Magyar Jövő, 1951. június (50. évfolyam, 85-101. szám)

1951-06-01 / 85. szám

2__ MAGYAR JÖVŐ (HUNGARIAN DAILY JOURNAL) June 1, 1951 AZ IFJÚSÁG HELYZETE A TŐKÉS ORSZÁGOKBAN (Csütörtöki számunkban jeleztük, hogy bővebb beszá­molót hozunk az ifjúsági vi­lágszövetség végrehajtó bi­zottságának Budapesten tar­tott üléséről. Alant hozzuk a jelentést.) BUDAPEST, május 25.— Az Ifjúsági Világszövetség végrehajtó bizott­ságának ülésén a napirend első pont­ja Enrico Berlinguer elnök beszámolója volt az ifjúság harcának fokozásáról az élet­viszonyok megjavításáért. Beszámolójában Berlingu­er hangsúlyozta, hogy az im­perialisták háborús előkészü­leteinek fokozódása a tőkés országok ifjúsága helyzeté­nek mind nagyobb arányú romlását okozza. A munkanélküli fiatalok­­száma napról-napra hatalmas ütemben nő. Görögországban a munkanélküli fiatalok szá­ma több mint 300 ezer. Fran­ciaországban az utóbbi nyolc hónap alatt számuk 27 szá­zalékkal növekedett, Olaszor­szágban a munkanélküli fia­talok száma több mint egy­millió. Hasonló a helyzet­­ Finnországban is, ahol az el­múlt évben 37 ezer — több­nyire fiatal — dolgozó vált munkanélkülivé. Ausztriában a munkaképes fiatalok 15 s­zázaléka, szemszerint 50,000 ifjú munkanélküli. Nyugat­■ Németországban pedig 600 ezer fiatal nem jut munká­hoz. Ezt a számot tetézi a most első ízben elhelyezkedést kereső fiatalok egymilliós tá­bora. Mindez azt mutatja, hogy a kapitalista országok­ban a munka lehetőségétől, a szakma elsajátításától és minden jövőbeli perspektívá­tól megfosztott ifjú nemze­dék nő fel. Az imperialisták azt remé­lik, hogy ezt a generációt ol­csó ágyútöltelékként használ­hatják majd fel egy elkövet­kezendő háborúban. Nem sokkal jobb azonban a dolgozó fiatalok helyzete ■ ,sem — folytatja Berlinguer. — Spanyolországban például egy tanonc kétnapi keresete is alig elég egy kiló kenyér vásárlására. Ausztriában a munkaügyi minisztérium tör­vényjavaslatot dolgozott ki a tanoncok munkaidejének nö­velésére és a szabadságidő csökkentésére. Belgiumban törvényt fogadtak el, amely korlátozza a tanoncok fize­tett szabadságidejét. A háborús előkészületeknek igen súlyos következményei vannak egészségügyi téren is. Joliot­ Curie, a Béke Világta­nács elnöke, joggal emlékez­tetett arra, hogy egy nagy hadihajó árából tíz hatalmas rák- és tbc-kutató intézetet lehetne felépíteni. Igen sok ifjú és gyermek fizet már ma is életével a háborús ké­szülődésekért. Spanyolország­ban a fiatalok 60 százaléka szenved tuberkulózisban. Tö­rökországban, ahol a minisz­terelnök azzal “büszkélke­dett”, hogy “Törökország Európa valamennyi országá­nál nagyobb erőfeszítéseket tesz katonai téren, s a költ­ségvetés 70 százalékát for­dítja fegyverkezésre” — a­­ múlt évben több mint 300 ezer gyermek halt éhen. A háborús előkészületekkel — mondotta a továbbiakban Berlingueif — párhuzamosan fokozódnak a jogtipró anti­demokratikus intézkedések is. Spanyolország borzalmas bör­töncelláiban több mint 120 ezer fogoly sínylődik. A gö­rög koncentrációs táborok­ban szenvedő foglyok nagy­része ifjú és gyermek. A leg­­vér­esebb bűnöket Tito követi el az ifjúsággal szemben, a­­mely nem akar eszközévé vál­ni a Szovjetunió és a népi