Magyar Jövő, 1948. november (47. évfolyam, 266-290. szám)

1948-11-20 / 283. szám

6 Szülőföldem új határa Írta: FODOR ERNA A Répce partján születtem. Sokszor haj­tottuk ki Jani öcsémmel együtt a kis libá­kat a Kerekes-tóhoz. Szedtük a kék nefe­­lejtset a tó partján, és zsandár sipkákat fontunk a kákából, mely olyan buján ter­mett azon a vidéken. Egyik legnagyobb hőstettem, mikor Gara­­bék gúnárát visszaverni merészkedtem. Éve­kig kergetett a gonosz, zizegő jószág, ha lát­tam messziről elkerültem az utcán. Ma is emlékszem a napra, mikor megfutamodás helyett szembe szálltam a fehértollas ször­nyeteggel. Ennél nagyobb merészséget a családban csak Jani öcsém követett el, mikor szegény kis Rozi Marit hazazavarta. Félt Jani gye­rek a kis proli lánykától, kinek apja a falu részeges suszterja volt, de azért hazazavar­ta, attól való haragjában, hogy valamelyik okos felnőtt azt mondta az 5 éves kölyök­­nek, hogy Rozi Marika lesz a felesége. Hej, de elmúltak felettünk az évek. Mind­ez végig cikkázott az agyamon, amint a Győr-Sopron-Ebernfurti “sinautó” robogott velünk a Dunántúlra, gyermekkorom felé. Huszonhét éve nem voltam a Rábaközben. . . Kapuvárott nevelkedtem, mert már hat éves koromban odaköltözött a család, egy komoly tönkremenés után. Ott jártam isko­lába. Elhomályosodó szemmel néztem a kis alföld sárguló búzakalászait. Az állomások mindenfelé tele virággal, mintha nem a vi­lágháború vihara rohant volna el felettük. A győri állomás és az új hidak mutatták a világ változását. A gartai templomtorony most éppen úgy tetszett, mint valaha régen.­ A polgári álla­mi fiú­ és leányiskola bizony eléggé megté­pázott állapotban mutatkozott 27 év távla­tából. A nagy falu, városka semmit sem változott, igaz a Rábahíd nem volt a régi, azt felrobbantották, no és a vár... a régi híres kapuvári vár, melyet még a kö­zépkorban is megénekeltek, most is ott áll. A sáncárkot régen fa nőtte be. És a vár lakói... Hm, ott van az igazi változás... Kapuvár, mint a Rábaköz legfontosabb ré­szei, a herceg Eszterházi hitbizomány ural­ma alá tartozott. Az övék volt a malom, a Vár és a környék többezer holdas legjobb ter­mőföldje. Kapuvár egyetlen ipari épülete a husgyár... Ez már azután­ épült, miután elhagytam hazámat. Az uradalom maga épí­tette. Mint a legnagyobb nevezetességet, meglátogattam a husgyárat otthonlétem al­kalmával. A meglett asszonyban senki sem sejtette volna a fiatal leánykát, ki 27 évvel azelőtt Kapuvárott lakott. A gyár munkásigazgató­ja készségesen körülvezetett a gyárban, mi­kor megtudta, hogy külföldről jöttem láto­gatóba. Elmesélte a gyár történetét, majd Kapuvár átalakulását az új rendszer alatt. Büszkén mutatta a rendeléseket: Angliának dolgozik a gyár... külföldi valutáért. Sok régi barátnőt és ismerőst találtam a városban. Rokonaim, Neppelék nagy öröm­mel fogadtak. Szegények, kimentek ágyuk­ból, hogy nekem, a “gazdag amerikai rokon­nak” több kényelmet nyújthassanak. Sok szomorúság is köszöntött. Kapuvár 480 zsidójából 80 maradt életben, a többi Auschwitzban maradt. A kis, félig romos zsidótemetőben egy síremléket is­mutattak. 400 darab apró szappant temet­tek ide közös sírba, mint ahogy együtt hal­tak meg a gázkamrában a kapuvári zsidók is és ez a szappan az, ami maradt kifőzött­ tetemükből. A legidősebb zsidó 48 éves. Egyetlen zsidó iskoláskorú gyermek maradt életben, akit Pesten bujtattak rokonai. A szép, nagy katolikus templom most is ott áll a főtéren, közel a városházához. Sem az idők vihara, sem az elmúlt háború nem mozdította ki nyugodtsá­gából. A nagy to­ronyóra most is mutatja, sőt kiveri az időt. A templom előtti hársfasor is úgy áll, mint régen. A szép paplak sem változott, ott