Magyar Ifjúság, 1971. január-április (15. évfolyam, 1-18. szám)

1971-03-05 / 10. szám

TERMÉSZES TUDOMÁNY TECHNIKA FÖLD­RENGÉS A múlt hetekben a vi­lág különböző részeiről érkeztek hírek földren­gésekről. Nemegyszer megmozdult a föld Dél- Amerikában is. Képünk az egyik februári ter­mészeti katasztrófáról készült: a Los Angeles-i földrengés harmincöt ember halálát okozta. A képen látható kórház romjai alól tizenkilenc ember holttestét húzták ki. ' p­ppil Március 6-án, szombaton, szerkesztőségünkben fogadó­napot tartok. Olvasóink egészségügyi vonatkozású kér­déseire 9—12 óra között sze­mélyesen vagy telefonon vá­laszolok : 130—460. „Bánatos”. A leírt jelen­ségnek többféle oka lehet, vizsgálat nélkül nem tudok gyógyszert javasolni. Ideg­­gyógyászati szakrendelésen or­vosolják panaszát. P. I., G­ó. A gyógyszer, mint tapasztalhatta, kiszárította a kezét Az izzadásnak lelki okai vannak, túlságosan elfogódott. Ha többet jár társaságba, ol­dódik majd a feszültsége, és ezzel együtt javul a ma még kellemetlen kézizzadás. Sz. A., K-ly. Forduljanak belgyógyászhoz. Elvileg el­képzelhető, hogy műtét nélkül is gyógyítható. Ha a szakor­vos operációt javasolna, szö­vődmény nélkül, tíz napon be­lül meggyorsul a műtéti seb. „Anna 54”. Megértem érve­lését, de mégis azt tanácso­lom, hogy forduljon nőorvos­hoz. Levele alapján nem hin­ném, hogy beteg. De ezt nem hinni, hanem tudni kell. „Harmadikos gimnazista”. Próbálja szőkítéssel „eltüntet­ni” a bajuszát. A gyantázást nem javaslom. Ideiglenes meg­oldás, később erőteljesebb lesz az így eltávolított szőrzet. Ny. I., Bp. Hívjon fel tele­fonon, vagy keressen fel sze­mélyesen, legközelebbi szer­kesztőségi fogadónapomon: „L. Egészség". Nem ismerem ugyan a leleteit, de ha az or­vosok nem akarják megope­­rálni, biztosan nincs szükség a műtétre. Nem kételkedem hogy beteg, de pana­szait elsősorban lelki nyugal­mának hiánya okozza. Ha nyu­­godtabb lesz, gyomorpanaszai is enyhülnek majd. I. Gy.-né, B­a. A menstruá­ció rendszeres késése önma­ 1 AZ ORVOS VÁLASZOL §|ljji.h; I1 Levelekre röviden gában még nem jelent beteg­séget. Másik problémájára nő­orvos adhat választ, vizsgálat után. Nem hinném, hogy oka lenne az elkeseredésre. „Remény, 1971”. Szó sincs házasságot kizáró okról. Alap­jában nincs semmi baja, de ezt csak személyesen tudnám részletesebben megindokolni. „Nemo”, sok embert izgató, nehéz probléma. Hívjon fel te­lefonon, hogy a továbbiakat megbeszéljük. K. Zsuzsa, Miskolc. Nem bá­nom, tegeződjünk. Fordulj a miskolci Nővédelmi Tanács­adóhoz, dr. Aszódi Imre fő­orvos úrhoz. Hivatkozzál le­velemre, és mondjál el min­dent őszintén. Bár ő fiatalabb nálam, vele a tegeződést még­sem javaslom. G. E., A-y. Nem értem, miért keseredett el. Amit leír, nem betegség. Ha más lehetőségei lesznek, ilyen gondok nem fogják kínozni. „Lóhere”. Azt hiszem, a jeli­ge szerencsét hozott. Nem lá­tom kilátástalannak helyzetét. A helybeli urológiai szakren­delésen egyébként mindkét kérdésére, remélem, megnyug­tató választ adnak. K. J., Sz­s. Feltételezése he­lyes, az alkohol, a dohány­zás, ezen túlmenőleg a zsíros és a túlzottan fűszeres éte­lek elősegítik a pattanások ke­letkezését, illetve hátráltatják azok elmúlását. K. R.: D­e. Panaszával, bár­mennyire szégyenlős is, nőor­voshoz kell fordulnia. A má­sik kérdésben sem tudok ta­nácsot adni. A körülmények ismeretében lehet, hogy édes­anyjának van igaza, bár nem ismerem azokat az okokat, amelyek őt jelenlegi elhatáro­zásában megerősítik. Z. S. C. kezdetben gyakran előforduló, később elmúló ál­lapotról ír. Nincs összefüggés­ben az előzményekkel. Ha le­higgad, minden menni fog a legnagyobb rendben. Ezt a le­írt eseményeikre építve mond­hatom.