Magyar Ifjúság, 1982. május-augusztus (26. évfolyam, 19-35. szám)
1982-06-25 / 26. szám
fórum A MAGYAR IFJÚSÁG OLVASÓSZOLGÁLATA, BUDAPEST VIl., SOMOGYI BÉLA UTCA 6. 1983 AZ ORVOS VÁLASZOL • „ASSZONY A VIHARBAN” „Tizenkilenc éves vagyok — írja. — Három éve, szüleim kívánsága ellenére kötöttem házasságot, férjem jelenleg katonai szolgálatot teljesít. Amíg itthon volt, addig sem éltünk jól. Bevonulása után, két hónappal ismertem meg közelebbről egyik munkatársamat, Zolit. Nem voltam közömbös számára, és amikor ezt elmondtam, egy héten át minden este együtt szórakoztunk. Mindig volt közös témánk, sohasem unatkoztunk. Ráadásul nagyon kedves férfi, mindig mindenben alkalmazkodik hozzám. Elrohant ahét, és közben szinte észrevétlenül szexuális kapcsolatot létesítettünk. És megtörtént az, ami férjemnek :három esztendő alatt egyszer sem sikerült: örömöm telt a nemi életben! Három hónap múlva már annyira megismertem az élet szép oldalát, hogy elköltöztem a férjem lakásából, és azóta Zolival élek albérletben, nagy boldogságban. Minden kérésemet teljesíti. Ha szomorú vagyok, megnevettet, ha jó a kedvem, együtt örül annak, ami engem boldoggá tesz. Csak egy baj van, az, hogy Zoli nős ember, két gyermek apja. Tudom, nem lenne szabad folytatnom ezt a bűnös kapcsolatot, egyébként Zolinak is ez a véleménye. De amikor egyszer megpróbáltuk, nem sikerült. Zoli már az első éjszaka bezörgetett és azt mondta, hogy nem tud nélkülem élni. Nem írnék akkor, ha tudnék hinni "neki, de bizonytalan vagyok, lehet, hogy csak azért mondja, mert meg akar tartani, így számára kellemesebb az élet. Képtelen vagyok dönteni, hogy vele vagy nélküle éljek. S ami a gondomat megsokszorozza: terhes vagyok tőle. Férjem három év alatt nem volt képes arra, hogy teherbe ejtsen, és most végre teljesült nagy vágyam. Igaz, nem így képzeltem el. Férjem mindig azt mondta, hogy bennem van a hiba, és most kiderült, hogy nem így igaz. Hát nem szörnyű?” A zűrzavar oka ott keresendő, hogy egy lány, aki tizenhat éves korában férjhez rohan, családi állapota ellenére sem tekinthető felnőtt embernek! A gyerekkorban történő családalapítás rendre tragédiába torkollik. Egy cseppet sem csodálkozom azon, hogy a férjével együtt eltöltött három esztendő szexuálisan sem tartozott a kellemes emlékei közé. Biztos vagyok abban, hogy a férjének sem. A szexuális élet, ha megfelelő lelki és testi előzmény nélkül kerül a tizenévesek életébe, többnyire csak kudarchoz vezet. Félreértések elkerülése végett szeretném nyomatékosan hangsúlyozni, hogy a házasságot megelőző tapasztalatszerzésen nem a házasságon kívüli szexuális kapcsolat gyakorlását értem, hanem a testi-lelki felkészülésnek azt az útját, amely először az ember saját testének a megismerésével jár, ami aztán kiterjed az ellenkező nemű megismerésére is. Két ember között a testi és lelki kapcsolat kialakulásának megvan a maga szakaszos útja, és ha ez elmarad, s atapasztalatszerzés mindjárt a szerelmi kapcsolat csúcsaktusával kezdődik, abból csak kudarc születhet ! . Most, amikor levélíróm testileg már éretté vált a szexuális életre, egy olyan partnerrel, akihez nem fűzik kudarcok, el tud jutni az öröm csúcsára is. De a férje is tudná ugyanezt produkálni — másutt. Szóval, elsiették a házasságot! Az élet boldogsága nem csak a szexuális örömök hajszolásából áll, és e kötelezettségek is léteznek. A házasság nem tiniparti, ahol cuccokat lehet cserélni, hanem az ember életét meghatározó, felelősségteljes kapcsolat. Esetét az útban levő gyermek is súlyosbítja. Mi legyen vele? Megszülessen vagy ne? Súlyos gond ez, amiben magának kell döntenie. És arról is határoznia kell, hogyan kíván tovább élni. Zolit választja, aki nem biztos, hogy vállalja az életközösséget, vagy visszatér férjéhez, aki bizonyára nem fog lelkesedni egy bal kézről szerzett utódért. Nem tudok meggyőző, felelősségteljes tanácsot adni (ezt a szülei, sajnos, elmulasztották), és levelét csak azért közöltem, hátha elolvassák tinilányok is. Azok, akik a szerelemtől elvakultan, vagy csupán azért, hogy megszabaduljanak otthonról, arra készülnek, hogy a házasságot válasszák