Magyar Jövő, 1946. december (45. évfolyam, 236-255. szám)

1946-12-03 / 236. szám

2 /Tmagyab Published Daily, except Sunday, Monday and certain Holidays by the HUNGARIAN DAILY JOURNAL ASSOCIATION, INC. 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Telephone: ALgonquin 4-0397 Editor: Dr. JOHN GYETVA17 szerkesztő Manager: SÁNDOR RÁKOSI, ügyvezető Subscription Rates: USA Canada 7 Dollars' one year, $4.00 half year, $2.00 three months. ■ So. America, Mexico, Cuba 8 dollars on year, $4.50 half year,. $2.50 „\hree months. Europe Australia, Africa, Palestina, etc.. $10.00 one year, $0.00 half year. $3.50 three months. New York City $8.00 one year, $4.50 half year, $2.75 three months. Entered as Second Class Matter May 10, 1943, at th ePost Office of New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879. Börtönbe — de kikkel? A monopolisták chicagói orgánuma, a “Chicago Journal of Commerce” azt javasolja, hogy egyszerűen le kell tar­tóztatni a bányászokat s akkor két hét alatt véget lehet vetni a bányászok “sztrájkjának.” Kiegészíti ezt azzal, hogy meg kel tagadni tőlük min­den munkanélküli segélyt, el kell előlük zárni a bevásárlási hitelt a boltokban is, akkor majd térdre kényszerülnek. S hogy a union se támogathassa őket, azt is meg kell bün­tetni, nem csekélyebb összeggel, mint egy millió dollárral naponta, mert mint a nagyvállalatok lapja írja, ennyi kárt okoz a sztrájk naponta. Ha mindez meglenne, akkor természetesen tovább kellene menni, mert a többi unionok, CIO, AFL is támogathatják a bányászokat. Logikus folytatás volna tehát megtörni egy anyagilag valamennyi uniont, végül pedig szétzúzni őket. Sőt ha az a módszer a bányászok ügyének elintézésére, hogy le kell őket tartóztatni,­ezt kellene alkalmazni a jövő­ben minden munkással, aki egy kicsit nagyobb darab ke­nyérért sztrájkolni merne. Addig az abszurdumig vinne azután mindez, hogy le kell tartóztatni az egész amerikai munkásosztályt. Világos, hogy ennek a láncolatnak a végén csak a hitleri rendszer bevezetése lehetne az Egyesült Államokban. Mint ahogy arra célzott is a nagyvállalatok másik, new yorki vezető lapja, a Herald Tribune, amikor nyíltan azt a kér­dést vetette fel fenyegetésként a bányászok felé, hogy “ha nem térnek jó útra”, csak egy “totális”, azaz fasiszta dik­tatúra következhetik. _ Mindez sokkal komolyabb veszély, mint csak egyszerű “abszurditás.” Úgy látszik a monopolisták mindenre el van­nak szánva. De Amerika népe is el van szánva minden sza­badságharcra a monopolista reakcióval szemben. Harcolt a hitlerizmus és világfasizmus ellen. Harcolni fog az utolsóig az amerikai fasizmus ellen. Börtönbe, mondják a sztrájkokat, válságokat provo­káló nagyvállalatok. Börtönbe — de kikkel? Fasiszta bandák segélyezése A Szovjetunió delegátusai, az arabok és más államok képviselőinek támogatásával az Egyesült Nemzetek Gyű­lése előtt javaslatban sürgették, hogy tagadjanak meg minden segélyt Európában és másutt fasiszta maradvá­nyok bandáinak. Anglia és U. S. delegátusai, a latiname­rikai és más államok képviselőinek segítségével ezt a javas­latot 17 szóval 15 ellenében leszavazták. Korlátlan segít­séget akarnak hát juttatni a fasiszta hordáknak továbbra is ahelyett, hogy börtönbe vetnék, vagy büntetés céljából illető országaikba szállítanák őket. L. I. Medved, Ukrajna delegátusa csak az egyik példa­ként említette meg, hogy az angol megszálló zónában töb­bek között 12.000 főnyi ukrán fasiszta bandát támogatnak nemcsak segéllyel, hanem katonai alakulatban is meghagy­ják őket. Előző hírek már beszámoltak arról, hogy ugyan­csak angol megszállási zónában többszázezer főnyi volt né­met katona van, akiket szintén teljes katonai egységben hagynak meg. Rengeteg segélyt