Magyar Ifjúság, 1978. január-április (22. évfolyam, 1-17. szám)

1978-01-06 / 1. szám

panoráma HÍREK, ESEMÉNYEK, TUDÓSÍTÁSOK • Tudósítónk jelenti Nyugat-Berlinbill: Olvasatlan levelek A nyugat-berlini Szabad Német Ifjúság immár har­mincéves szövetségének vezetői levélben jelezték Dietrich Stobbe kormányzó polgármesternek: egy küldöttségük felkeresi, hogy a város munkanélküli fiataljai nevében hét pontból álló petíciót nyújtson át a szenátusnak. Már jóval a bejelentett határidő előtt több rendőrautó parkolt a városháza előtt és környékén, s az épület portásai is rendőri segítsé­get kaptak. Nyilvánvaló volt, hogy a szenátus és a polgármester nem kíván szóbaállni a fiatalokkal. Alighanem pontosan tudták, hogy a követelés a következőket tartalmazza: — a munkához és a tanuláshoz való alapvető em­beri jog biztosítását; — a vállalatok ne ajándéknak tekintsék az állami szubvenciókat és adókedvezményeket, fordítsák ezeket az összegeket új tanműhelyek és új munka­helyek létesítésére; — a munkások, az alkalmazottak, a fiatalok és szakszervezeteik ellenőrizhessék ezeknek a pénzek­nek a felhasználását; — elsősorban a nagy konszerneket kötelezzék arra, hogy több szakmunkástanuló képzését vállalják, s a kiképzett fiataloknak megfelelő szakmunkát biz­tosítsanak; — létesítsenek az üzemektől független irányítású tanműhelyeket; — az általános iskolát elvégzők részesüljenek egy­éves szakmai képzésben; — ne használják fel az ifjúsági munkanélküliség megszüntetésére hozott határozatokat az alapvető jogok korlátozására. A szenátus húszezer munkanélküli fiatalról hajlan­dó csupán tudomást venni, a nyugat-berlini FDJ nyil­vántartása szerint azonban kétszer ennyien keresnek munkahelyet a városban. Igaz, közülük sokan jut­nak olykor alkalmi munkához, vannak, akiket részmunkaidőben foglalkoztatnak, s még többen, akik — bár van szakmájuk —­ betanított munkás­ként, anyagmozgatóként, s hasonló, szaktudást nem igénylő munkakörben tudnak csak elhelyezkedni. Az FDJW aláírás-akciót szervezett, négybőröndnyi nyílt levelezőlapot is át akart adni az ifjúsági szer­vezet küldöttsége a város vezetőinek, ezeket azon­ban, miután a portások és rendőrök kituszkolták őket a városháza előcsarnokából, tiltakozásuk jele­ként az épület előtt parkoló autók között tereget­ték szét. Volker Junge, a nyugat-berlini FDJ elnöke a városháza lépcsőjén olvasta fel az ifjúság köve­teléseit, s elmondta azt is, hogy akciójukkal nem­csak a fiatal munkanélkülieket képviselik, hanem azokat a diákokat is, akik a tanév végén válnak munkanélkülivé. 1978 nyarán újabb huszonegyezer fiatal lép ki az életbe, őket nevezi még a sajtó is „elvesztett nemzedéknek", s csupán hétezer-ötszázan tanulhatnak tovább, illetve helyezkedhetnek el. A szenátus ismeri a gondokat, kivezető utat mutat­ni azonban képtelen, ezért meghátrált ezúttal is a vita elől. Egyetlen hivatalos személy sem tartózko­dik az épületben — ismételgették a bejárat őrei —, akivel tárgyalhatnának. Az elolvasatlan leveleket pedig a békés tüntetés után a rendőrök hordták egy kupacba. Szántó Gábor Anya is gyermeke—kiben A Képzőművészeti Kivitelező Vállalat termeiben évente sok alkotás nyeri el végső formáját: itt fa­ragják kőbe a szobrászművészek alkotásait. Felvé­telünkön Tóth Valéria Anya gyermekével című mű­ve készül, hogy később kiállítsák a Bács megyei Székkutas