megoldásnak. Gondolkozzanak, hogy ne legyenek hasonló sorsú, viharba került asszonyok. Most még csak rajtuk múlik ez. • „KUNTA KINTE” arra kíváncsi, hogy van-e tudományos bizonyítéka annak, hogy az amerikai gyapotültetvényeken dolgozó rabszolgák a gyapotmagból sajtolt olajat eredményesen használták fogamzásgátlásra. A Gyökerek című nagy sikert aratott tévésorozat erről ugyan nem számolt be, de ismeretesek olyan feljegyzések, amelyek szerint a gyapotmag olajának létezik ilyen hatása, és a rabszolgák éltek vele. Mexikó egyes vidékein a nagyon szegény sorsú lakosok ma is használják a gyapotmagteát a túlzott mértékű gyermekáldás ellen. A lényegről azonban eddig nem szóltam: ezt a fogamzásgátló szert férfiaknak kell szedni! A tudományos magyarázat sem hiányzik, amint arról a Gyógyszerészet című tudományos folyóirat beszámol. Kínai kísérletek alapján ismeretessé vált, hogy a gyapotmagolaj bizonyos koncentrációja semlegesíti az ondósejtek laktáz-dehidrogenáz enzimjét, s ezzel részlegesen bénul a sejttevékenység, aminek az a következménye, hogy megszűnik a megtermékenyítő képesség. Feltételezik, hogy a hatás csak átmeneti, a blokkoló anyag szedésének néhány hónapos szüneteltetése után az ondósejt eredeti feladatának minden káros következmény nélkül eleget tud tenni. A Kínai Népköztársaságban tíz esztendeje foglalkoznak ezzel a problémával. A kísérleti anyagból napi 20 milligrammot rendszeresen szedők két hónap múlva átmenetileg meddővé válnak, a magömlés anyagában — az ejakulátumban — a köbcentiméterenként található ondósejtszám tizedére csökken, és ez a mennyiség már kevés a megtermékenyítéshez. A kísérletek során négyezer férfinak, akik hat hónaptól négy esztendeig terjedő időszakban szedték a kísérleti anyagot, mindössze öt utódja született. Átmenetileg minden nyolcadik férfinak a közérzete romlott, és minden harmincadik vagy étvágytalanná vált, vagy farkasétvágya keletkezett. Az előírás szerint kéthónapos, naponta történő szedés után havonta csak kétszer kell már a gyógyszernek a napi ötszörösét bevenni a kívánt hatás érdekében. # M. I. BUDAPEST. Szomorú állapotán üzenettel nem lehet segíteni Ha a levelében közöltek valóban megtörténtek — több évtizedes pályám során ilyesmiről még nem szereztem tudomást —, urológiai szakrendelésen segítséget kaphat eredeti egészségi állapotának helyreállításához. Dr. Veres Pál A JOGÁSZ VÁLASZOL Katonai szabadság KOVÁCS ATTILA miskolci olvasónk a leszereltek rendkívüli szabadságáról érdeklődik. „Tavaly augusztusban szereltem le sorkatonai szolgálatból. Kétszeres kiváló katona voltam, így tíz nap rendkívüli szabadságot állapítottak meg részemre. Ezt a szabadságot a leszerelést követő egy éven belül vehettem volna ki, de tavaly, a leszerelés után nem tudták kiadni munkatorlódás miatt. Amikor idén év elején ki akartam venni, a vállalatnál közölték, hogy az új rendelkezések szerint ez a fajta szabadság megszűnt, és így nem adhatják ki. Jogos a vállalat eljárása?” Az elmúlt években már több ízben írtunk arról, hogy a sorkatonai szolgálat alatt valamilyen címet vagy rendfokozatot elért dolgozónak, ha leszerelés után visszament dolgozni az eredeti munkahelyére, különböző mértékű rendkívüli fizetett szabadság jár. Ez a fajta szabadság valóban megszűnt az idén január 1-től életbe lépett új szabadságrendelkezések szerint. Kérdés azonban, hogy mi van azzal a szabadsággal, amelyre a jogosultságot megszerezték még a múlt év végéig? Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivataltól kapott tájékoztatás szerint az új rendelkezések azokra vonatkoznak, akik 1982. január 1-én vagy azt követően szereltek le. Aki tehát leszerelt még a múlt évben, és a régi jogszabályokban előírt rendkívüli szabadságra jogot szerzett, s akinek azt nem tudták kiadni valamilyen akadályoztatás miatt — mint pl. olvasónk esetében a munkatorlódás miatt —, annak ezt a szabadságot ki kell adni. Így olvasónknak is jár. Fiatalkorú lakása A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYRŐL érkezett levél írójának nevét a kérdésből kiderülő okból nem írjuk ki. Levélírónk ezt írja: „Betöltöttem a 