Magyar Ifjúság, 1975. január-április (19. évfolyam, 1-17. szám)
1975-04-25 / 17. szám
— Valami önálló munkát. Értelmes munkát. Eddig kétszer volt gyakorlaton: a főiskolásoknak nyaranta kötelező. Kávét meg cukrot vásárolt, levelet és üzenetet hordott — ebből állt a hónap. Persze, azok jelentéktelen helyek voltak. Az intézetben másként kell lenni. Olyan feladat kellene, aminél fel lehet használni a tanultakat. Ami alkotó fantáziát igényel és látható eredménye van. Bódi a válaszra enyhén elmosolyodik. János ezt nem láthatja, mert már mögötte lépdel az iroda felé. Mire felveszik az adatokat, beszállingólnak néhányan. Az ajtók nyitva maradnak — tikkasztó a meleg —, be lehet látni a szobákba. Mindenütt főzik a kávét, lapozgatják az újságokat. Zümmögni kezdenek a ventillátorok, kis női pletykák osztódnak — megindul a nap. János a könyvszekrény zsúfolt polcait mustrálja — olvassa ezeket valaki? —, Bódi töpreng. — Sebők mellett lesz a legjobb — szólal meg végre Hódi —ő most egy érdekes munkán dolgozik. Abban talán segíthet. Beszélni fogok vele. Addig ismerkedjék meg a jelenlevőkkel. Nekem is dolgom van. János, feláll, végigjárja a szobákat (szerencsére három van mindössze), és sorra bemutatkozik. Nagyon sutának érzi az egészet. Mimidprofol: elmotyogja érthetetlen nevét, amután arasznyit fölemelkedik székéről. Közönyös arcok, nyirkos kezek. Feltűnően sok gazdátlan íróasztal, a társaság negyede nincs bent. Persze, július. Kiküldetés, kiszállás, terepszemle, házon kívül vasas most ment ki, még nem jött be, holnap tessék megpróbálni — ismerjük. Megvolt az olaó adag kávés, kipakolnak az íróasztalra, minél nagyobb a rendetlenség, annál komolyabb a munka látszata. Kirakat, nem túl ötletes dekorációval. Nehezen tejült az idő. Le® egy üres asztalhoz a tízórait majszolja. Fesztelenül csevegnek körülötte. Hozzá senki nem szól. Lemegy a büfébe egy pohár szódára. Mike visszaér, várja az üzenet, hogy menjen be Bódihoz. Kopogni akar, de a zárt bársonyajtón körömnyi alkalmas rész sincs. Micsoda hülyeség ez a bársonyajtó. Mint valami puha bura jól szigetelt nyílása. Vagy a kopogás hülyeség? Benyit. „Kérlek, ezt a lehető legrövidebb időn bel® meg fogjuk csinálni. Szólok Gerendásnak, a kedvemért ő is hajlandó lesz közbelépni. A múltkoriban neki is jól jött a mi segítségünk.” Egy szemüveges, magas férfi beszél Bódihoz. János áll az ajtóban, rá sem hederítenek. Mikor a szemüveges befejezi mondókáját, odamegy hozzá. — Sebők. Mellém kerültél gyakorlatra. Gyors kézfogás. Ennek is nedves a keze. Most látni: a háta kissé görnyedt, járása amolyan medvejárás, enyhén szétterpesztett léptekkel. — Beszéljük meg a tennivalókat. Gyere, igyunk egy kávét. 32 KULTURÁLIS MELLÉKLET