Magyar Jövő, 1943. augusztus (42. évfolyam, 5518-5538. szám)

1943-08-12 / 5525. szám

gw MAGYAR JÖVŐ HUNGARIAN DAILY JOURNAL Published dally except Sunday, Monday and certain Holidays by the Hungarian Daily Journal Publishing Co. Published at 413 East 14th Street New York 3, N. Y. Telephone: ALgonquln 4-6876 Editor: J. ROMÁN szerkesztő Manager: S. RÁKOSI ügyvezető Subscription Rates: / OSA, Canada, So. America, Mexico, Cuba 6 dollars one year, 3 dollars six months, $1.76 three months. Single copies 3 cents. (In New York City 7 dollars one year, $3.50 six months, 2 dollars three months). Előfizetési árak: Az Egyesült Államokban, Canadában, Mexicoban, Cubában, Délameriká­­ban egy évre 6 U. S. dollár, félévre 3 dollár, három hónapra $1.75. Egyes szám ára 3 cent. — (New York városában egy évre 7 dollár, félévre $3.50, negyedévre 2 dollár. ^•Reentered aa Second Class Matter May 10, 1943, at the Post Office of New York N. Y.ur.der the Act of March 3, 1879”. Az utolsó üzenet Megszoktuk már, hogy a Szövetséges vezérkarok min­den katonai akcióját a Szövetségesek politikusainak utolsó figyelmeztetése előzi meg. Kétszeresen hat ezért reánk a londoni rádiónak Magyarország népéhez küldött üzenete. Mi erre az üzenetre már régen vártunk és kétségtele­nül rég vár arra a magyar nemzet nagy többsége. El­enyészően csekély azoknak a száma, akik ott nem epedve várnak arra az időre, amikor a Szövetségesek segítségével elűzhetik azokat, akik a náci­ fasizmus segítségével több, mint két évtized óta elnyomják őket. A­ londoni üzenetre a magyar berkekből ezért csak egy őszinte válasz hangozhat el: “Nem akarunk nyomorultul meghalni a Horthy-Hitler­izmusért!” Azok a magyarok, akik nem akarnak a gonoszság uralmának érdekében galádul elpusztulni, jól tudják, mivel tartoznak nemzetüknek. Tudják, hogy az elvesztett szabad­ságot nem szokták ezüsttálcán hozni. Ha tudtak szenvedni hosszú ideig a gaz árulók bűnei miatt, nem riadnak vissza áldozatoktól jövendő boldogságuk érdekében. Az igazi magyar nemzet ezeknek az áldozatoknak meg­hozására már régen készen áll. Dózsa, Rákóczi, Petőfi és Kossuth méltó magyarja az utolsó órában ezért nem bőré­nek megmentésére, hanem arra gondol, hogy kiálljon a posztra és ott elvégezze a nemzet szabadságáért folyó harc­ban neki jutott feladatot. A magyarok jól tudják, hogy a Szövetségesek repülői egyedül nem adhatják vissza a nemzet szabadságát. Ma­gyar embernek ezért — mondják — szintén szemtől-szembe kell nézni az ellenséggel. El kell torlaszolni az utakat a nácik ide-oda vonuló hadától. Nem szabad tűrni, hogy egy gyárból egyetlen egy szeget, a termőföldekről egy kalász búzát is elvihessenek a nácik. A vasutak álljanak le in­kább esztendőkre, mintsem csak egy náci katonát egy mé­terrel is tovább vihessenek a Szövetségesek hadai ellen. A londoni üzenet után a magyarság milliói készen áll­nak és várnak az utolsó jelre. A földalatti Magyarország már megszervezte a maga hadseregét. A földalatti Magyar­­ország nagy hadserege csak a vezényszóra vár. Ha elhang­zott a parancs, elindul és csatlakozik a világszabadságért folyók nagy és igazságos harcához. A végső leszámolásra azonban a külföldön élő ma­gyarság sem várhat ölhetett kezekkel. Mindnyájunknak munkát kell kérni és vállalni ebből a dicsőséges küzdelem­ből. Akinek nem adatott, hogy a harctéren fegyverrel ke­zében nézzen a gonosz szemébe, annak az otthoni fronton kell a győzelemért a lehető legtöbbet megtennie. A győzelem nyílt és titkos ellenségei, a mindig hátba­­támadók