áll most is a templom mögött. Most is tartják a zászlós, szép körmeneteket. Kapuvár, mint a határhoz közel eső vá­roska a háború vége felé nyilas székhely volt. Kínozták­­az öntudatos munkásokat. Gettót csináltak a zsidóknak, majd Sopron­ba, a megye székhelyére vitték őket az auschwitzi bevagonírozásra. Borzalmas ke­gyetlenkedések színhelye volt Kapuvár, de az Isten szolgái közül egy sem emelte fel til­takozó szavát embertársai megkínoztatása ellen. Varga Tibor, a harcos munkástanító sem volt többé Kapuvárott. Dachauban, a kon­centrációs táborban végezte be fiatal, hasz­nos életét. De megtaláltam egy másik jó­barátot a húsgyár könyvelőjében, Csendes Jóskát. Valamikor régen Jóska tanított a munkásosztály első A. B. C.-jére. Most már Jóska bácsinak hívják. Szép kis felesége és két bájos gyermeke is van. Meg­találtam Dr. Csillag Zoltán fiatal járási kör­orvost, aki járja a falvakat, hogy egészség­ügyre tanítsa a bizony még most is elmaradt falusi honfitársakat. Csendes Jóska, Dr. Csillag elmondták, hogy a legszegényebbek laknak most már a várban... Azok, akik­nek lakóhelye olyan egészségtelen volt, hogy a népi demokrácia nem tűrhette tovább a lakók egészségének veszélyeztetését. Igaz, hogy találkoztam olyanokkal is, akik só­hajtva mutatták, hogy ime mi lett a régi nevezetes várral... “Az emberiség szennye, a legszegényebbje piszkolja azt most.” Van­nak, akiknek még mindig nagy bűn a sze­génység... “Ami még szörnyűbb a major­ban csúfolt csúfja, a zsellérek saját földjei­ket művelik és­­nem dolgoznak a hercegség­nek, hogy ő kegyelme Párizsban dőzsölhes­sen a dolgozók pénzén.” Ott áll a folyó partján az egyemeletes ház, mely valaha korcsma, a “Sörház” volt. Meg­nagyobbítva szép modern lakásokkal az eme­letén. Lenn vörös és nemzetiszinű zászló leng a ház előtt. Nagy plakát hirdeti a “Magyar Dolgozók Pártja” irodahelyiségeit. Ugyanaz a városka. A régi házak. Ott áll még a malom és mellette nyugodtan folyik a régi kis Rába... és mégis megváltozott Kapuvár. Rovatvezető: FODOR ERNA A lehigh­völgyi előadásról Nem mulaszthatom el, hogy a Testvériség bronxi műkedve­lő Gárdájának kiváló tehetsé­geit meg ne dicsérjem. Ezek a remek műkedvelők fáradt­ságát nem ismerve, az egyet­len magyar-amerikai demok­ratikus lap, a Magyar Jövő érdekében eljöttek Easton, és Bethlehem, Pa.-ba. A Lehigh Völgyi magyarságnak nem csak mulattató, de oktató és nevelő színdarabokat mutat­tak be. A három egyfelvoná­­sos darab közül 1. a Monog­ram, a kapzsiságot, a min­­denároni meggazdagodást os­torozza. 2. Forog, vagy nem forog. Rámutat a társadalom gonoszságára, mellyel a hi­­ányos szellemű, tehetségű em­bereket üldözi. 3. A megbol­dogult. A csalás minden típu­sát bemutatja. Mindhárom darab az életből lehetett vol­na merítve, mert napjaink­ban folyton találkozunk ha­sonló esetekkel. A szereplők neveit nem emeljük ki, mert a Magyar Jövő hasábjain sok­szor találkozunk velük. Mindkét előadás közepes sikerű volt, mert elővételben nem árulták a jegyeket, ha ezt tekintetbe vesszük, akkor viszont százszázalékos ered­ményről beszélhetünk. A sze­replők úgy Easton­, mint Bethlehemben meleg vendég fog­adtatásban részesültek, melyet egyhamar el nem fe­lejtenek. Bethlehemben a női csoport tagjai Mrs. Szőcsik, Mrs. Bartek, Mrs. Babbrák, Mrs. Jelenics és Mrs. Kocsis magyaros ebéddel vendégel­ték meg a művészgárdát. A Lehigh Völgyi Testvéri­ség­ részéről nagy mulasztás történt, mert a jelen színelő­­adás megérdemelte volna azt, hogy a Testvériség össztagsá­­ga, kb. 500, tüntetőleg jelen­jen meg az előadáson, mely az ideszökött hazaárulók munkáját ellensúlyozná. Re­méljük, hogy a jövőben sok­kal tüzetesebb figyelmet for­dítanak