Magyar Jövő, 1946. december (45. évfolyam, 236-255. szám)
1946-12-03 / 236. szám
2 /Tmagyab Published Daily, except Sunday, Monday and certain Holidays by the HUNGARIAN DAILY JOURNAL ASSOCIATION, INC. 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Telephone: ALgonquin 4-0397 Editor: Dr. JOHN GYETVA17 szerkesztő Manager: SÁNDOR RÁKOSI, ügyvezető Subscription Rates: USA Canada 7 Dollars' one year, $4.00 half year, $2.00 three months. ■ So. America, Mexico, Cuba 8 dollars on year, $4.50 half year,. $2.50 „\hree months. Europe Australia, Africa, Palestina, etc.. $10.00 one year, $0.00 half year. $3.50 three months. New York City $8.00 one year, $4.50 half year, $2.75 three months. Entered as Second Class Matter May 10, 1943, at th ePost Office of New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879. Börtönbe — de kikkel? A monopolisták chicagói orgánuma, a “Chicago Journal of Commerce” azt javasolja, hogy egyszerűen le kell tartóztatni a bányászokat s akkor két hét alatt véget lehet vetni a bányászok “sztrájkjának.” Kiegészíti ezt azzal, hogy meg kel tagadni tőlük minden munkanélküli segélyt, el kell előlük zárni a bevásárlási hitelt a boltokban is, akkor majd térdre kényszerülnek. S hogy a union se támogathassa őket, azt is meg kell büntetni, nem csekélyebb összeggel, mint egy millió dollárral naponta, mert mint a nagyvállalatok lapja írja, ennyi kárt okoz a sztrájk naponta. Ha mindez meglenne, akkor természetesen tovább kellene menni, mert a többi unionok, CIO, AFL is támogathatják a bányászokat. Logikus folytatás volna tehát megtörni egy anyagilag valamennyi uniont, végül pedig szétzúzni őket. Sőt ha az a módszer a bányászok ügyének elintézésére, hogy le kell őket tartóztatni,ezt kellene alkalmazni a jövőben minden munkással, aki egy kicsit nagyobb darab kenyérért sztrájkolni merne. Addig az abszurdumig vinne azután mindez, hogy le kell tartóztatni az egész amerikai munkásosztályt. Világos, hogy ennek a láncolatnak a végén csak a hitleri rendszer bevezetése lehetne az Egyesült Államokban. Mint ahogy arra célzott is a nagyvállalatok másik, new yorki vezető lapja, a Herald Tribune, amikor nyíltan azt a kérdést vetette fel fenyegetésként a bányászok felé, hogy “ha nem térnek jó útra”, csak egy “totális”, azaz fasiszta diktatúra következhetik. _ Mindez sokkal komolyabb veszély, mint csak egyszerű “abszurditás.” Úgy látszik a monopolisták mindenre el vannak szánva. De Amerika népe is el van szánva minden szabadságharcra a monopolista reakcióval szemben. Harcolt a hitlerizmus és világfasizmus ellen. Harcolni fog az utolsóig az amerikai fasizmus ellen. Börtönbe, mondják a sztrájkokat, válságokat provokáló nagyvállalatok. Börtönbe — de kikkel? Fasiszta bandák segélyezése A Szovjetunió delegátusai, az arabok és más államok képviselőinek támogatásával az Egyesült Nemzetek Gyűlése előtt javaslatban sürgették, hogy tagadjanak meg minden segélyt Európában és másutt fasiszta maradványok bandáinak. Anglia és U. S. delegátusai, a latinamerikai és más államok képviselőinek segítségével ezt a javaslatot 17 szóval 15 ellenében leszavazták. Korlátlan segítséget akarnak hát juttatni a fasiszta hordáknak továbbra is ahelyett, hogy börtönbe vetnék, vagy büntetés céljából illető országaikba szállítanák őket. L. I. Medved, Ukrajna delegátusa csak az egyik példaként említette meg, hogy az angol megszálló zónában többek között 12.000 főnyi ukrán fasiszta bandát támogatnak nemcsak segéllyel, hanem katonai alakulatban is meghagyják őket. Előző hírek már beszámoltak arról, hogy ugyancsak angol megszállási zónában többszázezer főnyi volt német katona van, akiket szintén teljes katonai