­­Ifjúság”. A helybeli fül-, orr- gégeszakrendelésen meg­mondták, hogy mit lehet ten­ni panaszainak elmulasztá­sára. „Reménykedés”. Ha nem akarja elmondani panaszait a körzeti orvosának, keresse fel a bőrgyógyászati szakrende­lést. Ezt az egészségügyi szol­gáltatást beutaló nélkül is igénybe veheti. Sz. L., G-ö. Ha Budapesten jár, a szerkesztőségben útba igazítják, hol találhat meg. „I am sad”. Komplikált ügy. A legjobb lenne személyesen megbeszélni. Ha módjában áll, keressen fel fogadónapo­mon. „Mormota”. Alvási problé­májával endokrinológushoz, hormonokkal foglalkozó szak­orvoshoz kell fordulnia. Ami a koponya-röntgenfelvételre vo­natkozó véleménykülönbséget illeti, én nem hiszek a lelet kóros voltában. „Aggódunk”. A levélbélyeg­zőből megállapíthatom, hogy nem laknak messze Budapest­től. Keressenek fel fogadóna­pomon. Nem reménytelen ügy! DR. VERES PÁL PUCH PECHSZÍRV... A Váci Első Autójavítónál inaskodtam akkoriban. A hang­zatos cím egy udvari sufnit ta­kart, de nekem ez a mennyország. Csodálatos gépekkel és szerszá­mokkal ismerkedtem. A legna­gyobb hatást azonban az autók és motorok gyakorolták rám. So­ha nem érzett illatok áradoztak a benzin-, olaj- és kipufogógáz­tól. Számomra ismeretlen, de kel­lemes hangzású szavak, mint pél­dául szöszli, nodhni, kerte röp­ködtek a levegőben. Kérdezgetni nem volt tanácsos, ez idegesítette a főnököt. Rá kel­lett jönni a szavak jelentésére és ellesni a fogásokat. Előbb-utóbb minden úgyszólván magától meg­oldódott. A szavak értelmet kap­tak, a titokzatos szerkezetek pe­dig az alapos megismerés után egyszerűvé váltak. Számomra eb­ben az időben a legtitokzatosabb szerkezet az abreisz zündung el­nevezésű gyújtóberendezés volt. Egy napon nyílt az udvarajtó, és egy Puch-motort tolt be rajta egy izzadó motoros. Benzin, olaj, kompresszió van, csak a gyújtás­sal lehet valami baj, állapította meg a főnök. Engem ért a meg­tiszteltetés, hogy szétszereljem. — Vedd le először a dinamót — mondta a mester —, hogy ki tudjuk tisztítani. Szétszerelve a kis szerkezet egész egyszerűvé vált. Olyan volt, mint az uradalmi kastély áram­­­fejlesztője, csak sokkal kisebb. A mágnespatkó között egy te­kercs forgott, ezáltal áram kelet­kezett. Amikor a tisztogatás után for­gattam a tengelyét és a mester a vezetéket a testhez érintette, élénk szikrázást láttam, ösztönö­sen elkaptam a kezem, félve, hogy megráz. — Ne ijedezz, öcsikém — mondta a mérnök. — Ez nem magasfeszültség, csak 6—8 volt. A Bosch-cég már csinál magas­­feszültségűt, az 10 000 volttal működik, annál már jó, ha el­kapod a mancsod. Erről nemsokára volt alkal­mam meggyőződni, amikor a srá­cok egy Bosch-mágnes kábelét a satuba vezették, melyen én re­szeltem. A motor azonban a generátor visszaszerelése után sem gyújtott. — Most szereld ki az abres­­szot a cilinderkopfból — adta ki főnököm a további utasítást. Mivel az abreisz a hengerfejbe volt becsavarva, azt is megtud­tam, és többé el sem felejtettem, hogy mit jelent a cilinderkopf. Miközben az újabb ismereteket elraktároztam, izgalomtól reme­gő kezekkel