Magyar Jövő, 1951. június (50. évfolyam, 85-101. szám)
1951-06-01 / 85. szám
2__ MAGYAR JÖVŐ (HUNGARIAN DAILY JOURNAL) June 1, 1951 AZ IFJÚSÁG HELYZETE A TŐKÉS ORSZÁGOKBAN (Csütörtöki számunkban jeleztük, hogy bővebb beszámolót hozunk az ifjúsági világszövetség végrehajtó bizottságának Budapesten tartott üléséről. Alant hozzuk a jelentést.) BUDAPEST, május 25.— Az Ifjúsági Világszövetség végrehajtó bizottságának ülésén a napirend első pontja Enrico Berlinguer elnök beszámolója volt az ifjúság harcának fokozásáról az életviszonyok megjavításáért. Beszámolójában Berlinguer hangsúlyozta, hogy az imperialisták háborús előkészületeinek fokozódása a tőkés országok ifjúsága helyzetének mind nagyobb arányú romlását okozza. A munkanélküli fiatalokszáma napról-napra hatalmas ütemben nő. Görögországban a munkanélküli fiatalok száma több mint 300 ezer. Franciaországban az utóbbi nyolc hónap alatt számuk 27 százalékkal növekedett, Olaszországban a munkanélküli fiatalok száma több mint egymillió. Hasonló a helyzet Finnországban is, ahol az elmúlt évben 37 ezer — többnyire fiatal — dolgozó vált munkanélkülivé. Ausztriában a munkaképes fiatalok 15 százaléka, szemszerint 50,000 ifjú munkanélküli. Nyugat■ Németországban pedig 600 ezer fiatal nem jut munkához. Ezt a számot tetézi a most első ízben elhelyezkedést kereső fiatalok egymilliós tábora. Mindez azt mutatja, hogy a kapitalista országokban a munka lehetőségétől, a szakma elsajátításától és minden jövőbeli perspektívától megfosztott ifjú nemzedék nő fel. Az imperialisták azt remélik, hogy ezt a generációt olcsó ágyútöltelékként használhatják majd fel egy elkövetkezendő háborúban. Nem sokkal jobb azonban a dolgozó fiatalok helyzete ■ ,sem — folytatja Berlinguer. — Spanyolországban például egy tanonc kétnapi keresete is alig elég egy kiló kenyér vásárlására. Ausztriában a munkaügyi minisztérium törvényjavaslatot dolgozott ki a tanoncok munkaidejének növelésére és a szabadságidő csökkentésére. Belgiumban törvényt fogadtak el, amely korlátozza a tanoncok fizetett szabadságidejét. A háborús előkészületeknek igen súlyos következményei vannak egészségügyi téren is. Joliot Curie, a Béke Világtanács elnöke, joggal emlékeztetett arra, hogy egy nagy hadihajó árából tíz hatalmas rák- és tbc-kutató intézetet lehetne felépíteni. Igen sok ifjú és gyermek fizet már ma is életével a háborús készülődésekért. Spanyolországban a fiatalok 60 százaléka szenved tuberkulózisban. Törökországban, ahol a miniszterelnök azzal “büszkélkedett”, hogy “Törökország Európa valamennyi országánál nagyobb erőfeszítéseket tesz katonai téren, s a költségvetés 70 százalékát fordítja fegyverkezésre” — a múlt évben több mint 300 ezer gyermek halt éhen. A háborús előkészületekkel — mondotta a továbbiakban Berlingueif — párhuzamosan fokozódnak a jogtipró antidemokratikus intézkedések is. Spanyolország borzalmas börtöncelláiban több mint 120 ezer fogoly sínylődik. A görög koncentrációs táborokban szenvedő foglyok nagyrésze ifjú és gyermek. A legvéresebb bűnöket Tito követi el az ifjúsággal szemben, amely nem akar eszközévé válni a Szovjetunió és a népi demokráciák elleni provokációkban. A fasiszta orgyilkosok embertelenségére jellemző, hogy Barcelonában a legutóbbi sztrájk alkalmával a halottak között volt egy ötéves gyermek is — Juan Moreno. Görögországban néhány hónapja végezték ki az alig húszéves Nikiforidiszt, akit azzal vádoltak, hogy ifjúsági békebizottságot alakított. Az indiai Cookbiharban az élelmiszerárak csökkentését követő tüntetőkre sortüzet zúdított a rendőrség. A halottak között hat fiatal is volt , a legfiatalabb hatéves. Enrico Berlinguer ezután arról a harcról beszélt, amelyet a kapitalista és gyarmati országok fiataljai folytatnak életviszonyaik megjavításáért. Az egyik legfontosabb feladat — mondotta — megvilágítani, hogy szoros kapcsolat van az ifjúság helyzetének romlása és a háborús előkészületek között, hogy csak abékepolitika, a békés termelés biztosíthat az ifjúságnak megfelelő életkörülményeket. Ugyanekkor le kell leplezni minden olyan törekvést, amely “védelmi” intézkedésként igyekszik feltüntetni az imperialisták támadó előkészületeit. A