Magyar Ifjúság, 1976. május-augusztus (20. évfolyam, 19-35. szám)
1976-05-10 / Kongresszusi különkiadás, 3. szám
1976 MW 13 A kongresszus második munkanapja Vasárnap reggel 8 órakor az Építők Rózsa Ferenc Székházában folytatta munkáját a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség IX. kongresszusa. Miután a küldöttek énekelve, jó hangulatban elfoglalták helyüket az ülésteremben, a Kedves elvtársak! Mielőtt megnyitnám a vitát, engedjék meg, hogy néhány percre még igénybe vegyem a türelmüket. A tegnapi műsor már érzékeltette, hogy jeles napra ébredtünk ma. Harmincegy évvel ezelőtt, 1945. május 9-én ért véget az emberiség történetének legszörnyűbb, legpusztítóbb háborúja. 72 ország 110 millió katonája állt fegyverben. 50 millió halott kiontott vére, felperzselt falvak és romba döntött városok jelezték a hitleri fasizmus útját, amikor az antifasiszta szövetséges hatalmak, az Európa keleti és nyugati felén hadra kelt partizánok történelmi győzelme békével és a béke megtartásának szándékával gyógyította a sajgó sebeket. Európa népei fellélegeztek, mert május 9-én az ember legyőzte az embertelenséget, a humanizmus a barbárságot, a béke a háborút. A kard vad pusztákon dalolt. A sarló kövér földeken. Azé a halál dala volt, De emezé a győzelem. A másfél századdal korábban élt költő szavait a második világháború igazolta. A horogkeresztes kard tömeghalált osztó suhintását csak a sarlókalapácsos katonák tudták elhárítani az életet termő földek és a népek fölül. A Szovjetunió népe és Vörös Hadserege hozta a legnagyobb áldozatot azért, hogy a világot meghódítani akaró kardból ekét kovácsoljanak, hogy a barbárságon aratott győzelem új világot termékenyítsen. A Kreml toronyórája alig néhány perccel ezelőtt ütötte el a tízet, az őrségváltó katonák még alig hagyták el a Vörös teret, Vlagyimir Iljics Lenin mauzóleumát, aki jóval a II. világháború előtt megjövendölte az imperialista második munkanap első soros elnöke, Szabó János jó reggelt kívánva a küldötteknek és vendégeknek, megnyitotta az ülést. Bejelentette, hogy reggelig 167 távirat érkezett a kongresszushoz hódítók bukását. „Soha sem győzhetik le azt a népet — mondta Lenin —, amelyben a munkások és parasztok többsége felismerte, megérezte és meglátta, hogy a saját, hatalmát védi, hogy azt az ügyet védelmezi, amelynek győzelme biztosítja saját maga és gyermekei számára a kultúra minden javát, az emberi munka minden alkotását.” A sarló és kalapács katonáit ez a meggyőződés vezette harcra és vitte győzelemre. Ez tette képessé őket emberfeletti erőfeszítésekre. És ez volt önzetlenségük forrása, mert a harcban nemcsak saját magukra gondoltak, hanem a felszabadított országok munkásainak és parasztjainak jövőjére is. Nekik köszönhetjük, hogy harmincegy évvel ezelőtt, Kelet-Európa népeivel együtt, sokat szenvedett hazánk is független lett és népünk előtt ismét megnyílt a szocialista haladás útja. Most, amikor tisztelettel adózunk a fasizmus ellen küzdő valamennyi nép, köztük a magyar ellenállók és partizánok áldozata, hősiessége előtt, üdvözlő szavunk mindenekelőtt a Szovjetunió, népeihez és kommunista pártjához, ifjúságához és a Lenini Komszomolhoz szól, amelynek vezető képviselői itt ülnek közöttünk. Tiszta szívvel köszöntjük a győzelem népét, és ezen a történelmi napon azt kívánjuk, hogy újabb sikereket érjenek el a kommunizmus építésében, az SZKP XXV. kongresszusa határozatainak megvalósításában. Üdvözöljük a szomszédos Csehszlovákia népét és ifjúságát, amelynek képviselői szintén jelen vannak kongresszusunkon. Csehszlovákia az elsők között esett a hitleri fasizmus áldozatául és utolsóként szabadult fel. Ezért éppen ma, a győzelem napján ünnepli újjászületésének 31. évfordulóját. A szabadságot a Tátra és az Érc-hegység tájára is a szovjet hadsereg katonái