16. életévemet, júniusban vizsgázom és július 1-től dolgozom. Már tudom, hogy 2200 forint lesz a havi bérem. Az utóbbi időben szüleim és köztem megromlott a viszony, ezért a közeljövőben szeretnék albérletbe költözni. Már találtam is megfelelőt, de nem tudom, hogy szükség van-e a szülői engedélyre ehhez. Kérdésem tehát az, hogy kell-e engedélyt kérnem a szüleimtől ahhoz, hogy elköltözhessem tőlük?” Levélírónk fiatalkorú, hiszen nincs még 18 éves, így elsősorban szülei döntenek abban a kérdésben, hogy hol lakjon. Általában nem is vagyunk hívei annak, hogy a fiatalkorú ne lakjon együtt szüleivel. Természetesen előfordulhat olyan helyzet, hogy különböző okok lehetetlenné teszik az együttlakást. Éppen ezért, a törvény lehetőséget ad arra, hogy a gyermek adott esetben megválaszthassa a lakhelyét. A családjogi törvény kimondja, hogy a tizenhatodik életévét betöltött gyermek a szülői házat vagy a szülők által kijelölt más tartózkodási helyet a gyámhatóság engedélyével a szülők beleegyezése nélkül is elhagyhatja, ha az fontos okból érdekében áll. Levélírónknak tehát a gyámhatósághoz kell fordulnia. Ott meghallgatják őt, szüleit, szükség esetén a legközelebbi rokonokat, beszerzik a nevelési tanácsadó vagy egyéb szakértő véleményét is. Mindezek alapján döntenek majd a kérdésben. Névviselés NAGY ÁKOS tompás olvasónk a válás utáni névviselés szabályaira kér választ. „Még 1980 márciusában elváltam. Néhány hónappal később feleségem férjhez ment, és változatlanul a Nagy Ákosné nevet viseli. Azt szeretném, hogy a férje nevét viselje. Mit kell tennem?” Maga a kérdésfeltevés furcsa számunkra. A jogszabály azt írja elő, hogy ha a házastársak elválnak, akkor a feleség eldönti, hogy a válás után milyen nevet kíván viselni. Ha férje nevét viselte a házasságában, akkor továbbra is megtarthatja azt. Tehát az adott esetben megtarthatta a Nagy Ákosné nevet is, vagy viselhette volna a Nagyné és leánykori neve elnevezést. A családjogi törvény azt is előírja, hogy újabb házasságkötés esetén a feleség volt férje nevét a házasságra utaló toldással nem viselheti. Tehát nem viselheti tovább a Nagy Ákosné nevet vagy a Nagyné és leánykori nevet. Ez a joga még akkor sem éled fel, ha újabb házassága megszűnik. A kérdésfeltevés a fenti szabályból kiindulva furcsa számunkra, mert ha levélírónk felesége valóban férjhez ment, akkor már az anyakönyvvezető közölte volna vele, hogy tovább nem viselheti a Nagy Ákosné nevet, és választania kell a névviselési lehetőségek közül. Bár erről nem írt olvasónk, az a véleményünk, hogy volt felesége nem ment férjhez, hanem csak életközösséget létesített valakivel, ez esetben nincs akadálya annak, hogy viselje továbbra is az asszonynevét. A bíróságtól csak akkor kérheti a névviseléstől való eltiltást, ha a feleséget szándékos bűncselekmény miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélték. Az örökbefogadott jogai NÉMETH SÁNDORNÉ miskolci olvasónk az örökbefogadott jogairól érdeklődik. „Anyám özvegyen maradt, egy ideig egyedül nevelt, majd ismét férjhez ment. Férje örökbe fogadott, nagyon rendes ember volt, édesapámként szerettem. Nemrégiben meghalt, és ezért, merült fel bennem a kérdés, mit jelent az én esetemben az örökbefogadás, van-e közöm az ő vagyonához?” A Polgári Törvénykönyv előírása szerint az örökbe fogadott gyermek a vér szerinti gyermek jogállásába lép. Úgy kell őt tekinteni, mint — ahogyan ezt mondani szokták — az édesgyermeket. A törvény az örökléssel kapcsolatban kimondja, hogy az örökbefogadott — az örökbefogadás fennállása alatt — az örökbefogadó vér szerinti leszármazójaként örököl. A kérdezett esetben tehát levélírónk örökbe fogadó apjának törvényes örököse, s miután több gyermeke nincs az elhunytnak, végrendeletet nem hagyott, így vagyonát megörökölte. Természetesen édesanyját megilleti az özvegyi haszonélvezet. Mint érdekességet, megemlítjük, hogy az örökbefogadás nem érinti az örökbefogadott törvényes öröklési jogát vér szerinti rokonai után. Tehát az örökbefogadott a törvényes öröklési rend szerint örökös vér szerinti apja és anyja után is, és más vér szerinti rokona után is. 48