Magyar Ifjúság, 1984. szeptember-december (28. évfolyam, 36-52. szám)
1984-12-28 / 52. szám
fórum A MAGYAR IFJÚSÁG OLVASÓSZOLGÁLATA. BUDAPEST VIll., SOMOGYI BÉLA UTCA 6. 1983 AZ ORVOS VÁLASZOL • KÉT KÉRDÉSRE kíván egy fiatal komáromi lány választ kapni. Barátnőitől azt hallotta, hogy a közösülés, amikor az ember él- , jut az orgazmusig, olyan teljesítmény, mintha 1500 métert futott volna. Igaz ez? A másik, amit nem ért, az az, hogy ha egy lánynak havonta csak egy petesejtje érik meg, akkor miért nem elég egy hónapban egy Postmnort beszedni, abban az időpontban, amikor az éppen esedékes? A nemi élet kétségtelenül energiafogyasztással jár, de az nem függ össze egyértelműen a „táv” hosszával. Van, aki vágtázó és azzal is annyi energiát használhat el, mint egy hosszútávfutó. A hasonlat inkább az aktus idejére vonatkozhat: van, aki néhány másodperc alatt jut a célba, mások középtávosan és akadnak, akik maratoni kitartásra képesek. A csúcs az, ha az időtől függetlenül megközelítőleg egyszerre érnek a célba. A nőnek két menstruáció közti időben szabályszerűen valóban csak egy megtermékenyíthető petesejtje érik. De ez nem általános érvényű szabály, egy extraovuláció — pótpetesejtézés — bármikor bekövetkezhet, és ez nem kívánt terhességhez vezethet. • CSAK Ő TEHET BOLDOGGÁ. Rosszul értelmezték az említett felvilágosító füzetet. A terhesség gyanújeleinek nem kell feltétlenül jelentkezniük, ezek csak utalnak arra, hogy a megtermékenyülés megtörtént-e. A legjellegzetesebb a menstruáció elmaradása, de bizonyos vérzésszerűség azonban jelentkezhet. A reggeli rosszuillét, hányás, hányinger, a mellek feszülése, illetve ezek elmaradása ugyancsak nem bizonyítható jellegű! Ha pedig a műtét után az orvos azt állította, hogy lehet gyermekük, miért nem hisz neki? Legyen türelmesebb és tartsa be azokat az utasításokat, amit a kórházban kapott. • SZILVESZTER jeligére rövid levelet kaptam: „Doktor úr, tessék megírni, hogy mennyit szabad?” E rövid, de határozott felszólítást annyiféleképpen értelmezhetjük, ahányféleképpen csak akarjuk, mégsem szabad kétértelmű, még kevésbé több értelmű választ adni. Vajon miire gondolhatott szűkszavú levélíróm? Nyilván olyan szilveszteri örömökre, amelyeknek határértékét orvostól kívánta megtudni. Hát jó. Vegyük sorra a legfontossabbakat. Mennyit szabad enni? Semmi esetre sem annyit, amennyit ünnepi alkalmakkor elénk tesznek, mert abból többnyire baj származik. A szilveszteri lakmározásoknak általában más az adagja, mint az üzemiétkezéseké. És ha még hozzávesszük, hogy amúgy jó magyarosan készítik el, nem sajnálva a zsírt, s mi még néhány karéj jó, puha kenyerecskét eszünk hozzá, akkor biztosak lehetünk: másnap megnézhetjük a mérleget. Megmagunkat. Az összevissza étkezésnek gyakori következménye az ünnepi gyomorrontás. Hányással, hányingerrel, világfájdalmas hangulattal. Mindezt meg lehetne előzni, ha gondolnánk rá előre, mert nincs az apompás lakoma, amely megérné, hogy emésztetlenül, gyomorsavval keverve újra lássuk. De ez még a jobbik eset, ilyenkor nem következnek emésztési problémák. Ha már elrontottuk a gyomrunkat, koplaljunk két napig. Ez nem rituális előírás, még csak nem is bűnbánati jellegű, csupán a gyomor kitisztulását célozza. Folyadékot ihatunk bőven, de csak