Magyar Ifjúság, 1976. május-augusztus (20. évfolyam, 19-35. szám)

1976-05-10 / Kongresszusi különkiadás, 3. szám

1976 MW 1­3 A kongresszus második munkanapja Vasárnap reggel 8 órakor az Építők Rózsa Ferenc Székházá­ban folytatta munkáját a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szövetség IX. kongresszusa. Miután a küldöttek énekel­ve, jó hangulatban elfoglalták helyüket az ülésteremben, a Kedves elvtársak! Mielőtt megnyitnám a vitát, engedjék meg, hogy néhány percre még igénybe vegyem a türelmüket. A tegnapi műsor már érzé­keltette, hogy jeles napra éb­redtünk ma. Harmincegy év­vel ezelőtt, 1945. május 9-én ért véget az emberiség törté­netének legszörnyűbb, legpusz­títóbb háborúja. 72 ország 110 millió katonája állt fegyver­ben. 50 millió halott kiontott vére, felperzselt falvak és rom­ba döntött városok jelezték a hitleri fasizmus útját, amikor az antifasiszta szövetséges ha­talmak, az Európa keleti és nyugati felén hadra kelt parti­zánok történelmi győzelme bé­kével és a béke megtartásá­nak szándékával gyógyította a sajgó sebeket. Európa népei fellélegeztek, mert május 9-én az ember legyőzte az emberte­lenséget, a humanizmus a bar­bárságot, a béke a háborút. A kard vad pusztákon dalolt. A sarló kövér földeken. Azé a halál dala volt, De emezé a győzelem. A másfél századdal koráb­ban élt költő szavait a máso­dik világháború igazolta. A ho­rogkeresztes kard tömeghalált osztó suhintását csak a sarló­­kalapácsos katonák tudták el­hárítani az életet termő földek és a népek fölül. A Szovjet­unió népe és Vörös Hadserege hozta a legnagyobb áldozatot azért, hogy a világot meghódí­tani akaró kardból ekét ková­csoljanak, hogy a barbárságon aratott győzelem új világot ter­mékenyítsen. A Kreml torony­órája alig néhány perccel ez­előtt ütötte el a tízet, az őrség­váltó katonák még alig hagy­ták el a Vörös teret, Vlagyimir Iljics Lenin mauzóleumát, aki jóval a II. világháború előtt megjövendölte az imperialista második munkanap első soros elnöke, Szabó János jó reggelt kívánva a küldötteknek és vendégeknek, megnyitotta az ülést. Bejelentette, hogy regge­lig 167 távirat érkezett a kong­resszushoz­ hódítók bukását. „Soha sem győzhetik le azt a népet — mondta Lenin —, amelyben a munkások és parasztok többsé­ge felismerte, megérezte és meglátta,­ hogy a­ saját, hatal­mát védi, hogy azt az ügyet védelmezi, amelynek győzelme biztosítja saját maga és gyer­mekei számára a kultúra min­den javát, az emberi munka minden alkotását.” A sarló és kalapács katonáit ez a meggyőződés vezette harc­ra és vitte győzelemre. Ez tet­te képessé őket emberfeletti erőfeszítésekre. És ez volt ön­zetlenségük forrása, mert a harcban nemcsak saját maguk­ra gondoltak, hanem a felsza­badított országok munkásai­nak és parasztjainak jövőjére is. Nekik köszönhetjük, hogy harmincegy évvel ezelőtt, Ke­­let-Európa népeivel együtt, so­kat szenvedett hazánk is füg­getlen lett és népünk előtt is­mét megnyílt a szocialista ha­ladás útja. Most, amikor tisztelettel adó­zunk a fasizmus ellen küzdő valamennyi nép, köztük a ma­gyar ellenállók és partizánok áldozata, hősiessége előtt, üd­vözlő szavunk mindenekelőtt a Szovjetunió, népeihez és kom­munista pártjához, ifjúságához és a Lenini Komszomolhoz szól, amelynek vezető képvise­lői itt ülnek közöttünk. Tiszta szívvel köszöntjük a győzelem népét, és ezen a történelmi na­pon azt kívánjuk, hogy újabb sikereket­­ érjenek el a kom­munizmus építésében, az SZKP XXV. kongresszusa ha­tározatainak megvalósításá­ban. Üdvözöljük a szomszédos Csehszlovákia népét és ifjúsá­gát, amelynek képviselői szin­tén jelen vannak kongresszu­sunkon. Csehszlovákia az elsők között esett a hitleri fasizmus áldozatául és utolsóként szaba­dult fel. Ezért éppen ma, a győzelem napján ünnepli újjá­születésének 31. évfordulóját. A szabadságot a Tátra és az Érc-hegység tájára is a szov­jet hadsereg