DIVSz-nek és a demokratikus ifjúsági szervezeteknek konkrét segítséget kell nyújtaniuk az ifjúság harcához, amelyet a munkanélküliség, a fokozódó kizsákmányolás, az életszínvonal állandó csökkenése ellen folytat. Számos példát idézett ezután Berlinguer abból a harcból, amelyet az ifjúság a különböző kapitalistái országokban jogaiért, igazságos követeléseiért, az éhség, a nyomor, a munkanélküliség ellen folytat. Elmondotta, hogy Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban és más országokban is az ifjúmunkások harcos lendülettel vették ki részüket a legutóbbi nagy sztrájkmozgalmakból. Franciaországban a legutóbbi békeharcok során a demokratikus ifjúsági szervezetek arra törekedtek, hogy megszilárdítsák a dolgozó ifjúság egységét és akcióegység-bizottságokat hívtak életre. Olaszországban a fiatalok küzdelme elsősorban a munkához való jog követelésére irányul, minthogy több mint egymillió a fiatal munkanélküliek száma. ELŐRETÖRTEK A BÉKE PÁRTJAI AZ ÉSZAKOLASZORSZÁGI KÖZSÉGI VÁLASZTÁSOKON RÓMA. Az Északolaszország 2,735 községére és 28 tartományára kiterjedő, polgármesteri s városi tanácsosi választásokra vonatkozó szavazatokat még nem számolták meg teljesen, az eddigi eredmények azonban azt mutatják, hogy a kommunisták és baloldali szocialisták a szavazatoknak körülbelül 39 százalékát kapták. Jelentős szám ez összehasonlítva az 1948-as általános választások 32 százalékával. A kereszténydemokraták, köztársaságiak, liberálisok és jobboldali szocialisták koalíciója a népszavazás 53 százalékát kapta csak meg ahhoz a 61 százalékhoz képest, amelyet öszszevéve kaptak 1948-ban, amikor külön-külön futottak. A választási törvény, amelynek alapján ezeket a mostani választásokat lebonyolították, a parlament jobbszárnyi többsége által elfogadott jogfosztó törvény, ennek köszönhetik a jobboldaliak, hogy 24 tartományi fővárosban és három nagyváros közül kettőben: Genuában és Velencében, győztek. A baloldaliak megtartották az uralmat Bolognában, Savonában, Pesaroban és Rovigóban. A jobboldaliak győztek Milanóban, Veronában, Mantuában, Páduában és öt évig megtartják az ellenőrzést 13 tartományi fővárosban, ahol eddig is többségben voltak. Alcide de Gasperi keresztény demokratikus pártja sokat vesztett népszerűségéből a fasiszta “szociális mozgalom párt”-jának javára. Gasperi programja: a fegyverkezés és az atlanti szövetség, eszerint nem nagyon kell az olasz népnek. A baloldaliak — az elmúlt évek veszteségei után — megerősödve kerültek ki a választásokból. A katolikus egyház fokozott propagandával befolyásolta a szavazókat a baloldal ellen. A Truman kormány közel 2 billió doláros befektetése nem hódította, át az olaszokat Washington és a Wall Street oldalára. A csalárd választási módszerek rányomták bélyegüket a szavazásokra. Koreai front TOKIÓ. — Az utolsó jelentések szerint a front keleti részében heves harcok folynak Inje város közelében. Itt történt a legnagyobb előnyomulás a UN offenzivában. A front többi részéről csak kisebb összecsapásokat jelentenek. Az offenzívát megállította az északkoreaiak és kínaiak ellenállása, azonban ezt megelőzőleg az amerikai és szövetséges csapatok általában 12- 20 mérföldnyire nyomultak előre a 38-ik szélességi fok fölött. --------------------- Az iráni olajválság TEHERÁN. — A kormány 3 tagú bizottságot nevezett ki az olaj nacionalizálásának végrehajtására. Előzőleg 100,000 ember vett részt egy tüntetésben, mely követelte az azonnali intézkedést. LAPSZEMLE Bomlik a Nemzeti Bizottmány (HATIKVA, — Buenos Aires, Argentína.) (Ezen cikk közlése nem jelenti azt, hogy minden megállapításával szükségszerűen egyetértünk, vagy hogy minden tényt ellenőrizni tudtunk. — M. J. szerk.) Hogy tárgyilagosak legyünk, meg kell állapítani, hogy a Nemzeti Bizottmányban több liberálisan gondolkodó úriember van. Közöttük vannak nagyon sokan, akik büszkén verik a mellüket, hogy hány zsidónak az életét mentették meg Magyarországon. Azonban azt szerényen elhallgatják, hogy csak azoknak a zsidóknak volt alkalma velük az életüket megmenteni, akiknek meg volt a pénzük, hogy megfizessék őket. Ha a ‘liberális’ képviselő úrnak szüksége volt pénzre, akkor