Magyar Ifjúság, 1983. január-április (27. évfolyam, 1-17. szám)

1983-01-07 / 1. szám

és övék a főszerep. Ez a CSIKÓCSAPAT alkalmas erre, s ezzel le is lehet zárni az ügyet! — Ez életkori sajátos­ság? — Igen. Nem rendelkez­nek rossz beidegződéssel, sokkal jobban tudnak szervezni, mint az öregek. Ismételten csak azt tudom mondani: szellemekben csak ők képesek arra, hogy egy új iparágat honosítsa­nak meg az országban. Fiúk a blokkvezénylőből A vezérigazgató óva int: ne foglalkozzam a leterhe­léssel, mert ez a legna­gyobb gondjuk manapság. Az orvosok figyelmeztetik őket, ha nem hagyják ab­ba a mérhetetlen túlórá­zást, nagy baj lesz. Már eddig is sokan kerültek táppénzre idegi és kerin­gési zavarok miatt. Ezt a pár hónapot ki kell bírni, a népgazdaságnak nagy szüksége van a paksi áramra. Két harmincéves, kulcs­­pozícióban levő mérnököt mutatunk most be. Kettőt, a hazból. Mert összesen hat kiképzett ügyeletes mérnök van az országban, ők fogják irányítani az erőművet. Faragó Péter erős nézé­sű, amolyan mérnöktípus. Határozott, energikus fia­talember. Azt mondja: „Büszke vagyok, hogy ilyen beosztásban csak mi hatan vagyunk az egész országban.” Kapocs György, a másik „csikó”, tudós kinézetű. Az ember nem atomerőműbe képzelné, inkább laborató­riumba vagy testes szak­­könyvek mellé, csendes könyvtárba. Nem téved sokat. Kapocs György köl­tő is. („Nem nőttem ki a gyerekkori álmot, csak hát most nincs idő a vers­re.”) Prózaibb témára szorít­kozunk. Lévén, hogy egyre inkább az ügyeletes mér­nökök veszik át a terepet Pakson. Sőt. Ma már a blokkvezénylőben ők az egyedüli gazdák. Több mint egy éve az erőmű üzemét és az üzembe he­lyezést műszakban irányít­ják. Mi a feladatuk? Kapocs György: — Az ügyeletes mérnök az atomerőmű műszakve­zetője. A teljes erőmű fo­lyamatos üzemeléséért fe­lel. Faragó Péter: — Felelős a menetrend szerinti gazdaságos és biz­­tonságos üzemelésért. A hatok a Szovjetunió­ban végeztek, atomenerge­tikai szakon. Ezen felül, átlagban , személyenként egy-egy évet eltöltöttek a Szovjetunióiban, Csehszlo­vákiában, az NDK-ban és Bulgáriában szakmai gya­korlaton. („Megszereztük a­ második egyetemi diplo­mát, de ez már gyakorlati diploma.”) Jogosítványuk van a paksi atomerőmű irányí­tására is. Állami bizottság előtt vizsgáztak. A feladatról. Az ügyeletes mérnök munkájába senki sem szólhat bele, csak különle­ges esetben. Tehát a megjegyzendők közül az első: a műszak személyzete köteles végre­hajtani az ügyeletes mér­nök utasításait. Ezeket ha­tástalaníthatja (mintha a hadseregben lennénk): ő maga, az üzemviteli főosz­tály vezetője, a főmérnök, a műszaki igazgatóhelyet­tes és a vezérigazgató. Má­sodszor: ha a végrehajtó személy úgy ítéli meg a helyzetet, hogy emberi élet vagy berendezés van ve­szélyben, akkor megtagad­hatja a parancsot. A blokk teljesítőképességét veszélyeztető üzemzavar elhárításáért egy személy­ben felel az ügyeletes mérnök. Ugyanez érvé­nyes, ha nukleáris vagy sugárbiztonsági zavart kell elhárítani. Gyorsan lebeszélnek a mítoszteremtésről. Az ügyeletes mérnök — em­ber. Egyetértek. De azért meg kellene állapodnunk: milyen tulajdonsággal kell rendelkeznie valakinek, ha ezt a beosztást akarja vagy szeretné betölteni. Ehhez segítségül hívjuk az osztályvezetőt, Tallósy Jánost. Nem elég az átlagos tudás. A tudást gyorsan, hatékonyan kell alkalmaz­ni. Aztán ilyen szavak következnek: lelkiismere­tesség, határozottság és