Magyar Jövő, 1943. szeptember (42. évfolyam, 5539-5559. szám)
1943-09-01 / 5539. szám
2^ MAGYAR JÖVŐ HUNGARIAN DAILY JOURNAL Published dally except Sunday, Monday and certain Holidays by the Hungarian Dally Journal Publishing Co. Published at 418 East 14th Street New York 3, N. Y. Telephone: ALgonquln 4-6875 Editor: J. ROMÁN szerkesztő Manager: S. RÁKOSI ügyvezető Subscription Rates: USA, Canada, So. America, Mexico, Cuba 6 dollars one year, 3 dollars six months, $1.75 three months. Single copies 3 cents. (In New York City 7 dollars one year, $3.50 six months, 2 dollars three months). Előfizetési árak: Az Egyesült Államokban, Canadában, Mexicoban, Cubában, Délamerikában egy évre 6 U. S. dollár, félévre 3 dollár, három hónapra $1.75. Egyes szám ára 3 cent. — (New York városában egy évre 7 dollár, félévre $3.50, negyedévre 2 dollár. “Reentered aa Second Class Matter May 10, 1943, at the Post Office of New York N. Y.under the Act of March 8, 1879". Amerika, vigyázz! “Mi elhisszük, hogy a Pravda habozás nélkül megindítaná az offenzívát a csatornával szemben. Mit kockáztathat? Legfeljebb egymillió amerikai és angol fiú életét, ami a Pravdának megéri akkor is, ha az egész kísérlet meghiúsul, ha csak százezer orosz emberélet menekül is meg általa . . .” Ki írta ezt? Hol jelent meg ez a náci uszítás? Göbbels lapjában? Oh, nem. Tojo hivatalos újságjában? Oh, nem. Amerikában. “Magyar” lapban. “Demokratikus” érzelmű lapban. Olyan újságban, amelyik azt “akarja”, hogy a világ népei győzzenek a fasiszta barbarizmussal vívott harcukban. Mr. Kaufman lapja hozta e sorokat — és lesz gondunk, hogy se Mr. Kaufman, se más illetékesek egyhamar ne felejtsék el. Ez a “divide and rule”,ossz és győzz náci elvnek legtipikusabb, lebrutálisabb nyílt iskolapéldája. Itt üvölt a megsebzett náci fenevad félreismerhetetlen hangon. Egymásra uszítani az ellenségeit, féltékennyé, gyanakvóvá tenni egymásra, hogy aztán időt nyerjen magát összeszedni és ellenfeleit egyenként megsemmisíteni. “Százezer orosz életét akarja a gonosz szovjet megmenteni”, üvöltenek a náci sakál visszhangozni és ezért hajlandók egymillió amerikai fiú életét feláldozni. Megértitek ezt, amerikai magyarok? Van valaki, aki elhiszi ezt arról a népről, amely már eddig is tízmillió ifjú gyermekét adta a közös ügy, a közös győzelem érdekében? • Ha a szovjet kormánynak nem kizárólagosan csak a nácik pusztítása lett volna az elve, akkor nem kellett volna nekik millió és millió szovjet katona élete árán védelmeztetni Odesszát és Leningrádot, Moszkvát és Szevasztopolt, Stalingradot és Voronezst. De ha ők erre az álláspontra helyezkedtek volna, akkor ma a náci keleti vonal az Uralnál volna és Nyugat-Európában ma nem 50, hanem 250 náci divízió volna s a győzelem lehetősége alig létezne. • A fasiszta-defetista sajtó koncentrált támadásban van a második front ellen s magától érthető, hogy a “Kaufmanszava”, mint minden más reakciós megmozdulásból, ebből kiveszi a részét. A második front megnyitása nemcsak katonai, hanem politikai kérdés, miként Itália invázióját sem kizárólag katonai, hanem politikai megfontolások határoztatták el vezérkarunkkal. „ Akik ma a második front ellen ágálnak, azok a szó legszorosabb értelmében millió és millió amerikai ifjú életét kockáztatják. Mert annak elhalasztása időt ad a német vezérkarnak, hogy a blitz-offenzív stratégiáról átépítsék katonai és gazdasági berendezésüket a defenzív stratégiára. A légi támadások fokozódó költségei— lelőtt gépekben — már előjelei e felkészülésnek. Most van itt