Magyar Jogász, 1880 (5. évfolyam, 148-299. szám)
1880-10-10 / 233. szám
ségügyi szempontból is kívánatos, méltányos dolog, hogy ezen alakulandó ármentesítési társulat kötelékébe az is belépjen s munkában és költségekben velünk egyenlően osztakozzék.“ Dictum factum, elhatároztatott, hogy tekintet nélkül a múlt évi ínséges időkre, amidőn számtalanok estek a legnagyobb nyomorban; tekintet nélkül arra, hogy az idei sovány termés és munkahiány miatt még folyvást tart a közönség s a kivándorlások még mindig napirenden vannak s tekintet nélkül arra, hogy a sokféle adó s uzsorás kölcsönök súlya alatt a honmaradottak is már-már vonaglanak: az ártérmentesítési társulat alakulása ellen határozva, az előmunkálatok megkezdettek, az alispán rendkívüli készséggel teszi meg a kellő intézkedéseket ; a szolgabíró pedig, daczára annak, hogy a nép ez időszerint ellenzi az egész vállalatot, be sem várva a netaláni felfolyamodásokat s nem tekintve, hogy a betakarításnak még vége sincs — nyakrafőre hajtja, űzi a népet mocsár-szabályozási, illetőleg szárítási munkára. Vannak azonban, kik megrökönyödve vonakodnak a munka teljesítésétől s lázas boszusággal panaszolják, hogy ők rutul rá vannak szedve s kijátszva ; mert nekik sohsem mondatott, hogy vízszabályozásról, nagyobb mérvű mocsárszárításról van szó; nem magyaráztatott meg, hogy az e vállalatban szövetkezés kétszeresen fogja a közmunkát és adóterhet emelni, hogy az ezzel járó kisajátítási törvény alkalmazásában birtokaikban s tulajdonaikban is meg fognak támadtatni; nem mondatott, hogy a társulat közköltségeit, mikre különben is képtelenek, viselni tartoznak; hanem mondatott, hogy ők tetszés szerint választhatnak arra nézve, hogy saját határaikon s kerületükben akarják-e vagy nem, a közmunkát ledolgozni vagy megváltani s igy ők, habár csak ez utóbbi kérdésre nyilatkoztak igenlő értelemben, most arra kényszerittetvén, hogy X. grófnak s I. bárónak uradalmait saját véres verejtékükön szabályozzák stb, ez rászedés, kijátszás s visszaélés a törvény jótékonyságával! Ha így van a dolog s valók a vonakodók mindezen érvei, mi azt mondjuk, hogy az ily eljárás, valóban visszaélés a törvény jótékonyságával. E meggyőződésünket a törvények alapján következőleg véljük indokolhatni. Nemzeti alkotmányunk s törvényeink szellemében a tulajdon szentsége minden irányban biztosítva van, vagy legalább kell, hogy legyen. Tehát nem csak az egyes hatalmasak nem támadhatják azt meg büntetlenül, de még maga a koronás fejedelem sem. A honpolgár vagyonának szabad használatát illetőleg a közjó érdekében mutatkozó korlátozások szüksége törvényeink, nevezetesen az 1868. 55. s az 1871. 39. t. czikkek határozatai szerint méltatandók ugyan, de csak az állami végszükségjog keretén belül s csak azon esetben, midőn az egyes polgárok akaratának többsége vagy birtokaik tulslága (1871. 39. t. ez. 2. §.) az országos érdekkel kapcsolatban, az egyesek javát minden oldalról biztosítja. Ellenkező esetekben minden cselekvény, kezdemény vállalkozás merénylet a tulajdon s a magánjog szentsége ellen. Bárha tehát örömmel üdvözlünk is a hazában itt-ott mutatkozó közgazdászati minden tevékenységet, határozottan kimondjuk azon meggyőződésünket, hogy az V. megyében, a bírt eljárás mellett kezdeményezett ártérmentesítő társulat indítóit s vezetőit inkább magánérdek, semmint a törvények tiszta szelleme látszik vezetni. Ezen társulat végczélai