egységben hagynak meg. Rengeteg segélyt nyújtottak fasiszta menekülteknek az UNRRA-on át is. Tették ezt amerikai megszálló zónákban is. Anders lengyel hordái, akik polgárháborús provokációt szerveznek ma is állandóan Lengyelországban, szintén a legmesszebbmenő támogatásban részesülnek. Mindezeket a bandákat ellenforradalmi hordákként akarják adott helyzetben a demokráciákra uszítani. ? Sok tízezer főnyi fasiszta sereg, Szálasiék, Horthyék bandái, a Héjjas gyilkosok és társaik is részesülnek hasonló támogatásban a nyugati megszállási zónákban. Jellemző volt egyes magyar reakciósok törekvése is, hogy segélyt a magyar nép helyett ezeknek a bandáknak juttassanak Bajorországban és másutt. Szüntessék be ezen bandák támogatását. Börtönben van a helyük. Küldjék vissza őket, mint háborús bűnösöket országaikba, hogy minden fölszabadult nép fölszámolhasson velük végre. . Autóbuszbaleset az alagútban DETROIT. — A túlzsúfolt Detroit-Windsor-i autóbusz összeütközött a Detroit-Windsor-alagut kanadai kijáratánál egy autóval. 1 halottal, egy súlyos és több könnyebb sebesüléssel végződött a baleset. A bérkontrolnak vége Kanadában QUEBEC. — W. L. Mackenzie King, kanadai miniszterelnök bejelentette, hogy a háborús időkben felállított bérellenőrzéseket azonnali hatállyal megszüntették Kanadában. Egy new yorki magyar kislány tragédiája Bőven van rendőrsztrájkolok összeverésére NEW YORK. Egy magyar kislányt szállítottak haldokolva a Flower Hospitalba. A neve Joan Földváry, lakik 453 E. 105th St. alatt. Erkölcstelen merényletet követtek el ellene, koponyáját bérelték. A ház felháborodott lakói gyűlést tartottak és jobb rendőrségi felügyeletet követeltek. A 23. rendőrkörlet kapitánya kijelentette, hogy több rendőrre lenne szükség a rend fenntartására, de nincs elég embere. Néhány nappal ezelőtt, Wallander rendőrbiztos azt mondta, hogy “túlságosan sok rendőr ügyel” New Yorkban a sztrájkoknál, felvonulásoknál és felhozott egy esetet, mikor “csaknem annyi rendőr volt jelen, mint szemlélő.” “Eltekintve attól, hogy ez nevetségessé teszi a rendőrséget a közönség szemében,” mondta Wallander, “kellő rendőri felügyelet nélkül hagyja a város más részét!” Az East Harlem telep, a First Avenue és a folyó között, ismételten színhelye volt támadásoknak, erkölcstelen merényleteknek és a felügyelet nélkül maradt útkeresztezéseknél több gyermeket gázoltak halálra az autók. Januárban egy 15 éves lány lett áldozata egy merényletnek, a házban, amelyben lakott és körülbelül ugyanabban az időben. Wallander szerint, “nevetségesen” nagyszámú rendőr volt kivezényelve a Western Union épülete elé, ahol szétverték a sztrájkólókat, lovasro-hamot intéztek a gyalogjáróellen s besegítették a sztrájktörőket az épületbe. Reméljük, hogy Wallander rendőrbiztos megtartja szavát. A Bevin elleni lázadás hatása az angol külpolitikára A brit kabinet rendkívüli, ülés összehívására kényszerült, mikor a parlamenti laborpárti tagok a brit külpolitika ellen lázadva, Bevin ellen fordultak. A laborpárti képviselőknek a brit külpolitika elleni lázadása nagy dolog és kétségtelenül nagy an■ gos tömegeknek az érzését tükrözi vissza, aminek fokozatosan, de lehetnek azonnali súlyos politikai következmé-1é nyei és döntően befolyásolhat- ják brit külpolitikát. A laborpárti képviselők elégedetlensége főleg az irányba domborodik ki, hogy a jelen brit politika a Vandenberg-Barnes szovjet-ellenes irányvonalakon való követése. A lázadók, akiknek számát hivatalosan hatvanra teszik, de lényegében sokkal nagyobb támogatást élveznek, egy olyan fajta embert akarnak a külügyminisztériumban, mint Henry Wallace. Egy olyan embert akarnak, aki úgy beszél, mint