hozták el, akikkel együtt harcolt Ludvik Svoboda csehszlovák hadteste, a cseh, a szlovák — és soraiban a magyar — partizánok serege, őszintén gratulálunk a fejlett szocialista társadalom építésében elért eredményeikhez, és azt kívánjuk, hogy siker koronázza terveiket, melyeket a CSKP XV. kongreszszusa fogalmazott meg. A fasizmus felett aratott győzelem egy új történelmi korszak nyitánya lett. Létrejött és az emberiség fejlődését alapvetően meghatározó erővé vált a szocialista világrendszer, összeomlott, az imperializmus gyarmati rendszere, kiszélesedett a társadalmi haladás, a béke híveinek tábora. Az újfasiszták, és az imperializmus más héjáinak kísérletei, bár ma is sok szenvedést okoznak a népeknek, kudarcra vannak ítélve, nevezzék őket akár Francónak, akár Salazarnak, akár Pinochetnek, akár másnak. Bizonyíték erre a vietnami nép nagyszerű győzelme, a görög ezredesek és a portugál fasizmus bukása, az európai biztonsági konferencia helsinki megállapodása. Az emberiség többsége levonja a világháborúk tanulságát. Egyre többen belátják, hogy a világpusztító atomháború egyetlen alternatívája a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése, amelyért a világ népeinek ma éppúgy együtt kell működniük, ahogyan annak idején összefogtak a hitleri fasizmus ellen. Ebben a meggyőződésben csatlakoztunk a Béke-világtanács új stockholmi felhívásához, és a békeszerető százmilliókkal együtt azért küzdünk, hogy az enyhülés folyamatát visszafordíthatatlanná tegyük. A Szovjetunió és a szocialista közösség ereje, a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért és a leszerelésért vívott következetes küzdelmek a béke záloga és biztosítéka. Oly korban élünk mi e földön, mikor az ember jogos reményekkel tekinthet a jövőbe, amikor szocialista építőmunkánk eredményeiben az emberiség legszebb álmai öltenek testet. Most a győzelem napján, e helyről biztosítjuk elvtársainkat, barátainkat itthon és külföldön egyaránt: a magyar ifjúság tudja hol a helye, nyílt szívvel és mély meggyőződéssel küzd és dolgozik a világ haladó ifjúságával együtt az antiimperialista szoldaritásért, a békéért, a barátságért, a szocializmus világméretű győzelméért. Az elnök ezt követően megnyitotta a vitát. Megkezdődött a vita BOROS BÉLA, Budapest küldöttje, a KISZ Budapesti Bizottságának első titkára A KISZ Budapesti Bizottságának első titkára felszólalásának első részében a központi bizottság beszámolójával kapcsolatos véleményét fejtette ki, majd a fiatalok közéleti neveléséről szólt. Hangsúlyozta: a VIII. kongresszus óta eltelt időszakban növekedett a KISZ tagjainak közéleti aktivitása. Ennek lényeges feltétele az volt, hogy a két kongresszus között szélesedett a szocialista demokrácia. De meg kell értetnünk a fiatalokkal, hogy a közéleti szereplés elsősorban kötelességet, a köz gondjainak vállalását jelenti. A fiatalokat fogadó szerveknek pedig fontos feladatuk, hogy megtanítsák őket a közös ügy szolgálatára. A fejlett szocialista társadalom építésének feladataiba fiatalok közéleti tevékenysége iránti társadalmi igények megkívánják, hogy iskolarendszerünk egyre inkább szakmailag felkészült,, politikailag aktív fiatalokat neveljen. A központi bizottság 1974. áprilisi határozata is tagjaink közéleti aktivitásának fokozását volt hivatott elősegíteni, növeli a közéleti cselekvés lehetőségeit, küzd a formális KISZ-tagság ellen. Alapszervezeteink a közéletiség műhelyei, munkastílusunk továbbfejlesztésére, irányítási rendszerünk korszerűsítésére volt szükség, hogy megvalósuljon az alapszervezet tevékenységének fokozott segítése, ellenőrzése. CSELENKÓ JÓZSEF, Tolna megye küldöttje, a Paksi Atomerőmű lakatosa, a KISZ-bizottság tagja. Cselenkó József, a Paksi Atomerőmű dolgozóinak megbízásából szólalt fel, és nagy örömmel támogatta azt a