Magyar Jövő, 1947. október (46. évfolyam, 196-222. szám)
1947-10-01 / 196. szám
2 209 f 7.MAGYAB tjjővp- Published Daily, except Sunday aiid certain Holydays by the HUNGARIAN DAILY JOURNAL ASSOCIATION, I.NC. 130 East 16th Street New York 3, N. Y. ________Telephone: ALgonquin 4-0397__________ Editor: ZOLTÁN DEÁK, szerkesztő Manager: EUGENE PRAGER, ügyvezető Subscription Rates: U.S.A., Canada $9.00 one year, $5.00 half year, $2.75 three months. New York City, So. America, Mexico, Cuba $10.00 one year, . ' 50 half year, $3.00 three months. Europe, Austi y*, Africa, Palestine, etc., $10.00 one year, 1 $6.00 half year, $3.50 three months. Reentered as Second Class Matter Sept 12, 1947 at the Post Office of New York, N. Y., under the Act of March, 1879. “Egy nap, melynek emléke gyalázatban fog élni” Nem tudunk másra, mint néhai nagy elnökünk halhatatlan szavaira gondolni, amidőn Nagy Ferenc legújabb gyalázatos merényletéről írunk Magyarország és a világ békéje ellen. A nap, szeptember 28-ika, melyen néhány középeurópai cinkosával, köztük a hazaárulásért már halálraítélt Georgi Dimitrov bulgár kalandorral, a horvát Macsekkel, a román Buzestivel és a szerb Gav■riloviccsal az Egyesült Nemzetekhez fordult a jelenlegi demokratikus kormányok megdöntését és nyílt beavatkozást követelve, úgy fog élni a magyar nemzet és a szomszédállamok történelmében, mint a legnagyobb árulások egyikének napja, melyet ama szépek tudósai valaha elkövettek népük és hazájuk ellen. Nagy Ferenc és nemzetközi összeesküvő bandája “átmeneti kormány” létesítését követeli Magyarországon és a többi középeurópai államokban. De ha a jelenlegi kormány helyett, mely a szervezett munkásság 100 százalékának s a parasztság túlnyomó többségének képviselőiből tevődik össze, új kormányt létesítenének Magyarországon, akkorkikből állna ez az új kormány? Nagy Ferenc nyilvánvalóan a Pfeiffereket, a Sulyokokat és önmagát, valamint az odahaza meguló szélsőjobboldali cinkosait helyezné irányba, azokat az elemeket, melyeknekma Görögországban és Kínában véres polgárháborút robbantott ki és beláthatatlan időre meghosszabbította ama népek agóniáját. Ha van egy ország széles e világon, ahol ezekben a válságos, nyugtalan, forrongó időkben béke és nyugalom honol, ahol csodálatos lendülettel folyik az újjáépítés korszakalkotó munkája, amely még az új amerikai követből is a legnagyobb elismerés kifejezését váltotta ki, ha van egy ország, amely igyekezett becsülettel betölteni a jaltai egyemény minden feltételét, a nácizmus és fasizmus csíráinak a felszámolását, ahol a nép az új történelmi helyzetnek megfelelőleg új politikai és gazdasági demokráciát létesített, akkor Magyarország ez. A Magyar Szövetség és a parasztunió A magyar és a szomszéd népek külföldre menekült becstelen renegátjai és hazaárulói azonban pontosan Magyarországot és a többi államokat akarnák véres polgárháborúba zúdítani egy kívülről rádiktált új kormány alakításával és Caldarisz féle “demokrácia” követelésével. Ezek a becstelen hazaárulók nem Görögországban, nem Kínában, nem a Középkeleten, nem Egyiptomban, nem Indonéziában, nem Indokínában látják a világbékét veszélyeztető fejleményeket. Nem az azokban az országokban végmenő agresszió elítélését követelik, hanem azon “agresszióét” amely Magyarországban hat millió hold földet adott a földtelen zselléreknek, a kisbirtokosoknak, amely rohamos tempóban építi újjá a magyar urak által két világháborúba zúdított magyar anyaföldet, s amely