Magyar Ifjúság, 1989. január-május (33. évfolyam, 1-21. szám)
1989-01-06 / 1. szám
ünnepélyesen kijelentem, hogy — rugalmas gondolkodású ember lévén, aki meghajlik a tények előtt, föladván eddigi anyagelvű világnézetemet — márpedig ördög (nyomdai) igenis létezik! Egyről legalábbis, mi több: tartózkodási helyéről is (lásd Zrínyi Nyomda!) biztos tudomásom van. Más magyarázatot ugyanis aligha találnék arra a — mondjuk így — malőrre, melynek jóvoltából karácsonyi (52- es) lapszámunk 10. oldalán az alábbi szöveg jelent meg: A KISZ Központi Bizottsága (...) javasolja, hogy a Magyarországon meghatározott ideje letelepedett külföldi állampolgárságú nagykorú személyek kapjanak jogot arra, hogy — választó és választható polgárokként — részt vehessenek a helytartósági (sic!) választásokon. Bizonyára csutánsága sugallta, szuggerálta ellenállhatatlan erővel a T. Szedőnek, hogy a szerencsétlen szót a megfelelő helyett szedje, s vajon micsoda sátáni praktikákkal, ördöngösségekkel sikerült elterelnie mindazok figyelmét, akiknek tisztük lett volna a hibát javítani! Pedig mi, a szerkesztőség illetékesei — de jó, hogy minálunk éppen akkor nem vizitált a sátánfattya! — jeleztük kétszer is: egyszer a kefelevonaton, másodszor esti lapzártakor, a nyomdában, az ún. blaukópián (más nevén: szalmiákon), hogy nem helytartósági, hanemhatósági. Oda se neki!öürdüngsége tehát fölöttébb kitartónak és tántoríthatatlannak bizonyult; de — valljuk meg — mégsem a legjobb formáját mutatta. Ez a tréfa ízetlen is, avítt is, sanda is volt. Éppenséggel javasolhatnánk : legközelebb épületes tréfáit a Zrínyi Nyomda üzemi lapjában süsse el, ne pedig nálunk, a Magyar Ifjúságban, amely — ne vegyék szerénytelenségnek — tett egyet és mást, hogy az efféle szóviccek elveszítsék létalapjukat; javasolhatnánk, mondom, ha nem tisztelnénk annyira nyomdabéli kollégáinkat, mint ahogyan valójában tiszteljük őket. Éppen ezért inkább — ahogy illik, ilyenkor új esztendő táján — megköszönjük az elmúlt évben végzett áldozatos munkájukat mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy lapunk hétről hétre megjelenhessen. S ha netán kedvük szottyanna — például kommunista műszakban — egy kis ördögűzésre, mi is szívesen segítünk. Z. Szabó Tibor Bizottsága a választójogi törvény reformjának célja, hogy a Magyarországon meghatározott ideig külföldi állampolgárságú nagykorú szemétjogot arra, hogy választó és választható polgászt vehessenek a helytartósági választásokon. i ?: wi, SOS-gyerekek Kecskeméten, 1999-ben Az alapkövet szeptember 8-án tették le Kecskeméten. Battonya után itt épül a második SOS-falu, a szülők nélkül maradt gyerekek komfortos, családias lakóhelye. Ilyen falu jelenleg 316 van a világon. Az eredeti tervek szerint a kecskemétit 1990-ben adnák át, de ismerve a battonyai építési hercehurcát, amely pontosan három évig tartott — ezalatt készült el a 12 családi ház, a közösségi épület és a faluvezető háza —, sokan kételkednek abban, hogy sikerül a határidőt tartani. Hol tart most az építkezés? — kérdeztem dr. Adorján Mihályt, Kecskemét tanácselnökét. — Az anyagbeszerzésnél és a szerződéskötéseknél — válaszolta. — Az alap tehát várat még egy kicsit magára ... — Csak nem ismétlődik meg a battonyai