Magyar Ifjúság, 1974. szeptember-december (18. évfolyam, 36-52. szám)
1974-11-08 / 45. szám
Leninvárosban a befejezés előtti huszonnegyedik órához érkezett a szovjet- magyar gazdasági együttműködés új alkotása, a KISZ-védnökséggel épült olefinmű. Megkezdődtek az üzemi próbák Mintha elégedett hallgatásba burkolózna az égbenyúló tornyok sora, meg a szinte végeláthatatlan vezetékerdő. Csalóka a csend. A mélyben, a berendezések gyomrában, a csőerekben láthatatlan izgalom feszül. Október utolsó hetében megkezdődtek az üzemi próbák, most vizsgáznak az építők, a szerelők. Nagy a tét. Ha minden jól megy, egyre gyorsabban pöröghetnek a szivattyúk eleinte alig moccanó motorjai, feltölthetik a vízlágyítót, s fokról fokra nőhet a nyomás a különleges fémek ötvözetéből készült tartályokban. — Még egy talicska betont! — visszhangot verve hallatszott valahonnan a távolból a szerelők után betonozó munkások szava. Ezen a délelőttön már csak nekik, meg a csöveket szigetelő brigádnak akadt dolga. 6 milliárd — 3 év Ha megrendeznék az ország legnagyobbberuházásainak bajnokságát, a leninvárosi olefinmű bizonnyal az aranyérem esélyesei közé tartozna. A hat milliárd forint értékű óriást harminchat hónap alatt varázsolták elő a semmiből. Mindössze három esztendő kellett ahhoz, hogy az első kapavágástól eljussanak az üzembe helyezéséig. Voltak-e nehézségek? Idegeket borzoló feszült órák? Hogyne lettek volna. De ezekről az építők most nem szívesen beszélnek. „Elmúlt, felejtsük el!” — térnek ki a válasz elől, s inkább a terveket sorolják: jövőre a berendezések teljesítőképességének 60—70 százalékos kiaknázása a cél, így préselhetnek 100—110 ezer tonna etilént és propilént a távvezetékbe, így szállíthatnak 10 ezer tonnát a lengyel vegyiparnak, s jut mintegy 40 ezer tonna az „anyavállalatnak”, a TVK- nak is. Ha pedig majd teljes sebességre kapcsol a termelés óriási gépezete, évenként900 ezer tonna ipari benzinből 250 ezer tonna etilént, 130 ezer tonna propilént, valamint sok ezer tonna vegyipari alapanyagot és további feldolgozásra alkalmas petrolszármazékot adnak a környező üzemeknek, a népgazdaságnak. . KISZ-védnökséggel Vastag dosszié, telis-tele fényképekkel. Emlékek, lassan történelmi értékű dokumentumok. Egyik-másik felvétel hátterében még puszta a táj, csak a távolban látszanak az öreg hőerőmű pipáló kéményei. — Amikor ezek az első képek készültek, 1971 tavaszán, olyan idő volt, mint mostanában — emlékezett a „hőskorra” Olasz János, a KISZ-bizottság nevelési felelőse. — Térdig süppedtek a gumicsizmák a szinte feneketlen sárba, s alig hittük, hogy ezen a helyen valaha is gyár születhet... Azóta múlt időben beszélnek a küzdelemről, a tájat, embert alakító gigászi munkáról. Csaknem félszáz tervező, beruházó, kivitelező vállalat küldte el munkásait, mérnökeit az építkezésre. Többségükben fiatalemberek költöztek a munkásszállások ideiglenes lakásaiba. Szocialista címért küzdő brigádok alakultak, a KISZ védnöksége felébresztette az emberekben a vetélkedő kedvet, százával akadtak jelentkezők a szakmai versenyekre ... Csaknem valamennyiüknek lejárt azóta a „mandátuma”, valahol távol, az ország más részeiben, újabb fontos építkezéseken ütöttek tanyát. Leninvárosban már helyükön állnak a berendezések. Ikergyárak Az olefinmű felépítése a szovjet—magyar kapcsolatok fejlődésének legújabb, s talán legjelentősebb állomása. Miről van szó? A Leninvárosi Ipari Koncentráció — ahogyan hivatalosan nevezik a Tisza TELÍTETT KÖTÉSEK Mégegyszer ellenőrzik a kötéseket, a tömítéseket, mielőtt a nyomáspróbához kezdenének A kilencven méternél is magasabb „ikertestvérek" FOTÓ: MÁTÉ MAGDA -*-----—rp A területen dolgozó szakemberek - mint Varga István üzemmérnök is - a tápszivattyú üzembe helyezésére készülnek 12