Magyar Ifjúság, 1970. május-augusztus (14. évfolyam, 17-34. szám)
1970-08-14 / 32. szám
CSÖMÖR KATALIN, TANULMÁNY FORRÁS Richard Knoblich (NDK) Mi lett volna belőlem én, 1930-as évfolyam, tegnap gyűlöletre nevelve, elhatároztam, hogy szeretni fogok, én nem éltem, túl későn születtem, nem voltam ott lidicénél, mit is tettem volna? én, aki már büszke vagyok a kék szememre. Gerhard Zwerenz (NSZK) Okos intézkedés Szeressétek ellenségeiteket mondta a tanár a hittanórán. Gyűlöljétek ellenségeiteket hirdette ugyanaz a tanár a történelemórán. A dualizmus ártalmas vélték a tanárok közül a pedagógusok. Ezért a jövőben külön tanár oktatja a hittant és a történelmet. Eugen Gomringer (Svájc) Konstellációk szavak árnyékok árnyékok szavak szavak játékok játékok szavak szavak az árnyékok játékok a szavak szavak a játékok árnyékok a szavak szavak azok árnyékok játékok azok szavak árnyékok lesznek szavak szavak lesznek játékok WERNER SCHINKO, SZIGNET MAI NÉMET LÍRA A tanulmányt írta és a verseket fordította: BOLDOG BALÁZS Amikor 1945-ben döntő csapást mértek Hitler fasiszta hadseregére, összedőlt a felsőrendű fal mítoszából táplálkozó nemzeti rendszer épületének kártyávára. Megbukott egy szemlélet, amelyben évek óta nem a munka képezte az emberek életének értelmét. A demoralizált német nép széles körein a közöny és a kiábrándulás lett úrrá. A merőben új világ „nulla évében" senki sem tudta merre és hogyan tovább? Ilyen körülmények között fokozott felelősség hárult az irodalomra, elsősorban a költőkre. Egy csalódott nép tőlük is várta életének új értelmezését. Ennek a feladatnak elsősorban az antifasiszta német irodalom emigrációból hazatérő képviselői: Becher, Brecht, Weinert, Anna Seghers, Bredel, Friedrich Wolf és még mások tettek eleget. A helyzet tisztázásához ezenkívül a nagy polgári kritikai realisták: Heinrich és Thomas Mann, Lion Feuchtwanger, Arnold Zweig, Leonhard Frank és a többiek munkássága is hozzájárult. A négyhatalmi megszállás alatt álló Németországban összehívott 1947. évi általános német írókongresszus a demokratikus gondolat jegyében zajlott le. Hans Werner Richter megjelentette Hívó Szó című folyóiratát, amely maga köré gyűjtötte a haladó elemeket. Amikor az amerikaiak betiltották a lapot, életre hívta a Gruppe 47 című irodalmi csoportot. Felolvasó üléseire fiatal tehetségeket hívtak meg, és évi díjjal jutalmazták a kiemelkedő írói alkotásokat. A dinamikus, haladó szellemű csoportosulás működése lassan megmerevedett. Munkássága alapos megújulásra szorul. Miután 1949-ben Németország egy kapitalista és egy szocialista államra oszlott, a két ország irodalma is különböző utakon haladt. A Német Demokratikus Köztársaságban élő írók és lírikusok: Johannes R. Becher, Brecht, Stephan Hermlin, Louis Fürnberg, a Kuba néven író Kurt Barthel, Armin Müller, Paul Wiens és a többiek az előző években megerősödött német szocialista irodalom hagyományait folytatták és a szocialista realizmus érvényesüléséért küzdöttek. Uwe Berger, Franz Fühmann, Günther Deicke, Georg Maurer és mások munkásságában ez a magatartás érvényesül. Verseikben már az új emberi kapcsolatok, valamint az egyre jobban kiteljesedő szocialista életérzés fejeződtek ki. A legfiatalabbak ezeknek a műveknek a tanulságai alapján és az 1958-as bitterfeldi konferencia útmutatásai szerint fejlesztik tovább a mai német szocialista költészetet. Nyugat-Németországban a háború utáni nemzedék a szocialista tradíciók kiindulópontja helyett a húszas évek expresszionizmusához nyúlt vissza és ezen az úton indult el. 1910 körül jelentkező expreszszionizmus hatását tovább mélyítette az első világháború élménye és lelki krízise. A húszas évek közepéig valósággal uralta a német irodalmat. Irányzata, mely a naturalizmus és az impresszionizmus ellenhatásaként jött létre, legtisztában a lírában jutott kifejezésre, és a rémülettől a panaszon át az örömujjongásig minden árnyalatot magában foglalt. A nyugatnémet költők az expresszionizmus végső művészi eredményeinek feldolgozásával teremtették meg az utat a holnap művészete felé. Ezt bizonyítja, hogy kiemelkedő egyéniségeikben már tovább léptek és új lírai stílust alakítottak