Magyar Ifjúság, 1980. május-augusztus (24. évfolyam, 18-35. szám)
1980-07-25 / 30. szám
A Magyar Ifjúság A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi lapja. Főszerkesztő: Szabó János. Főszerkesztő-helyettes: T. András Imre, Maros Dénes. Felelős kiadó: dr. Petrus György. Szerkesztőség: Budapest Vill., Somogyi Béla utca 6. Telefon: 130-460. Telex: 226423. Kiadja: az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Budapest VI., Révay utca 16. Telefon: 116-660. Készült a Zrínyi Nyomdában rotációs ofszetnyomással. Felelős vezető: Bolgár Imre (80.2309/2-30) Kéziratot, rajzot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlap kézbesítő postahivatalokban, a kézbesítőknél és a Posta Központi Hírlap Irodában (KHI Budapest V., József nádor tér 1. 1900) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámára. Előfizetési díj: havonta 17 Ft, negyed évre 51 Ft, fél évre 102 Ft, egy évre 204 Ft. Postai irányítószám: 1983 Index: 25 538 ISSN 0460-551 Kiküldött munkatársaink, T. András Emil és Bocsák Miklós jelentik a XXII. Nyári Olimpiai Játékokról, MoszkvábólSzínpompás megnyitó után kiélezett küzdelmek, nagyszerű eredmények LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT. A magyar sportkedvelők legszebb reményeit túlszárnyaló gyorsasággal született meg a moszkvai olimpia első magyar aranyérme. A második versenynapon a kisöbű sportpuska fekvő testhelyzetű, 60 lövéses számában Varga Károly kitűnő, 599 körös világcsúcsbeállítással szerezte meg a győzelmet. Abban a versenyszámban, amelyben éppen a jelenlegi szövetségi kapitány, dr. Hammerl László alapozta meg a magyar hagyományokat tokiói arany- és mexikóvárosi ezüstérmével. A huszonöt éves Varga Károly négy évvel ezelőtt már nyert magyar bajnokságot, világversenyen azonban most mutatkozott be. Parádés ötlet volt, egyszerre sikított fel sok tízezer szemtanú, amikor a láng elindult felfelé a lelátón. Szergej Bjelov már a müncheni olimpia kosár- labdaaranyainak elnyerésekor sem volt éppen csemevész termetű legény, azóta felszedett egynéhány kilót, s mégis szinte meg sem libbent léptei alatt az előtte épülő „futófolyosó”. Az eddigi olimpiák megnyitóünnepségeinek legbravúrosabb rendezői ötlete nem véletlenül hatott a megdöbbenés erejével, hiszen még az ünnepség előtti sajtótájékoztatón is hiába faggatták az újságírók a rendezőket, hogy miként is jut majd fel a láng a kandeláberhez, a válasz udvarias volt: „Majd meglátják, meglepetés lesz.” Hát az lett. Ugyanúgy, mint a többi látványosság, percenként forgott a hatalmas színpad, s még a televíziós kamarák kezelői is szorgos iparkodásra kényszerültek, nehogy bármit is elvétsenek. Pedig nem voltak kevesen ... Huszonkilenc televíziós kamerát állítottak fel a stadionban, ehhez tessék még hét mozgó kamerát hozzáadni, valamint azt a tizenhat kamerát, amely a láng útját közvetítette a moszkvai utcákról. A lángét, amely történelmi nevezetességű környezetben töltötte az éjszakát, a moszkvai tanács kék termében. Ebből a teremből lehet kilépni arra a balkonra, amelyről Lenin mondotta emlékezetes beszédeit. Az olimpia versenyeit kétszázötven televíziós kamera közvetíti, vagyis százzal több, mint a televíziós olimpiának nevezett montrealit, egyszerre húsz színes televíziós csatornán és száz rádiós vonalon értesülhet a nagyvilág az eseményekről. És persze az eddigi legvarázslatosabb nyitóceremónia show-műsoráról... Nagyon nagy show volt. Tizenhatezren, köztük sportolók, táncosok, artisták