Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 149-300. szám)
1878-12-03 / 278. szám
III. évfolyam 1878. A „MAGYART JOGÁSZ“ megjelen minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: Egész évre . . . 16 írt. — I! Fél évre .... 7 „ 50 . Negyed évre . . . „ — Ij Egy hónapra. 1 „ 40 Hirdetések: Egy hatodhasábos petitsor egyszeri hirdetéséért 11 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért . 13 kr., minden beigtatásnál. A bélyegdij külön minden beigtatása után 30 kr. osztr. ért. 21. sz. Budapest, kedd deczember 3 . JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség I . kiadóhivatal, Budapest, V. JózSestér 3. sz. hová a lap szellemi részét is illető közleményeken kivül, i. i ' • az előfizetési s hirdetési dilk I jak, nemkislínten a helgta- ; ; tandó hirdetmények is kiülitendők. — Kéziratok csak lí ! ismert kezektől fogadtat- jj nak el. A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Előfizetési fölhívás. Lapunk III. évfolyamban van. Ez azt bizonyítja, hogy hézagot pótoltunk és helyünket betöltők a magyar jogász közönség igényei szerint. Reménynyel indítuk meg lapunkat és nem csalatkoztunk. A jeget megtörtük s a czélok felé, melyeket kitűztünk, nehéz akadályokkal bár, de közeledünk. Lapunk a „Magyar Jogász“ (és Curai Értesítő) jogszaki és közigazgatási napilap. A magyarországi ügyvédi kar veszélyeztetett érdekeinek buzgó védője, a helytelen codificáció erélyes ellenese. Érzett hiányt pótol a jogszaki irodalomban, főleg az ügyvédi osztályra és bírákra nézve. Lapunk mindennap kivonatát adja a „Budapesti Közlöny“-nek, közli a királyi táblán, a legtöbb stélőszéken és a semmitészeken előadandó ügyek jegyzékét kifüggesztésük előtt, úgy a már elintézettek lajstromát az előadást követő napon, a miként történt eldöntés megjelölésével. Tájékoztató czikkek az igazságszolgáltatás minden rétegéből: tartalmas hírrovat, a külföldi jogélet nevezetesebb mozzanatainak ismertetése, curiai döntvények, törvényszéki csarnok stb. képezik a „Magyar Jogász“ (és Curiai Értesítő) többi tartalmát. Előfizetési feltételek: Egész évre........................15 frt. Félévre....................................7 frt. 50 kr. Negyedévre..........................4 frt. Egy hóra.........................1 frt 40 kr. napontai szétküldés mellett. Az előfizetési pénzek Budapest, József-tér 3. szám alá küldendők. Angol nézetek a büntetésről és büntetési módokról. (Három czikk.) II. Én egyetértek — folytató Norton lord —azokkal, kik azt állítják, hogy mi nagyonis sok embert tartunk börtönökben. A börtönbüntetések sokkal hosszabbak, hogysem elrettentésül és példaadásul szolgálhatnának vagy az illető bűntett minőségéhez kellően viszonyíttathatnának és viszont kétségtelenül nagyon rövidek a bűnös jellemek klinikai gyógyítására irányzott chimaerikus vállalkozás kivitelére. Pénzügyi szempontból is figyelemre méltó, hogy egyedül Angolországban átlag 18.000 foglyunk és 10.000 főnyitő rabszolgaságban levő személyünk van, akik közköltségen tartatnak, míg nejeik és gyermekeik a szegényházakban élnek, nem tekintve azon 90.000 személyt, akik sommás elitéltetés alapján a börtönökbe vándorolnak. Iparkodjunk a nemzeti nevelésnek minden és mindenféle eszközök által a legteljesebb kifejlődést adni, de szorítsuk vissza a büntető törvényt a legtermészetesebb keretébe, t. i. a bűntettektől való elriasztásra, a lehető legrövidebb és legegésségesebb után , nevezetesen azáltal, hogy hassunk azon rugókra, melyekből a bűntények eredtek. Minél hamarább helyeztetik ugyanis vissza a büntete étés az emberi társadalomban előbbi állásába, an- nál jobb. A büntető rabszolgaság hosszú tartama, mely néha mértéktelenül szabatik s nem egyéb a deportátiót rendelő régi fenyitő-itéletek szerencsétlen utánzásánál, oly menekülési eszköz a bűntettesektől, mely, mihelyt az életképes kivándorlás előtérbe lépett, tarthatlanná vált. A deportatio tartama azonban természeténél fogva hosszantartó volt s a fenyitő rabszolgaság azzal valóban semmi összefüggésben nincs az időtartamra nézve. Jogtudósaink hajlandók voltak" a bűntettet a reá szabott büntetés tartamával felcserélni, mint az a kuruzsló, ki a betegséget az általa kimért labdacsok száma szerint osztályozza. A bűntett nagysága és a büntetés tartama nem állottak kellő öszhangzásban. A legsúlyosabb bűntetteket a legrövidebb büntetés