pedig értsenek szintén a­ondoni üzenetből. Meg kell abból értsék végre, hogy elmúlt az ő nagy reménysé­güknek az ideje. Nem lehet többé szó megegyezésekről és átmentésekről. A tömérdek vér nem a régi, korhadt uralom visszaállításáért folyt. Magyar földön, magyar milliók nem azért rejtegetik életük kockáztatásával fegyverüket, nem azért várnak a le­számolás idejére, hogy a mindenütt megutált fasizmus he­lyett egy új rabszolgaságot hozzanak a magyar Darlanok. Mindennek az ideje már rég elmúlt. Mindezért kár a Kauf­man Lengyel Szavának azzal vigasztalni a készenlétben álló Darlanokat, hogy Magyarországon nincs rádió, amelyen a londoni felhívás eljuthatna azokhoz, akikhez az címezve volt. Magyarországon hivatalos kimutatás szerint többszáz­ezer rádió van, amelynek nagyobb fele rövidhullámú leadás felvételére kiválóan alkalmas. Magyarországon ott van a megszervezett földalatti mozgalom, amely a rövidhullámú felvevő készülékeknél ülő milliókon kívü­l vár a vezényszó­ra, a jelre ... az utolsó üzenetre. Olasz foglyokat elfogásuk után azonnal munkába­­ állítanak a szövetségesek Szicíliában útjavítás végett. Mi történt Őreinél? Krízis a német főparancsnokságban. — Növekvőben az orosz offenzív erő MOSZKVA. — Nagy napo­kat él át most az orosz nép. Olyan nagy napokat, ami­lyenekhez hasonló csak a múlt télen volt, amikor a né­met Hatodik Hadsereg meg­adta magát Stalingrádnál és az orosz seregek dicsőségesen haladtak keresztül a Don vi­dék hóval borított steppéin, az Észak-Kaukázus, a Donbas vidékein, Voronezk és Kursk felé.­­Akkor talán látványo­sabb volt, ami akkor történt, de nem kevésbé fontos az sem, ami most történik az orosz mezőkön. A német had­sereg fegyelmének a szem­pontjából, Orel és Belgorod elvesztése éppen olyan súlyos csapás, mint volt a stalingrá­­di vereség. Más szempontból, Orel el­vesztése talán még halálo­sabb csapás a német kato­nákra nézve, mint volt Sta­­lingrád, mert az utóbbit még mindig úgy lehetett tekinte­ni, mint egy véletlen nagy vereséget. Ellenben Orel és mindaz, ami megelőzte július hónapban, főleg a németek hatalmas offenzívájának a si­kertelensége Kursknál, bebi­zonyította a német katonák előtt a német hadsereg vele­született alacsonyrendűségét az orosz hadsereggel szemben — a német katona rendszeré­nek, ügyességének és emberi kvalitásainak az alacsonyren­dűségét az orosz katona tu­lajdonságaival szemben. Krízis a parancsnokságnál A német főparancsnokság nagy kríziséről tesznek­­ je­lentést biztos forrásból érke­zett hírek, miután július 12- én megkezdődött az orosz el­­lenoffenzíva és a Vörös Had­sereg áttörte a német vonala­kat Oreitől északra és keletre. Hirtelen változtak a német parancsnokok az oreli szaka­szon. A német Második Tank­hadosztály brutalitásáról ne­vezetes parancsnokát, von Schmidt tábornokot menesz­tették és a hadosztály veze­tését Walter von Modi tábor­nok, a Kilencedik Tankhad­osztály parancsnoka vette át. Már régebben is megtörtént, hogy Hitler von Modihoz for­dult kritikus pillarlatokban. Modi parancsa így szólott: “Egy harc áll előttünk, mely talán mindent el fog dönteni. Remélem, minden tiszt és minden katona tudatában van annak, hogy milyen nagy fon­tossággal bír az előttünk álló hatalmas csata, amely el fog­ja dönteni, hogy Németor­szágnak sikerülni fog-e a Le­bensraum”. De még Modi sem tudta megmenteni a helyzetet Őreinél. Nagy orosz veszteségek Még nincsenek részletek nyilvánosságra hozva az orosz veszteségekről, de any­­nyit már­is meg lehet állapí­­tani hogy