ki. Ennek két fő tényezője a kor kritikája, és az önvizsgálat. Skálájuk igen sokszínű. Günter Grass ötletes verseiből az emberiséget fenyegető veszélytől való félelem csendül ki és valami keserű fájdalom. Az osztrák származású Ingeborg Bachmann verseire jellemző a költői ösztönösség és a művészi tudatosság szerves kapcsolata. Günter Eich mélabús verseiben a szavak a valóság meg nem fejtett titkainak rejtjelei. Bensőséges pátosszal írt strófáiból kétkedés csendül ki minden sablonos válasszal szemben. Hans Magnus Enzensberger röplapnak, falba vésett feliratnak tekinti a verset, amely szerinte használati tárgy, akár a fegyver vagy a kalap. Kari Krolow Troklra emlékeztető természetlírája a tudat alatti és a külső világ között igyekszik kapcsolatot teremteni. A nyugatnémet költészet tragikus halottja, Paul Celan, akit hetekkel ezelőtt kifogtak a Szajnából. Leghíresebb verse, A halálfutás a náci koncentrációs táborok rémületét korunk életérzésévé transzponálja. Szüleit ilyen táborban pusztították el, és ebből ered rohamosan fejlődő elidegenedése az élettel, a világgal szemben. Ezekből a példákból is láthatjuk, hogy a mai nyugatnémet líra egyik legjellemzőbb vonása a holnappal szemben táplált borúlátás és kiúttalanság. Ennek mintegy ellenpontja az egyre jobban kibontakozó munkásköltészet. Dortmunder Gruppe 61 a neve annak a csoportnak, amely Fritz Huser könyvtárigazgató vezetésével a mai fejlett kapitalista társadalomban élő ipari munkásság helyzetének és problémáinak ábrázolását tűzte célul. Ismertebb nevű lírikusaik: Max von der Grün, Willy Bartock, Josef Büscher, Artur Granitzki, Günter Weszterhoff és Hildegard Wohlgemuth antológiában adták közre verseiket. Hüser könyvtárában a német munkásköltészet és szociális irodalom archívumát is felfektette. A mai osztrák líra folytatja független államiságának nemzeti hagyományait, amelyek a nép sajátos társadalmi és szellemi fejlődését tükrözik. Mint német nyelvű költészet azonban ugyanakkor szoros kölcsönhatásban van a szomszédos két Németország irodalmával. Ezt az is elősegíti, hogy nem egy jeles osztrák költő hazája határain kívül él, és műveiket elsősorban nyugatnémet kiadók jelentetik meg. Más osztrák lírikusok a Konrad Bayer által alapított, „bécsi iskola" irányzatát viszik tovább, és az osztrák nyelvjárási költészetnek is vannak kitűnő művelői. Az említett áramlatokon kívül természetesen a legmodernebb irányzat, a nyelv elemeivel játszó, úgynevezett kísérleti líra is szóhoz jut Ausztriában. Két nemzetközileg elismert képviselője Friedericke Mayröcker és Ernst Jandl. A négynyelvű Svájc német lírájának klasszikus képviselői: Keller, Meyer és Spitteler a németországi költészetre is hatással voltak. De Svájc a tradicionális és realista lírán kívül az avantgardizmusnak is hazája. A zürichi Voltaire kabaréban hirdette meg az első világháború harmadik évében Tristan Tzara, Huelsenbeck és Hans Arp a dadaizmust. Az új csoport formabontó, naiv verseiben az ember primitív megnyilatkozásait idézte. A dadaisták a művészet korlátlan anarchiáját hirdették és tagadták mindenfajta társadalmi rend létjogosultságát. Ebből az áramlatból nőtt ki évek múlva a szürrealizmus mozgalma. Svájcban azóta tábora van az új irodalmi tendenciáknak. Eugen Gomringer is itt bontotta ki a konkrét líra lobogóját. Követői a nyelvi elemeket minden közlési vágy nélkül, egyedül hangzási jellegük törvényei szerint kombinálva ,érnek el optikai-akusztikai hatásokat. 70/3214MAGYAR IFJÚSÁG Franz Kiessling (Ausztria) Egy falat kenyér Egy falat kenyér a versem, nem ünnepi lakoma. Betevő falat, melyre minden éhes ember vágyik. Egy falat kenyér, amely jóllakat, de nem békít meg azzal, ami igazságtalan. Betevő falat, mely túllendít a kenyérgondokon. Kurt Marti (Svájc) A sünök szive Mit daloltam az erdők szépségét? Mit dicsértem a sünök szívét? Nagyobb egy nő szive meg egy férfié. De mitévő legyek, ha nem hajlandók a verseimben szerepelni. Itt gubbasztok a küszöbön várva, hogy valaki betér, s közben megéneklem az erdőket meg a sünök szivét. ■m parton ültek, a lépcsőkön. A hegyeket nézték szemben. A lány szólal meg először. — Fejezd be, amit kezdtél. — Igen. Láttam, hogy