Magyar Ifjúság, 1984. január-április (28. évfolyam, 1-17. szám)

1984-03-09 / 10. szám

PÁRBESZÉD " Milyen gazdagok va­gyunk, mennyi tehetséges művészünk van!­örül az ember, ha az egyre szapo­rodó táncos bemutatók so­rán új és új egyéniségeiket fedez fel Nemrégiben két nagysze­rű táncos közös műsorával lepte meg közönségét a Táncfórumon. Maros Anna a Fáklya Nemzetiségi Táncegyüttes és Szögi Csa­ba a Bihari János Tánc­­együttes szólistája mutat­kozott be, s velük együtt az erre az ünnepi alka­lomra összefogott két együttes is. Az együttesek vezetői, Kricskovics, Antal és Novák Ferenc nem elő­ször állnak közös műsorral a táncszerető publikum elé. Mostani estjük azon túl, hogy két remek művész­egyéniségnek nyújtott be­mutatkozási lehetőséget, arra is jó példát adott, hogy a néptáncról hason­lóan gondolkodó alkotó emberek hogyan találhat­nak új formákat, alkalma­kat mondanivalójuk elő­adására. Kricskovics An­tal új művei is kedvezett szólistájának. Az Életre ítélve (Médea) hősnőjeként Maros Anna ,a gyermekgyilkos asszony ví­zióit táncolja el, a bűnt magáról elhárítani igyek­vő, de végül is önmagára maradó, bűne súlya alatt összeroppanó Médea sor­sát. Tragikus hősnő itt, ám kacér­an erotikus, játékos férfi­bolondító a Párbeszéd cigánylányaként. Az est talán legnagyobb sikerű számában Szögi Csaba partnereiként új árnyalato­kat tudott teremteni a már régen is­mert tánc gazdag érzelmi palettáján. Érett asszonyisága, so­kat tudó szeme, a csikóként tomboló fiatal férfira való rácsodál­­kozásai valami mélyebb, igazabb, érdekesebb és me­­legszívűbb nőiess­éget hoz­tak a cigánylány figurájá­ba, mint az eddigi szerep­­osztás fiatalabb, de hűvö­sebb, számítóbb alakítása. Nincs itt terünk v­alameny­­nyi szerepét elemeznünk, de ha csak felsorolássze­rűen is, a régi nagy siker a Carmina Bul­ana furcsa, madármozgású, fantaszti­kusan erotikus, s valami ősi, a génjeiben rejlő sza­badságigényt kifejező női főszerepét, a Párizs almá­jának kedves lányfigurá­­ját, a Szerb szvit egyedül maradó, de önmagában is tovább táncoló, új közös­ség, új társak felé forduló elhivatott és elszánt elő­táncosát meg kell említe­nem. Maros Anna techni­kai tudása, szuggesszív elő­adásmódja, belső érzelmi skálájának gazdagsága alapján a magyar táncmű­vészet egyik legjelentősebb egyéniségévé vált. Az, hogy mindezt amatőrként, a Fáklya együttes szólistája­ként és Kricskovics asz­­szisztenseként érte el, mondhatni, természetes magyar néptáncos sors. Szögi Csaba a Bihari együttes táncosa — jelen­leg katonaidejét a­­Magyar Néphadsereg Művészegyüt­tesében tölti — többszörös aranysarkantyús, Ki­i mit­­tud? győztes, Novák Fe­renc asszisztense és a Du­naújvárosi Együttes művé­szeti vezetője. Igen fiata­lon felhívta magára a fi­gyelmet. Különleges tehet­ség. Stílusérzéke, tánctudá­­sa, improvizációs készsége, bravúros technikája mára érett színészi, előadói ké­pességekkel gazdagodott. A Bihari együttes műhelyé­ben és Novák Ferenc ko­reográfiai munkáinak asz­­szisztenseként jelentős ön­álló alkotásra képes mű­vésszé érlelődött. Nemcsak szóló szerepei­ben, hanem az úgynevezett tutti számokban, vagy ki­sebb karakterszerepekben is kimagasló teljesítmé­nyekre képes. A néhány évvel ezelőtti nyúlánk ka­maszból férfias, szép szál legény lett, de még meg­őrizte kamaszos báját. Táncoláskor szinte süt a színpadról a tánc öröme, arca felderül, mozdulatai az elegancia és az alig visszafogható temperamen­tum keverékéből a mindig robbanni kész erő és a bra­vúros tánctudás fegyelmé­ből, az ösztönös tehetség lelkületéből és a tudatos, koncepcionált művészi szándék belső ellentétéből teremtenek harmóniát. Babos Károllyal előadott Verbunkjuk a két nagy te­hetségű táncos vívása. Megmutatni a másiknak, ki vagyok én, önvallomás táncban. Kézfogásuk, ki­merevített összetáncolásuk pillanatai az igazi egyéni­ségek egymásra találásá­nak, az értéken és az egy­más megbecsülésének alap­ján létrejövő férfibarátság­nak szép üzenetét sugall­ják. A Párbeszéd elementáris erejű cigány férfija sokat változott a mintegy két évvel ezelőtti bemutató óta. Szögi cigánya a leá­nyért lelkesedő, de aláren­delődő kamaszból, elsöprő indulatú, győzelmes férfi­vá alakult és ehhez most tétet jelentő partnert is ka­pott. Maros Anna szemé­lyében. Szögi Csaba vala­mennyi eddigi szerepét sincs módunk elemezni, csupán felelevenítjük a Ruzicsáló kiválasztott fér­­fia eleganciáját és maga­­biztosságát, Foltin Jolán új kalotaszegi Regényes és Csárdásában való kiemel­kedő táncolását, vagy az Ugrás vezetőtáncosaként plasztikus, stílusos és az egész kart magával ragadó elegáns, mégis tempera­mentumos előadását. Nehezebb helyzetben volt Novák Ferenc — nagyfor­mátumú, az utóbbi időszak legjelentősebb koreográfiai teljesítményeként értékel­hető — Passiójának Júdá­­s­áiként. A manipulálható közösség és a hatalom vi­szonyát ábrázoló műben az értelmetlen gyilkosság ál­dozatává váló főszereplő Jézus mellett Jú­dás ma­gántragédiáját, az árulás után az egyetlen morális lehetőség, az öngyilkosság vállalását játszotta el rendkívüli erővel, szug­­gesztív eszköztelenséggel. Arca, teste, indulatai gör­csösek, a terrortól rettegő, kiszolgáltatott, esendő em­bert ábrázolja, aki rá­kényszerített tettéért vál­lalja a bűnb­ődést, a meg­semmisülést. Maros Anna és Szögi Csaba estje két művész és két közösség vallomásaként emlékezetes élményt szer­zett a Táncfórum rangos bemutatóinak sorában. Kö­szönet érte mindazoknak, akik biztosították a lehető­ségét annak, hogy ismét felfedezhettünk valamit értékeinkből, gazdagsá­gunkból. Böjte József ,Korniss Péter és Várszegi László felvételei) Rossa-Novák: Passió Szögi Csaba a Legényes és csárdás című Foltín Jolán koreográfiában M : 18

Next