közt ugyanis a közérdek, mint fő szempont, a háttér kétes homályában alig szemlélhető azon nagyon is fölismerhető magánérdek mellett, hogy miután csaknem a nép közmunkájával, pénzével s áldozataival akarnák hasznossá s jövedelmezőbbé tenni azon tért, melynek szabályozása másoknak alig szolgálna valami előnyére. Igaz ugyan, hogy az 1871: 39-dik t. ez. 2. §-a nagy kezdeményt nyújt a vállalkozók részére; megjegyezzük mindazonáltal, az, hogy valahol az országban s több honpolgárok bekényszeritésével némely vállalkozó földbirtokosok ártérmentesítő társulatot alakíthassanak, ez idézett törvény alapelve szerint is csak azon esetben engedhető meg, ha ezt közérdek kívánja, ha ez által az egyesek magánjoga s tulajdona nem sértetik; ha az ily vállalat czélszerűségét és szükségét az érdekeltek önkéntes szövetkezése is indokolja s ha végre a vállalkozó birtokosoknak az ártérben hitt holdak mennyisége szerint veendő, többsége s a vállalat általános előnyössége megczáfolhatlanul föltüntetve van. Ezen kellékek figyelembevétele, a szóban levő társulat eddigi eljárásában s működésében nem észlelhető s már az is gyanús körülménynek tűnik föl előttünk, hogy az egész dolgot oly nagybirtoku s hatalmas főurak kezdeményezik és vezetik, kik az alispán és szolgabiró választására döntő befolyással bírnak, kik a megye közegével csaknem úgy rendelkeznek, mint saját cselédeikkel s akik ennélfogva az együgyü népet is lépre csalni és idegen érdekekben kizsákmányolni mindenkor hajlandók voltak és lesznek. Az imént jelzett kellékeknek pedig annál kevésbé szabad hiányozniok, ha meggondoljuk, hogy valamint az ármentesítésnél, úgy a kisajátításnál, a közigazgatás mélyen belenyúlik a tulajdon szentségébe egyrészről; másrészről mindkettő zavarólag hat a népgazdászati jagosulat viszonyaira és itt, ha a közérdekek emelése mellett nincsenek megadva a magánérdekek biztosítékai is, az igazgatás a jogi rend alapzatait okvetlenül megrendíti s gyakran egyszerű adminisztrationális tollvonással az állampolgár tulajdona , joga, boldogsága s tétele semmivé törpittetik. Az mindenesetre nagy „lapis offensionis”-t képez a törvényben, mely szerint rendeltetik, hogy ha az ármentesítési vagy vízszabályozó társulat alakítása közakarattal nem történhetik, akkor az érdekelt birtokosoknak az ártérben birt holdak menynyisége szerint számbaveendő többsége, a kisebbség ellenében megalakulnak nyilváníthatja a társulatot. E szakasz (1871. 39. 2. §.) szentesíti a holt többség zsarnokságát; pedig gyakran a kisebbség képezi a közérdek súlypontját s a zsarnokság bármily alakban, mindig csak az öldöklő végzetet helyettesíti. Az is nagy baklövés az idézett törvényben, ahol az mondatik, hogy a tervek jóváhagyása, sem a törvényhatóság, sem a kormányra nézve a netaláni hiányok s jogsértésekért kártérítési kötelezettséget maga után nem von (12. §.) E szakasz azonkívül, hogy megtagad minden szükséges felelősséget, fölszabadítja az ármányt, kapzsiságot, üzérkedést s a részakaratot egyaránt, a legveszélyesebb merényletekre. E szakaszokat tehát, a törvények revisiójánák okvetlenül módosítani kell. Dili et salvavi animam meam. Vegyes közlemények. Kinevezés. Huszár Sándor báró kataszt.igazgatóvá a kolozsvári kát. kerületbe; Hosvay Pál pótbiztossá a debreczeni kát. kerületbe; Miller János pótbiztossá a szombathelyi kát. kerületbe; Schmidt Lajos főpénztárnokká a selmeczi bányakerületbe; Némethy Mihály