Magyar Ifjúság, 1974. május-augusztus (18. évfolyam, 18-35. szám)
1974-05-24 / 21. szám
sárga ingben és világoskék nadrágban, elindultam az ünneplő sereg kellős közepe felé. Csábítottak, a csodálatos színek, az arany szálakkal átszőtt szárik meg az ismeretlen hangulat, ami ide hozta a sok ezer ünneplőt. Hajamra meg a nyakamba kaptam néhány csepp lila vizet, de sebaj, barátaim azt mondták, hogy a Holin csak könnyen mosható festékkel locsolkodnak. Vidáman kattintgattam fényképezőgépeimet, sokan még meg is köszönték, hogy megörökítem őket, amikor váratlanul tucatnyi fiatalemberből álló sereggel találtam szembe magamat. Vödörben hozták a sűrű piros meg lila lét, s festékkel átitatott rongyot tartottak a kezükben. Arcuk, ruhájuk is vérpiros volt , s ahogyan közeledtek, télen nyílt szét előttük a tömeg. Gyorsan letettem róla, hogy megörökítsem őket, látván, amint láncot alkotva igyekeznek körülvenni... Három rendőr ácsorgott a közelbe, feléjük indultam, de már késő volt! Kísérőm, Raoul is lemaradt, látván reménytelen helyzetemet, s lemondott a segítségnyújtásról — mert mit tehetnénk ketten a tucatnyi elszánt „holistával” szemben?! (Igaz, én huligánoknak neveztem őket, de barátaim nem osztották véleményemet.) Közrefogtak, s a három rendőr szeme láttára a vödörbe mártott lila, meg piros rongyokkal festeni kezdték arcomat, ingemet, világoskék nadrágomat... Egyiknek a kezét hátracsavartam, s kiáltoztam, de senki sem sietett segítségemre. Mint utóbb kiderült, a rendőrök is kaptak a lila léből, s különben is, türelemmel kell fogadni az ilyen „kedvességet” ... Szerencsémre a Marina hotelt hamar elértem, s ruhástól a zuhany alá álltam, mosóporral szórván be magamat... Ingem és nadrágom azonban örökre befogadta a „könnyen mosható” lila festéket, s azóta sem vált meg a Holi emlékeitől! Csak az vigasztalt, hogy három nappal később, Mauritius függetlenségének ceremóniáján még a miniszterelnök ősz haja is lila színben pompázott — a Holira emlékeztetve a mauritiusiakat ... Egyik helybéli kollégám, akivel együtt fo- A SZERZŐ FELVÉTELEI lóttam március 12-én, ugyancsak a Champ de Marson a függetlenség hatodik évfordulóján rendezett parádét, azt mondta: „Jó ez a sok ünnep meg fesztivál, mert elfeledteti a mauritiusiakkal a sokasodó gondokat.” AZ ÉLET A CUKORNÁDHOZ IGAZODIK ! A mauritiusi naptárban például nem találtam ünnepet a cukornádaratásra, erre a három-öt napig tartó kemény munkára, pedig a cukornádtermelés (évi 700 ezer tonna cukor!) a szigetország gazdasági életének legfőbb szektora. Mert nem véletlenül nevezik Kubához hasonlóan „cukorszigetnek” Mauritiust, vagy mint egy költő írta: „a világra édességet csöpögtető gyöngyszem”-nek. A vetésterület legnagyobb részét, közel kilencven százalékát még mindig a hollandok által meghonosodott cukornád borítja. Itt a kevés tejet adó zebuteheneket sötét istállókban tartják, s csak lassan terjed a tea s a szigetlakók ellátását szolgáló zöldségfélék termelése. Mauritius életritmusa a cukornádhoz igazodik. A munkások fele a nagy cukornádültetvényeken és a kéttucatnyi feldolgozó üzemben dolgozik. Augusztusban kezdődik, s olykor decemberig tart az aratás. A cukornádszárakat gépkocsival szállítják a gyárakba, miután a vasútvonalakat a hatvanas évek végén „aszfaltozták” — egyszerűen országúttá változtatták. Ilyenkor tavasszal, a ciklonok időszakában magukra hagyják a cukornádföldeket és a több mint ötvenezer cukornádarató munkást, a többnyire napszámból élő szegény hindukat és kreolokat. De ők legalább az év egyik felében munkához jutnak. A másik ötvenezer semmiféle jövedelemmel nem számolhat. Naphosszat ülnek, ácsorognak a füstös kocsmák előtt vagy szegényes házikójuk küszöbén. A hatalmon levők inkább elviselnék egy ciklon pusztítását a szigeten amire már sok példa volt, mint egy politikai ciklont — a munkások és munkanélküliek elégedetlenségének kitörését. A Carol tájfun 1960-ban több mint 200 kilométeres sebességgel tört a szigetre, és 235 ezer tonna cukornádtermést tett tönkre, ötvenezer ember otthonát pusztította el. De mi szakadna a szigetre, ha az elégedetlenség törne ki tájfunszerűen? Az iskolából kikerülő és munka nélkül őgyelgő fiatalok ezrei, napi 4—5 rúpiát kereső szakképzetlen munkásnők?... Ettől a tájfuntól fél a kormány, s felismervén a helyzet megváltoztatásának, szükségességét, széles körű ipartelepítést kezdeményezett. 1970-ben határozták el a szabad ipari „exporttermelési zónák” létesítését, hogy Mauritiusi Hongkonghoz és Szingapúrhoz hasonlóan külföldi cégek részvételével iparosítsák, és ezzel törjék meg a „cukorrabszolgaságot”. A kivándorlás nem lehet megoldás, noha felállították a kivándorlásügyi minisztériumot, és évente mintegy négyezer mauritiusi próbál szerencsét külföldön ... Tavaly az adómentes és különféle kedvezményekkel ellátott „exportzónákban” levő tizennyolc cég már 2500 embert foglalkoztatott, s az idén 14 újabb cégnek engedélyezték a letelepedést — mintegy harminc további pályázat vár elbírálásra. Főként kevés nyersanyagot igénylő gyárakat telepítenek a szigetre, köztük tranzisztorokat, zsebszámológépeket, játékokat előállító üzemeket. Az egyik vállalat parányi drágaköveket csiszol ékszerek és órák számára: egész heti termelését egyetlen ládában repülőgépen küldik Európába. De a kis üzemek létesítésével alig csökken a munkanélküliség. Végigvezettek az egyik angol cég korszerű, már 1200 munkást — főként lányokat — foglalkoztató kötöttáruüzemén. Az alkalmazottak számát 1800-ra növelik — de még ez is csupán néhány százalékos enyhítést hoz, a legtöbb üzem pedig mindössze félszáz vagy száz munkaalkalmat kínál a mauritiusiaknak. Mégis egy-egy új üzem megnyitása nagy ünnep a munkára áhítozó mauritiusiak számára, noha ez is a külföldtől való függőség szálait erősíti. Itt olcsó a munkaerő, olcsóbb, mint Hongkongban vagy Szingapúrban. És mi lesz Mauritiussal, ha újra megnyitják a Szuezi-csatornát? A Távol-Keletről és Indiából a Jóreménység fokának megkerülésével Európába tartó hajók akkor elkerülik Mauritiust, s a szigetország újra távol esik majd a nagy tengeri útvonalaktól. Mi lesz akkor Mauritiussal? Ezt a kérdést a Holi csak órákra feledtette ... Port Louis kikötője, ahol horgonyt vetnek az Európából Afrika megkerülésével a Távol- Keletre tartó hajók Hindu táncosok örvendenek az ünnepnek Mangókínálat a piacon 2.