Magyar Ipar, 1908. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1908-07-05 / 27. szám
mert ily kiállításokat legczélszerűbb a nyárutói szünet alatt valamely középületben elhelyezni ; ha pedig bizonyos faalkotmányok elkerülhetetlenek, úgy ezeket a helyi hatóság költségén kellene létesíteni; a díjazásokra való összeget a társadalomtól kellene beszerezni, a sorsjáték nyeremények vásárlására pedig csak oly összegeket volna szabad fordítani, amennyi a sorsjegyek elárusítása révén hozzávetőleg megtérülhet. Ez általános elveket azért említjük meg ez alkalommal is, mert ha a mostani kiállítás 12.000 koronás költségvetésénél e három tétel 8500 koronás költségeit levonjuk, a kiállítás anyagi támogatására oly alapot nyerünk, mely az állami támogatás mérvére nézve a nagyméltóságú Kereskedelemügyi miniszter úrnak könnyű tájékozást nyújt. Az érdekelt ipartestületek, a kamarák, a helyi hatóságok és a társadalom erkölcsi és anyagi közreműködésére kiváló súlyt kell helyeznünk minden ilyen kiállításnál és végre határozottan szembe kell szállanunk azon sokfelől mutatkozó törekvés ellen, hogy ilyen kiállítások kizárólag, vagy túlnyomórészt az állam költségén rendeztessenek. Ezenkívül azt óhajtja a központ, hogy ez a kiállítás a tanoncz-munkáknak is szenteljen egy külön csoportot, mert a kisipar fejlődési érdekeinél a jövő nemzedéknek buzdítása felette fontos kérdés. Ezért a tanonczkiállítások szerves létesítésével a központ külön is kíván foglalkozni és erre nézve már legközelebb részletes előterjesztést teend. Végül arra kívánjuk Nagyméltóságod útján a békéscsabai rendező bizottságot figyelmeztetni, hogy a mezőgazdasági csoport rendezésénél helyes volna azokat a praktikus irányelveket szem előtt tartani, amelyeket az egyidejűleg tárgyalt balassagyarmati kiállítás rendezősége szem előtt tartott. Erre a kereskedelmi miniszter úr 45.813 sz. a. körrendeletet intézett az összes hazai kereskedelmi és iparkamarákhoz és a kiállítási központhoz. E rendelet szó szerinti szövege a következő : A mostanában sűrűn rendeztetni szokott vidéki kiállításoknál gyakran kellett tapasztalnom, hogy azok rendezése nem gazdaságos és így céljuknak sem felelnek meg abban az arányban, mint amilyen áldozatot az államra rónak. A költségvetések legnagyobb részét ugyanis építkezések és hasonló kiadások teszik ki, míg a résztvevő iparosok buzdítására s így az állami segélyek gazdaságilag gyümölcsöző befektetésére viszonylag csekély rész jut. Ezen rendszer lehető megszüntetése végett a kamarának a következőket ajánlom figyelmébe. Hasson oda a kamara a területén rendezendő mindenkori kiállításoknál, hogy a rendezőség még a legszerényebb építkezésekbe se bocsátkozzék, mert ily kiállításokat a legczélszerűbb (különösen a nyárutói szünet alatt) valamely középületben elhelyezni, ha pedig bizonyos faalkotmányok elkerülhetetlenek, úgy ezeket a helyi hatóság költségén kellene létesíteni ; a díjazásokra való költséget nagy részben a társadalomtól kellene beszerezni, ha pedig valamely ily vidéki kiállításhoz sorsjáték is rendeztetnék, úgy a nyeremények vásárlására csak oly összeg fordítandó, amekkora a sorsjegyek elárusítása révén hozzávetőleg megkerülhet. Ezen kiállítások keretében a tanoncmunkák is külön csoportban mitatandók be, mert a kisipar fejlesztése szempontjából a jövő nemzedéknek buzdítása felette fontos. Egyáltalában az érdekelt ipartestületek, kamarák helyi hatóságok és a társadalom erkölcsi és anyagi közreműködésére az ilyen kiállítások rendezésénél kiváló súlyt kell helyezni és épp ezért szükségesnek tartom kijelenteni, hogy leghatározottabban helytelenítem azon sokfelől mutatkozó törekvést, mely az ilyen kiállítások költségeit kizárólag vagy túlnyomó részben az államháztartásra kívánja hárítani. Reméljük, hogy az első határozott lépést követni fogja a többi praktikus intézkedés is, melyeknek előkészítése jövőre is a kiállítási központ feladatát képezendő Hiszen erre nézve már meglehetősen bőséges programmot készített elő e hézagpótló intézmény ügyvezetősége. Ennek a munkaanyagnak tüzetes tárgyalása fogja a központ őszi ülésszakát elsősorban és túlnyomó részt foglalkoztatni. Az új angol szabadalmi törvény. London, június végén. Odahaza aránylag keveset és kevesen foglalkoznak az angol gazdasági törvényhozással és annak legfontosabb intézkedései is jórészt ismeretlenek. Így az uj angol szabadalmi törvényt is (Patents and Designe Act, 1907), amely másutt már a legfontosabb gazdasági érdekköröket is felszólalásokra bírta, nálunk alig ismerik. A törvény, amely tavaly Lloyd George-nak, a Board of Trade elnökének kezdeményezésére ment keresztül, az angol szabadalmi ügyet egészen új alapokra fekteti és az angol ipar védelme czímén olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek a külföldi szabadalmak tulajdonosait igen érzékenyen megkárosítják. A törvény ugyanis kimondja, hogy minden olyan szabadalom, amelyet legnagyobb részben nem, vagy egyáltalán nem Angliában gyártanak.