ahogy Wallace beszélt Truman elnökhöz. Bevinnek nagyonok ellen-zője van és úgy tekintik, mint a régi reakciós külpolitikát folytató bandának a foglyát. Egyesek Hugh Dalton kancellárt támogatják, akiről azt hiszik, hogy jelentős változást hozna a brit politikában és feltételezik róla, hogy ha külügyminiszter lenne, első útja Moszkvába vezetne, hogy megegyezésre jusson a szovjettel a Középkelet ,s Keleteurópára Vonatkozólag. Herbert Morrison javaslata, amelyben megrótta a lázadókat, mindössze 126 szavazatot kapott. Ez a szavazó képviselőknek a többsége volt. De 83 még mindig ellene szavazott, míg 120 tartózkodott a szavazattól , ezek mellett 11 képviselő nem jelent meg a gyűlésen, így a kormány mindössze 32 százalékát tudta csak összekaparni a képviselőházi erejének, ahol ma 390 képviselő van. A jelentés ebben a dologban az, hogy az erős pártfegyelem ellenére is, ezek a képviselők nem hátráltak meg Attlee és Morrison fenyegetései előtt, akik kizárással fenyegették meg őket. Bár Bevin jórészt még mindig az elődei által a részére megszabott úton halad, de az utóbbi időben észrevehető, hogy érzi a kritika nyomását, vagyis bizonyos mértékben mérsékelte állásfoglalását. Ezek a fejlemények megerősítik azokat a régebbi feltevéseket, ami általában megnyilvánul az amerikai külpolitikában, hogy egy szovjet elleni háború esetében Nagybritánia az Egyesült Államok oldalán találná magát. A fasisztákat szabadon engedik, a bányászuniót üldözik Az igazságügyminisztérium új erővel vetette bele magát a United Mine Workers elleni eljárásba. De négy esztendőn át az Egyesült Államok igazságügyminisztériuma képtelen volt bármit is tenni a fajgyűlölet és fasiszta propaganda házalói ellen, akiket a Federal Grand Jury kétszer is vád alá helyezett. Az ügyet aláásta az, hogy a minisztérium elmulasztotta üldözni az amerikai fasizmus nagy “halait,” a Patterson- McCormick újságokat vagy a Hearst laphálózatot, amelyek bűnösök voltak a hadi erőfeszítés szabotálásában. A kormány különös lanyhasággal kezelte az ügyet. A tárgyaló bíró halála csaknem két évre megszakította a pert és a kormány nem sietett új tárgyalást kitüzetni. Ezért nem is meglepő, hogy most elejtették a vádat William Dudley Pelley, Lawrence Dennis, Elizabeth Diling és társaik ellen. A bíró azt a figyelemreméltó megjegyzést tette, hogy nem látja, hogyan kaphatnának ezek a vádlottak most igazságos tárgyalást. Az igazságügyminisztérium ügyészei azt mondták, hogy kérni fognak új tárgyalást. De O. John Rogge elbocsátásával ennek befellegzett és az igazságügyminisztériumnak most szakszervezeti vezetőket kell üldöznie és antikommunista boszorkányüldözést kell rendeznie és így nincs ideje arra, hogy a fasisztákkal is csináljon valamit. Keresztény menekültek NEW YORK. — Az American Christian Committee for Refugees, Inc., amelyet a háborúalatt a National War Fund támogatott, ez utóbbi likvidálása folytán elesett az eddigi támogatástól és máshonnan kell pénzbeli támogatást kapnia, hogy betölthesse hivatását. A szervezet irodája 147 West 42nd Sa. alatt van. Adj egy napi bért a Magyar Segély javára! MAG YAR JÖVŐ (Hiin«jr»ri»n H»»1v Jmirn»11l Amerika népe nem a Roosevelt alatt kivívott jogok, a sztrájkjog és kollektív bérszerződés, társadalmi biztosítás, minimális munkabér ellen szavazott, hanem a Tiumán adminisztráció ellen amely elárulná a haladás elveit. December 8., A jövő margójára Einstein Albert milliója Írja: Dr. POGÁNY BÉLA Nekem csak nem akar kimenni a fejemből, hogy Dr. Albert Einstein és Amerika több nagy atomtudósa az atombombával kapcsolatban hat alaptétel terjesztésére egy 1 millió dolláros alapot akar előbb összegyűjteni. A hat alaptétel