első ízben a történelemben kitárta a magyar nép előtt a demokrácia ajtaját, megadva a szavazati jogot 5 és félmillió magyarnak. Annak a parasztuniónak a nevében nyújtotta be Nagy Ferenc a folyamodványt az Egyesült Nemzetekhez, amelynek támogatására szólította a Magyar Szövetséget, a Verhovay konvenciója előtt tartott pittsburghi gyűlésükön. E sorok írásakor nem tudjuk, hogy van-e már valamilyen szervezeti kapcsolat a Magyar Szövetség és a Nagy F. féle nemzetközi összeesküvő banda között. Tény az, hogy Nagy F. formálisan kérte a Magyar Szövetségtől a parasztunió támogatását. A Verhovay Egylet, amely továbbra is tagja mamardt — ámbár csak fenntartással — a Magyar Szöv.-nek, így ki van téve annak, hogy közvetett kapcsolatba jutott — akarata elle nére — azzal a nemzetközi bandával, amely szeretett szülőhazájuk népét a nagyhatalmak ütközőjévé, véres polgárháború színhelyévé akarja tenni és amely ellenezte demokratikus Magyarország felvételét az Egyesült Nemzetekbe. Wall Street Nagyék provokációja mögött Az a tény, hogy az amerikai monopolista sajtó elsőoldalas szenzációként tálalta fel ennek a hazaáruló bandának a merényletét, s az a tény, hogy ez a társaság, képletesen beszélve, az amerikai State Department árnyékában folytathatja bűnös üzelmeit, elkerülhetetlenné teszi annak leszögezését, hogy befolyásos washingtoni körök hallgatólagos támogatása nélkül ez az új provokáció a világbéke és demokrácia ellen nem történhetett volna meg. Ennek figyelembevételével értékelhetjük csak igazán a 600,000 amerikai munkás nevében beszélő UE konvenció határozati javaslatát : “Vájjon más-e a szándékuk más népekkel a monopóliumoknak melyek saját népüket szárazra akarják facsarni? Vájjon azok, akik meg akarják szüntetni Amerika népének szabadságát, szabadságot akarnak-e adni más népeknek?” Azok, akik befelé a Taft-Hartley-féle törvényekkel akarják rabszolgaságba venni Amerika dolgozóit és utána az egész népet, kifelé a Nagy Ferenc féle nemzetközi összeesküvő banda útján akarják a múlt rabláncait Európa s minden más kontinens népére rárakni. Amikor tehát felmérjük a “Parasztunió” aljas merényletét Magyarország és a középeurópai demokráciák ellen, nem téveszthetjük szemünk elől a tényt, hogy a monopolista Wall Street a mozgató erő mögöttük. És ezért mi is magunkévá tehetjük az UE határozati javaslatának ezt a részét, amely a roosevelti szellem igazi kifejezője: “El kell távolítanunk a Wall Street befolyását Washingtonból, mint első lépést arra, hogy külpolitikánkat a tartós béke építésének irányába tereljük.” Tüntetés a haladás sajtója mellett Örömmel és némi megilletődéssel regisztráljuk azt a tényt, hogy New York város magyarsága tömeges megjelenésével ismét a haladás és demokrácia melletti demonstrációjává tette lapunk őszi népünnepélyét. Ez a demonstráció szerves része annak a hatalmas megmozdulásnak, amely ugyan még még nem bontakozott ki teljes egészében, de amely kétségtelenül folyamatban van szerte az országban: Amerika népének új sorakozójának a roosevelti eszmék mellett a békéért, a demokráciáért és a szabadságért. Wallace példátlan sikerű országos gyűlésein, a szakszervezetek egyre bátrabb kiállásában nyilvánul meg ez a népmozgalom, amely magában hordja a nép győzelmének feltételeit az 1948-iki választásokon. A reakció minden erőfeszítése, rabszolgatörvény kísérlete, vörösfalása háborús hisztériája ellenére, a nép egyre félreismerhetetlenebb módon ad kifejezést annak, hogy nem akar új háborút, hogy