a jövőnk érdekében. Külön akarok megemlékezni Bartókékről, amiért a Mun­kás Otthonnak egy szép és ér­tékes gázkályhát adományoz­tak. Akik hátra vannak, kö­vessék a jó példát. Herczeg J. Eddig Herczeg Tagtárs tu­dósítása. Eostonban előző este ját­szott a műkedvelő gárda és ugyanazt írhatnánk róluk, mint Herczeg tagtárs itt. Csak még a következőt sze­retnénk hozzátenni, hogy Eostonban vacsorával vendé­gelték meg a new yorki mű­kedvelőket,, a női csoport kö­vetkező tagjai: Vargáné, Ni­­kóné, Ungerné, Juhászné, Phillipné, Szalókiné, L. Fe­­renciné, Buzásné, Cibáné, Makóné, Deutschné, P. Feren­­ciné, Ehászné és Némethné. A “fruit cake”-et Mrs. Né­meth adta értékesítésre, $7.00 jött be érte. Az első néger orvos Louisville, Ky. — A 44 éves orvost, a néger Maurice R’abb-ot, felvették a város főkórházába, hogy az érzés­telenítésben kiképezze magát. Ez az első eset a város törté­nelmében, hogy a kórház né­ger orvost alkalmaz, MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) így néz ki Fifi, ha nagyon divatosan akar kinézni. A Civil Rights Congress Yorkvilleben Az Un-American Committee és más hasonló demokrácia ellenes intézmények áldozatai mindig bízhattak abban, hogy egy nagyszerű barátjuk segítségükre siet. Munkások, akiket a sikervonalakon tartóztattak le, megfélemlített polgárok és ártatlanul meghurcolt emberek tudták, hogy első dolguk amit tenniök kell, hogy telefonáljanak a Civil Rigts Con­­gresshez-Az ország különböző részeiben csoportok alakulnak en­nek a munkának a továbbvitelére. Yorkvilleben a Civil Rights Congress alakuló gyűlése most hétfőn November 22-én este 8:30-kor a Csehszlovák Workers Houseban (347 E. 72nd Street) alatt lesz. — FŐSZÓNOKOK: Carl Marzani, a loyalti purge első áldozata; Erős Brown János, a Progressive Party magyar csoportjának főtitkára és Yorkville más vezető polgárai. — Belépődíj nincs. THE UNITED HUNGARIAN JEWS OF AMERICA, INC. GÁLA CONCERTJE világhírű színpadi és rádió művészek felléptével DECEMBER 12-ÉN, VASÁRNAP este 8 órai kezdettel a HUNTER COLLEGE Auditóriumban 69TII STREET AND PARK A VÉNÉÉ, NEW YORK CITY koncert teljes jövedelme IZRAEL javára megy! OSCAR SUNSHINE, Co-Chairman PIRI SCHWEIGER, Chairman Jegyek: Orchestra $3.60, $2.40, $1.80; Balcony: $2.40, $1.80 és $1.20 Jegyek kaphatók a UJHA irodájában; Mrs. Piri Schweiger­­nél: 1111 Park Avenue, New York City. Telefon: SA 2­4765. Társasvacsora New Brunswickon November 20-án, most szombaton este 286 Somerset St. alatti teremben KLEIN MÁRTON beszámol magyarországi élményeiről. Vacsora: Borjúpaprikás, sütemények és kávé. • New Brunswick és környékének magyarságát ezúton szeretettel meghívjuk erre a társasvacsorára. Fischer László magyarországi filmbemutatói Magyarországon felvett gyönyörű színes filmjeit érde­kes magyarázattal a következő helyeken mutatja be: A Fairfieldi Munkás Otthonban 720 Kings Highway November 20-án, szombaton este ugyanott, ugyanakkor FODOR ERNA, a Magyar Jövő munkatársa és a Nők Világa volt szerkesztője tartja meg beszámolóját.­­ Fodor Erna októberben jött vissza Magyarországból és 4 hónapi ottartózkodása alatt annak minden zegét-zugát bejárta. Miami, Floridában November 27-én, vasárnap este a Magyar Kultur Klub termében, 3901 N­­W. 2nd Ave. A­­Testvériség New Brunswicki Osztály rendezésében, 286 Somerset St., New Brunswick, N. J. D­ecember hó 4-én, szombaton este — Belépőjegy ára 50 cent — a Hillsidei Munkás Otthonban 1316 White Street, Hillside, N. J. DECEMBER 5, VASÁRNAP Este 8 órai kezdettel Azon városok, ahol szeretnék a filmet bemutatni, lép­jenek érintkezésbe Práger Jenővel a Kiadóhivatalban. A jövő margójára írja: Dr. POGÁNY BÉLA AZ ANGLIAI ÚJSZÜLÖTT Demokratikus