eset? — Reméljük, nem, hiszen még jó másfél év van az átadásig, s addig bőven elkészülhetnek a házak. Egyébként nem a város feladata a felépítése, mi „csak” a területet biztosítottuk. A Nemzetközi SOS-gyermekfaluk Szövetségének magyarországi egyesülete intézkedik, szervez, építtet. — Miért nem a város vállalta ezt a munkát? — Bármilyen furcsának tűnik, nem általános jelenség, hogy az a város építteti fel az SOS-falut, ahol helyet kapott. Kecskemét lakói közül azonban sokan felvetették, hogy vállaljuk el a beruházást. Hamarosan megbeszéljük a részleteket az egyesület vezetőivel. , — A kecskemétiek tehát szívesen látják a segítségre szoruló gyerekeket? — Igen. Amikor tudomást szereztek arról, hogy a város szülötte, Ferenczy József — aki a közelmúltban lett díszpolgár és aki évtizedek alatt tekintélyt vívott ki a Német Szövetségi Köztársaságban mint tömegkommunikációs szakember — itt szeretné nagy álmát megvalósítani, hiszen ő régóta támogatója az SOS-mozgalomnak, akkor egy fals hangot sem hallottunk, mindenki egy emberként, jó szándékkal közelített a kérdéshez, és sokan felajánlották segítségüket. Éppen ezért szeretnénk minél hamarabb számlát nyitni, amelyen bárki adomány vagy pénz formájában hozzájárulhat az építkezéshez. — A közművesített telken kívül a város miben kíván még segítséget nyújtani a gyermekfalu jövendő lakóinak? — Az iskoláztatásuk feltételeit biztosítjuk, ezenkívül azt, hogy bekapcsolódjanak a helyi sport- és kulturális életbe. Természetesen ha nagykorúakká válnak és itt kívánnak letelepedni, szakmai képzettségüknek megfelelő munkahelyről gondoskodunk és hozzásegítjük őket lehetőségeinkhez képest a letelepedéshez, családalapításhoz nélkülözhetetlen telekhez vagy lakáshoz. De eddig sem zárkóztunk el az állami gondozott gyerekek támogatásától, hiszen életkezdésükhöz minden segítséget megadtunk, megadunk. Ami talán számukra a legfontosabb, ma is tíz lakást tartunk fenn, hogy beköltözhessenek, ha házasságot kötnek és gyermekük születik. Annak örülünk, ha az idejött SOS-gyerekek megszeretik a várost, beilleszkednek és letelepednek, azaz otthonra lelnek Kecskeméten. A Nemzetközi SOS-gyermekfaluk Szövetsége magyarországi egyesületének elnöke, Puja Frigyes, telefonon a következő információt adta: — Azért nem tudtunk még hozzákezdeni az alapozáshoz, mert a különféle szerződéskötések még most is tartanak, és a terveket is meg kellett várni. Ezen kívül az utóbbi hónapokban már az időjárás sem kedvezett ehhez a munkához. Ezért az alapozást mindenképpen csak tavasszal kezdhetjük el. — Ki lesz a kivitelező? — A napokban eldől. Itt több mint százmillió forintos beruházásról van szó, nem mindegy, hogy melyik cég vállalja a nekünk megfelelő áron. — Kecskemét tanácselnöke azt mondta, szívesen vállalnák az SOS- gyermekfalu felépítését. — Erről eddig még nem értesítettek bennünket, de emiatt nem szeretnénk kicsúszni a határidőkből. Persze azért még várjuk ajánlatukat. — Milyen lesz a kecskeméti gyermekfalu, és mikor költözhetnek be oda a kis lakók? — Szinte ugyanúgy fog kinézni, mint a battonyai. Ebben is tizenkét ház lesz a családoknak és természetesen a faluvezetőnek, a helyettesének, valamint a pótmamáknak is külön helyiségeket biztosítunk, ezenkívül