Szablya-Frischauf Ferenc szerk.: Magyar Iparművészet 43. évfolyam 1940
Dr. Ujvári Béla: A finnek iparművészete
/7 (ff f 11 /1 1 4 50632 v%il A FINNEK IPARMŰVÉSZETE Az 1900-as évek elején a közszükségleti tárgyak és anyagok esztétikai hatásának fokozása érdekében megindított mozgalom, úgy látszik, csak a háború utáni évtizedekben hozta meg gyümölcsét. Az utolsó 20—30 év óta az iparművészet hatalmasat fejlődött; hatása alatt a sorozatban gyártott közszükségleti cikkek is esztétikusabbakká váltak. Ezek a jelenségek nem csupán a nagy iparművészeti múltra visszatekintő országokban tapasztalhatók, hanem az önállóságukat a világháború után kivívott országokban, így többek között a testvéri Finnországban is. Sőt, talán ezekben a fiatalos lendülettel fejlődő országokban, ahol a történelmi stílusok nem hagytak oly mély nyomot, még jelentősebb a korszerű iparművészet szerepe. Finnország fejlett iparművészetét két nagy társaság működésének köszönheti, a „Finn Iparművészeti Társulat"-nak és az „Oinamo Egyesület"-nek. A Finn Iparművészeti Társulat munkásságát jobbára társadalmi téren fejti ki. Tagjai műgyűjtők és műpártolók ; szervezetei egész Finnországot behálózzák. A finn iparművészet népszerűsítéséhez nagyban hozzájárult az, hogy a társaság évenként nagyobb mennyiségű alkotást felvásárol és azt tagjai között szétosztja. A Finn Iparművészeti Társulat tartja fenn, állami támogatással, a helsinkii iparművészeti iskolát, az iparművészeti múzeumot. Az Oinamo Egyesület, az alkotó iparművészet egyesülete. Kiállításai irányítólag hatnak a finnországi iparművészet fejlődésére. Két nagy vezető egyesületen kívül 20 egynéhány kisebb-nagyobb egyesület áll közvetlenül, vagy közvetve az iparművészet szolgálatában. Céljuk részint az iparművészeti alkotások esztétikai tanulmányozása, a népművészeti elemek gyűjtése, részint a népi iparból táplálkozó háziipar fejlesztése. A finn iparművészeti stílus törekvéseit vizsgálva, nemcsak a nemzetközi korszerű stílustörekvésekkel találkozunk, hanem megtaláljuk a nemzeti jelleg kidomborítását célzó irányokat is. A nemzeti stílus kialakításának nehéz kérdését a finn iparművészek is a népi alkotások tanulmányozása alapján gondolják megoldani. A kisebb iparművészeti és háziipari egyesületek munkássága ezen a ponton segíti elő az iparművészek munkálkodását. A Matta Egyesület a régi népi textilmunkák összegyűjtésével és tanulmányozásával foglalkozva járult hozzá ahhoz, hogy a korszerű finn textiliákon színben is és formában is visszatükröződik a nemzeti jelleg. A 70 éve fennálló „Kézimunka Barátok Egyesülete" eleinte népi textiliákról készített mintadarabok másolataival, később az 1900-as évek folyamán a népi alkotások szellemében, de önállóan tervezett munkák terjesztésével szolgálta a nemzeti szellemű stílus kialakításának ügyét. Ennek a sokirányú és kitartó munkásságnak meg van az eredménye. Az iparművészet ágazatai közül a finn nemzeti jelleg a legmélyebben a textiliákban jut kifejezésre. Igaz, ennek az ágnak volt a leggazdagabb a hagyománya is. A hosszúszálú szőnyegek : a ryjyk évszázados művészete Impi Sotavalta és Viola Grasten faliszőnyegeiben nyer korszerű megfogalmazást. Az alakos ryjyk szellemét Maja Kansanen és Eva Brummer fogták meg legjobban. Maja Kansanen szőnyegein érezhető az ősi ryjyk meseszerű hangulata, formái szimbolikus jelentőségűek, de forma és színkompozíciója, továbbá formanyelve szempontjából inkább az expresszív képzőművészeti irányokkal mutat közösséget. Eva Brummer faliszőnyegein ezek az elemek kevésbbé érvényesülnek. Esztétikai hatásuk alapját inkább a folt és a színelosztásban kell keresnünk. A nemzeti stílus nemcsak a szőnyegeken tapasztalható, hanem a mindennapi életben használatos textilneműek különböző válfajaiban is. Az egyes anyagok színharmóniája a népi szőttesek színeire, mintái a népi művészet díszítő elemeire emlékeztetnek. Találunk azonban olyan kísérletet is, amely a Finnországot jellemző növényvilág stilizált formáival ad a textilművészetnek sajátos nemzeti jelleget. A bútortervezés terén, a sajátos stílus jegyeit a végletekig (sokszor már a szegényesség határáig) leegyszerűsített formákban, tiszta, könnyen áttekinthető szerkezetben jelölhetjük meg. A díszítő elemek szerepe a finn bútorokon elenyészően csekély ; a dekoratív hatást az anyag textúrája, a szerkezet nyújtotta vonal és tömegritmus adja meg. A textil mellett talán legfejlettebb Finnország kerámiája. Az „Arábia", „Kupittan", „Kera" a karhulai és rihimäki műhelyek részint dísztárgyak előállításával, részint sorozatban előállított használati tárgyak készítésével foglalkoznak. A kerámiai dísztárgyakat, valamint a használati eszközöket formailag szintén az egyszerűség jellemzi. Vázáik asztalkészleteik egyes darabjai formájukat tekintve az ősi edényformákra emlékeztetnek; kerülik a mozgalmas és különleges profilt, tömeg- és formaritmust. Törekvéseiket inkább az jellemzi, hogy alkotásaikon fokozottabban érvényesül az egyszerű formák közvetlen szépsége. Ez a szempont vezeti a finn keramikusokat a tárgyak díszítésében is. A mázak színe, anyaga, az égetési eljárások adta szépség jobbára az egyetlen díszítő eszközük. Díszítő elemeket vagy alakokat nem igen használnak. Nagy szeretettel mélyednek el az anyag nyújtotta szépségek kiaknázásában. Tömör, szinte robusztus tömeg- és formahatású vázáik egyetlen dísze az üveg anyagában lévő légbuborékok megszámlálhatatlan sokaságának finom fény- és tónushatása. Alvar Aalto virágvázáit merész ívelésű körvonalak jellemzik. A hullámzó üvegfal szeszélyes fény- és árnyékjátéka, a perem sötét, határozott rajzú körvonala finoman cseng össze. Csiszolt üvegtárgyak legtöbbje az öltözködő asztal szolgálatában áll, alakos díszítésűek. Formanyelvük az expreszszionista irányok formanyelvével mutat közösséget. Nagy tömegű, leegyszerűsített foltjuk sok esetben, sem a díszített tárgy finom körvonalú formájával, sem pedig az üveg anyagával nincsen összhangban. Találunk azonban ezen a téren finom megoldásokat is : Gunnel Nyman finom vonalritmusú hamu- 1