községben FIATALOK! Az alábbi társas­­utakra lehet már jelentkezni az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda vidéki és buda­pesti irodáiban. KI­JEV—LENINGRAD— MOSZKVA különvonattal II. 7—18. között, 3600,— Ft. KRAKKÓ—NOWY SACZ— KROSNO autóbusszal február—március­ban 2300,— Ft. KATOWICE—KRAKKÓ autóbusszal február—március­ban, 1660,— Ft. Br­EZNO (sícsoport) autóbusszal január—február­­márciusban, 1990,— Ft. TEMESVÁR—SEMENIC autóbusszal áprilisban 1620,— Ft. BERLIN (POTSDAM) — OSTRAU (SZÁSZ SVÁJC— DREZDA) repülőgéppel és vonattal ja­nuár—február—márciusban, 2410,— Ft. BERLIN (POTSDAM)—THALE — (HARZ)*—LIPCSE— (HALLE— DREZDA) repülőgéppel és vonattal ja­nuár—február—márciusban, 3240,— Ft. POTSDAM (BERLIN)—ERFURT — (WEIMAR—DREZDA) repülőgéppel és vonattal már­ciusban, 2510,— Ft. WEIMAR (ERFURT—DREZDA) vonattal márciusban, 1390,— Ft. Jubilál a halasi csipke 75 éves a hazai népi díszítőművészet re­meke, a halasi csip­ke. Ebből az alkalom­ból kiállítás nyílt Kiskunhalason, a MÁV Művelődési Házában, ahol gazdag anyag mutatja be a világhírű csipke tör­ténetét. Örkény István Táték visszatéréséről Világsiker lett Örkény István tragikomédiájából az 1969-es bemutatót követően, Fábri Zol­tán filmje pedig (1969) még szélesebbé tette a mű diadal­­útját Latinovits Zoltán klasz­­szikus, normateremtő alakítá­sával. Most, amikor a bemuta­tó rendezője, Kazimir Károly ismét színre viszi a darabot a Thália Színházban, fölmerül a kérdés: hogyan értékeli — ér­zékeli-e — a Kossuth-díjas író, Örkény István a mű s az előadás sokféle művészi, tar­talmi, jelentőségbeli gyarapo­dását? Mit vár ennek nyomán a budapesti felújítástól? — Bár így volna, hogy emel­kedett volna a Tóték mondani­valójának fontossága, művészi rangja. . . Ma mást mond a darab, mint annak idején, a bemutatás éveiben. Elevenebb volt akkor a háború, a sze­mélyi kultusz időszakának em­léke, amely a darab mondani­valójának első áttétele volt. Mindez ma már történelem .. . — A Kazimir Károly 1067-es rendezése, s ami erről le nem választható, Latinovits felejt­hetetlen alakítása már akkor is továbbmutatott egy ilyen közvetlen vonatkozású eszmei mondanivalónál. Kazimir úgy rendezte meg a darabot, és La­tinovits úgy játszotta el az őr­nagy félelmet gerjesztő, ijesz­tő alakját, hogy közben egy vonzó figurát teremtett belőle, nem pusztán ellenszenveset. Ez lehetővé tette már akkor, hogy a néző ne csak Tót La­jossal, az áldozattal, hanem elnyomójával, a hóhérjával is némiképpen azonosuljon. Ez színészileg, rendezőileg is na­gyon bátor vállalkozás volt. Mindmáig hálás vagyok érte, mert ilyen megfogalmazást se­hol többé nem láttam viszont. — Megpróbálok mentegetőzni: az író mindig kicsit sokat markol, többre törekszik, mint az egyszerű látvány. Én tehát magamban már írásakor úgy értelmeztem a darabot, aho­gyan Latinovits aztán megje­lenítette: az őrnagy és a Tűz­oltóparancsnok feltételezik egymást. Az őrnagy­ nem ször­nyeteg. Az őrnagy is én va­gyok é­s velem együtt min­den ember, minden társada­lom, amely potenciálisan ma­gában hordja azt a lehetőséget, hogy másokat leigázzon, em­beri méltóságától megfosszon. Azt remélem a felújítástól, hogy Kazimir hű marad ehhez az eredeti koncepcióhoz, mert így lesz ennek a darabnak a mai nézőkhöz is igazi monda­nivalója. (Bemutató: 1078. január 18. — szerk.) Kőháti Zsolt

Next