csavargattam az ab­reisz flansniját. (Ez a jóleső re­megés ma is fellépett, amikor a Citroën-hidraulika automata fe­delét bontottam.) A csalódástól tátott szájjal húztam ki a robba­nótérbe nyúló szerkezetet. Két érintkező volt egy rúd végén, amelyet a vezérműről mozgatott rúd zárt és nyitott. Ez a művelet akkor történt, mikor a dugattyú a felső holtpont közelébe ért. Meg­oldódott a titok. Ezt én is kita­lálhattam volna, gondoltam ma­gamban, miközben a mester smirglizgette az elkokszosodott érintkezőket. Annyi az egész, hogy az alacsony feszültség a zá­rásnál és nyitásnál szikrázik. Mivel ez a művelet a robbanó­térben történik, ez adja a gyúj­tást. Gondolataimnak a Puch pufo­­gása vetett véget. Nem kis büsz­keséggel néztem a rossz úton ug­ráló motor után, úgy gondoltam, most már az abreisz zündungot is megismertem. S mindent tudok a motorról. Csak később jöttem rá, hogy a technika állandóan fejlő­dik, hogy nem kis feladat az újabb és újabb érthetetlen szer­kezeteket, motorokat megérteni, megismerni, megkedvelni. Ilyenek voltak a két motor: a Sunbeam és a Pitch. Két ellenté­tes gyártmány. Mint autóknál a Rolls Royce és a Ford. A drága és olcsó az arisztokratikus és a népi a járművek között. Ilyen el­lentét nyilvánult meg a Sun­­beam-motorok szerződéses javí­tóműhelyénél is, ahol dolgoztam, mert a kitűnő anyagból készült, ízig-vérig angol motorok mellett az egyesek által lenézett Pucho­­kat is javítottak. A Sunbeam hí­res típusa volt a 600 Longstroke, azaz a hosszúlöketű kivitel. Már abban az időben négysebességes váltóval készült, jóval megelőzve korát. A négysebességű váltónak volt köszönhető, hogy a motor „nagyokat lépett”. A negyedikben meg lehetett számolni a kipufo­­gásokat, a motor mégis hatvan­nal rohant. A formát illetően a Sunbeam közel sem volt ilyen modern. Már az arigol motorok között is elterjedt a nyeregtank, ennél a gyártmánynál még mindig a váz­tankot építették be a két felső vázcső közé. A Sunbeamek nem tartoztak a kedvenceim közé. Valahogy túl előkelőeknek éreztem őket. Le­het azért, mert reménytelennek tartottan,hogy nekem valaha ilyen rstomrom lehessen. Annál közelebb állt hozzám még ekkor is a Putch, mellyel kapcsolatban két nevezetes melléfogásom volt a Sunbeam-műhelyben. Ebben az időben kezdték gyár­tani a 220-as típust, melyet a már akkor is világhírű grazi gyár vi­szonylag olcsón készített. A 220-as olyan volt a motorok között, mint az autóknál a T­­Ford. Még a formája is más volt, mint a többi motorkerékpárnak. A 220 köbcentiméterhez képest a motorkerékpár nagyobb gép be­nyomását keltette. Nyújtott, hosz­­szú hyereatank, különleges húzó­rugós első villa, ökörszarvkor­­mány volt a főbb jellemzője. A motor és az erőátvitel már ráné­zésre is különlegességet sejtetett. A motor még mai szemmel nézve is lágy járású, elasztikus működésű volt. Üresjáratban is forgott a meghajtólánc és a hát­só lánckerék a kerékagynál. A sebességváltó ugyanis a hátsó ke­rékben volt elhelyezve, a ten­gelykapcsolóval együtt. Egy ilyen motor javítása köz­ben ért az egyik baleset. A gyúj­tást állítottam a kis Puchon, s hogy ne kelljen a gyújtógyer­tyát kicsavarnom a dugattyú ál­lásának ellenőrzésére, a kipufo­gó­nyíláson figyeltem a dugattyú mozgását, mivel a kipufogócső amúgy is le volt szerelve. Hogy jobban tudjam érzékelni a du­gattyú állását, bal kezem közép­ső ujját dugtam a