az ideje a kegyelemdöfést megadni a sebzett náci fenevadnak. Lehetővé teszik ezenkívül a németeknek azt, hogy a háborút kihúzzák addig, amíg a népek belefáradnak és belekényszerülnek “egyezményes” békébe. Ez pedig a világkatasztrófa lenne a harmadik világháború elkerülhetetlenségével. Ide vezet a reakció második frontellenes kampánya. E célnak ad segítő kezet a reakciós magyar sajtó, élén a ‘Kaufman szavával”. Tudomásul vesszük. Elfogott japán Zero repülőgép, amelyet most amerikai fiúk használnak a volt gazda ellen. MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) Szenzációs részletek a Hitler-Mussolini konferenciáról Diktátorok ha találkoznak A Fasista Nagytanács félt, hogy a Duce letartóztatta őket LONDON. Nem fedi többé misztérium a diktátorok közötti találkozást, amely Feltrénél folyt le, Velencétől északnyugatra és amely megelőzte Mussolini bukását. Dino Grandi birtokában volt a Hitler-Mussolini konferencia jegyzőkönyve és most napvilágra került annak a tartalma. Hitler szemrehányást tett a Duce-nak és őt hibáztatta a dolgok állásáért. Kijelentette, hogy a Wehrmacht nem képes olyan nagyarányú segítséget nyújtani Olaszországnak, mivel máshol van elfoglalva. Az egyedüli segítség, amit még adhat, az csak két gyalogos divízióból és 300 repülőgépből áll. Mussolini mindig a saját útjait akarta követni és csak amikor minden rosszul megy, fordul Németország felé, — mondotta a Führer. “Azt tanácsoltam, hogy ne menj háborúba a megvert Franciaország ellen, hanem várd meg az alkalmas pillanatot, amit az én terveim irányoztak elő. Te azonban mégis megkísérelted Dél-Franciaország megszállását” — mondotta Hitler a Duce-nak. Grandi jegyzéke feltünteti azt is, hogy Mussolini a Balkánt illetőleg sem fogadta el a Führer tanácsát. Júliusban pedig, az olasz főparancsnokkság egy memorandumot terjesztett Mussolini elé, amelyikben Olaszország nehéz katolínai helyzetéről tesz jelentést és azt indítványozza, hogy Hitler 49 tank-divíziót és a 3000 repülőgépet adjon Olasz-aországnak, mert a háború további sikeres folytatásához ennyi szükséges. • Ha ez a segítég nem jönne meg, akkor rögtöni lépéseket kell tenni az Angliával való fegyverszünet megkötésére, mondja a memorandum. Azt is megemlítették, hogy az olasz csapatoknak esetleg a Pó folyóig kell visszavonulniuk, a németekhez csatlakozva. A memorandumot Vittorio Ambrosio generális írta alá és Mussolini nagyon haragudott, majd ideiglenesen el is bocsátotta Ambrosiót. Akkor Emilio de Bono és Dino Grandi azt tanácsolták Mussolininek, hogy beszéljen Hitlerrel. A beszélgetés meg is történt és két óra hosszat tartott. Mussolini a Führer elé tárta Itália katonai helyzetét és Hitler méregbe jött, Grandi jegyzéke szerint. “Mondtam neked, hogy hagyj békét a Balkán államoknak, mondotta a Führer, mert én előre láttam, hogy az ottani hadviselés csak komplikálni fogja a katonai helyzetet, de te megtámadtad Albániát, azután Görögországot, kényszerítve bennünket arra, hogy több divíziót küldjünk a Balkánra”. “Mikor El Álamein felé haladtunk győzelmesen, akkor akartam neked megerősítést küldeni Egyiptom azonnali elfoglalására, folytatta Hitler, de te visszautasítottad, mert csak az olasz seregek számára akartad a dicsőséget”. Ezzel Hitler arra célzott, hogy Mussolini El Alameinbe ment és fehér lovon lovagolva, kezében karddal, az “Izlám Védőjének” nevezte magát és a csapatok élén Alexandriába szándékozott lovagolni. Feltréből visszatérve, Mussolini összehívta a Fasiszta Nagytanácsot. Mindenkinek a meglepetésére, Grandi