demokráciák elleni provoká­ciókban. A fasiszta orgyilkosok em­bertelenségére jellemző, hogy Barcelonában a legutóbbi sztrájk alkalmával a halottak között volt egy ötéves gyer­mek is — Juan Moreno. Gö­rögországban néhány hónap­ja végezték ki­ az alig húsz­éves Nikiforidiszt, akit azzal vádoltak, hogy ifjúsági béke­bizottságot alakított. Az in­diai Cookbiharban az élelmi­szerárak csökkentését követő tüntetőkre sortüzet zúdított a rendőrség. A halottak között hat fiatal is volt , a legfia­talabb hatéves. Enrico Berlinguer ezután arról a harcról beszélt, ame­lyet a kapitalista és gyarma­ti országok fiataljai folytat­nak életviszonyaik megjaví­tásáért. Az egyik legfonto­sabb feladat — mondotta — megvilágítani, hogy szoros kapcsolat van az ifjúság helyzetének romlása és a há­borús előkészületek között, hogy csak a­­békepolitika, a békés termelés biztosíthat az ifj­úságnak megfelelő életkö­rülményeket. Ugyanekkor le kell leplezni minden olyan tö­rekvést, amely “védelmi” in­tézkedésként igyekszik fel­tüntetni az imperialisták tá­madó előkészületeit. A DIV­­Sz-nek és a demokratikus if­júsági szervezeteknek kon­krét segítséget kell nyújtani­­uk az ifjúság harcához, ame­lyet a munkanélküliség, a fokozódó kizsákmányolás, az életszínvonal állandó csökke­nése ellen folytat. Számos példát idézett ez­után Berlinguer abból a harcból, amelyet az ifjúság a különböző kapitalistái or­szágokban jogaiért, igazságos követeléseiért, az éhség, a nyomor, a munkanélküliség ellen folytat. Elmondotta, hogy S­p­a­n­y­­o­lországban, Franciaországban, Olaszor­szágban és más országokban is az ifjúmunkások harcos lendülettel vették ki részüket a legutóbbi nagy sztrájkmoz­galmakból. Franciaországban a legutóbbi békeharcok során a demokratikus ifjúsági szer­vezetek arra törekedtek, hogy megszilárdítsák a dolgozó if­júság egységét és akcióegy­­ség-bizottságokat hívtak élet­re. Olaszországban a fiatalok küzdelme elsősorban a mun­kához való jog követelésére irányul, minthogy több mint egymillió a fiatal munkanél­küliek száma. ELŐRETÖRTEK A BÉKE PÁRTJAI AZ ÉSZAK­­OLASZORSZÁGI KÖZSÉGI VÁLASZTÁSOKON RÓMA.­­ Az Északolaszország 2,735 községére és 28 tartomá­nyára kiterjedő, polgármesteri s városi tanácsosi választásokra vonatkozó szavazatokat még nem számolták meg teljesen, az eddigi eredmények azonban azt mutatják, hogy a kommunisták és baloldali szocialisták a sza­vazatoknak körülbelül 39 száza­lékát kapták. Jelentős szám ez összehasonlítva az 1948-as álta­lános választások 32 százaléká­val. A keresztény­demokraták, köztársaságiak, liberálisok és jobboldali szocialisták koalíció­ja a népszavazás 53 százalékát kapta csak meg ahhoz a 61 százalékhoz képest, amelyet ösz­­szevéve kaptak 1948-ban, ami­kor külön-külön futottak. A választási törvény, amely­nek alapján ezeket a mostani választásokat lebonyolították, a parlament jobbszárnyi többsége által elfogadott jogfosztó tör­vény, ennek köszönhetik a jobb­oldaliak, hogy 24 tartományi fő­városban és három nagyváros közül kettőben: Genuában és Velencében, győztek. A balolda­liak megtartották az uralmat Bolognában, Savonában, Pesa­­roban és Rovigóban. A jobbolda­liak győztek Milanóban, Vero­­­nában, Mantuában, Páduában