szeszmenteset! És ehhez kapcsolódik a második mennyi. Mennyi alkoholt? Nem volna értelme azt mondani, hogy semmit, úgysem tartja be sem az, aki olvassa, sem az, aki írja. Csak mértékkel. És nem öszszevissza mindenfélét. Nemhiába tartja a népi mondás: borra sör, hatökör. Köszönthetjük pezsgővel az új évet és őszintén kívánhatjuk egymásnak, hogy legyünk egészségesek, boldogok, vidámak. De még a pohárköszöntőről is megfeledkezünk, ha többet iszunk, mint ami éppen jólesik. És a gépkocsivezetőket, a betegeket — elsősorban a máj ártalmaiban szenvedőket —, a gyerekeket legfeljebb kedvesen tájékoztathatjuk, hogy milyen a jó pezsgő, mert nekik egy cseppet sem szabad adni. Különösen a kicsiket óvjuk és még a rendkívüli alkalmiak tiszteletére se itassuk őket. A legtöbb ital nem is esik jól nekik, de ha jólesne, akkor még inkább ne adjunk. Babona az, hogy a feketekávé növeli az iváskészséget, csökkenti a részegségi küszöböt. Nem érdemes a gyakorlatban rájönni arra, hogy ez nem így van. Súlyos részegségnél veszélyes következményekkel is járhat, például fokozza a görcskészséget. Mennyit a kávéból? Egészséges ember napi 2—3 erős duplát fogyaszthat. Szilveszterkor is. Akit kifejezetten nem tilt el az orvos, 1—1 csészével betegsége alatt is megihat naponta. És cigarettát? A felét! Most! Jövőre pedig a felének a felét! De a legjobb az új évet a dohányzásról való leszokássalkezdeni. Hátha sikerül. Aki nem próbálja meg, annak biztosan nem sikerül. Aztán mit kérdeznek még az orvostól,hogy mennyit? Bizonyára a megerőltető dolgokat, illetve az olyan tennivalókat, amelyek megerőltetéssel járhatnak, és előbb-utóbb ezért orvosi segítséget igényelnek. Nemcsak szilveszterikor, máskor sem szabad semmit erőltetni. Sem az evést, sem az ivást, sem bármi mást. Már az alkoholról írt orvosi tanácsoknál meg kellett volna említenem, hogy a szeszes ital nemcsak a hangulatot emeli, hanem a mennyiséggel arányosan csökkenti a különböző képességeket, a beszédkészséget, a megértés készségét, és csökkenti a meggondoltságot is. Aki alkoholt fogyaszt, készüljön fel arra, hogy később megbánnivalói is lehetnek. Ha nem bánja, hogy megbánja, ám igyák, de ha józanul nem kívánja a következményeket, ne erőltesse józanságának tudatos elvesztésével. Ez évi utolsó tanácsként javaslom, hogy még szilveszter előtt fogadják meg azt, ami elejét veheti a késő bánatnak. Dr. Veres Pál A JOGÁSZ VÁLASZOL Ezen ahéten néhány szabálysértési kérdésre adunk választ. A szabálysértések olyan jogellenes cselekmények, amelyek a társadalomra csekély mértékben veszélyesek. A hangsúly a csekély szón van, a kérdés csupán az lehet, hogy mit kell ezen érteni? Ha a bírósági tárgyalások vádlottjainak elképzelését fogadnánk el, akkor minden bűncselekmény szabálysértéssé csökkenne. A jog azonban határozottan leírja, hogy milyen esetekre alkalmazható és azt is, hogy a szabálysértések milyen módon büntethetők. A közölt ügyek sem túlságosan jelentősek, de láthatóvá teszik a jogalkalmazás céljait, azt, hogy a jogellenes cselekményekkel szemben a küzdelemminél eredményesebb legyen, ugyanakkor ne visszatartó, de nevelő hatású legyen a büntetés. Apjától lopott kerékpárt Ismeretlen tettes ellen tett feljelentést J. Károly. Házuk kapuja előtt hagyta kerékpárját és az onnan