ellenzi a szakszervezetek összetörésére irányuló törekvést, hogy véget akar vetni a haszonharácsolásnak, a magas áraknak, gazdasági válságot elkerülhetetlenné tevő spekulációnak. Az a 2.000 new yorki magyar, aki megjelenésével megtisztelte lapunkat, a demokrácia ama nagy hadseregével táborozott a mar vasárnap, amely a biztos győzelem tudatával indul harcba Wall Street ellen, az amerikai nép jobb jövőjéért. Vendégvezércikk Olaj, gumi és függetlenség Közel 70 millió ember szabadságáról és új életéről van szó Indonéziában. Békét csak a függetlenség biztosítása és tiszteletbentartása hozhat. A köztársaság az indonéz olaj, gumi, ón és más kincseket demokratikus együttműködés alapján hajlandó a világgal megosztani. Az imperialista útonállás szerepét az amerikai, holland és más olaj, gumi és más érdekeltségek ügynökei viszik. Indonézia szabad fejlődését és békéjét az Egyesült Nemzetek vállalt kötelessége biztosítani. A Szovjet különösen megmutatta ezúttal is, hogy erre kész, és pedig a legmeszszebbmenőkig. Amerikán, Anglián és Franciaországon áll, hogy az Egyesült Nemzetek eleget tehessen feladatának. Kanada kormánya pedig használja befolyását, hogy ez sikerüljön. * .* g $ nhjijii (Kanadai Magyar Munkás,) MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) CONGRESSMAN DRIPP BY YOMEN Dripp képviselő (mialatt elégedetten mosolyog profitharácsoló barátai társaságában): Mindaddig, amíg csak bizottságok vizsgálják az árakat, semmitől sem kell félnünk. Magyarok az új Jugoszláviában A Magyarországgal szomszédos államokban élő magyarság helyzete, élete és munkája állandóan foglalkoztatja a magyar közvéleményt. Most röviden itt szeretnénk képet adni arról: hogyan él Tito Jugoszláviájában a magyaság? Ismeretes, hogy hat évvel ezelőtt, 1941-ben a hazaáruló, népellenes fasiszta Horthy-rezsim vezetői a legalávalóbb módon felrúgták a jugoszláv magyar barátsági szerződést és megtámadták Jugoszláviát. Hat év előtt a rombolás, a gyűlölködés szelleme költözött a magyar csapatok által megszállt területekre is. Magyarország akkori vezetőinek útját Jugoszláviában is akasztófák, lemészároltak, siró özvegyek és árvák ezrei jelezték. A népellenes múlt tapasztalatai alapján a jugoszláviai magyarság szörnyű bosszút várhatott. De nem ez történt ! Tito népfelszabadító hadserege a szabadság, testvériség útját követte; csak a bűnösök bűnhődtek, az, ártatlanok nem. Tito Jugoszláviájában a nemzetiségi kérdést a leninisztálini nemzetiségi politika tanítása alapján oldották meg. Már 1943 novemberében — a népfelszabadító háború legvéresebb napjaiban — kimondotta Jugoszlávia Népfelszabadító Antifasiszta Tanácsa: “Jugoszlávia demokratikus föderatív állammá alakult át, amelyben az öszszes népek egyforma jogokat élveznek!” Tito partizánjainak jelszava: “Jugoszlávia népeinek testvéri barátsága” — nem maradt csak írott malaszt. A felszabadulást követően megkezdődött az új, népi Jugoszlávia felépítése. Jugoszlávia magyarlakta vidékein a vasútállomásokon, az utcákon mindenütt kétnyelvű feliratok hirdetik az új Jugoszlávia demokratikus szellemét. Az utcákon, nyilvános helyeken, mindenütt: kétnyelvűség. A magyar lakosság anyanyelvén tanulhat, beszélhet, szórakozhat, művelődhet. Saját lapjai, könyvei, színházai vannak. Egyenrangú polgára a népi Jugoszláviának. És a magyar lakosság nagy többsége le tudta mérni annak óriási jelentőségét, hogy egyenrangú, kultúrában és jogokban teljesen szabad tagja a jugoszláv népek testvéri közösségének. Részt