és öt évig megtartják az ellen­őrzést 13 tartományi főváros­ban, ahol eddig is többségben voltak. Alcide de Gasperi keresztény demokratikus pártja sokat vesz­tett népszerűségéből a fasiszta “szociális mozgalom párt”-jának javára. Gasperi programja: a fegyverkezés és az atlanti szö­vetség, eszerint nem nagyon kell az olasz népnek. A balolda­liak — a­z elmúlt évek veszte­ségei után — megerősödve ke­rültek ki a választásokból. A katolikus egyház fokozott pro­pagandával befolyásolta a sza­vazókat a baloldal ellen. A Tru­man kormány közel 2 billió dol­­­­­áros befektetése nem hódította, át az olaszokat Washington és­ a Wall Street oldalára. A csa­l­­árd választási módszerek rá­nyomták bélyegüket a szavazá­sokra. Koreai front TOKIÓ. — Az utolsó jelenté­sek szerint a fron­t keleti részé­ben heves harcok folynak Inje város közelében. Itt történt a legnagyobb előnyomulás a UN offenzivában. A front többi ré­széről csak kisebb összecsapáso­kat jelentenek. Az offenzívát megállította az északkoreaiak és kínaiak ellenállása, azonban ezt megelőzőleg az amerikai és szö­vetséges csapatok általában 12- 20 mérföldnyire nyomultak elő­re a 38-ik szélességi fok fölött. ---------------------­ Az iráni olajválság TEHERÁN. — A kormány 3 tagú bizottságot nevezett ki az olaj nacionalizálásának végre­hajtására. Előzőleg 100,000 em­ber vett részt egy tüntetésben,­­ mely követelte a­z azonnali in­tézkedést. LAPSZEMLE Bomlik a Nemzeti Bizottmány (HATIKVA, — Buenos Aires, Argentína.) (Ezen cikk közlése nem je­lenti azt, hogy minden meg­állapításával szükségszerűen egyetértünk, vagy hogy min­den tényt ellenőrizni tud­tunk. — M. J. szerk.) Hogy tárgyilagosak le­gyünk, meg kell állapítani, hogy a Nemzeti Bizottmány­ban több liberálisan gondol­kodó úriember van. Közöttük vannak nagyon sokan, akik büszkén verik a mellüket, hogy hány zsidónak az életét mentették meg Magyarorszá­gon. Azonban azt szerényen elhallgatják, hogy csak azok­nak a zsidóknak volt alkal­ma velük az életüket meg­menteni, akiknek meg volt a pénzük, hogy megfizessék őket. Ha a ‘liberális’ képviselő úrnak szüksége volt pénzre, akkor követele a zsidókérdés azonnali megoldását és már másnap jópénzű zsidó klien­seknek az életét mentegette. A “megmentettek” közül je­lenleg többen vannak Ame­rikában, akik tucatszámra ál­lítják ki az erkölcsi bizonyít­ványokat a revolveres ban­diták számára, ahelyett hogy lelepleznék zsarolóikat. Még ehhez sincs meg az önérze­tük. Kossuth Lajos kormányá­nak a címe volt Nemzeti Bi­zottmány. A liberális kos­­suthi eszméket akarták kom­promittálni, hogy ellopták Kossuth Lajostól ezt a nevet. Hiszen ha Kossuth Lajos él­ne, éppen ő harcolna ellenük a legélesebben, akiknek a po­litikai múltja mindig a ma­gyar nép egységének a meg­törésében merült ki. ők segí­tettek az Ébredő Magyarok gyilkosságaival létrehozni a trianoni békét és ők hozták a Horthy-Szálasi uralmat. ők nem törődnek azzal, hogy Magyarországon milyen kormány uralkodik, ők sze­retnének még egyszer ura­lomra jutni, hogy befejez­hessék a zsidó­­ gyilkolást, amit az elvesztett háború akadályozott meg. ők szeret­nének odakerülni a húsos fa­zék mellé, hogy a magyar nép pénzével ismét