javaslatot, hogy a kongresszus az atomerőművet nyilvánítsa KISZ-építkezéssé. Beszámolt a Paksi Atomerőmű építésének helyzetéről. Elmondta, hogy a beruházás értéke 24 milliárd forint, ez az összeg mintegy kétszerese a megye teljes beruházási értékének. Az első reaktor beindítását 1980-ra tervezik, 1970 óta ennek érdekében folyik a munka. Jelenleg csaknem 600 KISZ-tag dolgozik a beruházásokon. Akcióprogramjukban kiemelkedő helyet foglal el az építés feladatainak segítése. Az építők nagy jelentőséget tulajdonítanak a KISZ- védnökségnek, szeretettel várják a KISZ hívó szavára Paksra érkező fiatalokat. Remélik, hogy a X. kongresszuson már az atomerőmű sikeres beindulásáról adhatnak számot. JUSCSÁK GYÖRGY, Nógrád megye küldöttje, a Mátraaljai Állami Gazdaság igazgatója. Juscsák György hozzászólásában hangsúlyozta: az MSZMP XI. kongresszusa felhívta a figyelmet, hogy a mezőgazdaságban is keresni kell a társadalmi céljaink mielőbbi megvalósításához vezető út módszereit. Ezzel összefüggésben a két terület gondjait elemezte. A mezőgazdaság műszaki-anyagi-technikai bázisának megteremtése mellett jól képzett szocialista munkásokra van szükség. Kevés az agrárszakember, pedig a végzettek elhelyezkedése biztosított. A mezőgazdaságban nagy szeretettel várják a jól képzett fiatal agrárszakembereket. Az egyetemek, főiskolák és a gyakorlati élet között nincs kellő összhang. Bár már vannak jó kezdeményezések, de még nem általános a felsőoktatási intézmények és a különböző munkahelyek közötti szoros kapcsolat. Több jobban képzett szakemberre van szükség, különösen az állattenyésztésben. Az iskoláknak, a szülőknek, s természetesen a KISZ-szervezeteknek többet kell tenniük a pályairányításban. A gond felismerése nem elég, cselekedni kell. Legyen a területi KISZ- bizottságok feladata a KISZ- szervezetek kapcsolatainak figyelése, irányítása. GYŐRFI MÁRIA, Baranya megye küldöttje, a pécsi 500. sz. Szakmunkásképző Iskola tanulója, a városi KISZ-bizottság tagja. Győrfi Mária a szakmunkástanuló intézetek tanulóinak helyzetéről, életmódjáról, tanulmányi rendjéről szólt. Elmondta: nehezebb helyzetük egyik oka az, hogy tanulmányaikat nemcsak az iskolában, hanem gyárakban, üzemekben is folytatják, a gyakorlati oktatás váltott műszakban folyik. Ez megnehezíti a mozgalmi munkát. Segítene, ha a nagyobb intézetekben függetlenített titkár irányítaná a KISZ- szervezetet. Az üzemi és a tanintézeti KISZ-szervezetek kapcsolata gyakran formális, egymás rendezvényeinek látogatására szorítkozik. A kapcsolatok erősítéséért sokat tehetnének az üzemek szocialista brigádjai és KISZ-bizottságai. A szakmunkástanulók a munkásosztály utánpótlása. Szakmai és világnézeti-politikai képzettségük fejlesztéséhez a KISZ által nyújtott lehetőségeken kívül szükség volna az oktatás korszerűsítésére. Javasolta: a szakmunkásképző intézetekben is vezessék be a világnézetünk alapjai tantárgyat. Az egyetemek, főiskolák és a szakmunkásképző intézetek kapcsolata jó, a felsőfokú intézmények sok segítséget adnak. Az együttműködés továbbfejlesztésének egyik eredményes módja lehetne az egyetemi, főiskolai és a szakmunkás-tanulói kollégiumok kapcsolatának fejlesztése. Gondként vetette fel: érzésük szerint a KISZ munkájában sok az értekezlet, a megbeszélés, és kevés a hasznos, érdekes, szórakoztató program. „Több tettet, kevesebb szót” — hangsúlyozta. Az elnök bejelentette: Jevgenyij Mihajlovics Tyazselnyikov, a Lenini Komszomol KB első titkára kért szót. A küldöttek dörgő tapssal köszöntötték a szónoki emelvényre lépő kedves vendéget. Megemlékezés a győzelem napjáról A kongresszus második napának legjelentősebb eseménye Kádár János elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának nagy hatású beszéde volt. A felszólalást a Kongresszusi Magyar Ifjúság keddi számában közöljük.