érzésű újságolvasók éme­lyegve szemlélték az amerikai nagylapok tobzódását, amellyel az angol királyi család legutóbbi szaporulatát ismertették. Az Egyesült Államok lapjainak első olda­lán minden más hírt felülmúló címhírekkel ,elemezték az “örvendetes” hírt, hogy Angliá­ban egy gyermek született. Emellett a cso­dálatos természeti jelenség mellett elhalvá­nyodott a világpolitika számos sorsdöntő eseménye. Az Egyesült Nemzetek általános gyülekezetének ülései egy fecsegő, unt szokványos parlament, egy magánklub szi­varfüstös jelentéktelenségévé szürkültek. A kínai nép bámulatos küzdelme és győzelme egy korrupt zsarnokság ellen és felett a hát­térbe szorult­ Az amerikai belpolitika és a kardcsörtetés zajai halk suttogó-buttogó susmogássá fakultak. Csak egyetlen nagy eseménye volt a világnak,­­amelynek részlete­zésében az amerikai lapok kiélhették az an­gol uralkodóházhoz való dörgölődzésüket, a világ arisztokráciájával való fölényes és beavatott bratyizásukat. És feltűnő módon igen rövid hírré zsugo­rodott Írország végleges elszakadása Angliá­tól. Mindez csak azért oly émelyítő, mert az amerikai demokrácia mellveregetésétől vissz­hangzó országban történik, ahol a most le­zajlott választások alkalmával a bank- és katonai arisztokráciának térdet hajtó és ke­­zét csókoló sajtó valóban levizsgázott demok­ráciából. » Azért volt-e hát az amerikai népnek annyi véres harca a történelem­­ során a demokrá­ciáért, hogy a sajtót kitartó pénzmágnásaink ilyen mélyre züllesszék le a “szabad” sajtó színvonalát, ily aljasan meghamisítsák az amerikai nép “közvéleményének” kifejező szervét? Az Angliától elszakadó és nemzeti önálló­ságáért forradalomba menő amerikai nép 1790-ben nem olvasott egy árva szót sem királyi családok, főleg nem az angol királyi család újszülötteiről. Ha azt akarnánk meg­mérni, milyen mélyre sülyedt az amerikai sajtó demokratikus magatartása demokrá­ciánk hajnalától kezdve, csak erre az óriási különbségre kell, hogy gondoljunk. A kitartott sajtó hajbókoló,­ gazsuláló imádata az angol újszülött bölcsőjénél szinte már megteremti azt a meggyőződést, hogy a nemesség valami emberfeletti előkelőséget jelent és azt látszik sugalmazni, hogy bo­londok vagyunk, ha nem állítjuk vissza eb­ben az országban is azokat a finom, előkelő dolgokat, amelyek a nemességben és az arisztokráciában rejlenek. Ebben a hangulatban mi sem világosabb, hogy amikor külföldi előkelőségek vándorol­nak be az országba, le kell ugyan hivatalo­san tenniök minden címről és rangról, hogy amerikai állampolgárokká válhassanak, azon­ban a lapok társasági rovataiban továbbra is hercegnőzik meg kegyelmesasszonyomoz­­zák a bukott és kirugdalt arisztokrata de­­bellákat és pipeskedő, festettpofájú gróf­­kisasszonyokat, akiknek sok esetben még itt sem kell edénymosogatás gyakorlásában folytatni túlfinomodott kulturéletüket, mert régi országaikból való kipuccolásuk alkalmá­val annyi lopott kincset dugdostak magukba, hogy tovább henyélhetnek a dolgozók orszá­gában. De talán nem árt arra sem gondolni, mi­előtt a megdolgozott közvélemény befonásá­­val talán visszaállítják a nemesi rendszert, amely Európában évszázadokra nyomorba taszította a népeket, vérbe fojtotta a szabad szót és letaposta a kultúrát, hogy megidézzük milyen alapelveket fektettek le őseink ebben a kérdésben, és ha egy alpári pillantást ve­tünk az amerikai alkotmányra, amelynek 1. cikkelye 9. szakasza azt mondja, hogy “az Egyesült Államok semmiféle nemesi címet nem ad” és hogy vezető állásokban levő sze­mélyek a Kongresszus beleegyezése nélkül nem fogadhatnak el “semmiféle címet sem­miféle királytól, hercegtől, vagy idegen ál­lamtól.” Már-már ott tartunk, hogy