Magyar Jogász, 1880 (5. évfolyam, 148-299. szám)
1880-09-11 / 208. szám
V. évfolyam 1880. 208. sz. -------------Ny.57 „MAGYAR JOGÁSZ“' megjelen minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár : Egész évre........20 frt. — Fél évre............70 „ — Negyed évre.... 5 „ Egy hónapra.... 7 „ 80 Hirdetések : Egy hatodhasábos petitsor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., é* többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beigtatásnál A * bélyegdij külön minden beigtatás j •jj után 80 kr. osztr. ért. & SÁfct--------------^ Budapest, szombat szeptember II. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. 5 Szerkesztőség ■ és ladóhivatal: A büntető-törvény 167. §-a. Megmondottuk mindjárt kezdetben, hogy a büntető-codex hiányai veszélyeztetik judicaturánkat. Ma már átalános a panasz. Az ellentétek s elvtelenségek tényleg fölszínre jutnak. Lássuk ezúttal a büntető törvény 167. §-át. E szerint veszélyes fenyegetésnek tekintendő valamely bűntett vagy vétség elkövetésével való olyan fenyegetés, mely a fennforgó körülményeknél fogva alkalmas arra, hogy a fenyegetett személyben a veszély közvetlen bekövetkezése iránt alapos félelmet gerjeszszen, mely vétség 3 évig terjedhető börtönnel büntetendő. Ellenben a 350. §. szerint a ki oly czélból, hogy magának, vagy másoknak jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, valakit erőszakkal, vagy erőszakkal való fenyegetéssel, valaminek cselekvésére, eltűrésére, vagy elhagyására kényszerít, amennyiben ebbeli tette súlyosabban büntetendő cselekményt nem képez, a zsarolás vétségét követi el s három évig terjedhető fogházzal büntetendő. Ezek szerint a veszélyes fenyegetés a másodsorban említett zsarolástól csak annyiban különbözik, hogy amannál a szándék csupán arra van irányozva, hogy a fenyegetett személyben alapos félelmet gerjeszszen, míg emennél a fenyegetett valaminek cselekvésére, eltűrésére, vagy elhagyására kényszeríttetik. Azonban a tényálladék, alapjában véve, mindkét esetben ugyanaz s így azt kellene föltételeznünk, hogy a törvény nem is tesz különbséget közöttük. Mily csalódás. Elég pillantást vetnünk az idézett §§-ra, hogy meggyőződjünk, mikép a különbség a zsarolás s a veszélyes fenyegetés közt, eltekintve a tettes szándékától, abban áll, hogy első esetben elégséges a tény (fenyegetés), mely alkalmas arra, hogy alapos félelmet gerjeszszen, míg a másodikban oly fenyegetés föltételeztetik, mely „valakit valaminek cselekvésére, eltűrésére, vagy elhagyására kényszeríthet. * Nem terjeszkedünk ki annak vitatására, hogy váljon a törvény eme megkülönböztetése egyátalán véve helyes-e, csak azt kérdjük: van-e a két eset közt valóban különbség? Alig hiszszük, hogy erre valaki igenlő választ adhatna. Mert valakiben alapos félelmet gerjeszteni, vagy azt valaminek cselekvésére kényszeríteni fenyegetés által, teljesen egyre megy. Ennélfogva alapos félelem van bennünk, hogy a törvény ellenmondásai sokakat tévútra vezethetnek, s így azoknak megvitatása mégsem egészen fölösleges, mert fájdalom, épen napjainkban merül föl leggyakrabban annak jelensége, hogy a törvény egyszerű s természetes határozatainak, hajszálhasogató subtilitással s a legkülönösebb hypothesisekkel teljesen erőtetett értelmet tulajdonitnak s hogy az elméletben s gyakorlatban kétségtelennek elismert dolgot, tetszés szerint való, telát önkényes értelmezés által, sőt minden további indokolás nélkül is megdönthetik. Annál is alaposabb pedig félelmünk, mert a büntetőkönyv még többféle fenyegetést is megkülönböztet, így többi közt a 234. §. szerint: „fenyegetés alatt a jelen fejezetben olyan fenyegetés értetik, mely alkalmas arra, hogy a fenyegetettben, saját, vagy jelenlevő hozzátartozójának életét, vagy testi épségét veszélyeztető súlyos sértés közvetlen bekövetkezése iránt alapos félelelmet gerjeszszen.