eltűnt. A rendőrség megindította a nyomozást, éskiderült, hogy a feljelentő húszéves Sanyi fia vitte el. Azt kérdezi levelezőnk, azzal, hogy a bűntényt elkövető fiának megbocsátott, a hatóság is beéri-e ezzel, vagy lesz-e még ennek következménye? Mindenekelőtt egy alapfogalmat kell tisztáznunk: a kerékpárlopás nem bűncselekmény, hanem kifejezetten szabálysértés. A szabálysértésekről szóló, törvényerejű rendelet kimondja: „aki idegen, nem gépi meghajtású járműveit azért vesz el, hogy jogtalanul használja, háromezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható”. A rendelkezés alkotói természetesen tudják, hogy a gyermekek igen hajlamosak arra, hogy „elkössék” a szülők kerékpárját. Ezért az idézett paragrafus második pontja azt ,is közli, hogy a jármű önkéntes elvétele miatt szabálysértési eljárásnak csak magánindítványba van helye, ha a sértett az elkövető hozzátartozója. A rendőrség hivatalbólnem kezdeményez szabálysértési eljárást. Kétszeres büntetés? Igencsak önérzetessé vált H. József, akit lakóhelyétől távol, részegen elkövetett garázdaságért négyezer forint pénzbüntetésre ítéltek és elrendelték, hogy az esetét munkahelyén hozzák nyilvánosságra. Tudja, hogy egy bűnért csak egyszer lehet bűnhődni és ez a pénzbüntetés. A megszégyenítés már másodikbüntetés lenne, amit szeretne elkerülni. A szabálysértési jogszabály elrendeli, hogy „pénzbírság vagy elzárás alkalmazása esetén el lehet rendelni a jogerős határozatnak meghatározott körben .(munkahely, lakóház, kisebb település közössége előtt) való közzétételét, ha — az elkövetett szabálysértés súlyára és jellegére, valamint az elkövető személyére tekintettel — alaposan arra lehet következtetni, hogy a nyilvános közzététel fokozott nevelő és visszatartó hatást vált ki”. A határozat nem jelent külön büntetést, együtt jár a pénzbírsággal. És hogy valóban nevelő hatású, azt már a hozzánk intézett levele is bizonyítja! Kié a 3000 forint? Mulatságos levelet küldött P. Kálmán Cegléd környéki tsz-tag. Kissé kapatos állapotban szomszédja megsértette és olyan helyre küldte, ahová már nem mehet, de ez a felszólítás sértő volt számára. A sértegetést hallotta az ott tartózkodó rendőr is, aki nyugalomra intette a sértegetőt. Levélírónk megkérdezte tőle, hogy lesz-e a sértésnek következménye? Az majd kiderült volt a válasz. De azóta nem történt semmi. .Márpedig P. Kálmánnak szüksége lenne arra a háromezer forintra, amit egy ilyen csúnya sértésért lehet kapni. Levélírónk kétszeresen is téved. Abban igaza van, hogy a becsület csorbítására alkalmas kifejezés használása — a levélben szó szerint közölt ilyen szabálysértés ésháromezer forintig terjedő pénzbüntetésre ítélhetik a sértegetőt. Ez az összeg a felső határ, az ítélethozó azonban ezt belátása szerint mérsékelheti. A büntetés összege azonban nem kártérítés jellegű, ezt az állam javára kell befizetni, pontosabban kellene, de erre aligha kerül sor, mert fél évvel a sértegetés elkövetése után a szabálysértési eljárást már nem lehet megindítani. A rendőr pedig nem követett el semmiféle mulasztást, mert szabálysértési ügyekben hivatalból nemkezdeményeznek eljárást, azt annak kell megtenni, aki ki akarja köszörülni a becsületén esett csorbát, persze időben,fél esztendőn belül. Dr. Tar Mária 38