egy nagyon fontos szó: mér­legelőképesség. . Tudni kell mérlegelni, hogy mikor vállal terme­léscsökkenést, vagy bizo­nyos reális kockázatot ah­hoz, hogy teljes kapacitás­sal működtesse az erőmű­vet. Csak ezzel milliókat takaríthat meg vagy dob­hat ki az ablakon. Aki hallja, mi történik a reaktorban Buday Gábor fizikus. Nem ilyennek képzelem a fizikusokat. Elefánt­csonttoronyban. A tiszta tudomány birodalmában. Mindenesetre toronyban vagyunk. Toronyházban. A tizedik emeleten. Szekszár­­don, a PÁV-lakások egyi­kében. Buday Gábor hosszú ha­jú, szakállas. Nincs tudós kinézete. Egyszerűen csak fiatal. Kellemes társalgó, kicsit tanáros. Ha Buday Gábor ilyen, akkor ilyenek a fizikusok. Mindenesetre a vezérigaz­gató figyelmeztet: „Vi­gyázzon a fizikusokkal, csavaros emberek!” Tévedhetünk is. Elsősorban azt tisztáz­zuk, hogyan lesz a fizikus. Erre azt mondja, hogy­ miért szeret az ember pingpongozni , mert megy neki. Élvezi a játé­kot. A fizikus is így van. Észreveszi gyerekkorában, hogy megy a matek. Ak­kor a matematikával kell foglalkozni. Evidens. Buday Gábor középisko­lásnak a kezébe került egy matematikai szaklap. Meg­oldotta a feladatokat. Mi­lyen egy középiskolás: be­lelkesedik. Egyetemre ke­rül. A diploma után jön a hidegzuhany. Kinek kell egy fizikus? A kuta­tói posztok betöltve. — Nézzük a gyárakat — mondja a friss diplomás fiatalember. De, a gyárak nem várják tárt karokkal a fizikusokat. Erre a fia­talember megállapítja, hogy Magyarországon fi­zikustúlképzés van. Szit­kozódik. Autóstoppal be­járja a Dunántúlt. A Du­nántúlon nem kell egy fia fizikus sem. Nagy fekete autó veszi fel az országút szélén az elkeseredett fi­zikust, aki szívesen adná el a diplomáját. S a nagy fekete kocsiban vevőt ta­lál. A Nehézipari Minisz­térium atomerőmű beru­házási titkárságának egyik képviselője azonmód­irat vele egy önéletrajzot. Az önéletrajz rövid: tizenhét évig az , iskolapadot kop­tatta! Az épülő atomerőműhöz keresnek fizikusokat 1973- ban a Nehézipari Minisz­tériumban. Fiatalember, helyezked­jen el valahol addig! — mondják neki. Meddig? Majd hivatjuk! Fizikusra nem, nevelő­tanárra szükség van. Bonyhádon egy középisko­lai kollégiumban tanít. S várja a behívót Paksra, az atomerőműbe. Három év múlva hivat­ják. És akkor a fizikust tanulni küldik. Mert dip­lomája van. Gyakorlata nincs. Tizenháromszor re­pül. Nem az állásából. Ta­nulni. A Szovjetunióba, Csehszlovákiába, az NDK- ba. Hónapokat tölt erőmű­vekben. Buday Gábor ma már képzett reaktorfizikus. Gyakorlati atomfizikus. A gyakorlati szócskán van a hangsúly. Hiszen ezért nem él elefántcsonttorony­ban, csak toronyházban. Egyébként a Paksi Atom­erőmű Vállalattól kapta a lakást. Szép, tágas, két szoba plusz két félszobás. Egy darabig számolta, mennyit költenek rá. A milliónál abbahagyta. Ez már sok. Mert ebben az időben sokat költenek rá, de a pénztárcájába annál kevesebb kerül. Úgy okos­kodik a fizikus: lakást ad­tak — 700 ezer forintot ér —, költöttek rám, egyszer csak nagyobb lesz a fize­tés is. Bevált. Most kapott jelentős, soron kívüli fize­tésjavítást. A társai is. Ezzel ismerik el, hogy a fizikus jó szakember. A kölcsönös bemutatko­zás után szeminárium kö­vetkezik, reaktortanból. Buday Gábor, miután felmérte, mit tudhatok ebből a tárgyiból, magya­rázni kezd: Az atomerőmű ugyan­olyan, mint egy hagyomá­nyos erőmű. Hőenergiából termel elektromos áramot. Csak a kazánja más Nem szenet, olajat