kipufogócsonk­ba, miközben jobb lábammal nyomkodtam a startert. A másik lábam valahogyan megcsúszott az olajos padlón, így teljes sú­lyommal lelöktem a berúgót, mi­közben az ujjam a dugattyú és a henger közé csúszott. Mire ki­rántottam véres ujjamat, a du­gattyú egy centiméteres húsdara­bot levágott belőle. Egy életre megtanultam, hogy ne nyúljak mozgó szerkezeti részek közé. A főnök, aki nagyon rendes ember volt, azonnal orvoshoz szaladt ve­lem. Közben alaposan lehordott, hogy miért nem vigyáztam. Mi­után bekötöztek, folytattam a munkát. Egy ujjsérüléssel annak idején nem mentek betegállo­mányba. Nemcsak a gyertyát kellett ki­csavarnom, hanem a hengerfejet is le kellett szerelnem, hogy ki­vegyem ujjam bennmaradt vé­gét a robbanótérből. Amikor végeztem a munkával, megnyomkodtam a startert, ma­gam sem tudom, mi célból. Ek­kor jött a második dobásom. A motorteknő alatt elhelyezett la­vórban egy pillanat törtrésze alatt lángra lobbant a mosóben­zin. Mint később kiderült, a lógó gyertyá­kábel szikrája okozta a tüzet. Azonnal poroltók kerültek elő, és a tüzet még csírájában si­került elfojtani. Két ilyen baklö­vés után nem is vettem rossz né­ven, amikor főnököm kijelentet­te, hogy sohasem lesz belőlem motorszerelő. A Puchokra egyébként is al­lergiás voltam. Amikor később egy 250 köbcentiméteres S 4-em volt, véletlenül fordítva szerel­tem rá a hengerfejet, és csak he­tek múlva, egy véletlen folytán jöttem rá, hogy miért nem megy rendesen a motor. 1945-ben pe­dig, mikor hozzányúlhattam gye­rekkori szerelmemhez, a 250 köb­centiméteres Chmirál-féle komp­resszoros, vízhűtéses motorhoz, mellyel a harmincas évek köze­pe táján 160 kilométeres világ­csúcsot állítottak fel, tovább foly­tatódott a pechsorozat. Ezzel a motorral nem voltam képes egy valamirevaló versenyt megnyer­ni. Végül egy szegedi háztömb körüli versenyen egy cipőüzlet kirakatában fejeződött be a Puchokkal kapcsolatos pechszé­­riám. (Folytatjuk) 220-as Puch a 30-as évek elejéről, bal oldali képen közelről látható az abreisz-gyújtás Ha máshol még szerencsére nem, de a könyvpiacon már felrobbant a Biológiai pokolgép. A közel 10 000 példányban megjelent könyv ha­zánkban is a szenzáció erejével ha­tott, és alig egy hét alatt elfogyott. Az eredeti címben Time-bomb szó szerepel, ami időzített bombát jelent Az időzítés kitűnően sike­rült. Egyszerre nem is egy, hanem két bomba robbant, hiszen most je­lent meg Szent-Györgyi Albert, a ma­gyar származású Nobel-díjas bioló­gus könyve, az „Egy biológus gon­dolatai” is. Ez eredetileg ugyan né­hány évvel korábban íródott, de nagyjából ugyanazokra a veszélyek­re figyelmeztet, amelyeket Gordon Rattray Taylor, a BBC tudományos rovatának szerkesztője könyvében részletesen kifejt. Taylor nem elég­szik meg a figyelmeztetéssel. Mély­reható elemzéssel vetíti ki a jövőt. Azt mondják, és erre bizonyítékul szolgál az emberiség majd tízezer éves történelme, hogy amit a Földön a tudósok eddig feltaláltak, azt ki is próbálták. Nos, ez a mondás így önmagában még semmi veszélyt nem jelent. Hiszen mi, akik élvez­zük ezeket a találmányokat (békés körülmények között), nagyon meg vagyunk elégedve velük, és általá­ban csodálattal adózunk a tudo­mánynak. Vannak azonban olyan felfedezések, találmányok, amelyek­nek a jövőjét megjósolni nagyon nehéz. A DDT feltalálójának például Nobel-díjait adták. A „csodaszer” el­terjedt az egész