már megvan, az egymillió dollár még nincs. A hat alaptétel egy tételbe összefoglalva, amint emlékeznek rá, azt mondja, hogy az atombomba ellen nincs védekezés és atomháború esetén civilizációnkkal együtt mindnyájan elpusztulunk. A régi, normális időben úgy volt, hogy ha egy világhírű tudós az egész emberiség sorsát érdeklő megállapítást vagy felfedezést tett, akkor az egész világ sajtója, iskolák, egyetemek, akadémiák, tankönyvek a legtermészetesebb módon vállalták az új igazság terjesztését. Legtöbbször új tudományos intézeteket alapítottak, királyok, köztársasági elnökök, a világ hatalmasságai, akadémiák hívták meg az ilyen tudóst és kérték meg, hogy személyesen ismertesse felfedezését. Nagy ünneplések és szertartások, ünnepélyes külsőségek között zajlott le az ilyesmi, a világ figyelő szeme rajta függött, operaénekesek és primadonnák az irigységtől szanatóriumba vonultak... — mindezt ingyen megtudtuk a lapokból. Ma pedig odáig sülyedtünk, hogy egy Einsteinnak előbb egy millió dollárt kell gyűjtenie, amíg egy véresen komoly megállapítást, figyelmeztetést töredékes alakban közölhet a világgal. Bizonyos, hogy nagyot fordult a világ sora. Dr. Einsteinnak nem volna szüksége egy millió dollárra, hogy közölje velünk, hogy életünk, feleségeink, gyermekeink és szüleink élete halálos veszélyben forog, ha számíthatna a sajtóra, a rádióra, a kormányokra, a tudományos intézetek támogatására, a kulturegyesületek közreműködésére, politikusokra. Úgy néz ki a dolog, hogy minden kapu becsukódott előtte. A sajtó nem közli, a rádió nem bömböli. Az iskolákban nem tanítják. Elhúzódnak tőle, bezárkóznak, begombolkoznak és csak drága pénzen hajlandók, tisztára hirdetési alapon, profitszerzési elven, mint valami új fogkefét, kelletlenül közölni azt, ami a tudósnak oly fontos, hogy egy millió dollárt is hajlandó áldozni rá, csakhogy az emberek meghallgassák. Mintha csak egy rossz lírai költőről volna szó, aki egy millió dollárt hajlandó fizetni, hogy a maga által gyönyörűnek tartott rigmusait az emberekkel elolvastassa! Hova züllesztették le az ember józan gondolkodását, hogy ezt szó nélkül tudomásul tudják venni? Hát az imperialisták a maguk embertelen céljainak előmozdítására már oly tökéletesen megrohasztották a gondolatközlés minden eszközét, úgy megmérgezték a lelkeket, úgy megőrjítették az emberi józanságot, a gondolkodást, hogy az emberek már észre sem veszik a lábuk elé ásott sírjaikat, akárcsak alkohollal, hasissal és ópiummal barommá alacsonyított áldozatok? Soha olyan nagy szükség nem volt a szocializmus nevelő erejére, a valóság tanulmányozását és higgadt, elfogulatlan felmérését sürgető ösztönzésére, mint ebben a tragikus korban. Az amerikai demokráciában a sajtó- és gondolatszabadságot már nagyon gyanúsan és betegesen hangoztatják. Az uralkodó réteg úgy védekezik a “veszélyes gondolatok” ellen, hogy megnyilvánulásaiknak anyagi lehetőségeit irtja ki. A gondolatot elszigetelve szárítja, szikkasztja, kiheréli, ugyanakkor rendőrökkel, kémekkel veszi körül a tudóst, akinek agyában oly tudás van, amelyet a háborúra kacsintó demokrácia a maga számára akar monopolizálni s a titkolódzás olyan" rejtelmeibe sikkasztja, amitől megőrül az expanzióra törő emberi elme. A tudomány bizonyos tételeit mint hajdan Isten nevét nem szabad az embernek ajkaira venni, nehogy a hatósággal gyűljön meg a baja. Ki tudja, nem jön-e el az idő, amikor zsandárok, hóhérlegények fognak megpofozni Einsteineket, mert lángészt merészelnek hordani koponyájuk fala mögött? S azok, akik ennek az országnak szabad testvériségébe menekültek odaátról duhaj zsarnoklegények és pimasz királyok elől, megdöbbenve fogják