felállott és felolvasta a konferencia jegyzőknyvét. A Duce akkor árulással vádolta Grandit, de beszéde, amely a további kitartásra buzdított a végleges győzelem érdekében, már nem volt nagyhatású és a tanácskozás 10 óra hosszat tartott. A Duce akkor két órai haladékot kért, hogy újabb adatokat készítsen elő, de a Nagytanács nem fogadta el az indítványt, mert azt gyanították, hogy kint parancsot fog adni a feketeinges gárdának, hogy tartóztassák le az egész társaságot. Nem tudtak tehát megegyezésre jutni, de Mussolini nem akart lemondani. Egy pár perccel később Victor Emmanuel hivatta a Ducét és alá akarta íratni vele a lemondási nyilatkozatot, Mussolini azonban azt is visszautasította. Végre is a király “elbocsátotta” állásából a fasiszta diktátort. Mind nagyobb arányban gyilkolják a nácik Európa védtelen lakosságát LONDON.A Szövetséges Információs Bizottság,amelyik hivatalosan tesz jelentéseket a nácik bűntetteiről, azt a vádat emelte most Németország, Olaszország és bolygóik ellen, ahogy minid nagyobb arányban űzik a rablást, gyilkolást, kínzást az elfoglalt Európa népei között. A Bizottság részleteket is közölt, amelyek a fenti megállapításokat igazolják és melyeket a menekült kormányok már régóta hangoztatnak. A Szövetségesek máris tettek lépéseket, hogy megboszszulják azokat a bűntényeket, melyeknek következtében a leigázott népek milliói estek áldozatul a golyóknak, vagy haltak éhen. Még sokkal nagyobb azoknak a száma, akiket rabszolgaságba hurcoltak, mint részét annak az előre kitervezett kampánynak, melynek célja egyes fajoknak a kipusztítása volt. A náci uralom alatt talán Lengyelország szenvedett a legtöbbet. A bizottság jelentése szerint, a kimerülés, megkínzatás, betegségek és kivégzések nem biztosítottak 9 hónapnál, hosszabb életet azoknak a számára, akiket a koncentrációs táborokba hurcoltak. Az Oswiecim táborban 50,000 ember pusztult el. Legkevesebb 1 millió zsidót mészároltak le. Tipikus náci bosszú volt az, ami Rozki állomáson történt. A vonat ablakából egy ismeretlen tettes lelőtt egy náci őrt. A kocsiban levőket mind letartóztatták és 50 embert felakasztottak. Belgiumban razziákat tartottak a nácik és minden 18 ,50 év közötti férfit és 21-35 év közötti egyedülálló nőt Németországba vittek kényszermunkára. Csehszlovákiában volt olyan nap, amikor 144 kivégzést hajtottak végre. Morvaország lakosságát 99.000-ről 18.000-re redukálta a náci gyilkolás. Franciaország, Luxemburg, Hollandia, Norvégia szintén a legnagyobb náci atrocitások színhelyévé vált, amióta csak megszállották a német csapatok. A legszoborúbb azonban talán mégis csak Görögország helyzete, ahol nemcsak a németek, hanem a bolgárok is pusztítottak, állítólag azért, hogy újabb területeket foglalhassanak el. Nőtt az angol haditermelés LONDON. Lyttelton termelésügyi miniszter bejelentette, hogy az angolországi termelés 25 százalékos emelkedést mutat 1943 második felében, a tavalyihoz viszonyítva. New Deal Boliviábean (Folytatás az lső oldalról) Mások érdekében, továbbá megalakították a CIO Latinamerikai Komitéját, mely ténynyel új korszak vette kezdetét az Egyesült Államok és Latinamerika szakszervezeti mozgalmainak viszonyában. ACIO Latinamerikai Komitéjának küldöttsége a Latinamerikai Szakszervezeti Szövetség most megtartott kubai kongresszusán is képviseltette magát. Penaranda elnök a szakszervezeti vezéreket szabadlábra helyezte. Arcénak adott válaszában ígéretet tett a demokratikus szabadságjogok helyreállítására. A hangulat kedvezőnek látszott, hogy Bolívia a társadalmi