Magyar Ifjúság, 1973. október-december (17. évfolyam, 40-52. szám)

1973-11-02 / 44. szám

is 111 áldás — az új család —, amikor és ahány­szor boldog izgalommal várják. Úgy válasszátok ki a társatokat, hogy azt is gondoljátok végig: vajon milyen apja, il­letve anyja lesz születendő közös gyermekei­teknek? Az első gyermeknél minden öröm és gond még újdonság. A másodiknál már nemcsak a szülés könnyebb, hanem a nevelés is egysze­rűbb. A harmadiknál már az első segíthet a pelenkázásban és a sétáltatásban ... Manap­ság a háromgyermekesek már azt mondják magukról: mi nagy család vagyunk. Pedig ez volna az ideális! A testvér nélküli gyermek gyakran válik társtalan és önző felnőtté. KEDVES BARÁTAINK! T­isztán kell látnotok — hiszen tapasztalhatjátok —, hogy pártunk és kormányunk mi­lyen hatékony intézkedések­kel, anyagi erőfeszítésekkel segíti a családokat, a gyer­meknevelést. Ezeknek szorgalmazásában min­dig az elsők között volt az ifjúsági szövetség, s nem egy intézkedés éppen a KISZ kezde­ményezésére látott napvilágot. . . Nemzetközi elismerést váltott ki 1967-ben a gyermekgondozási segély, amelyet a mos­tani kormányhatározat jelentősen felemelt. Az első gyermek után 800, a második után 900, a harmadik és minden további után pe­dig 1000 forintot kap az otthonmaradó szülő. Jelentős kedvezmény volt a terhességi és a gyermekágyi szabadság idejének meghosz­­szabbítása. Emelkedett a családi pótlék, ame­lyet most kiterjesztettek a kétgyermekes csa­ládokra is (gyermekenként száz forintos több­lettel). Intézkedések születtek, hogy több óvo­da és bölcsőde nyithassa meg kapuit, de az igények még mindig néhány lépéssel előbbre járnak. A lakásrendelet komoly előnyöket adott a fiatal házasoknak és a gyermekesek­nek. Munkaügyi intézkedések jelentek meg a terhesek és a kisgyermekesek, az egyetemis­ta szülők védelmére. A legutóbbi kormány­­döntés az eddigi 1100 forintról 2500 forintra növelte az egyszeri anyasági segély és baba­­kelengye-juttatást, s a többi között kimond­ta: bővíteni kell a családosok üdülési lehető­ségeit, s ellenőrizni kell a legfontosabb gyer­mekellátási cikkek mennyiségét, minőségét és árát is . Az állam az eddigi 11 és fél milliárd forint mellett újabb két milliárddal járul hozzá a gyermeknevelés költségeihez, s ez az összeg az intézményes oktatásra és szakképzésre for­dított hét milliárddal együtt már összesen több mint 20 milliárd forintra rúg! De ne csak a forintokról beszéljünk. Még mielőtt kimondanátok: ismerjük la­kásgondjaitokat. Tudjuk, hogy nem jut min­denkinek óvoda és bölcsőde. Tisztában va­gyunk a gyermeknevelés cseppet sem könnyű hátterével. M­égis vállalnunk kell. Nekünk, KISZ-tagoknak kell elsősorban megértenünk és átéreznünk személyes és tár­­­­sadalmi felelősségünket. Sok­féle módja van annak, hogy részt kérjünk országos gondjaink megoldásá­ból, a haza iránti kötelességeink teljesítésé­ből. Nem kellenek ide sem nagy szavak, sem fogadkozások. Meg kell látnotok, rá kell érez­­netek a tennivalókra. Éppen úgy, ahogyan eddig is, sok mindenben, rátaláltatok a közös hullámsávra. Ne csak akkor vegyétek észre, hogy kevés még a bölcsőde és az­ óvoda, amikor saját gyermeketeknek nem jutott hely. Az önzet­len segítség még nagyobb értékű. Legyetek ott nyáron, amikor friss mész­­ruhát kapnak az osztálytermek, s amikor kol­légiumot­ kell berendezni a tágra nyílt szemű tanyasi kisdiákoknak. Nyújtsátok karotokat a zsúfolt autóbuszok­ról gyermekükkel leszálló édesanyáknak, s ne hagyjátok munkahelyeteken szó nélkül, ha bármiféle hátrány éri a szülőket. Próbáljátok a közösség nyílt szavával és emberformáló erejével helyre billenteni a ki­bicsaklott házasságokat, s a névadókon örül­jetek együtt az apróságok ünnepének. Ne menjetek el szó nélkül amellett, ha egy ital rabjává lett szülő tönkreteszi a család­ját, s vegyetek pártfogásotokba még több, szeretetre vágyó, elárvult gyereket. Vállalnunk kell. Mindazt, ami a közösség erejéből hozzá­te­hető a mindennapok magánügyeihez. Nem­csak azért, mert segítenünk kell egymást, ha­nem azért is, mert a KISZ-szervezetek olyan energiatartalékokkal rendelkeznek, amelyek a fiatalság frisseségéből, elevenségéből táp­lálkoznak. Ez­ „lefordítható” bölcsőde-óvoda építésre, gyermekmegőrzésre, a kismamák iránti gondoskodásra és ezernyi más tenniva­lóra. De „lefordítható” arra is, hogy ki kap­ja meg az új lakás kulcsát, kinek jusson csa­ládi üdülő­jegy, kinek a gyermekét segítsük a továbbtanulásban. Vállalnunk kell. Az értelemig és tovább... Ez teszi teljessé az emberi életet, s a ma nagynak tűnő áldo­zat később gazdagon kamatozik. A boldogságban. A család és a haza boldogságában egyaránt. Budapest, 1973 október Baráti üdvözlettel: A MAGYAR KOMMUNISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG KÖZPONTI BIZOTTSÁGA .

Next