égetnek el benne, hanem uránt. Tehát az energiát az uránium szolgáltatja. Ez az energia a reaktorban szabadul fel. A fizikus munkájának tár­gya: a reaktor és az a 42 tonna fémes uránnak meg­felelő üzemanyag, amit november első hetében raktak be a reaktorkosár­­ba. A folyamat egyszerű. Egy fűtőanyag atommag elnyel egy lassú neutront. Hatására az uránmag két részre hasad. Keletkezik hasadásonként körülbelül 200 elektronvolt. Ezt az energiát kell felhasználni arra, hogy a rendszerben levő vizet felmelegítsék. Amikor két részre has­ad az atommag, 2—3 új neut­ron is keletkezik. Gyors neutron. De a magot csak lassú neutron képes szét­hasítani. Ebből következik, hogy lassítani kell a neut­ronokat. Erre alkalmas a víz. Tehát a víznek kettős funkciója van: fékezi a neutronokat és a keletkező energiát elszállítja. Az előbbi folyamat ezredmá­­sodperc alatt játszódik le. A reaktorban egyszerre milliónyi neutron keletke­zik. Ahhoz, hogy a reak­tor idejében, pontosan, ál­landó teljesítményen mű­ködjön, a neutronok szá­mának állandónak kell lenni. Ezt a reaktorban le­vő szabályozó berendezé­sekkel kell befolyásolni. Egyre bonyolultabb. A fizikusnak „látni” kell, hogy mi történik a reaktorban. Látni a látha­tatlant. Látja. Műszerek segítségével. Állandó reaktorteljesít­­­ményt könnyű tartani. De, amikor változtatni kell a teljesítményt, azaz átme­neti állapotot létrehozni, akkor meg kell bontani a neutronháztartást. Ez a legnehezebb. A szabályozó rendszerekkel közbe kell lépni, s úgy kell azokat beállítani, hogy a kívánt energia termelődjön, és közben a zóna terhelésel­osztása lehetőleg keveset változzon. Ez is megtörténik. De még nincs befejezve a fi­zikus működése. Van olyan, hogy reaktordiag­­noszti­­a. Azt mondja Buday Gá­bor: „Hallani lehet, mi történik a reaktorban.” A rezgésekből. Sőt megálla­pítható különféle detekto­rokkal, hogy melyik konst­rukciós elem rendetlenke­dik. Van a paksi fizikusok között olyan is, aki na­gyobbrészt elméleti mun­kával foglalkozik. Tehát tudós. De nem laborató­riumi viszonyok, hanem üzemi körülmények között. Olyan tudós, aki üzemi szakember. A feladatuk: gazdálkod­ni kell az üzemanyaggal. Azt kell elérni, hogy min­den kazetta egyenletesen égjen ki. Mert ez később komoly megtakarításokat eredményezhet. Meg kell tervezni a reaktor átraká­sát, ami megfelel egy ka­zán ésszerű megrakásának. A folyamatos és gazdasá­gos üzemhez ez is hozzá­tartozik. S még nem beszéltünk a biztonságról. Nincs, nem lehet olyan kérdés az üze­melés során, amelyben a fizikus véleményét meg ne hallgatnák. Véget ért a reaktortan­óra. Buday Gábor befeje­zi az előadást. Jó diáknak bizonyultam, látni a sze­méről. Gábor készülődik az éjszakai műszakra. Én meg a liftben azon gondol­kodom, tudom-e most már milyenek is a fizikusok itt, Pakson ? Azt mondja a vezérigazgató: „Ma már az első blokknál rendelkezünk olyan szakmérnökökkel, akik szovjet segítséggel üzembe tudták, tudják helyezni az atomerőművet. Paks olyan új szakmákat hozott - reaktoroperátor, reaktorfizikus -, amik még nem voltak az országban, ipari méretekben. A mai krónikásnak nincs már más feladata. Lejegyezte - megpróbálta elfogulatlanul - a mai helyzetképet. A többi már az ipartörténészekre vár. Abban igazat kell adnunk Pónya Józsefnek, hogy a magyar iparos világában még nem volt ekkora fejlődés, ilyen rövid idő alatt. Hazafi József Buday Gábor Faragó Péter Kapocs György 15

Next