megtöm­­hessék zsebeiket. Az ő mér­hetetlen hazafiasságukat csak pénzzel lehet lemérni, ők egymással se törődnek, miért törődnének hát a néppel. A káplán úr püspök akar len­ni, a numerus, elaususos szél­hámos miniszterelnökségről álmodik és a koncentrációs kápója megelégedne már a belügyminiszterséggel is. A havi 350 dollárért nem kom­munista ellenes propagandát fejtenek ki, hanem a zsidó gyűlölet magvait hintik el. Bármennyire is utálják egy­mást, a zsidógyűlöletben meg­egyeznek. Ez a díszes társaság már hónapok óta lassan, de bizto­san megindult a végső rot­hadás útján. Külön-külön intrikálnak egymás ellen és Fábián Béla intrikál min­denki ellen, mert mindenki külön-külön lenézi őt, mint szerencsétlen üldözött népé­nek Scharf Móricát. A kez­det kezdetétől kezdve a leg­élesebb a harc Varga Béla és Eckhardt között. Különféle nyilas újságokban Eckhardt Tibor megiratta Varga Bélá­ról, hogy zsidó bérenc és az ő elnöksége alatt a Nemzeti Bizottmány nem megbízható. Nemrégiben Márk Béla tá­madta meg Varga Bélát Eck­hardt megbízásából, szemére vetve, hogy a Nemzetgyűlésen követelte­­t zsidóknak azon­nali legyilkolását. Ez annyira zavarba hozta Varga elnök Urat, hogy az Amerikai Ma­gyar Népszavában leközölte­­tett egy nyilatkozatot, mert ő soha nem azonosítja magát saját kijelentéseivel. Ezen aztán röhögött Eckhardt és vele egész Amerika. Ezzel szemben Varga Béla panaszkodott fűnek-fának, hogy Eckhardt Tibornak a személye diszkreditálja a Nemzeti Bizottmányt. Tisz­tességes ember nem akar szóba állani velük Eckhardt miatt. Hogy Varga pofont adhasson Eckhardtnak, ki akarta rúgatni a Nemzeti Bizottmányból Fábián Bélát, aki Eckhardtnak leghűsége­sebb csatlósa. Hogy ez Fá­bián elkerülje, megígérte Vargának, hogy ő hűségesen informálni fogja a Nemzeti Bizottmányt Eckhardt ter­veiről. Ez volt Eckhardt veszte. Az áruló Fábián segítségével a Nemzeti Bizottmány igazga­tósága majdnem egyhangú­lag elhatározta, hogy kites­sékeli Eckhardt urat. Fel­kérték, hogy ne jelenjen meg az üléseken, mert ellenkező esetben nyilvánosságra hoz­zák határozatukat. A vérig megbántott Eck­hardt Tibor elszaladt Szántó Lajoshoz, az Amerikai Ma­gyar Népszava kiadójához és majdnem sírva könyörgött, hogy Szántó vonassa vissza a Nemzeti Bizottmány határo­zatát. Amikor ez a közben­járás Varga Béla csökönyös­sége miatt nem sikerült, Szántó megfenyegette a Nemzeti Bizottmányt, hogy amíg Eckhardt nincs közöt­tük, nem ismeri el őket az emigrált magyarok képvise­lőjeként. Erre Eckhardt Tibor Szán­tó Lajos segítségével hozzá­látott a Szabad Magyarok Vi­lágszövetségének megalakítá­sához, ami aztán automati­kusan kizárja kebeléből a Nemzeti Bizottmányt és ezzel szemben beöleli magába az európai és délamerikai szá­­lasi­ legények testületeit. — Mindjárt rátette lapjára ezt a hangulatos­­jelszót: “A ke­­resztény eszmék szolgálatá­ban.” Levdu'ay Ernest. : ------—------— SAIGON, Burma. — Ho Csi Minh­ vietnami szabadsághar­cosai új nagyarányú offenzivát indítottak a franciák­ ellen, Ha­­noitól, a legfontosabb, francia kézben lévő kikötőtől délre.­­ A jelentés szerint legalább 40,000 ember részt vesz az offenzivában s a franciák súlyos veszteségeket szenvedtek.

Next