igen nagy ember­­veszteségbe került az orosz győzelem. De csak az első időben. Később a Vörös Had­sereg mind biztosabb lett úgy a támadásban, mint a véde­lemben. Különösen a gyors mozgás jellemezte az orosz hadmozdulatokat, amely való­sággal megbénította és ide­gessé tette a németeket. Meg­adni, hogy a nácik a legna­gyobb erőt fejtették ki és ke­gyetlenül harcoltak talán az­ért, mert tudták, hogy mit jelent Őreinek az elvesztése, amit a tiszteknek sikerült be­venni a német katonák tuda­tába. Uj védelmi vonalak Jelek vannak arra nézve, hogy a németek új védelmi vonalak kiépítéséhez fogtak Bryansktól keletre, ami a leg­fontosabb gócpontot képezi Smolensk és Gomel között. A nagy orosz offenzíva leg­ideálisabb vonala természete­sen a Dnieper vonala volna s most már csak az kell eldön­tésre kerüljön, hogy északról vagy délről induljon meg a hatalmas, mindent­ elsöprő tá­madás. A déli támadás talán fon­tosabb volna, mert a Donbas kiugró szakaszon az áttörés­sel sokkal nagyobb számú né­met sereget lehetne bekeríte­ni, mint északon. Leningrád felszabadítása csak másod­rendű kérdés, mert stratégiai szempontból most nem bír olyan nagy fontossággal.­­ Természetesen, az orosz kato­nákban felforr a, vér, hogy amikor a németek egy-egy szakaszon vereséget szenved­nek, akkor azzal állanak bosz­­szút, hogy Leningrádot bom­bázzák kegyetlenül, nappal, mert az éjszaka elárulná tü­zérségi állásaikat.­ ­Gulf of Finlandi .eningrai► chlüsselburg Tikhvin irepovefs1 X^ZStaraya-Russo mmm Wí&t'.yfóyyy Yaroslavl Valdai Rostov ►Kalinin! y£Yeíikje-Luki ^Toropets Neveltft­yz/w//,, Rzhe> *v°)?\&yyy/s,. r»i„ / •Swieciarv (Vyazma Smolensk, ;Orsha »orogbuzlv $9/9✓ £ Mozalsk JBobruisi Michurinsk! ► tarodul Voronezl vharkov^ Chuguyev Poltava* Xremenchug^^/?>^/^IzyumVTTVA'» D Vorochilovgrad# s^Dnepropetrovsl ■Mariupolj [Rostov BLACK iKrasnodov •Sevastopol] [Novorossisk Az orosz front térképe a szovjet ellenoffenzíva megindulásának kezdetén. WASHINGTON­ (CNA) — A brazzavillei, nyugatafrikai szabad francia rádióállomás szerint minden személy, aki a francia ellenállásban részt­­vesz, a francia hadsereg se­gédszolgálatosának számít. A francia rádióállomás felolvas­ta az ellenállási mozgalomnak a náci rabmunkahajcsárok elől bujdosó ezer meg ezer franciához intézett kiáltvá­nyát. E szerint minden férfi, ki felvételét kéri a francia ellenállás mozgalmába, nem­csak úgy tekintendő, mint a­ki a német kényszermunka elől bujdosik, hanem mint partizán és mint ilyen a fran­cia hadsereg segédszolgálato­­sa. A kiáltvány a partizánok kötelességévé teszi: “A partizán alárendeli ma­gát a közös ügy érdekében a legszigorúbb fegyelemnek. ” Feletteseinek parancsait min­den kérdezés nélkül végre­hajtja. Hozátartozóival s ba­rátaival a háború végéig nem érintkezik. Vezetői és baj­­társai nevét és rejtekhelyét semmi körülmények között sem árulja el. Tudja, hogy ha ez ellen vét, halállal lakok Tudomásul veszi, hogy csa­ládját segíteni nem lehet, ne­hogy ezzel a szomszédok fi­gyelmét és árulását hívj­a ki. Franciák, szövetséges és semleges polgárok magántu­lajdonát tiszteletben tartja, nemcsak azért, mert a szer­­­vezet csak akkor maradhat fenn, ha a lakosság támogat A francia partizánok Amikor a fasiszták elfoglaltak egy várost, első dolguk az volt, hogy elraboltak minden élelmiszert a lakosságtól. A szövetségesek kazettái épp fordítva csi­nálják- Élelmiszert osztanak ki az éhező kép közt. E felvétel Vizzini szicíliai városban készült. DÉLSZLÁVOK SZÁZEZREIT INTERNÁLJÁK LONDON.