írnokká a d.sztmártonibirósághoz]; Dali József a debreczeni, Pócsa Ferencz a nyíregyházi adóhivatalhoz VI oszt. adótisztekké. Áthelyezés. Huszár József zsolnai jbirósági aljegyző a trencséniszékhez ; Korhányi József makói jbirósági végrehajtó a kisjenői jbirósághoz. Ingók foglalása. Barmos János ell. Kisfiaimon ; Altman Miksa ell. Tibán ; Tisza Imre ell. P.Ladányban ; Handegen György ell. Boglárti ; Weisz Adolf ell. Bpesten (VI. ker. sugár ut 4) ; Földváry Kálmán ell. Egerben ; Brichta Ant. er. ell. Pozsonyban ; Dapsy Béla ell Pétervásáron ; Mayer Albert ell. Bpesten (VII kér. István-tér); Weisz Ign. ell. Nyustyán ; Colmann Anna ell. Bpesten (II. ker. öntőház utcza 1); Régi Józefa ell. Bpesten (házbér) ; Kigyicza község ell. Örökösök idézése. Tár 11 er Michael őr. (beszterczei tsz.) ; Wolf Andr., Horváth Mih., Farkas Józs, Koltai Koz. ör. (szombathelyi tsz.); Regenya Teréz ör. (sz.-fehérvári tsz.) Idézés: Steinberger Emma (beregszászi tb.) ; Teiseher Rudolfné (bpesti tsz.) Csőd. Jakkel Istv. jászapáti lakos ell. (jászberényi tsz.); bej. nov. 4. 5. 6.; perügyelős id. tömeggondnok Khindl Dezső ; Mesterovits Pál hagy. ell. (n.-becskereki tsz.); bej. nov. 22-ig; pelügyelő dr. Kiss János; id. tömeggondnok Zsupánszky Vlada. Pályázat: Osztálytanítói áll. (fehértemplomi tannyelvű községi iskola); kohászati előadói áll. (selmeczi bányaigazg.); postamesteri áll. Predméren (Trencsénm.) ; B.-Sz.-Lászlón (Zalam.) és Paze-Sz.-Mártonban (Biharm.); erdő- és kezelő-tiszti állomások (kolozsvári és m.-szigeti erdő-igazg.); iskola-szolgai áll. (s.-pataki állami tanitóképezde); orvosi áll. (Sárosm.); adóleszámoló áll. (Zalamegye) ; irnoki áll. (pozsonyi jb.) (ABudapesti Közlöny 1232. számából.) Az országos ügyvédi gyülekezetből nem lett semmi. A boldogult Themis munkatársai vették az ügyet kezükbe s biztos volt a bukás. Nem ártana az eszmét újból föléleszteni, mert most sokkal nagyobb szükség volna a testületi összetartásra s actióra, mint valaha, mivel látjuk, hogy ránk, még a helyzetünk látszólagos javítására való törekvéssel is, utóbbi csapást akarnak mérni. Az árvaügyekben s az árvapénzek kezelésében uralkodó visszaéléseket illetőleg a belügyminiszter annak idejében megnyugtató választ akart adni Grünw ad Bélának interpellációjára, sőt elég merész volt conkrét eseteket kérni a vád illusztrátiójára. Utóbbi a választ tudomásul nem vette s nem is vehette s ezóta számos levél érkezik mind a nevezett képviselőhöz, mind a belügyminiszterhez. Jobb lett volna, ha a miniszter a szokott módon orvoslást ígért volna, mert az adatok nagyon is az interpelláló mellett fognak szólni. Mi is felkérjük kartásainkat ily adatok közlésére, hogy azok által használhassunk a közügynek. Fegyelmi tárgyalás tartatott ma a bpesti kir. itélő táblán. Marosan Kajetán végrehajtó a huszti jbiróságnál holmi apró visszaélések miatt 10 frt. birságra; Krajnik László szabadkai jbirósági írnok pedig a jbiróval szemben tanúsított botrányos magaviselete miatt feddésre ítéltetett. Dön tvé ny e k. Haszonbérlő a bérleti tartozást szerződésszerűleg nem teljesítvén, ez elegendő ok a haszonbérletből való elmozdításra. A haszonbérleti összegre nézve nyert biztosítás folytán bevett jövedelem hova fordításának kérdése számoskodás útján oldandó meg. (Legfőbbitélőszék 91121880. sí) Az aradi kir.biróság dr. Atzél Lajos felperesnek id. és ifj. Dekker Kálmán alperesek ellen, haszonbérlettől