pörögtek a hatalmas színpadon. A gyermekbemutató hatszáz résztvevője közül a legidősebb mindössze tizenegy éves volt, s közülük a magasban, egy félgömbön több mint negyvenen, közel fél percen keresztül Thomas-köröket mutattak be... Ez a látványos forgás a mai napig a legnehezebb elemek egyike, nincs oly világklasszis „lovas” a felnőtt tornászok között, akinek ez hiányozna a gyakorlatából. Mindez csak számunkra hatott a megdöbbenés erejével, hiszen a hazai sportbarátok előtt nem volt ismeretlen, hogy ezek a kisgyerekek már most a sport mesterei (igen megtisztelő cím a szovjet sportmozgalomban), illetve mesterjelöltjei, s hogy a látványosságok a továbbiakban is a kiemelkedő sportszakmai pillanatok sokaságát nyújtották — talán nem is kell részletezni. Nem hisszük, hogy valaha is láthatott a világon bárki is egyszerre hatszáznyolcvannégy nyújtott testű hátraszaltót — hogy csak egy apróságot említsünk a számtalan közül. A Szovjetunió köztársaságainak „Népek barátsága” táncszvitje pedig még a UPI amerikai hírügynökség egyik viharvert vezetőjét, Roland Tyrrelt is álmélkodásra késztette ... „Azt hiszem, csupán a pályán látható népművészeti ruhák értékéből négy évtizeddel ezelőtt még olimpiát lehetett volna rendezni” — mondta és aztán elrohant, hogy riportot készítsen azokkal az amerikaiakkal, akik egy amerikai zászló lengetésével arattak sikert a mellettük ülő szovjet nézők körében. Hát nem mindennapi páros lengette a zászlót... A huszonegy éves Don Patterson és a nyolcvannyolc éves Nick Paul, aki ráadásul Görögországban született és — ha hiszik, ha nem, sárguló dokumentummal bizonyította! — négyéves korában ott volt a modern sport első, 1896-os olimpiájának nyitóünnepségén... És a hírügynökségen keresztül arról szólt az amerikai sportkedvelőknek, hogy a zászló lengetésével akarták megmutatni a világnak, hogy nagyon is fájdító esemény sportolókat eltiltani az olimpiai részvételtől. A táncszvit mellesleg lélegzetelállító volt. Éveken keresztül sok ezer néptáncegyüttes vetélkedett, hogy résztvevője lehessen ennek a bemutatónak, amelynek rendezői gárdáját I. Tumanov állami díjas professzor, s a Szovjetunió népművésze irányította. A bemutató zenéjét hárman állították össze, a dalok szövegét pedig négy költő, köztük Robert Rozsgyesztvenszkij írta. Több százan dolgoztak a koreográfián és sok száz órán át próbáltak a táncosok ... Amikor pedig a sok ezer, különböző színű zászlókkal alkotott életképeken Misa maci kezdte el tornamutatványait, már dübörgött a lelátó. Körülbelül úgy, mint egy nappal később, az olimpiai uszodában. Mert a ceremóniát mindig is a versenyek követik, s most is az egyik leglátványosabb műfaj, az úszás lett az olimpia első félidejének egyik legvonzóbb érdekessége. A dübörgés egy huszonegy éves alhadnagy rendőrnőnek szólt, aki Berlinből jött, és a világon először a nők közül ötvenöt másodpercen belül ért célba aszázméteres gyorsúszás harmadik előfutamában. 54,98-as világcsúcsa már-már a mesék birodalmába tartozik. Barbara Krause nem ismeretlen a vizes világban, sőt mi több, ebben a hónapban ünnepelve huszonegyedik születésnapját, már igencsak „nagymamakorú” ebben a tinisportágban, öt évvel ez Kötöttfogású birkózóink remek rajtja, Növényi Norbert tusgyőzelmek sorával kezdett. Hegedűs Csaba legénysége mestere babérjaira tör... Jól mutatkoztak be a súlyemelők is, Oláh Béla a bajnokkal azonos eredménnyel végzett, s csak testsúlykülönbséggel szorult a negyedik helyre