világon. Ezzel per­­meteztek, ezzel irtották a káros ro­varokat. Lakásban és termőföldeken egyaránt használták. Teltek az évek és kiderült, hogy a férgek egész jól megszokták a DDT-t, az emberekre viszont annál károsabb következmé­nyekkel járt. A gyümölcsök (hazánk­ban például az alma) kitűnően be­építették magukba a DDT-t, és mi jóízűen fogyasztottuk éveken ke­­­resztül. Ezt ma már tudjuk, de fel­találása pillanatában boldog öröm­mel üdvözöltük a „csodaszert”, mely megvédi életünket a kártevőktől. Vagy nézzük a közlekedési esz­közöket. Fantasztikus fejlődés. Re­pülőgépek, autók, hajók árasztják el a levegőt, szárazföldet, tengereket. És íme, rádöbbentünk az újabb ve­szélyre — kicsit később, mint a DDT esetében —, hogy a levegő szennyezettsége következtében a vi­lágvárosokban bizony betegségek ütik fel fejüket. Az említett két mű szerzői ezek­ből a tényekből kiindulva ezúttal előre figyelmeztetnek bennünket, és Gondolatok egy könyvszenzáció kapcsán 30 kiloröntgen gammasugárzás hatására a sejtmagból részecskék szakadnak ki figyelmeztetésükre nem lehet nem odafigyelni. Nem csupán azért, mert egy szakember, vagy maga a felta­láló figyelmezteti az emberiséget, hanem azért is, mert a Taylor­­könyvben felsorolt kísérletekből igen sok azóta találmány lett. 1970 júniusában, tehát két évvel később, mint ez a könyv, a „Bioló­giai pokolgép” íródott, a sajtó világ­gá röpítette a hírt, hogy dr. H. Gob­­bind Khorana indiai származású Nobel-díjas biológus először a vilá­gon mesterségesen állított elő gént, az ember öröklődési folyamatának egyik legfontosabb egységét, s ez a tudósok egybehangzó véleménye sze­rint az élet mesterséges megterem­téséhez vezethet. Ez a beláthatatlan következményeket rejtő felfedezés hamarabb jött létre, mint azt Tay­lor könyvében megjósolta. Mit írt erről Taylor? Az emberek többsége nagy szere­tettel misztifikálja a mesterséges élet kérdését. Mit számít egy elekt­ronmikroszkópban látható gén? Egy normális vagy ijesztő külsejű lényt a gének segítségével hama­rabb fogunk létrehozni, mint egy mesterséges sejtet... Így már a probléma közelebbinek tűnik. Igaz, ugyanezen gének segítségével örök­lődő betegségek sorát lehet majd gyógyítani még ebben az évszázad­ban. Az elmebetegség, a cu­korbaj 20—30 éven belül már nem betegség. Az öregedés, melynek folyamata sej­tünk valamiféle elfáradása folytán történik, 40—50 éven belül kikü­szöbölhetővé válik. De vajon meg­éri-e a fáradságot ez a kísérletezés? A nemzedéki kérdés, mely jelenleg is komoly probléma, mivé fajulhat 40—50 év múlva, és később, amikor majd száz-százhúsz éves emberek együtt dolgoznak húsz-harminc éve­sekkel? A mi gyermekeink, de eset­leg már magunk is tagjai vagyunk ennek a sokak számára oly távoli­nak tűnő jövőnek. Döntenünk kell! Taylor megpróbál egy végső fe­leletet adni, melyet egy nagyon ré­gi műből, a Bölcsek Könyvéből idéz: „A mérték az ember! A tudás a szeretet iránytűje nélkül méreg és gyilok.” A mi feladatunk ezeket az elve­ket hatékonnyá tenni, mint ahogy Elődei Pál dr. írja a könyv elősza­vában: ......helyrehozhatatlan hiba vol­na, ha elmulasztanánk a felkészü­lést, a kellő óvintézkedések megté­telét, hogy hatástalanítsuk ezt a po­kolgépet.” Erdei-Grünwald Mihály A normális kukoricasejtek zöld szinteszecskéje A hirosimai atomrobbanáskor károsodott kukorica zöld szinteszecskéje MAGYAR IFJÚSÁG 0071/10

Next