­­ Angliába ér­kezett jelentések szerint, az olaszok több, mint százezer jugoszlávot tereltek koncen­trációs táborokba legújabban. A jelentés azt állítja, hogy némely vidék egész lakossá­gát elvitték és ezek rettene­tes szenvedéseknek és a pusz­tulásnak vannak kitéve a tá­borokban. Ljubljana vidékéről a la­kosság 10 százalékát, több, mint 35 ezer embert, hurcol­tak el Olaszországba azzal a céllal, hogy az üresen maradt területeket olaszokkal fogják benépesíteni. MAGYAR JÖVŐ tásban részesíti, hanem azért is, mert a bujdosó az ország elitjét képezi, kinek meg kell mutatnia, hogy bátorság és becsület jellemzik a franciát. “Hogy a bujdosókat táplál­juk és ruházzuk, kénytelenek leszünk rajtaütni a vichy-i rendőrség felügyelete alatt álló üzleteken, sőt esetleg az Orsz­ágos Segítőbizottság, vagy a Hadifoglyok Segély­alapja élelmiszer- és ruha­raktárai ellen is. Ezeket a rajtaütéseket csak korlátolt számban és csak hogy a buj­dosóknak a legszükségesebb élelmet és ruhát megszerez­zük, válogatott személyek út­ján fogjuk végrehajtani, a­kik becsületessége minden vi­tán felül áll. Mihelyt katonai felszerelésünk ezt lehetővé fogja tenni, a rajtaütéseket csakis a megszálló hadsereg raktárai ellen fogják intézni. NÁCI MENEDÉK­­HELY LESZ SVÉDORSZÁG? STOCKHOLM. — Svédor­­szág kormánya egyelőre hall­gatással felel az Egyesült Ál­lamok, Anglia és a Szovjet Unió azon megkeresésére, hogy a “Tengely háborús bű­nöseinek” védelem nyújtását a Szövetségesek nem néznék jó szemmel. Félhivatalos jelentések sze­rint, a menedékjog megadása előnyt jelent bizonyos feltéte­lek mellett, viszont minden kívülről jövő nyomás, amely a bűnösök kiadására irányul­na, a nemzeti fenhatóságot sértené és ezért nem biztos, hogy a svédek válaszolni fog­nak. August 12, 1943 '­.-MS-Mim -ML‘‘ - -----— Amit minden munkásnak tudnia kell Közgazdaság Társadalomtudomány .. Szakszervezeti mozgalom A hadimunka veszélyei A háborús idők magukkal hozták, hogy sok nyersanya­got mással kell helyettesíte­ni és ez gyakran káros ha­tással lehet a munkás szer­­vezetre. Ilyen például a ben­zol, amivel a muníciógyár­­táshoz szükséges toluolt he­lyettesítik. A benzol mérges hatású, könnyen párolog már kis hőmérséklet mellett is és ugyancsak alapos szellőzte­tést és más óvintézkedést kell foganatosítani ott, ahol benzollal dolgoznak a munká­sok. Főleg a munkásnők sínylik meg a benzolt. Új mérgekről tesznek je­lentést azok a gyárak, ame­lyek propellantot, TNT-t és füstnélküli puskaport gyár­tanak. Általában a muníció nagybani gyártásánál a mun­kások állandó mérgezési ve­szélynek vannak kitéve, ha huzamosabb ideig foglalkoz­nak vele. A klórtartalmú oldó­anya­gok, amelyeket a zsírok és olajok feloldására használ­nak több fém gyártásánál, szintén mérgező hatásúak a szervezőire nézve. Ezek a fo­lyadékok nem gyúlékonyak s nem is robbannak, de a kigő­zölgésük ártalmas és érintke­zésbe jutva a bőrrel, azt égetik. A különböző olajok, a Röntgen sugár, az erős olda­­tú kémiai folyadékok, a nagy arányú forrasztás és festés, igen nagy óvintézkedések életbeléptetését vonja maga után, hogy a munkásnak az egészségét és munkaképessé­gét ne veszélyeztessék. Az Egyesült Államok munka­ügyi minisztériuma állandó­an hangoztatja a munkaidő változtatását, hogy elegendő idő jusson a pihenésre, hogy kiküszöböljék a nagy zajt a gyártelepekről; hogy­ vigyáz­zanak a munkások helyes testtartására ülés és állás közben; hogy adjanak ele­gendő ebédidőt; hogy nagy gondot fordítsanak a kellő világításra és szellőztetésre. Az