nyújtottak fasiszta mene­külteknek az UNRRA-on át is. Tették ezt amerikai meg­szálló zónákban is. Anders lengyel hordái, akik polgár­háborús provokációt szerveznek ma is állandóan Lengyel­­országban, szintén a legmesszebbmenő támogatásban ré­szesülnek. Mindezeket a bandákat ellenforradalmi hordákként akarják adott helyzetben a demokráciákra uszítani. ? Sok tízezer főnyi fasiszta sereg, Szálasiék, Horthyék bandái, a Héjjas gyilkosok és társaik is részesülnek ha­sonló támogatásban a nyugati megszállási zónákban. Jel­lemző volt egyes magyar reakciósok törekvése is, hogy se­gélyt a magyar nép helyett ezeknek a bandáknak juttassa­nak Bajorországban és másutt. Szüntessék be ezen bandák támogatását. Börtönben van a helyük. Küldjék vissza őket, mint háborús bűnösöket országaikba, hogy minden fölszabadult nép fölszámolhasson velük végre. . Autóbuszbaleset az alagútban DETROIT. — A túlzsúfolt Detroit-Windsor-i autóbusz összeütközött a Detroit-Wind­­sor-alagut kanadai kijáratá­nál egy autóval. 1 halottal, egy súlyos és több könnyebb sebesüléssel végződött a bal­eset. A bérkontrolnak vége Kanadában QUEBEC. — W. L. Mac­kenzie King, kanadai minisz­terelnök bejelentette, hogy a háborús időkben felállított bérellenőrzéseket azonnali ha­tállyal megszüntették Kana­dában. Egy new yorki magyar kislány tragédiája Bőven van rendőr­­­sztrájkolok összeverésére NEW YORK.­­ Egy ma­gyar kislányt szállítottak hal­dokolva a Flower Hospitalba. A neve Joan Földváry, lakik 453 E. 105th St. alatt. Er­kölcstelen merényletet követ­tek el ellene, koponyáját bé­rel­ték. A ház felháborodott lakói gyűlést tartottak és jobb­ rendőrségi felügyeletet köve­teltek. A 23. rendőrkörlet ka­pitánya kijelentette, hogy­ több rendőrre lenne szükség a rend fenntartására, de nincs elég embere. Néhány nappal ezelőtt, Wal­­lander rendőrbiztos azt mond­ta, hogy “túlságosan sok rendőr ügyel” New Yorkban a sztrájkoknál, felvonulások­nál és felhozott egy esetet, mikor “csaknem annyi rend­őr volt jelen, mint szemlélő.” “Eltekintve attól, hogy ez nevetségessé teszi a rendőr­séget a közönség szemében,” mondta Wallander, “kellő rendőri felügyelet nélkül hagyja a város más részét!” Az East Harlem telep, a First Avenue és a folyó kö­zött, ismételten színhelye volt támadásoknak, erkölcstelen merényleteknek és a felügye­let nélkül maradt útkereszte­zéseknél több gyermeket gá­zoltak halálra az autók. Januárban egy 15 éves lány lett áldozata egy me­rényletnek, a házban, amely­ben lakott és körülbelül ugyanabban az időben. Wal­­lander szerint, “nevetsége­sen” nagyszámú rendőr volt kivezényelve a Western Uni­on épülete elé, ahol szétver­ték a sztráj­kólókat, lovasro-­­hamot intéztek a gyalogjáró­­ellen s besegítették a sztrájk­törőket az épületbe. Reméljük, hogy Wallander rendőrbiztos megtartja sza­vát. A Bevin elleni lázadás hatás­a az angol külpolitikára A brit kabinet rendkívüli, ülés összehívására kénysze­rült, mikor a parlamenti la­borpárti tagok a brit külpo­litika ellen lázadva, Bevin el­len fordultak. A laborpárti képviselőknek a brit külpoli­tika elleni lázadása nagy do­log és kétségtelenül nagy an­­■ gos tömegeknek az érzését tükrözi vissza, aminek foko­zatosan, de lehetnek azonnali súlyos politikai következmé-1­é nyei és döntően befolyásolhat-­­ ják brit külpolitikát. A laborpárti képviselők elégedetlensége főleg az irányba domborodik ki, hogy a jelen brit politika a Van­­denberg-Barnes szovjet-elle­nes irányvonal­­akon való követése. A lázadók, akiknek szá­mát hivatalosan hatvanra te­szik, de lényegében sokkal nagyobb támogatást élvez­nek, egy olyan fajta embert akarnak a külügyminiszté­riumban, mint Henry Walla­­ce. Egy olyan embert akar­nak, aki úgy beszél, mint ahogy Wallace