“ Még a jóakaratot is zavarba hozza ez a sokféle megkülönböztetés s a legügyesebb bíró is könnyen tévedhet, ha az erőszakos fenyegetés miatt elé állított vádlott fölött törvény alapján kell ítélnie, annyival inkább, mert a büntetés mérve is különböző mind a három esetben. S aztán mennyi visszaélésre nyújthat alkalmat ez a megkülönböztetés maga. A rokon- vagy ellenszenv által vezetett bíró (mert az emberi tökéletlenségnél fogva ilyesmi a bírák közt is megtörténik) szabadon válogathat az 1, 3 s 10 évre terjedhető büntetések között, amennyiben a tényállás mindenik esetben ugyanaz: félelemgerjesztés a fenyegetettben. Egyelőre csak ennyit akartunk szólni a fölvetett kérdésről, jövőre bővebben fogunk azzal foglalkozni. L a p s z e m re. A Jogi Közlöny mai számában dr. Timon Ákos még mindig folytatja tanulmányát a german ősalkotmányról. Dr. Weisz Ignácz brassói ügyvéd pedig befejezi tanulmányát a magy. büntető kódex felett. Igen helyesen jegyzi meg czikkező, hogy büntetőbíróságaink bizonyos esetekben jöhetnek abba a helyzetbe, hogy külföldi törvényt alkalmazzanak és mivel bíróságainktól kívánni sem lehet, hogy a külföldi törvényeket ismerjék, adott esetekben az illető vizsgáló bíró vagy eljáró bíróság megkeresése következtében az igazságügyminiszter lesz hivatva az eljáró bíróságot azon külföldi törvénynyel ellátni, melyre szükség lesz, de külföldi bíróság, különösen oly államokban, melyekben a büntetőjogi viszonosság fennáll, szintén hasonló helyzetbe juthat. Azok nélkülözik magát a magyar büntető kódexet, amennyiben az fordításban még most sem küldetett szét. Czikkező azt a kérdést veti fel, hogy váljon milyen nemű és mérvű büntetés lesz kimérendő azon külföldi tettesre, ki például Franczia-, Német és Olaszországban többrendbeli bűntényt elkövetett és hozzánk menekült, ha a megnevezett államok a területükön elkövetett tényekre különböző büntetésnemeket állapítanak meg és a tettes ki nem szolgáltatandó ? továbbá, hogy minő büntetés neme fog alkalmaztatni akkor, ha péld. egy oly tettesről van szó, ki Oroszországban oly tényt követett el, melyre deportáczió vagy testi fenyíték van szabva, ha a tettes hozzánk menekül és itt lesz büntetendő ? A lap nyolcz hasábot szentel ezúttal a telekkönyvezetők orsz. egyesülete ideiglenes választmányának jelentésére, mely tisztán az egylet körében fölmerült, de semmi közhasznú dolgokat nem pertraktál. A Magy. Themis még sivárabb, mint a Jogt. Közlöny. Folytatja a már többször említett bírálatát a jelenlegi büntető-codex évek előtti javaslatának. Hogy az olvasó jól megértse a dolgot, közli a Themis a német eredeti szöveget is. Adalékokat is hoz a magyar büntető-törvénykönyv magyarázatához. Nevezetes, hogy dr. Barna Ignácz nem szűnik meg egyes szavakat magyarázni, melyeket a codexből kikap. Most abban telik kedve, hogy a szükség s végszükségnek értelmét fejtegesse untatásig. A jogirodalmi rovatban W. bírálja Obermayernek a f. évben: Die „Lehre von den Sachverständigen im Civilprocess“ czimű munkáját, mely azonban nem egyéb, mint szól a lap szellemi részét illet® reményeken kívül, az elöfizes hirdetési díjak, nemküben & beigtatandó