akkor, amikor az alkotmányból idézünk ilyen történelmi veretű szavakat, arra kell gondolnunk, nem keltjük-e fel vele az FBI haragját, egyházi személyek megrovását vagy politikai ellen­feleink felháborodását és feltüzesedő sze­meik nem látnak-e mindjárt “vöröset”. Hazudnánk azonban, ha azt a hitet próbál­nánk megerősíteni, hogy azért hazánkban nincs talaja azoknak az előnyöknek, ha va­laki úri ágyban született. A nagybankok és nagyvállalatok legtöbb vezető állásai az ame­rikai pénzarisztokrácia nagy családjának tagjaival vannak tele- Milliós nagy vagyonok örököseit jobban számon tartják, mint a Gothai Almanach. Aki Rockefeller névvel születik, az nem kismiska. És így történik meg, hogy azokat, akik akár demokratákra adták le szavazatukat, hamarosan republikánus politikával és világ­nézettel etetik meg. Közben pedig nem ajánlatos, hogy a mun­kásnak gyermeke szülessen inflációs demok­ráciánkban, mert munkásszülei esetleg nem tudnak neki elég tejet vásárolni. A tes­trészt fittyet hány a visszaélései ellen nyo­­­mozó városi főbiztosnak is és vidáman emel, emel, emel és nemcsak a munkások gyerme­kei szájától vonja el az életadó tejet, hanem idén az egész ország népét is­­ megfeji. Erről nem beszél a terebélyes sajtó. Ilyes­mire csak a munkássajtó gondol. És ha majd lótejre fanyalodunk, mindenki elismételheti az egyszerű magyar dalköltő sóhaját: “Anyám, én nem ilyen­ lovat akar­tam!” Sporthírek Rovatvezető: MORRIS WEINSTOCK, New York Hungarians — Patterson Dover 2:0 (0:0) Ideális futballidőben, közel ezer főnyi közönség előtt a magyar csapat szép és izgal­mas küzdelemben megérde­melten győzött new Jerseyi ellenfele ellen, újabb két pont­tal erősítve jelenlegi első­­he­lyét a National Ligában. A győzelem biztosítása nem volt könnyű feladat a magyar csa­pat részére, mert a Pattersoni csapat a vártnál keményebb ellenfélnek bizonyult. Az első félidőben a magyar csatár­sor 4 új emberrel kezdett, de ez a felfrissítés nem szolgált előnyére a csapatnak. A csa­társor gyengesége miatt a Pattersoni csapat komoly munkát adott a magyar véde­lemnek, de ez a csapatrész, mint mindig, ezúttal is szi­lárdan állott a lábán és a fél­idő gól nélkül végződött. A második félidőben a magyar csatársor Sternberg László nagyszerű irányításával egy­másután vezeti támadásait a Pattersoni kapu ellen és a le­vegőben lógó gól a 25-ik perc­ben meg is születik. Halász hatalmas felszabadító rúgása is a kapu elé tálalja a labdát és a nagyszerű iramban érkező Sternberg a hálóba sodorja az első magyar gólt. 5 perccel később Paul nagy lövését a kapus kiejti és a szemfüles Bodallo beállítja a végered­ményt. A­­felforgatott első félidei magyar csapatban csak a vé­delem játéka érdemel dicsére­tet, míg a második félidőben a régi, jól bevált magyar csa­társor pompás össz­játékkal győzelemre vitte a csapatot. New York Hungarians B — Falcon B 11:2 Bíró iskola Sam Galin, ki­váló játékvezető vezetése alatt. — A futballsport nö­vekvő népszerűségére és fut­ballcsapatok szaporodása kö­vetkeztében határozott hi­ány van jól képzett futballbí­­rákban. Ezt a hiányt igyek­szik az amerikai futballszö­­vetség pótolni egy jelenleg már működő nagyszerű játék­vezető iskolával. Az iskola ve­zetője és előadója a futball­­körökben ismert, Amerika egyik legkiválóbb játékveze­tője, Sam Galin. Az iskola in­gyenes, úgyszintén a vizsga letétele. Az érdeklődőket szí­vesen látja a futballszövetség nov. 23-án este 8 órakor a 23-ik utcai YMCA termében tartandó bíróképző előadáson. Szoeiru Tojada, aki a japán fegyverletételkor a japán haditen­gerészet parancsnoka volt, közön­­dösen hallgatja Tokióban a kato­nai törvényszék vádjait. November 20, 1948

Next