beszélt Tru­man elnökhöz. Bevinnek nagyon­ok ellen-­­zője van és úgy tekintik,­ mint a régi reakciós külpoli­tikát folytató bandának a foglyát. Egyesek Hugh Dal­ton kancellárt támogatják,­ akiről azt hiszik, hogy jelen­tős változást hozna a brit politikában és­ feltételezik ró­la, hogy ha külügyminiszter lenne, első útja Moszkvába vezetne, hogy megegyezésre jusson a szovjettel a Közép­kelet ,s Keleteurópára Vonat­­kozólag. Herbert Morrison javas­lata, amelyben megrótta a lázadókat, mindössze 126 sza­vazatot kapott. Ez a szavazó képviselőknek a többsége volt. De 83 még mindig ellene szavazott, míg 120 tartózko­dott a szavazattól , ezek mel­lett 11 képviselő nem jelent meg a gyűlésen, így a kor­mány mindössze 32 százalé­kát tudta csak összekaparni a képviselőházi erejének, ahol ma 390 képviselő van. A jelentés ebben a dolog­ban az, hogy az erős pártfe­­gyele­m ellenére is, ezek a képviselők nem h­á­t­r­á­ltak meg Attlee és Morrison fe­nyegetései előtt, akik kizá­rással fenyegették meg őket.­ Bár Bevin jórészt még mindig az elődei által a ré­szére megszabott úton halad, de az utóbbi időben észreve­hető, hogy érzi a kritika nyo­mását, vagyis bizonyos mér­tékben mérsékelte állásfogla­lását. Ezek a fejlemények megerősítik azokat a régebbi feltevéseket, ami általában megnyilvánul az amerikai külpolitikában, hogy egy szovjet elleni háború eseté­ben Nagybritánia az Egye­sült Államok oldalán találná magát. A fasisztákat szabadon engedik, a bányászuniót üldözik Az igazságügyminisztérium új erővel vetette bele magát a United Mine Workers elleni eljárásba. De négy esztendőn át az Egyesült Államok igazság­ügyminisztériuma kép­telen volt bármit is tenni a fajgyű­lölet és fasiszta propaganda házalói ellen, akiket a Federal Grand Jury kétszer is vád alá helyezett. Az ügyet aláásta az, hogy a minisztérium elmulasztotta üldözni az amerikai fasizmus nagy “halait,” a Patterson- McCormick újságokat vagy a Hearst laphálózatot, amelyek bűnösök voltak a hadi erőfe­szítés szabotálásában. A kormány különös lany­­hasággal kezelte az ügyet. A tárgyaló bíró halála csaknem két évre megszakí­totta a pert és a kormány nem sietett új tárgyalást ki­­tüzetni. Ezért nem is meglepő, hogy most elejtették a vádat Wil­liam Dudley Pelley, Lawrence Dennis, Elizabeth Dil­ing és társaik ellen. A bíró azt a figyelemre­méltó megjegyzést tette, hogy nem látja, hogyan kaphatná­nak ezek a vádlottak most igazságos tárgyalást. Az igazságügyminisztérium ügyészei azt mondták, hogy kérni fognak új tárgyalást. De O. John Rogge elbocsá­tásával ennek befellegzett és a­z igazságügyminisztérium­nak most szakszervezeti veze­tőket kell üldöznie és anti­­kommunista boszorkányüldö­zést kell rendeznie és így nincs ideje arra, hogy a fa­sisztákkal is csináljon vala­mit. Keresztény menekültek NEW YORK. — Az Amer­ican Christian Committee for Refugees, Inc., amelyet a há­ború­­alatt a National War Fund támogatott, ez utóbbi likvidálása folytán elesett az eddigi támogatástól és más­honnan kell pénzbeli támo­gatást kapnia, hogy betölt­hesse hivatását. A szervezet irodája 147 West 42nd Sa. alatt van. Adj egy napi bért a Magyar Segély javára! MAG YAR JÖVŐ (Hiin«jr»ri»n H»»1v Jmirn»11l Amerika népe nem a Roosevelt alatt kivívott jogok, a sztrájkjog és kollektív bérszerző­dés, társadalmi biztosítás, minimális munkabér ellen szavazott, hanem a Ti­um­án adminisztráció ellen amely elárulná a haladás elveit. December 8., A jövő margójára Einstein Albert milliója Írja: Dr. POGÁNY BÉLA Nekem csak nem akar kimenni a fejem­ből, hogy Dr. Albert Einstein és Amerika több nagy atomtudósa az atombombával kapcsolatban hat alaptétel terjesztésére egy 1 millió dolláros alapot akar előbb össze­gyűjteni. A hat alaptétel