követele a zsidókérdés azonnali megoldását és már másnap jópénzű zsidó klienseknek az életét mentegette. A “megmentettek” közül jelenleg többen vannak Amerikában, akik tucatszámra állítják ki az erkölcsi bizonyítványokat a revolveres banditák számára, ahelyett hogy lelepleznék zsarolóikat. Még ehhez sincs meg az önérzetük. Kossuth Lajos kormányának a címe volt Nemzeti Bizottmány. A liberális kossuthi eszméket akarták kompromittálni, hogy ellopták Kossuth Lajostól ezt a nevet. Hiszen ha Kossuth Lajos élne, éppen ő harcolna ellenük a legélesebben, akiknek a politikai múltja mindig a magyar nép egységének a megtörésében merült ki. ők segítettek az Ébredő Magyarok gyilkosságaival létrehozni a trianoni békét és ők hozták a Horthy-Szálasi uralmat. ők nem törődnek azzal, hogy Magyarországon milyen kormány uralkodik, ők szeretnének még egyszer uralomra jutni, hogy befejezhessék a zsidó gyilkolást, amit az elvesztett háború akadályozott meg. ők szeretnének odakerülni a húsos fazék mellé, hogy a magyar nép pénzével ismét megtömhessék zsebeiket. Az ő mérhetetlen hazafiasságukat csak pénzzel lehet lemérni, ők egymással se törődnek, miért törődnének hát a néppel. A káplán úr püspök akar lenni, a numerus, elaususos szélhámos miniszterelnökségről álmodik és a koncentrációs kápója megelégedne már a belügyminiszterséggel is. A havi 350 dollárért nem kommunista ellenes propagandát fejtenek ki, hanem a zsidó gyűlölet magvait hintik el. Bármennyire is utálják egymást, a zsidógyűlöletben megegyeznek. Ez a díszes társaság már hónapok óta lassan, de biztosan megindult a végső rothadás útján. Külön-külön intrikálnak egymás ellen és Fábián Béla intrikál mindenki ellen, mert mindenki külön-külön lenézi őt, mint szerencsétlen üldözött népének Scharf Móricát. A kezdet kezdetétől kezdve a legélesebb a harc Varga Béla és Eckhardt között. Különféle nyilas újságokban Eckhardt Tibor megiratta Varga Béláról, hogy zsidó bérenc és az ő elnöksége alatt a Nemzeti Bizottmány nem megbízható. Nemrégiben Márk Béla támadta meg Varga Bélát Eckhardt megbízásából, szemére vetve, hogy a Nemzetgyűlésen követeltet zsidóknak azonnali legyilkolását. Ez annyira zavarba hozta Varga elnök Urat, hogy az Amerikai Magyar Népszavában leközöltetett egy nyilatkozatot, mert ő soha nem azonosítja magát saját kijelentéseivel. Ezen aztán röhögött Eckhardt és vele egész Amerika. Ezzel szemben Varga Béla panaszkodott fűnek-fának, hogy Eckhardt Tibornak a személye diszkreditálja a Nemzeti Bizottmányt. Tisztességes ember nem akar szóba állani velük Eckhardt miatt. Hogy Varga pofont adhasson Eckhardtnak, ki akarta rúgatni a Nemzeti Bizottmányból Fábián Bélát, aki Eckhardtnak leghűségesebb csatlósa. Hogy ez Fábián elkerülje, megígérte Vargának, hogy ő hűségesen informálni fogja a Nemzeti Bizottmányt Eckhardt terveiről. Ez volt Eckhardt veszte. Az áruló Fábián segítségével a Nemzeti Bizottmány igazgatósága majdnem egyhangúlag elhatározta, hogy kitessékeli Eckhardt urat. Felkérték, hogy ne jelenjen meg az üléseken, mert ellenkező esetben nyilvánosságra hozzák határozatukat. A vérig megbántott Eckhardt Tibor elszaladt Szántó Lajoshoz, az Amerikai Magyar Népszava kiadójához és majdnem sírva könyörgött, hogy Szántó vonassa vissza a Nemzeti Bizottmány határozatát. Amikor ez a közbenjárás Varga Béla csökönyössége miatt nem sikerült, Szántó megfenyegette a Nemzeti Bizottmányt, hogy amíg Eckhardt nincs közöttük, nem ismeri el őket az emigrált magyarok képviselőjeként. Erre Eckhardt Tibor Szántó Lajos segítségével hozzálátott a Szabad Magyarok Világszövetségének megalakításához, ami aztán automatikusan kizárja kebeléből a Nemzeti Bizottmányt és ezzel szemben beöleli magába az európai és délamerikai szálasi legények testületeit. — Mindjárt rátette lapjára ezt a hangulatosjelszót: “A keresztény eszmék szolgálatában.” Levdu'ay Ernest. : ------—------— SAIGON, Burma. — Ho Csi Minh vietnami szabadságharcosai új nagyarányú offenzivát indítottak a franciák ellen, Hanoitól, a legfontosabb, francia kézben lévő kikötőtől délre. A jelentés szerint legalább 40,000 ember részt vesz az offenzivában s a franciák súlyos veszteségeket szenvedtek.