Magyar Ifjúság, 1973. október-december (17. évfolyam, 40-52. szám)
1973-11-02 / 44. szám
is 111 áldás — az új család —, amikor és ahányszor boldog izgalommal várják. Úgy válasszátok ki a társatokat, hogy azt is gondoljátok végig: vajon milyen apja, illetve anyja lesz születendő közös gyermekeiteknek? Az első gyermeknél minden öröm és gond még újdonság. A másodiknál már nemcsak a szülés könnyebb, hanem a nevelés is egyszerűbb. A harmadiknál már az első segíthet a pelenkázásban és a sétáltatásban ... Manapság a háromgyermekesek már azt mondják magukról: mi nagy család vagyunk. Pedig ez volna az ideális! A testvér nélküli gyermek gyakran válik társtalan és önző felnőtté. KEDVES BARÁTAINK! Tisztán kell látnotok — hiszen tapasztalhatjátok —, hogy pártunk és kormányunk milyen hatékony intézkedésekkel, anyagi erőfeszítésekkel segíti a családokat, a gyermeknevelést. Ezeknek szorgalmazásában mindig az elsők között volt az ifjúsági szövetség, s nem egy intézkedés éppen a KISZ kezdeményezésére látott napvilágot. . . Nemzetközi elismerést váltott ki 1967-ben a gyermekgondozási segély, amelyet a mostani kormányhatározat jelentősen felemelt. Az első gyermek után 800, a második után 900, a harmadik és minden további után pedig 1000 forintot kap az otthonmaradó szülő. Jelentős kedvezmény volt a terhességi és a gyermekágyi szabadság idejének meghoszszabbítása. Emelkedett a családi pótlék, amelyet most kiterjesztettek a kétgyermekes családokra is (gyermekenként száz forintos többlettel). Intézkedések születtek, hogy több óvoda és bölcsőde nyithassa meg kapuit, de az igények még mindig néhány lépéssel előbbre járnak. A lakásrendelet komoly előnyöket adott a fiatal házasoknak és a gyermekeseknek. Munkaügyi intézkedések jelentek meg a terhesek és a kisgyermekesek, az egyetemista szülők védelmére. A legutóbbi kormánydöntés az eddigi 1100 forintról 2500 forintra növelte az egyszeri anyasági segély és babakelengye-juttatást, s a többi között kimondta: bővíteni kell a családosok üdülési lehetőségeit, s ellenőrizni kell a legfontosabb gyermekellátási cikkek mennyiségét, minőségét és árát is . Az állam az eddigi 11 és fél milliárd forint mellett újabb két milliárddal járul hozzá a gyermeknevelés költségeihez, s ez az összeg az intézményes oktatásra és szakképzésre fordított hét milliárddal együtt már összesen több mint 20 milliárd forintra rúg! De ne csak a forintokról beszéljünk. Még mielőtt kimondanátok: ismerjük lakásgondjaitokat. Tudjuk, hogy nem jut mindenkinek óvoda és bölcsőde. Tisztában vagyunk a gyermeknevelés cseppet sem könnyű hátterével. Mégis vállalnunk kell. Nekünk, KISZ-tagoknak kell elsősorban megértenünk és átéreznünk személyes és társadalmi felelősségünket. Sokféle módja van annak, hogy részt kérjünk országos gondjaink megoldásából, a haza iránti kötelességeink teljesítéséből. Nem kellenek ide sem nagy szavak, sem fogadkozások. Meg kell látnotok, rá kell éreznetek a tennivalókra. Éppen úgy, ahogyan eddig is, sok mindenben, rátaláltatok a közös hullámsávra. Ne csak akkor vegyétek észre, hogy kevés még a bölcsőde és az óvoda, amikor saját gyermeketeknek nem jutott hely. Az önzetlen segítség még nagyobb értékű. Legyetek ott nyáron, amikor friss mészruhát kapnak az osztálytermek, s amikor kollégiumot kell berendezni a tágra nyílt szemű tanyasi kisdiákoknak. Nyújtsátok karotokat a zsúfolt autóbuszokról gyermekükkel leszálló édesanyáknak, s ne hagyjátok munkahelyeteken szó nélkül, ha bármiféle hátrány éri a szülőket. Próbáljátok a közösség nyílt szavával és emberformáló erejével helyre billenteni a kibicsaklott házasságokat, s a névadókon örüljetek együtt az apróságok ünnepének. Ne menjetek el szó nélkül amellett, ha egy ital rabjává lett szülő tönkreteszi a családját, s vegyetek pártfogásotokba még több, szeretetre vágyó, elárvult gyereket. Vállalnunk kell. Mindazt, ami a közösség erejéből hozzátehető a mindennapok magánügyeihez. Nemcsak azért, mert segítenünk kell egymást, hanem azért is, mert a KISZ-szervezetek olyan energiatartalékokkal rendelkeznek, amelyek a fiatalság frisseségéből, elevenségéből táplálkoznak. Ez „lefordítható” bölcsőde-óvoda építésre, gyermekmegőrzésre, a kismamák iránti gondoskodásra és ezernyi más tennivalóra. De „lefordítható” arra is, hogy ki kapja meg az új lakás kulcsát, kinek jusson családi üdülőjegy, kinek a gyermekét segítsük a továbbtanulásban. Vállalnunk kell. Az értelemig és tovább... Ez teszi teljessé az emberi életet, s a ma nagynak tűnő áldozat később gazdagon kamatozik. A boldogságban. A család és a haza boldogságában egyaránt. Budapest, 1973 október Baráti üdvözlettel: A MAGYAR KOMMUNISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG KÖZPONTI BIZOTTSÁGA .