vett az újjáépítés munkájának első nehéz hónapjaiban és ma megkezdte a harcot a jugoszláv ötéves terv megvalósításáért. A jugoszláviai magyarság tömeges kultúrszervezeteikben, a Szerb Szövetségi Népköztársaság törvényhozásában, iskolákban, gyárakban, földmegmunkáló szövetkezetekben és mindenütt, ahol magyar dolgozók élnek, dolgoznak, alkotó munkájukkal — a többi nemzetiségekkel versenyezve — megvalósításra, túlszárnyalásra segítik a Jugoszláv ötéves tervet. Az elmúlt napokban Szántó Zoltán, a Magyar Köztársaság belgrádi követe bejárta Bácska magyarlakta vidékeit. Ennek a látogatásnak különleges jelentősége volt a jugoszláviai magyarság életében. Jugoszlávia fennállása óta első ízben történhetett meg, hogy Magyarország hivatalos képviselője közvetlen érintkezésbe léphetett a jugoszláviai magyar tömegekkel. A régi Jugoszlávia nemzetiségi politikája és demokráciaellenes, elnyomó szelleme mellett ez elképzelhetetlen volt és a régi Jugoszláviában egyetlenegyszer sem történt meg, hogy a belgrádi magyar diplomáciai képviselet tagjai a Jugoszláviában élő és dolgozó magyarokat otthonukban, saját vidékükön, munkahelyükön vagy iskoláikban felkereshették volna. Szántó Zoltán magyar követ vajdasági körútja utolsó állomásán, Temerinben, a Népfront fogadásán mondotta körútjának tapasztalatairól: “. . . Egyik legnagyobb élményem az újjáépítés és ötéves terv lendületének gyárakban, mezőkön, szervezetekben és szövetkezetekben tapasztalható jelei és a vajdasági magyarok részvétele ezekben a munkákban. . . Másik nagy élményem az egyenjogúság s testvériség megnyilvánulása, mely itt nem puszta szó, hanem Lenin és Sztálin tanításának megvalósulása. . .” A Magyar Köztársaság követének látogatásának lehetősége és azok a levelek, hozzászólások, javaslatok, beszámolók, amelyeket nap-nap után olvasunk dolgozó magyarok tollából a jugoszláviai magyarság lapjaiban,b ékes bizonyítékai Szántó Zoltán megállapításának. Tito Jugoszláviájának nemzetiségi politikája nemcsak a jugoszláviai magyarság jobb jövőjének biztosítéka, de biztosítéka a dunavölgyi népek boldogulásának és fejlődésének is. G. E. October 1, 1947 Választási benyomásaim Budapesten Írta: BEVILAQUA-BORSODI BÉLA, kollégiumi tanár (Befejező közlemény) McCormacknak semmi sem jó Többször nevetségessé tették magukat az amerikai újságírók okvetetlenkedéseikkel, úgy a más külföldi, mint a magyar újságírók előtt. Például Mr. McCormick, a NEW YORK TIMES Budapestre küldött választási tudósítója jól elvetette a sulykot, amikor a választás napján tartott sajtókonferencián azt kérdezte, hogy miért nem engedik szabadon az összeesküvés vezetőit, hogy ők is szavazhassanak. De két nappal a választás után már azt kritizálta Mr. McCormick, hogy a választások után egy csomó ember klemenciát kapott és szabadlábra engedték őket. Erre Boldizsár Iván, a sajtókonferencia magyar vezetője, nagyon ügyesen azt válaszolta, hogy nagyon örül annak, hogy végre a NEW YORK TIMES tudósítójának az nem tetszik, hogy szabadon bocsátottak embereket, amikor néhány nappal azelőtt még azt írta, hogy senki se hagyja el élve a börtönt, akit becsuktak. Ez is mutatja, hogy akármit tesz is a magyar népi demokrácia, az úgyse tetszik az amerikai reakciósoknak. A választás előtt az amerikai újságírók egy része azt írta, hogy bajonettes katonák fogják megakadályozni, hogy az emberek szavazzanak, míg a többi amerikai újságíró azt írta, hogy fegyveres rendőrök fogják erőszakkal szavazásra kergetni az