fejlődés útjára térjen. Mikor Penaranda elnök az Egyesült Állmokból visszatért, az a hír járta, hogy az ön árának emelése befejezett tény. Ezt a hírt azonban csakhamar megcáfolták, viszont kiderült, hogy Washingtogban csendes, de annál szivósabb küzdelem folyik aBoard of Economic Warfare és a nagybányavállalatok között. Az amerikaiak kijelentették, hogy a nagy bányavállalatok már amúgy is eleget keresnek és ha az ön árát részükre emelnék, csupán profitjaik nőnének, de nem érnék el fő céljukat: a termelés emelését. (A bolíviai sajtópolémiák révén kiderült, hogy a nagyvállalatok évente jóval többet keresnek, mint tőkéjük 23,3 százalékát.) A nagyvállalatok azon a címen követeltek áremelést, hogy termelési költségeik erősen megnövekedtek.Július közepén a Bolíviai Szakszervezeti Központ nyilatkozatot tett közzé, mely érdekesen dokumentálja, mennyire megértette a munkásság, hogy Északamerikai progresszív köreiben szövetségesekre találhat a hazai reakció ellen. “A bolíviai munkásosztálynak minden oka megvan annak feltételezésére, hogy akompetens északamerikai hatóságok részéről megvolt a jóakarat az ónár felemelésére. A feltétel azonban az volt, hogy az ár-, többletet ,ez alkalommal ne kizárólag a bányamágnások zsebeljék be, mint az tavaly is ,megtörtént, hanem egyedül a bányászok javára fordítsák. A nagy bányászérdekeltségek erős nyomást gyakorolva meg tudták akadályozni, hogy az önáremelésből ily feltétel mellett valóság legyen; azt az ürügyet használták fel, hogy ez a feltétel sérti az ország szuverenitását .. . Ha azonban jelenlegi életfeltételeink nem javulnak, úgy a legjobb akarattal vagy a legnagyobb erőfeszítés árán sem lehet biztosítani a stratégiai nyersanyagok termelésének növelését. Márpedig a Szövetséges Nemzetek háborús erőfeszítése, a munkásosztály egészsége előbbre valók, mint a nagy bányavállalatok osztalékai.” Ekkor került sor rá, hogy a Board of Economic Warfare átalakult az Office of Economic Warfare-ré és Wallace lemondott elnökségéről. A nagyvállalatok abban bíztak, hogy most elérkezett az ő idejük. Úgy látszik azonban, a Bolíviai Szakszervezeti Központ erős hatást keltett Washingtonban és a nagy bányászvállalatoknak ismét csalódniok kellett reményeikben. Az ón árát felemelték s ha nem is 10, hanem csak 2,5 amerikai centtel fontonként, azt legalább teljes mértékben a bányászok élvezik. Ez a haladó erőknek nagy, komoly sikerét jelenti. Egyik közvetlen kihatása az öntermelés növekedése lesz. A dolog politikai jelentősége azonban még nagyobb. Bebizonyította, hogy a JóSzomszédság politikája kiterjedhet nemcsak a kormányok, hanem a népek közötti együttműködésre is. Az első esetben fordul elő az Egyesült Államok és Latinamerikai népeinek viszonyában, hogy a nagy tőkeérdekeltségek erős nyomása ellenére Északról kifejezetten a dolgozók számára érkezett segítség. Ennek természetesen messzefekvő kihatása van minden vonatkozásban. Bolíviában precedenst teremtettek az egyéb latinamerikai dolgozók számára, ahol a munkásság életnívója a bolíviaiénál nem sokkal magasabb. Magának Bolívia munkásságának pedig ilyen módon sikerül bebizonyítani, hogy a demokrácia nem üres szólam, hanem több kenyeret, emberhez méltó lakásokat és ruházkodást (spanyolul: Pan, Techo y Abrigo) jelent. FEHÉR LÁSZLÓ. September 1, 1948 BERLE TAGADJA A RÉTAHALAT A Külpolitikai Bizottság a reakciós klikk eltávolítását követeli WASHINGTON, D. C. — Sumner Welles beharangozott távozásával a külpolitikánkat irányító személyek körül a vihar megerősödött. A Committee for a Democratic