Szablya-Frischauf Ferenc szerk.: Magyar Iparművészet 35. évfolyam 1932
1-2. szám - Gróf Klebelsberg Kuno: A szegedi gondolat
A műalkotások, melyeket az Iparművészet e száma ismertet, a szegedi gondolat jegyében jöttek létre. A szegedi gondolatot pedig nem puszta városszeretet, afféle lokálpatriotizmus, nem is alföldi partikularizmus sugallta, hanem egyik szerves alkotórésze az egy egységes nemzeti koncepciónak. Hiszen csak az olyan politika lehet üdvös valamely országra nézve, amelynél a különféle célok nem tervszerűtlenül hemzsegnek, hanem a kisebb-nagyobb részcélok összefüggő rendszert alkotnak, a maguk összeségében tervszerű egészet képeznek. Ebből az emelkedettebb szempontból igyekszem az alábbi sorokban megmutatni, hogy a szegedi műalkotások és a szegedi gondolat mint illeszkednek be egy magasabb nemzeti elgondolásba. Valamely nemzet belső szerkezete, struktúrája csak akkor normális, csak akkor egészséges, ha a társadalmi osztályok rétegeződése, a vagyon és jövedelem eloszlása arányos és ha a népesség az ország területén egyenletesen oszlik meg. Ezt mi magyarok mind kevésbbé mondhatjuk el magunkról. A trianoni Csonka-Magyarország 8.680.000 lakosából nem kevesebb, mint 1.420.000 ember él összetömörülve a közgazdasági Budapesten, vagyis a fővárosban, elővárosaiban s a körébe tartozó községekben. S a falvak, sőt a városok népessége tovább özönlik be a központba. Itt tehát veszedelmes és még folyvást növekvő aránytalansággal állunk szemben. Fokozza a bajt, hogy több, mint 100.000 lakossal bíró városunk csak kettő van: Szeged és Debrecen, de ezek is a fenti számot csak kevéssel haladják meg s a közel másfélmilliós Budapest és a 100.000-es Szeged és Debrecen között nincsenek olyan 150—300.000 lakossal bíró nagyvárosok, mint Németországban Aachen, Augsburg, Kassel, Halle, Mannheim, Königsberg és Magdeburg; Olaszországban Verona, Bari, Messina, Bologna, Catania és Firenze; Franciaországban Toulouse, Nantes, Lille, Bordeaux; Ausztriában pedig Grác. Márpedig éppen ez az a várostípus, városkategória, mely még nem csinál versenyt a fővárosnak, még nem idézi fel a kettős vezetés, két vetélkedő gócpont körül tömörülő partikuláris széthúzás veszedelmét, de a fővárossal szemben már megfelelő önállósággal „Ezer éve, hogy e nemzet itt magának hazát szerzett, És ha jőne most halála, A jövendő mit találna, Mi neki arról beszélne, Hogy itt hajdan magyar éle ?" (Petőfi : A magyar nemzet) hír, aminek különösen politikailag nyughatatlan időkben, mozgalmak vagy éppen forradalom idején van fokozott jelentősége, mikor — megfelelő vidéki központok hiányában — a főváros könynyebben felhevülő közhangulata minden ellenállás nélkül ragadhatja magával és döntheti kalandba az egész országot. Hiába ekkora népesség megkívántatik ahhoz, hogy egy város művelődési, társadalmi és gazdasági téren igazi gócponttá, a maga országrészében, régiójában irányító tényezővé válhasson s mint külön városegyéniség önálló szerepet tölthessen be a nemzet életében. E hiány részbeni pótlására igyekszünk megteremteni Nagy-Szegedet. Magának Szegednek 135.131 lakosa van, de ez már most lényegesen lenne emelhető. Kovács Alajos, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke az 1930-iki népszámlálás előzetes eredményeiről közzétett érdekes jelentésében idevonatkozólag a következőket írja: «Nagy-Szegedhez hozzá lehetne számítani Kiskundorozsmát, Tápét, Szőreget, Deszket, Ó- és Újszentivánt. Ezzel a hat községgel Szeged lakossága immár 168.472 főre rúg s így ha Nagy-Szeged ideája megvalósulna, valószínű, hogy rövidesen — legfeljebb két évtized alatt — elérné a város lélekszáma a 200.000-et. Sőt mivel a 10.526 lakost számláló Kistelek községet nagyrészt szegedi határ veszi körül, azért e helység is bevonható lenne. Beszámításával Szeged agglomerált népessége 1930-ban 178.998-at tett s az időközi természetes szaporodás betudásával már most bízvást tehető 180.000-re. Mindezeknek a helységeknek adóereje, közjövedelmei ma elforgácsolódnak ahelyett, hogy koncentrikusan egy nagy város fejlettebb közigazgatását és városfejlesztő munkáját táplálnák. Átfogó közigazgatási területi reformnak lenne a feladata, hogy a felsorolt helyek összefoglalásával Nagy-Szegedet megalkossa, melynek agglomerált népessége és anyagi ereje már elég széles alapot adna egy nyugateurópai értelemben vett magyar nagyváros kialakítására. De a nagyobb lélekszám egymagában nem elégséges, ahhoz a városias jelleg erőteljes fokozására is szükség volt. És éppen ennél a pontnál kellett beavatkoznia a kultúrpolitika A SZEGEDI GONDOLAT írta : GRÓF KLEBELSBERG KUNO 2