embereket. Amikor egyik sem történt meg, akkor új kitalált hazugságokat tálaltak fel az amerikai újságírók lapjaik számára. A Voice of America bakot lőtt De a legnevetségesebb “faux-pas” az volt, hogy miként sült el visszafelé a Voice of America rádióállomás és Nagy Ferenc gyerekesen naiv felhívása, hogy NE szavazzon a magyar nép. Ezen még az amerikai újságírók is nevettek, mert még ők is belátták, hogy úgy is csak a legkonzervatívabb és legreakciósabb emberek,követték volna Nagy Ferenc tanácsát és így csak a baloldali pártok győzelmét erősítették volna azáltal, hogy nem szavaznak. De a szavazók válasza az volt Nagy Ferencnek és a Voice of America csúfos beavatkozásának, hogy a szavazók kilencven százaléka elment szavazni. Tehát Nagy Ferenc és Amerikában üdülő összeesküvő társainak gyerekded játéka nem sikerült, mert csak azért is szavazott a magyar nép, és bizony nem úgy szavazott, ahogy az összeesküvők szerették volna, így megbukott a nyugati intervenció, de ugyanakkor a magyar nép visszanyerte önállóságát és függetlenségi. Mivel a legtöbb ember úgyse hallgatja a Voice of America leadásait, még az is megtörtént, hogy az összeesküvők követei titokban kis röpiratokat nyomtattak, amiket címzett levelekben a postával is szétküldöttek, hogy így is továbbítsák Nagy Ferenc rádióüzenetét, hogy ne szavazzon a nép, de még ennek se volt hatása, mert mégis szavaztak : több mint öt millió ember szavazott, több, mint 1945-ben és kétszer annyian, mint a “legjobb” választáson Horthyék idejében. Ez is a magyar népi demokrácia megerősödésének és érettségének a jele. A mintavásár A választás után is nyugalom volt, bár az amerikai újságírók verekedésekről és utcai harcokról szerettek volna írni. A produktív építő munka normálisan folytatódott. Szeptember 5-én már megnyílt a nagysikerű ŐSZI VÁSÁR a Városligetben és a Vajdahunyad várában, ami iránt igen nagy érdeklődés mutatkozott meg, mind a főváros, mind a vidék, mind pedig a külföld részéről. Tömegesen keresték fel a Várligetben rendezett kiállításszerű Vásárt, hogy megtekintsék a magyar nagy- és kisipar, a kézműipar, földművelés legjelentősebb alkotásainak kiállítását. Az ipari és kereskedelmi áruminták pavillonjai közül kiemelkedett a TERMELÉSI TANÁCS színes kiállítása, ami bemutatta a termelési bizottságok munkáját, a racionalizálás feladatait és a szabványosítást. A Magyar Siemens Művek Villamosipari Rt. pavilionja az újjáépítés legkiemelkedőbb eredményét mutatta az elektromos gépek, rádiók gyártásában. Fischer Imre kalapgyára kiállította azokat a pompás férfi sima nyúlszőrkalapokat, amelyekért kopenhágai megrendelői teherszállító repülőgépeket küldenek Budapestre, hogy gyorsabban kapják meg a márkás magyar Fischer-kalapokat. Az őszi Vásár szenzációja a Magyar Műanyag és Vegyészeti Gyár Rt. impozáns pavillonja volt, mert ez a gyár különleges műanyagokból elektromos ipari anyagokat divatcikkeket, cipőket és sok más nélkülözhetetlen cikket készít. A Franck Kávészer Művek Rt. kiállítása is mutatta, hogy a gyár évtizedes tradíciójához híven, kávé készítményei változatlanul kiváló minőségűek. A gyár által felhasznált cikória ipari növényt 6000 kisgazda-paraszt termeli. Még sok-sok más kállítás is volt az őszi Vásáron és valóban elcsodálkoztam, hogy a magyar ipar már ilyen szépen tud produkálni egy rettenetesen romboló háború után két évre. Mindez mutatja, hogy milyen szorgalmas a magyar munkás és a magyar földművelő és milyen tehetséges a magyar mérnök, amikor