katonái hozták el, akikkel együtt harcolt Ludvik Svoboda csehszlovák hadteste, a cseh, a szlovák — és sorai­ban a magyar — partizánok serege, őszintén gratulálunk a fejlett szocialista társadalom építésében elért eredményeik­hez, és azt kívánjuk, hogy si­ker koronázza terveiket, me­lyeket a CSKP XV. kongresz­­szusa fogalmazott meg. A fasizmus felett aratott győzelem egy új történelmi korszak nyitánya lett. Létre­jött és az emberiség fejlődését alapvetően meghatározó erővé vált a szocialista világrendszer, összeomlott, az imperializmus gyarmati rendszere, kiszélese­dett a társadalmi haladás, a béke híveinek tábora. Az új­fasiszták, és az imperializmus más héjáinak kísérletei, bár ma is sok szenvedést okoznak a népeknek, kudarcra vannak ítélve, nevezzék őket akár Francónak, akár Salazarnak, akár Pinochetnek, akár más­nak. Bizonyíték erre a vietna­mi nép nagyszerű győzelme, a görög ezredesek és a portugál fasizmus bukása, az európai biztonsági konferencia helsinki megállapodása. Az emberiség többsége levonja a világhábo­rúk tanulságát. Egyre többen belátják, hogy a világpusztító atomháború egyetlen alternatí­vája a különböző társadalmi rendszerű országok békés egy­más mellett élése, amelyért a világ népeinek ma éppúgy együtt kell működniük, aho­gyan annak idején összefogtak a hitleri fasizmus ellen. Ebben a meggyőződésben csatlakoztunk a Béke-világta­­nács új stockholmi felhívásá­hoz, és a békeszerető százmil­liókkal együtt azért küzdünk, hogy az enyhülés folyamatát visszafordíthatatlanná tegyük. A Szovjetunió és a szocialista közösség ereje, a fegyverkezé­si hajsza megszüntetéséért és a leszerelésért vívott követke­zetes küzdelme­k a béke zálo­ga és biztosítéka. Oly korban élünk mi e föl­dön, mikor az ember jogos re­ményekkel tekinthet a jövőbe, amikor szocialista építőmun­kánk eredményeiben az embe­riség legszebb álmai öltenek testet. Most a győzelem nap­ján, e helyről biztosítjuk elv­­társainkat, barátainkat itthon és külföldön egyaránt: a ma­gyar ifjúság tudja hol a helye, nyílt szívvel és mély meggyő­ződéssel küzd és dolgozik a vi­lág haladó ifjúságával együtt az antiimperialista szoldaritá­­sért, a békéért, a barátságért, a szocializmus világméretű győ­zelméért. Az elnök ezt követően meg­nyitotta a vitát. Megkezdődött a vita BOROS BÉLA, Budapest küldöttje, a KISZ Budapesti Bizottságának első titkára A KISZ Budapesti Bizottsá­gának első titkára felszólalásá­nak első részében a központi bizottság beszámolójával kap­csolatos véleményét fejtette ki, majd a fiatalok közéleti neve­léséről szólt. Hangsúlyozta: a VIII. kongresszus óta eltelt időszakban növekedett a KISZ tagjainak közéleti aktivitása. Ennek lényeges feltétele az volt, hogy a két kongresszus között szélesedett a szocialista demokrácia. De meg kell értet­nünk a fiatalokkal, hogy a köz­életi­ szereplés elsősorban köte­lességet, a köz gondjainak vál­lalását jelenti. A fiatalokat fo­gadó szerveknek pedig fontos feladatuk, hogy megtanítsák őket a közös ügy szolgálatára. A fejlett szocialista társadalom építésének feladataiba fiatalok közéleti tevékenysége iránti társadalmi igények megkíván­ják, hogy iskolarendszerünk egyre inkább szakmailag fel­készült,, politikailag aktív fia­talokat neveljen. A központi bizottság 1974. áprilisi határo­zata is tagjaink közéleti akti­vitásának fokozását volt hiva­tott elősegíteni, növeli a köz­életi cselekvés lehetőségeit, küzd a formális KISZ-tagság ellen. Alapszervezeteink a köz­­életiség műhelyei, munkastílu­sunk továbbfejlesztésére, irá­nyítási rendszerünk korszerű­sítésére volt szükség, hogy megvalósuljon az alapszervezet tevékenységének fokozott se­gítése, ellenőrzése. CSELENKÓ JÓZSEF, Tolna megye küldöttje, a Pak­si Atomerőmű lakatosa, a KISZ-bizottság tagja. Cselenkó József, a Paksi Atomerőmű dolgozóinak meg­bízásából szólalt fel, és nagy örömmel támogatta azt a ja­vaslatot,­ hogy a kongresszus az atomerőművet nyilvánítsa KISZ-építkezéssé. Beszámolt a Paksi Atomerőmű építésének helyzetéről. Elmondta, hogy a beruházás értéke 24 milliárd forint, ez az összeg mintegy kétszerese a megye teljes be­ruházási értékének. Az első reaktor beindítását 1980-ra ter­vezik, 1970 óta ennek érdekében folyik a munka. Jelenleg csak­nem 600 KISZ-tag dolgozik a beruházásokon. Akcióprogram­jukban kiemelkedő helyet fog­lal el az építés feladatainak se­gítése. Az építők nagy jelentő­séget tulajdonítanak a KISZ- védnökségnek, szeretettel vár­ják a KISZ hívó szavára Paks­­ra érkező fiatalokat. Remélik, hogy a X. kongresszuson már az atomerőmű sikeres beindu­lásáról adhatnak számot. JUSCSÁK GYÖRGY, Nógrád megye küldöttje, a Mátraaljai Állami Gazdaság igazgatója. Juscsák György hozzászólá­sában hangsúlyozta: az MSZMP XI. kongresszusa fel­hívta­ a figyelmet, hogy a me­zőgazdaságban is keresni kell a társadalmi céljaink mielőbbi megvalósításához vezető út módszereit. Ezzel összefüggés­ben a két terület gondjait ele­mezte. A mezőgazdaság műsza­­ki-anyagi-technikai bázisának megteremtése mellett jól kép­zett szocialista munkásokra van szükség. Kevés az agrár­­szakember, pedig a végzettek elhelyezkedése biztosított. A mezőgazdaságban nagy szere­tettel várják a jól képzett fiatal agrárszakembereket. Az egyetemek, főiskolák és a gya­korlati élet között nincs kellő összhang. Bár már vannak jó kezdeményezések, de még nem általános a felsőoktatási intéz­mények és a különböző mun­kahelyek közötti szoros kapcso­lat. Több jobban képzett szak­emberre van szükség, különö­sen az állattenyésztésben. Az iskoláknak, a szülőknek, s ter­mészetesen a KISZ-szerveze­­teknek többet kell tenniük a pályairányításban. A gond fel­ismerése nem elég, cselekedni kell. Legyen a területi KISZ- bizottságok feladata a KISZ- szervezetek kapcsolatainak fi­gyelése, irányítása. GYŐRFI MÁRIA, Baranya megye küldöttje, a pécsi 500. sz. Szakmunkáskép­ző Iskola tanulója, a városi KISZ-bizottság tagja. Győrfi Mária a szakmunkás­­tanuló intézetek tanulóinak helyzetéről, életmódjáról, ta­nulmányi rendjéről szólt. El­mondta: nehezebb helyzetük egyik oka az, hogy tanulmá­nyaikat nemcsak az iskolában, hanem gyárakban, üzemekben is folytatják, a gyakorlati ok­tatás váltott műszakban fo­lyik. Ez megnehezíti a mozgal­mi munkát. Segítene, ha a na­gyobb intézetekben függetlení­tett titkár irányítaná a KISZ- szervezetet. Az üzemi és a tanintézeti KISZ-szervezetek kapcsolata gyakran formális, egymás rendezvényeinek láto­gatására szorítkozik. A kapcso­latok erősítéséért sokat tehet­nének az üzemek szocialista brigádjai és KISZ-bizottságai. A szakmunkástanulók a munkásosztály utánpótlása. Szakmai és világnézeti-politi­kai képzettségük fejlesztéséhez a KISZ­ által nyújtott lehetősé­geken kívül szükség volna az oktatás korszerűsítésére. Java­solta: a szakmunkásképző in­tézetekben is vezessék be a világnézetünk alapjai tantár­gyat. Az egyetemek, főiskolák és a szakmunkásképző intézetek kapcsolata jó, a felsőfokú in­tézmények sok segítséget ad­nak. Az együttműködés to­vábbfejlesztésének egyik ered­ményes módja lehetne az egye­temi, főiskolai és a szakmun­kás-tanulói kollégiumok kap­csolatának fejlesztése. Gondként vetette fel: érzé­sük szerint a KISZ munkájá­ban sok az értekezlet, a meg­beszélés, és kevés a hasznos, érdekes, szórakoztató program. „Több tettet, kevesebb szót” — hangsúlyozta. Az elnök bejelentette: Jevge­­nyij Mihajlovics Tyazselnyi­­kov, a Lenini Komszomol KB első titkára kért szót. A kül­döttek dörgő tapssal köszöntöt­ték a szónoki emelvényre lépő kedves vendéget. Megemlékezés a győzelem napjáról A kongresszus második napának legjelentősebb eseménye Kádár János elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának nagy hatású beszéde volt. A felszólalást a Kongresszusi Magyar Ifjúság keddi számában közöljük.

Next