kétségbe vonni cselekedetük helyességét. A tudós, akinek agya az atomerőt kitermelte, nagyobb erő, mint az atomerő. A tudós tudása robbanékonyabb, mint az atomenergia. A gondolatnak szabadság kell s ez a szabadság egyre jobban húzódik jobb felől balfelé, mert ott van már csak megfelelő légkör az ember igazság- és méltóságérzetének. Lehet, hogy Einstein a pénzért még egyszer korlátozott meghallgatásra talál. De mi lesz akkor, ha majd pénzért sem engedik meg neki? Minél magasabbra nő a monopolisták és militaristák talaja egy országban, annál mélyebbre sülyed az erkölcsi és szellemi színvonal. 44 A demokrácia mellé kell az egyháznak állania” Nagy Ferenc magyar miniszterelnök beszéde a magyarországi protestáns napon A VII. országos protestáns napok során Nagy Ferenc miniszterelnök tartott előadást a Kálvin-téri templomban, “Mit vár a demokrácia a protestantizmustól” címmel. Beszéde elején kifejtette, hogy a magyar nép lelkében mindig ott volt a demokrácia utáni vágy, mely megnyilvánult politikai és társadalmi megmozdulásaiban. A protes-táns egyháznak teljes lelki fegyverzettel a demokrácia mellé kell állnia — hangsúlyozta. — Nagyon szerencsétlen magatartás volna a sérelem és duzzogás politikája. Kiemelte, hogy a demokrácia és a protestáns egyház közeledése terén igen nagy lépést jelentett a nyíregyházi szabad tanács működése. A miniszterelnök beszédét követő vitában Szabó Imre református esperes Nagy Ferenccel polemizálva, a reakció ismert frázisait ismételgette. Kemény Lajos evangélikus esperes következő felszólalása az egyházat féltő és nemzetét szerető magyar ember beszéde volt. Elmondotta, hogy a felszabaduláskor rögtön az orosz parancsnoksághoz hivatták és az ott egybegyült egyházi vezetőknek azt a kérdést tették fel: miben segíthetnék az egyházat. Amint lehetőség nyílott, természetesen felvették a kapcsolatot a brit protestáns hatóságokkal is. Megállapította, hogy sem a keleti, sem a nyugati demokráciák nem akarják a protestáns egyházat politikai célokra használni. A politikai pártok között egy sincs, mely egyházellenes volna. Az ezzel sűrűn gyanúsított munkáspártok sem azok, hiszen éppen a közelmúltban történt, hogy az evangélikus egyház egyik hivatalos szervét, az őt ért méltatlan támadás ellen a Kommunista Párt lapja védte meg. Az esperes ezután kifejtette, mit kiván az egyház a demokráciától. Az igehirdetés szabadságát, a szeretetszolgálat akadálytalan lebonyolítását és a vallástanítás szabadságát — mondotta. — Az egyház csak annyiban akar politizálni, hogy megmond- hassa a jóról, hogy jó és a rosszról, hogy rossz. az újságpapír - ÜGYET VIZSGÁLJA A SZENÁTUS WASHINGTON. A kis lapkiadók tudatták a szenátus kis üzletemberi bizottságával, hogy az ő fő problémájuk az, hogyan, álljanak ellen az újságpapír-monopóliumnak, ez ugyanis kiszipolyozza a független lapkiadókat és a munkásmozgalmi lapokat, jelenti a Federated Press. A szenátusi bizottság október hónapban kérdőíveket küldött szét 10 ezer amerikai lapkiadóhoz az újságpapír kérdéssel kapcsolatban. Az információkat jelentés formájában fogják a kongreszszus elé terjeszteni, mondotta a bizottság szószólója. A bizottság súlyt vet arra, hogy az újságpapír-kérdést rendezzék. A kisebb laptulajdonosok nem győznek eleget csodálkozni azon, hogy amikor számukra nem akarnak 25 ezer példányszámú kislapoknak elég újságpapírt kiutalni, a new yorki nagy lapok 132 oldalas számai megjelenhetnek. Elzavarták a fasiszta szónokot CURITYBA, Brazília. — Felbőszült tömeg gátolta meg Plinio Salgado, a brazíliai integralisták (fasiszták) fővezérét beszéde megtartásában s kikergették egy helyi moziból, ahol egy jobboldali gyűlésre készültek.