lesz igazgatási és közösségi épület. Az átadást 1990 júniusában tervezzük, és szeptembertől már beköltözhetnek a gyerekek. Temesi László Csúcs Tudna mit mesélni az ózdi gőzmasina! Pályafutását a múlt század derekán kezdte: kiszolgált egy angol tengerjárót. Aztán a német indusztria szolgálatába szegődött, türelmesen hajtott egy hengersort hosszú éveken át. Újabb perspektíva tárult elő 1905-ben, amikor is a Rimamurányi Vasmű vásárolta meg, és Salgótarjánba telepítette: az akkori falu kohászatát segítette 1917- ig a derék gép. Majd elérkezett az életpálya végső állomása: Ózd. Kereken hetven esztendőn át dolgozott itt szorgalmasan, mígnem tavaly leszerelték, hogy végre rég megérdemelt nyugalmát becses ipartörténeti emléktárgyként élvezze. Tudna mit mesélni a diósgyőri acélgyártó csarnok is! öt 107 évi szolgálat után helyezték nyugállományba, mivel a Siemens—Martin technológia fölött réges-rég elszállt az idő. Az illetékesek azonban elfelejtettek új gyártásmódot meghonosítani! Emléktábla díszeleg a hatalmas ipari műemlék egyik oszlopán, akaratlanul is jelezvén, hogy a hajdan daliás pillér immáron csak emlékeztetniképes. Még ha tartja is makacsul a rozzant, néptelen épületet... Ám halad a világ! Új követelményeknek néznek elébe Borsodban is. És válaszolni is akarnak akihívásokra, mégpedig korszerűen! Föllendítik a műszaki fejlődést, s ehhez egy fölöttébb eredeti, máshol — különösen Magyarországon egyáltalán — nem ismert módszert alkalmaztak. Székházat építettek a technikának!... Ugyan kellene-e más ebben a hazában? S benne is a csőddel küszködő borsodi régióban? Aligha. Azt a 150-200 millió forintot jobb célra semmiképp sem küldhették volna el. Most végre mutatós épület jelzi a Magyar- Szovjet Barátság téren — közvetlenül a pompázatos pártszékház mögött —, hogy Miskolcon sokat áldoznak a technikai haladásért! Van ebben a kicsicsásított házban minden! Videokivetítő, tolmácsberendezés, tévéhálózat, sőt duplex konferenciarendszer is, nem beszélve a napelemes fűtésről. Lesz végre irodatér és telefonvonal a MTESZ megyei apparátusának! És persze a műszakiak egyesületi életének is, mint arra a MTESZ tájékoztató lapja rámutat! Ennek az egyesületi életnek eddig nem volt helyszíne, hiszen a pártszékház óriási konferenciaterme, valamint az első emeleten lévő hatalmas előadótermek állandóan zsúfolásig voltak a fontosabbnál fontosabb fórumokkal! Képzeljük csak el, mi lett volna a borsodi ipadból, ha ezek a felelős fórumok nem üléseztek volna állandóan, s nem hoztak volna találóbb és még találóbb döntéseket a megye gazdaságáról! Benne a megye kohászatáról, melyről nemrég — a korábbi évek megannyi felelős, szakszerű és fölöttébb jól fizetett tisztségviselők által hozott hallatlan jó döntések ellenére — svéd szakemberek állapították meg, hogy végérvényesen csődben van, „az ózdiak lekésték a vonatot”. Most végre — 150-200 millió forint árán, melyet élvonalbeli technikára is költhettek volna — van otthonuk a műszakiaknak! Nem zavarják a fontos apparátust az összejöveteleikkel, s ámbár erkölcsi, anyagi elismerésük továbbra is kérdőjeles marad, tevékenységük fontosságának szimbóluma ott csúcsosodik az északi metropolis „szentháromság tere” mellett! Molnár Pál