mind tudják, hogy most már a népi demokrácia számára dolgoznak. Az őszi Vásár megtekintése után ellátogattam a híres Széchenyi Gyógyfürdőbe, ahol örömmel tapasztaltam, hogy a háborúokozta károkat már kijavították és már az emberek ezrei élvezik a gyógyítóerejű hőforrásvizeket. De most nemcsak a gazdagok, és a külföldi turisták élvezik a fürdőt, hanem a legegyszerűbb munkásember számára is nyitva van, mert a gyárak ingyen beutalják munkásbetegeiket a Széchenyi fürdőbe, ahol a munkások számára a legkényelmesebb kezelő, pihenő és szórakozó termek vannak berendezve. Az ügyeletes orvos mutat körül és elmondta, hogy többszáz szobás szanatóriumot fognak a Széchenyi Fürdő közelében építeni hamarosan, hogy a beutalt betegek a gyógyforrások közelében lakhassanak és így könnyen bejárhassanak a gyógykezeléses fürdőkbe. A közelben lévő Angol Park és a híres cirkusz is már nyitva vannak állandóan és a gyerekek meg fiatalok ezrei szórakoznak ott boldogan. Bizony már elég élénk és elég boldog az élet Budapesten a becsületes munkásemberek számára, hála az önfeláldozó építő munkájuknak. Jó volt Budapesten Bizony érdemes volt viszontlátni Magyarországot! Érdemes volt, mert még hábopi utáni szegénységében is lehet sok szépet látni! A magyar vendégszeretet és az emberek barátságossága kellemessé tette azta látogatást. Nekem külön boldogság van, hogy viszontláthattam édesapámat, Dr. Bt. világua Borsody Bélát, akinek 1945-ba jelent meg kb. huszadik könyve, a náci-ellenes “NÉMET MASZLAG” a Magyar Téka kiadásában. Most egy 1848-1948-as témával foglalkozó történelmi tanulmányt ír és főmunkatársa a “MAGYAR-LENGYEL KURÍR” havilapnak és főtitkára a Magyar Mickiewicz Társaságnak, tehát nagyon aktív építője a lengyel-magyar barátságnak. Éppen a választás után tartott ünnepélyes gyűlést a Mickiewicz Társaság, amire engem is meghívtak, mert már fél évvel ezelőtt megválasztottak engem kültagnak és így alkalmam volt személyesen is megköszönni ezt a tisztességet. Remélem, a jövőben is lesz alkalmam tovább építeni a magyar és a lengyel nép demokratikus együttműködését és jóbarátságát a haladás és a világbéke érdekében. Úgy látszik, “szerencsés” ember voltam, mert bár Bécsben a renegát gyászmagyarok biztosítottak arról, hogy ha Budapestre megyek, ott engem ki fognak rabolni, börtönbe fognak dobni és meg is fognak ölni, (de “úgy sem fogok odaérni, mert már a határon le fognak tartóztatni”), mindez a jóslat nem vált valóra, mert a legkisebb komplikáció nélkül kényelmesen utazhattam Budapestre és mindenki a legkedvesebben és legbarátságosabban fogadott. Persze, nem követtem el azt a hülyeséget, mint a publicityéhes Thuránszky, amerikai magyar traktorsalesman, aki afeletti dühében, hogy nem sikerült eladni a méregdrága amerikai traktorokat, hát hangosan szidalmazni kezdette az oroszokat, meg a “vöröseket.” Persze valuták szállításával sem foglalkoztam, mint a másik amerikai-magyar Mr. Miller, aki amiatt szintén bajba került. Ha az ember nem él vissza a vendégséggel és nem akarja becsapni a vendégfogadókat, akkor nem jut bajba. Én csak rokonokat és jóbarátokat akartam viszontlátni, meg akartam ismerkedni azzal a sokat ócsárolt és rágalmazott magyar demokráciával, hogy meglássam a valóságot. Érdemes volt megtenni az utat, mert nem csalatkoztam és nem “ábrándultam ki” a demokráciából: a magyar népi demokrácia szilárd, mint Gibraltár sziklája, mert a magyar nép is erős, szorgalmas józan és tudja, hogy mit akar: haladást és építőmunkát.