Foreign Policy végrehajtó bizottságának elnöke a State Departmentben nagy takarítást követel. Mortimer Hays szerint mindenkit el kell onnan távolítani, aki a múltban sem volt a megalkuvás nélküli harcnak a híve a fasiszta elemekkel szemben. Név szerint megnevezi Hullt is és különösen kiemeli James Clement Dunnt, akinek terhére írják, hogy a japánok és Francoék még a kritikus időben is olyan értékes szállítmányokat kaptak, melyeket a háborúban ellenünk használtak fel. Breekenridge Dongnak szemére veti túlzott Mussolini barátságát, A. A. Berlenek pedig, hogy mindig akadálya volt a nélkülözhetetlen orosz barátság kimélyítésének. Berle a több oldalról is felmerült váddal szemben a vasárnapi lapokban erélyesen védelembe veszi az egész külügyi államtitkárságot. “Csak pletykákról van szó” — mondotta az államtitkár helyettes —, “az ellenséges államokból elmenekült baloldali politikusokat egyáltalán nem mellőzik.” Berlenek saját személyében is védekezni kell, mert az American Council on Public Affairs ügyvezető titkára többek között azzal is megvádolja őt, hogy az antiszemita törvények egykori magyarországi bajnokát, Eckhardt Tibort is ő támogatta. Állítólag a sötét politikai múltú volt magyar képviselőt — Horthy rokonát — Berle szintén arra akarta felhasználni, hogy minél több ütköző államot építhessen fel az oroszokkal szemben. Általában megnyugvással veszik Norman Armour váratlan megérkezését a fővárosban. Buenos Aires-i követünk az amerikai diplomácia egyik legkedveltebb embere. Európa majdnem valamenynyi fővárosában szolgált, így még a háború előtti Oroszországban is. Úgy tudják, hogy a kérlelhetetlen leszámolás hive volt mindig és ezért fasiszta körökben sohasem kedvelték. Álítólag ő a legkomolyabb jelölt Welles helyére. Működik az antiszemita sajtó NEW YORK. — Egy erőszakos, az ellenség által megnyitott kampány folyik mostanában Észak- és Dél Amerikában, kihasználva Henry Ford nevét és széles körben , terjesztve az ő régebben visszavont könyvét, amelynek címe: “The International Jew”. A Friends of Democracy, Inc. országos elnöke, L. K. Birkhead, egy táviratot küldött Fordnak és arra szólította fel, hogy azonnal tiltsa le könyvének használatát a Tengely propagandistáinál. Fordnak ez a könyve 1927- ben jelent meg először, az antiszemita irányzatú “The Dearborn Independent” című újságban és hamis dokumentumok alapján, a “The Protocols of the Elders of Zion” alapján íródott. A mostani hírek szerint a könyv újból forgalomban van és egy újság is megjelenik, a The Malist, amelyik szintén felhasználva Ford nevét, antiszemitizmust szít. A posta nem szállítja a könyvet és az újságot, de azok más utakon jutnak el a nagyközönséghez és így terjesztik káros propagandájukat. 39 millió ejtőernyős ALGÉRIA. Mintegy 3.500 ember vett részt azon a gyűlésen, amelyen egy kommunista képviselő kijelentette, hogy a második frontot Franciaországban kell megnyitni. Henri Portalet képviselő, akit a francia kommunista párt küldött ki, hogy tárgyalásokat kezdjen az északafrikai francia kormánnyal,azt állította az algériai gyűlésen, hogy Franciaországban 89 millió “ejtőernyős” vár a német vonalak háta mögött, hogy az alkalmas pillanatban működéshez kezdjen a szabadság érdekében. A francia népnek 94 százaléka egyesült Hitler és a vichyi árulók ellen, mondotta Portalet. A Szövetségesek részére Franciaország három tenger felől közelíthető meg és nem látszik lehetetlennek, hogy ott nyissák meg a második frontot. “A mi célunk Franciaországot szolgálni”, fejezte be a képviselő. •