hirdetmények is küldendők. Budapest, F. József tér 9. sz. szerinti lefordítása külföldi szaklapban már megjelent bírálatnak. Ajánlja végül a M. Themis lapunkat a szakközönségnek, miután azt „A büntetőjog zára* rovattal megbővítettük. Kéziratok , ismert kezektől fogadtatnak el « ■ Járásbíróság! fogházak. *) A büntető-törvkönyv életbelépte alkalmával legjobban feltűnnek azon nehézségek és hiányok, melyek a törvkönyv készítésekor aligha megfelelő mérvben vétettek figyelembe. Ezen körülmény lesz épen oka, hogy a törvkönyv merész alkotásai a büntetési, illetve fenyítési fokozatok óhajtásai alkalmával sok akadályba fognak ütközni, pedig épen itt van legnagyobb szükség a gondra, hogy a büntetési fokozat végrehajtása egészen megfeleljen a törvénykönyv intenczióinak. Nincs szándékomban bünt.-törvkönyvünk azon rendelkezéseiről, melyek szerint a büntetési és fenyítési fokozatok mindenféle nemét megállapítja, bővebb észrevételeket tenni, de azokat mindenesetre még elég koraiaknak találom. A bíráknak igen sokat kellene gondolkozni a felett, hogy a fenyítési fokozat milyen legyen ? Mert a gyakorlat majd azt fogja kimutatni, hogy midőn valamely bűnöst sújtani akarunk , épen akkor enyhíteni fogjuk a büntetést. Ha tündérvesszővel varázsolhatnék elő a különféle fegyintézeteket, börtönöket és fogházakat, akkor is nehéz munkát és meggondolást igényelne, hogy minő berendezés felelne meg legjobban a czélnak ? Elsősorban tartsunk szemlét a kir. j birósági fogházak fölött. Nem titok, hogy a törvénykezésnek a közigazgatástól való elválasztása s a kir. bíróságok felállítása, mintegy rögtönözve létesült. Alig volt arra idő, hogy a bíróság részére lakást lehetett felvenni; ezen lakások legnagyobb része olyan volt, hogy sok hivatalnok betegséget kapott a vizes s düzhödt levegőjű hivatalhelyiség miatt Ha már a bíróság helyiségére nem lehetett nagy tekintet, mennyivel kevesebb figyelemben részesültek a kir. jbirósági fogházak. Csak pillantást kell vetnünk a kir. jbirósági fogházakra és szomorúan kell meggyőződnünk, hogy azoknak nagy része semmi tekintetben sem állja ki a bírálatot; a letartóztatási helyiségek legtöbbnyire kevés űrtartalmuak s számuk oly csekély, hogy kényszerűségből leggyakrabban a vásott s süllyedt szokásos kapczabetyár együvé záratik a még kevésbé vétkes s a társadalomnak még megmenthető fogolylyal. A tisztaság, szellőztetés miként van fentartva ? gyakran csak egy őr van, akinek — kivált a román vidékeken — alig van valami fogalma a tisztaságról, minthogy nevelésben jómaga soha sem részesült, rendet s tisztaságot soha nem látott és nem élvezett. Különben még ezen börtönőr is legtöbbnyire el van foglalva, elő sem tudnám sorolni miféle teendőkkel; néha az is megesik, hogy rabot kísér egyik-másik törvényszékhez ily körülmények között azután a kir. járásbiráknak igazán nagyon kijut a házi teendőkből: meg kell nekik nézni, ki van-e a fogház szellőztetve, az udvar ki van-e seperve, a foglyok sétálnak-e és pedig mennyi ideig? ruhájuk tiszta e, az ágynemüek rendben vannak-e ? a vizes falu fogház-szobák miatt a szalmazsákok nem rothadnak-e? A déli ebédet szintén meg kell kóstolni; a kenyeret meg kell nézni, nem keletien s nem sületlen e ? még azon felül meg kell mérni is, hány dekagrammot nyom s esetleg mi hiányzik? a hiányt utána kell pótoltatni, az ételkiosztáson megint csak jelen kell lenni. A börtönőrök néha napközben hosszabb ideig távol maradnak, mi miatt nyárban a fojtó légben. *) A „Fegyházi Értesitő“-ből.