget nyújt a kutatóintézeteknek is, amelyek vizsgálatokat végeznek az állattenyésztés fejlesztését elősegítő módszerek kidolgozására, de ugyanakkor hasznos információkat biztosítanak a mezőgazdasági munkát irányító szerveknek és az egyes gazdáknak is. Szállítási és raktározási veszteségek A tudományban arra törekszenek, hogy hasonló módon ellenőrizzék az egész földkerekség élelmiszer-alapanyagainak termelését. Ez érthető, mert az emberiséget nagy veszteségek érik annak következtében is, hogy a terméseket és az egyes élelmiszer-tartalékokat nem kezelik szakszerűen, nem aratnak időben, nagyok a szállítási és raktározási veszteségek és így tovább. A nyersanyag-kitermelés és felhasználás területén a repülő detektorokkal, műholdakkal kísérleteznek, amelyek éppen úgy, mint a halászatban az ultrahangos detektorok, mintegy éppen szemmel tartják és érzékelik a föld növénytakarójának mindenkori állapotát. A tengerfenék kutatására újfajta technikai megoldásokat keresnek. A nagy óceánok mélyének meghódítása, még csak most kezdődik igazán. Például hamarosan szükség lesz mesterséges szigeteknek a part közelében, vagy a nyílt tengeren történő újszerű horgonyzására. A tengerfenéken történő tájékozódást a szokásos optikai berendezésekkel nem lehet megvalósítani, ezért újszerű beszélőkészülékeket is ki kell fejleszteni. A már meglevő, ismert műanyagok tulajdonságainak további javítása is szükséges, mint például a még erősebb, nagyobb teljesítőképességű, rugalmasabb anyagokéra, amelyek például a víz alatti magas nyomás, másrészt a világűrben uralkodó hőmérsékleti és sugárzási viszonyokat kibírják. Nagy kérdés azonban, hogyan érhetik majd el a jövőben az emberi szolgálatra beállított, kiterjedt gépi rendszerek biztonságos működését? Hiszen köztudomású, hogy többet érhet egy faeke is egy csődött mondott traktornál. Egyes szakemberek szerint a művilág összehasonlítva a természet alkotásaival, gyakran egy apró alkatrészecske elromlása miatt könnyen megbénulhat, így például az emberi szervezetben néhány fontos szerv duplán megtalálható, vagy egyik szerv átveszi — legalábbis átmenetileg — a másik feladatát, ha az kiesik. És ehhez számítsuk még hozzá a természet külön képességét, amely a gyógyulás és a regenerálódás folyamataiban jut kifejezésre. A tudomány ebből a felismerésből kiindulva a technikában a legfontosabb alkatrészeknél lehetővé teszi hasonló folyamatok megvalósítását. Dolgoznak már olyan számítógépek például, amelyek pótalkatrészeket tartanak készenlétben, és hiba esetén azokat önműködően felhasználják. Sőt, arra is lehetőség nyílik a jövőben, hogy az alkatrészek kopása miatt bekövetkező hibákat a kopás megszüntetésével akadályozzák meg. A Szovjetunióban — a novoszibirszki tudományos városban — és az USA-ban egyaránt kialakult egy-egy új tudományos kutatási ág, amely különösen mechanikus alkatrészek, fémek „gyógyulásával”, regenerációjával foglalkozik. Az új kutatási ág elnevezése — dybológia. A dycológia tudománya persze sokféle tudományágat sűrít magában, s legfőbb célja, hogy az élettelen gépeket olyan tulajdonságokkal ruházza fel, amelyek lehetővé teszik az élővilág jobb szolgálatát. A technikai fejlődés új szakaszát az őserdő és sztyeppe ismeretlen területeinek meghódításával lehet összehasonlítani. Behatolunk az ismeretlenbe, megismerjük azt, felmérjük és meghódítjuk. Azután megműveljük az őserdőt, kertet varázsolunk a dzsungelből, kultúrát a vadonból. Minderre azért van szükség, hogy végül megszűnjék az emberiség szégyene amiatt, hogy a Föld lakóinak 60 százaléka a mai napig gyengén táplált vagy éhező lakosokból áll. Sz. E. MAGYAR IFJÚSÁG 1570/30