már megvan, az egymillió dollár még nincs. A hat alaptétel egy tételbe összefoglalva, amint emlékeznek rá, azt mondja, hogy az atombomba ellen nincs védekezés és atomháború esetén civi­lizációnkkal együtt mindnyájan elpusztu­lunk. A régi, normális időben úgy volt, hogy ha egy világhírű tudós az egész emberiség sor­sát érdeklő megállapítást vagy felfedezést tett, akkor az egész világ sajtója, iskolák, egyetemek, akadémiák, tankönyvek a leg­természetesebb módon vállalták az új igaz­ság terjesztését. Legtöbbször új tudomá­nyos intézeteket alapítottak, királyok, köz­­társasági elnökök, a világ hatalmasságai, akadémiák hívták meg az ilyen tudóst és kérték meg, hogy személyesen ismertesse felfedezését. Nagy ünneplések és szertartá­sok, ünnepélyes külsőségek között zajlott le az ilyesmi, a világ figyelő szeme rajta füg­gött, operaénekesek és primadonnák az irigységtől szanatóriumba vonultak... — mindezt ingyen megtudtuk a lapokból. Ma pedig odáig sülyedtünk, hogy egy Einsteinnak előbb egy millió dollárt kell gyűjtenie, amíg egy véresen komoly meg­állapítást, figyelmeztetést töredékes alak­ban közölhet a világgal. Bizonyos, hogy nagyot fordult a világ sora. Dr. Einsteinnak nem volna szüksége egy millió dollárra, hogy közölje velünk, hogy életünk, feleségeink, gyermekeink és szüleink élete halálos veszélyben forog,­­ ha számíthatna a sajtóra, a rádióra, a kor­mányokra, a tudományos intézetek támoga­tására, a kulturegyesületek közreműködé­sére, politikusokra. Úgy néz ki a dolog, hogy minden kapu becsukódott előtte. A sajtó nem közli, a rádió nem bömböli. Az iskolákban nem tanítják. Elhúzódnak tőle, bezárkóznak, begombolkoznak és csak drága pénzen hajlandók, tisztára hirdetési alapon, profitszerzési elven, mint valami új fog­kefét, kelletlenül közölni azt, ami a tudós­nak oly fontos, hogy egy millió dollárt is hajlandó áldozni rá, csakhogy az emberek meghallgassák. Mintha csak egy rossz lírai költőről volna szó, aki egy millió dollárt hajlandó fizetni, hogy a maga által gyönyö­rűnek tartott rigmusait az emberekkel el­olvastassa! Hova zü­llesztették le az ember józan gon­dolkodását, hogy ezt szó nélkül tudomásul tudják venni? Hát az imperialisták a ma­guk embertelen céljainak előmozdítására már oly tökéletesen megrohasztották a gon­dolatközlés minden eszközét, úgy megmér­gezték a lelkeket, úgy megőrjítették az em­beri józanságot, a gondolkodást, hogy az emberek már észre sem veszik a lábuk elé ásott sírjaikat, akárcsak alkohollal, hasis­sal és ópiummal barommá alacsonyított ál­dozatok? Soha olyan nagy szükség nem volt a szo­cializmus­­ nevelő erejére, a valóság tanul­mányozását és higgadt, elfogulatlan felmé­rését sürgető ösztönzésére, mint ebben a tragikus korban. Az amerikai demokráciá­ban a sajtó- és gondolatszabadságot már nagyon gyanúsan és betegesen hangoztat­ják. Az uralkodó réteg úgy védekezik a “veszélyes gondolatok” ellen, hogy meg­nyilvánulásaiknak anyagi lehetőségeit irtja ki. A gondolatot elszigetelve szárítja, szik­kasztja, kiheréli, ugyanakkor rendőrökkel, kémekkel veszi körül a tudóst, akinek agyá­ban oly tudás van, amelyet a háborúra ka­csintó demokrácia a maga számára akar monopolizálni s a titkolódzás olyan" rejtel­meibe sikkasztja, amitől megőrül az expan­zióra törő emberi elme. A tudomány bizo­nyos tételeit mint hajdan Isten nevét nem szabad az embernek ajkaira venni, nehogy a hatósággal gyűljön meg a baja. Ki tudja, nem jön-e el az idő, amikor zsandárok, hóhérlegények fognak megpofoz­ni Einsteineket, mert­­ lángészt merészelnek hordani koponyájuk fala mögött? S azok, akik ennek az országnak szabad testvérisé­gébe menekültek odaátról duhaj zsarnok­­legények és pimasz királyok elől, megdöb­benve fogják kétségbe