emberséges olasz nép BUENOS JÁIRES­ (ONA) Olaszországból érkezett nem­régen ide az a német mene­kült, aki elmondta az Over­seas News Agency tudósító­jának, hogy az olasz nép lel­kétől mindig idegenek voltak a faj törvények, amelyeket most törültek el. Hivatalos s magá­nszemélyek egyaránt megkerülték ezeket a törvé­nyeket és így mutatták ki, hogy mi a véleményük róluk. “Tudok olyan estekről”, — mondta ez az ember — “ami­kor olasz falusiak pénzt gyűj­töttek szegénysorsú menekül­tek számára és azon ruhát vettek nekik. Tudok olyan rendőrről, ki megsúgta a me­nekülteknek, hogy letartózta­tásukra parancsot kapott és így alkalmat adott a szeren­csétleneknek, hogy idejében elmeneküljenek. Rendőrható­ságok tanácsot adtak a me­nekülteknek, hogy miképen kerülheti el a kiutasíttatást Némely esetekben az olasz ha­tóságok meghamisították a menekültek életkorát az útle­velekben­­ igazoló iratokban. Spanyolország ugyanis csak­nem katonaköteles korban le­vő férfiakat engedett be. In­formátorunk, aki maga is koncentrációs táborban élt Olaszországban, kijelentette hogy kevés tiszttel vagy ka­tonával akadt dolga a tábor­ban, aki nem viselkedett vol­na a legudvariasabban és a­­egemberségesebben”. Sebastopol utolsó napjai Állandóan érezhető volt az a feszült sietség, amellyel a ki és beraktározást akarták elvégezni a bombázások rö­vid szünetei alatt. Mind gyor­­sabban és gyorsabban kellett dolgozni, mert hajnalra már egy hajónak sem volt sza­bad a kikötőben lenni. A cél igen nagy volt és a módsze­rekben nem lehetett válogat­ni. A rakpart munkásai kö­zött volt egy pár rab is. Az egyik közülök megszervezte az elégedetlenek csoportját, amely azon volt, hogy a munkálatokat késleltessék. . .. Egy összekötő tiszt ment akkor a dolgozni nem akaró elítéltekhez és azt mon­dotta a vezetőjüknek, hogy nyissa ki a száját és mondjon á-t.­­Az ember megtette és akkor a tiszt az elítéltnek a szájába lőtt úgy, hogy a kö­rülötte állókra fröccsent a vér és az agyvelő. A többiek­hez fordulva pedig azt mond­ta az összekötő, hogy “én tempót akarok”. Végre én is vettem ma­gamnak bátorságot s elhagy­tam az admiralitás földalatti menedékét nappal is. — Az idegeimet éreztem azelőtt az óriási és rettenetes panoráma előtt, ami elém tárult. A félig elsülyedt hajó csúcsa látszott ki a vízből, bennük a csapdá­ba került szerencsétlen me­nekültekkel. Egy megtelt ár­bocos feküdt az oldalán, az árbocok elterültek a vizen, mint segélykérő kezek a ful­dokló embernek. A parthoz közelálló házak lakói a romokban kerestek menedéket a bombázások alatt, mert naivan azt hitték, hogy a bomba nem esik két­szer ugyanazon a helyre. Té­vedtek szegények, mert a né­metek a romokat is bo­mbá­­zák. Magában a városban nem jutott idő temetések rendezé­sére. A hullákat vékony föld­réteggel borították.­­Az egyik halmon, ahol egy lezuhant re­pülőgép volt, ezt olvastam a propellerre írva. “Csinálja­tok helyet ti ott lenn a sír­­ban. Költözzetek ki, öreg katonák. Egy újonnan jött ér­kezett meg, hogy bebizonyít­sa a harc iránti szeretetét. Vegyétek be őt is a sírotok­ba. Megérdemli”. Olajtartányok keresésében a németek teljesen felforgat­tak egy temetőt. A Krimi s­áború hőseinek a maradvá­nyait szétszórták és a ham­vakra friss vér szóródott. A temető mellett volt egy vá­rosrész, ami annyira agyon volt bombázva, hogy nem le­hetett megismerni, hol voltak az utcák és a házak. Kráte­reit mélyültek a helyükön, benne vörös vízben megcson­kított hullák és összetört gyermektestek úszkáltak. (Folytatjuk)

Next