követte, t. i. a halál. Rövid tartamú fogságbüntetésekről azt állították, hogy hatástalanok, de a tapasztalás az ellenkezőt igazolja, mert az első, t. i. a legrövidebb fogságbüntetés, átalában a leghatásosabb, mert legérzékenyebb s több szigor azok alkalmazásában inkább képes lenne azok számát apasztani, kik reá másodszor vágynának, mint tartamának meghosszabbítása. Sok bűntettnél a testi fenyíték mutatkozott egyedüli büntetésnek, melyet a bűntettes nem igen kívánt. Azon sentimentalitás, mely a hatályos fenyítéket azért akarta mellőzni, mert ép oly nyers, mint rugójai, melyek ellen hatnia kell, nevetségesnek tűnnék fel, midőn valami oly undoritó gyógyszer ellen használtatnék, mi undorító betegség ellen hatásosnak tapasztaltatott. A nemzetközi congressus néhány tagja országunkat brutalitással vádolta, mert a fogdában a korbács használtaik, de a gondosabb vizsgálódás bebizonyítja, hogy vádlók maguk a fogdafegyelem szükséges fentartására tettleges kínzás igénybevételét követelték. Az egyik ország vascellába zárja zendülőit,melynek pallója hegyes magaslatokkal van ellátva, másutt kényszerítik őket, naponkint több órán át hegyes vasrudakon futni. A „Howard associatio“ nemrég a börtönükről jelentést tett. Én nem érthetek vele egyet ismételt büntettek esetében az egyes büntetési tar- R o sz jel. Hogy sürögnek, hogy forognak S hogy beszélnek! . . . Az embernek bajaszála Áll az égnek. S hoztak-e egy olyan törvényt Évek óta, A melyen a józanságnak Nyoma volna? S most boldog-e a nemzet, vagy Azelőtt volt. A mikor a nagy ember még kevesebb volt............. Nem születni s azzá lenni kell ma annak. Bármi törpe, nagggyá fújják ... A sugalmak. Készítenek annyit, ahány Kell a pártnak. . . . Mi lenne bej! ha csizmát is így szabnának? — Mikor aztán készen van a F ö f ut béka, Elvonul egy pillanatra Az árnyékba. Lop egy törvényt valahonnan . . . Boszniából S jön ki, mint egy Lycurgus a Tisztelt házból. Nem megy-e a falnak tőle Majd a nemzet , Hja! arról a honatyák már Nem tehetnek. Törvény, törvény, jó avvagy rész, Nem külömbség. . . . Fődolog, hogy nem inog-e A bársonyszék??? . . . Lám, ha arra kerül a sor, Hányan vannak: Kik ugyancsak gondolkoznak S fel is szólnak! — Persze ez már nem afféle Száraz étek, . . . S gusztusa is van rá Árpád Gyermekének. Köszörüli, fenegeti Fogait rá. . . . Egyik bölcsebb, mint a másik S megy a hajrá! . . S mig foly a harcz s küzd, de mindig Csak az érdek. . . . Nincs a tejbe mit apritni Már a népnek. Nem jó ut az, melyen most e Nemzet halad. . . . Vesztét érzi, jele is van Már a bajnak. Vak dühében régi verem Felé lépett. . . . Rósz jel, mikor csókolódzik Magyar s német! — Külföldi bűnesetek szemléje. F. é. július 10-én rémhír verte fel Barcelona békés lakóit, mindenki a tett színhelyére sietett, hogy saját szemeivel győződjék meg, hogy váljon a szép Martella Mária csakugyan meggyilkoltatott-e vagy sem és hogy igaz-e az, hogy az apa e szörnyű tettet vágyainak ki nem elégíthetése miatt követte el. Sajnos, a hir valónak bizonyult, mert e gyilkosság indoka csakugyan az elvetemült apának állati szenvedélye volt. Kettős érdekűvé vált ez esemény, miután a szerencsétlen áldozat, B . . . Pietro barcellonai bíró menyasszonya volt és mert a meghiúsult vérfertőztetés elkövetéséhez, a nőiességéből egészen kivetkőzött mostohaanya is segédkezet nyújtott. A végtárgyalás f. é. október hó 17-én Maura főtörvényszéki biró elnöklete alatt, nagy közönség jelenlétében tartatott meg. A tényálladék rövid kivonatban a következő : Id. Martella Iván gazdag szülők gyermeke volt; de mint másodszülött a papi pályára neveltetett, mint növendékpap Saragossában tanult és már 4 hó múlva fölszentelendő lett volna, midőn bátya meghalt. Ekkor kivetkőzött és neki adta magát az élet örömeinek, az élvezet kelyhét úgyszólván fenékig kiülite, midőn megismerte első nejét. A házasság boldognak volt tartható. Két gyermekük lett, az egyik a szépségéről átalánosan ismert Mária és a 14 éves Juon. 1876.augusztus 19-én meghalt Martella Juon neje. Az apa eleinte igen szomorú volt és gyermekeinek sem sikerült őt búskomorságából felvenni. Az utóbbi időben azonban visszanyerte kedélyességét, sőt ismét kicsapongóvá vált. 1807. évi július 4-én azon hirrel lepte meg gyermekeit, hogy nősül, kiknek ez ellen mi kifogásuk sem lett volna, de midőn megtudták, hogy atyjuk a kétes hir-