vonni cselekedetük helyességét. A tudós, akinek agya az atom­erőt kitermelte, nagyobb erő, mint az atom­erő. A tudós tudása robbanékonyabb, mint az atomenergia. A gondolatnak szabadság kell s ez a szabadság egyre jobban húzódik jobb felől balfelé, mert ott van már csak megfelelő légkör az ember igazság- és mél­tóságérzetének. Lehet, hogy Einstein a pénzért még egy­szer korlátozott meghallgatásra talál. De mi lesz akkor, ha majd pénzért sem enge­dik meg neki? Minél magasabbra nő a monopolisták és militaristák talaja egy országban, annál mélyebbre sülyed az erkölcsi és szellemi színvonal. 44 A demokrácia mellé kell az egyháznak állania” Nagy Ferenc magyar miniszterelnök beszéde a magyarországi protestáns napon A VII. országos protestáns napok során Nagy Ferenc mi­niszterelnök tartott előadást a Kálvin-téri templomban, “Mit vár a­ demokrácia a pro­testantizmustól” címmel. Beszéde elején kifejtette, hogy a magyar nép lelkében mindig ott volt a demokrácia utáni vágy, mely megnyilvá­nult politikai és társadalmi megmozdulásaiban. A protes-­­­táns egyháznak teljes lelki fegyverzettel a demokrácia mellé kell állnia — hangsú­lyozta. — Nagyon szerencsét­len magatartás volna a sé­relem és duzzogás politikája. Kiemelte, hogy a demokrá­cia és a protestáns egyház közeledése terén igen nagy lépést jelentett a nyíregyházi szabad tanács működése. A miniszterelnök beszédét követő vitában Szabó Imre református esperes Nagy Fe­renccel polemizálva, a reak­ció ismert frázisait ismétel­gette. Kemény Lajos­ evangélikus esperes következő felszólalása az egyházat féltő és nemzetét szerető magyar ember beszé­de volt. Elmondotta, hogy a felszabaduláskor rögtön az orosz parancsnoksághoz hi­vatták és az ott egybegyült egyházi vezetőknek azt a kér­dést tették fel: miben segít­hetnék az egyházat. Amint lehetőség nyílott, természete­sen felvették a kapcsolatot a brit protestáns hatóságokkal is. Megállapította, hogy sem a keleti, sem a nyugati­ de­mokráciák nem akarják a protestáns egyházat politikai célokra használni. A politikai pártok között egy sincs, mely egyházellenes volna. Az ezzel sűrűn gyanúsított munkás­pártok sem azok, hiszen ép­pen a közelmúltban történt, hogy az evangélikus egyház egyik hivatalos szervét, az őt ért méltatlan támadás ellen a Kommunista Párt lapja védte meg. Az esperes ezután kifejtet­te, mit kiván az egyház a de­mokráciától. Az igehirdetés szabadságát, a szeretetszol­gálat akadálytalan lebonyolí­tását és a vallástanítás sza­badságát — mondotta. — Az egyház csak annyiban akar politizálni, hogy megmond-­ hassa a jóról, hogy jó és a rosszról, hogy rossz. az újságpapír - ÜGYET VIZSGÁLJA A SZENÁTUS WASHINGTON.­­ A kis lapkiadók tudatták a szená­tus kis üzletemberi bizottsá­gával, hogy az ő fő problémá­juk az, hogyan, álljanak ellen az ú­j­ságpapír-monopólium­­nak, ez ugyanis kiszipolyozza a független lapkiadókat és a munkásmozgalmi lapokat, je­lenti a Federated Press. A szenátusi bizottság ok­tóber hónapban kérdőíveket küldött szét 10 ezer amerikai lapkiadóhoz az újságpapír kérdéssel kapcsolatban. Az információkat jelentés for­májában fogják a kongresz­­szus elé terjeszteni, mondot­ta a bizottság szószólója. A bizottság súlyt vet arra, hogy az újságpapír-kérdést ren­dezzék. A kisebb lap­tulajdonosok nem győznek eleget csodál­kozni azon, hogy amikor szá­mukra nem akarnak 25 ezer p­é­l­dányszámú kislapoknak elég újságpapírt kiutalni, a new yorki nagy lapok 132 ol­dalas számai megjelenhetnek. Elzavarták a fasiszta szónokot CURITYBA, Brazília. — Felbőszült tömeg gátolta meg Plinio Salgado, a brazíliai in­­tegralisták (fasiszták) főve­zérét beszéde megtartásában s kikergették egy helyi mo­ziból, ahol egy jobboldali gyű­lésre készültek.

Next