lemegy a lépcsőn, a vízhez. Jó félóráig nem jött fel. Akkor utána mentem, és láttam, hogy nincs sehol. Csak a vízbe ugorhatott. Megfordultam, és hazamentem ebédelni. Azóta tudom, hogy nem ijedek meg semmitől. A fiú ránézett a lányra, az újra a hegyeket nézte. — Igazán? Semmitől? Na és azelőtt? Azelőtt hogy volt? — Azelőtt még más volt. A háború idején például. — Nem is éltél a háború idején. — Dehogynem, csak még kicsi voltam. Akkor azt mondtam: ha vége lesz a háborúnak, minden jó lesz. Aztán egyszerre béke lett. És egyre jobban féltem.. — Most már nem félsz? — Nem. De ez se segít. Inkább félnék. Kis ideig hallgattak. Aztán újra megszólalt a fiú. — Különben hagyjuk ezt. Ez egy ócska, lánycsalogató sóder. A lány a fejét rázta. A fiú nem értette. — Gyere, üljünk be és igyunk valamit. — Ne igyunk — mondta a lány. Cigarettát vett elő. Az égő szálat a gyufásdobozba tartotta, úgy gyújtott rá. — Evvel nem lehet semmit elintézni — Mórai G. Botond, mondta újra. — Ez konformizmus. Látod azokat a vadgesztenyéket? Szeptember volt. Mindenfelé vadgesztenyék hevertek. — Néha összeszedem őket — folytatta a lány —, olyanok, mintha politúrozva lennének. Mit gondolsz, az emberek többsége mért nem szed soha vadgesztenyét? Mert: először a vadgesztenyének a földön a helye. Másodszor: nem tudnák hová tenni a lakásukban, mert ott már mindennek megvan a helye. Harmadszor: a vadgesztenye nem ér semmit! — Most ezzel azt akarod mondani... — Semmit se akarok mondani, de ez ugyanolyan. A földön hagyjuk a vadgesztenyéket, meg mondunk valamit, utána meg fenn megiszunk egy rövidet. — Igazad van. Én is a konformizmus miatt kerültem ellentétbe a családdal. — Ellentétbe kerültél? Úgy beszélsz, mint egy diplomata — Tudom. — Én, kérlek, nem kerültem ellentétbe velük. Csak nem beszélünk. Egyszerű. — Hogyhogy? — Volt néhány klassz barátom egy időben. Egészen kivételes fejek is voltak köztük. Isteni volt dumálni velük, nemegyszer hajnalban mentem haza De ez már túl lila volt a családnak, ők ugyanis este tíz és hajnali négy között csak egyféle tevékenységet tudnak elképzelni. Miután mindenáron fiút kerestek az ügy mögött, gondoskodtam, hogy meg is találják. Azóta kapcsolatunk nyugodt, néha lekurváznak, de általában fegyelmezetten viselkedünk — Én nem akarok semmiből se kimaradni. — És erre görcsösen vigyázol. — Na és? — Nincs na és. Inkább nézd a gesztenyéket. Az országúton elment két teherautó. Fülledt délután volt. ■ — Nem mersz megsimogatni? — kérdezte a lány. — Dehogynem. Csak fordulj erre. — Kérlek — felelte a lány és nevetett. A lépcsőn ültében a fiú felé fordult. Az végighúzta a lány karcsú lábszárain a kezét. Térdnél kicsit megpaskolta. — Esküszöm, mintha jó lennék — mondta a lány és lesimította a szoknyáját. — Mindenkinek megvan a maga módszere. A lány kezébe vette az oldaltáskáját. Felállt. — Elmegyek — mondta. A fiú a vizet nézte mozdulatlanul. — Muszáj? — Muszáj, fiú tovább ült a lépcsőkön. Észre se vette, mikor ment el. A fáradtdélutáni nap a szemébe tűzött. — Hazudni,, hazudni — gondolta a fiú. Szerette volna, ha nem fájna. Ebben a túlvilági sárga ragyogásban tisztán érezte, hogy valamiről lekésett. Felállt, és csendesen megindult az úton a hajóállomás felé. Rovatvezető: Baranyi Ferenc ■ ■■■■■■ ›az ¦ £ ín cn › cc o DC Hans Carl Artmann (Ausztria) A szívem A szívem ki nem talált gondolat mosolygó köntöse A szivem elefántcsontos néma kérdése A szivem fiatal madarak nyomára hulló friss hó A szivem esti csönd élő kéz mozdulata A szivem selyemfényű bölcsőben pihen A szivem smaragdtálból iszik zölden csillogó vizet A szivem aranyból ötvözött furcsa állatkört visel és vidáman dobog kihúnyó csillagok téli ünnepén. Christoph Meckel (NSZK) Foglalkozások Sokféle foglalkozást f űztem életemben. Ökrön és orrszarvún lovagoltam végig a városon, tótágast álltam királyok előtt, földig romboltam palotákat, elloptam az órák idejét, hogy a folyóba dobjam és kürtre meg szonettre tanítottam papagájokat. Aztán Shakespeare verseit szavaltam a kikötőkben, vizisellőkkel háltam, bálnák hasában ülve Ostendéből a trópusokra utaztam - Bizony sokféle foglalkozást űztem életemben, de várnak újak, hogy kipróbáljam.