elmozdítás iránt 1880. évi január hó 7-én 181. sz. a. indított sommás perében a kir. ítélőtáblának évi 5363. sz. végzése folytán következő újabb ítéletet hozott. Alperesek a felperesektől haszonbérben birt borosjenői és gyarmatai 1732 hold föld haszonbérletétől elmozdittatnak és köteleztetnek azt 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett felperesnek átadni és 39 frt perköltséget fizetni. Felperesi ügyvédnek 39 frt, alperesi ügyvédnek 28 frt képviseleti dij és költség állapittatik saját feleik irányában meg. Indokok: Alperesek nem igazolták, hogy a haszonbér fizetés tekintetében szerződések kötelezettségüknek eleget tettek, sőt beismerték, hogy mint késedelmes fizetők ellen, felperes már az 1878. évi haszonbér hátralékokra nézve is biztosítást volt kénytelen igénybe venni. Hogy azóta akár az 1878. haszonbérhátralékra, akár pedig a lejárt múlt évi hátralékra, bármi fizetéseket tettek volna, nem is állították és így annál kevésbé bizonyították. És nem bizonyították azt sem, hogy az 1878. évi bérhátralék fejében biztositásilag lefoglalt és felperes által eladott gabonának vételára fejében több folyt be, mint a mennyivel felperes beszámolt és hogy ebben biztosított 1878. évi haszonbér követelés egészben és a m. évi haszonbér követelés bármily részben is letörlesztve volna. Az A. alatti szerződés szerint pedig annak 15 pontja értelmében, alperesek a haszonbérletteli elmozdítása az abban foglalt bárminemű kötelezettségek pontos teljesítésének elmulasztása esetére felperes tetszésétől függőleg szerződésileg is kikötve lévén, alpereseket, mint késedelmes haszonbér fizetőket, a haszonbérlettől elmozdítani és a ptrs 251. §-a értelmében a perköltségekben elmarasztalni kellett. A képviselők díjai és költségei saját feleik irányában a ptrs 252. § a és ügyfét 58. §-a értelmében állapíttattak meg. Mely ítélet a peres feleknek kihirdetendő. A bpesti kir itélőtábla 30036/880. sz. a. következő ítéletet hozott: A kir.biróság ítélete alperesi ügyvéd felebbezési munka dijának és költségének saját fele irányában 10 frtra megállapítása mellett felhozott indokainál fogva helybenhagyatik. A legfőbb itélőszék 1880. október 7-én 9712. szám alatt a másodbiróság ítéletét helybenhagyta. Indokok: Az A) alatti szerződés 15. pontja értelmében elmozditandók voltak alperesek a haszonbérlettől, mert felperes a kirendelt zárgondnok által szerkesztett kimutatással igazolta, hogy az 1876/8 illetéve 1878—1879-ki évekre hátralevőnek beismert 13742 frt haszonbér törlesztésére a keresetben már levontnál nagyobb összeget át nem vett s ezt alperesek sem bizonyítottak; azon kérdés pedig, hogy mennyi volt a lefoglalt termés, zárgondnok azt önkép értékesítette, a befolyt vételárt hova fordította? a termény kezelésére kirendelt s alperesek irányában is felelősséggel tartozó Orbán Géza zárgondnok által az illetékes bíróság elé terjesztendő s az érdekelt felek meghallgatása után elintézendő számadási ügy tárgyát képezheti. A váltónak csak azon hézagai tölthetők ki utólag, melyek a váltójogilag kötelezettségben álló személyeknek egymás iránt a váltójogból származó viszonyaira, jogaira s kötelezettségeire vonatkoznak. Azonban a váltón létező hézagoknak oly kitöltése, mely által harmadik személyek vagyona részhiszeműleg terheltetik, bűntényt képez. Vádlott az általa elkövetett bűnös cselekménybe ügyvéde által sodortatott, bárha a cselekményt később ma