Magyar Jövő, 1952. május (51. évfolyam, 69-85. szám)
1952-05-01 / 69. szám
Tüntessünk ma a békéért, a nép jogaiért! A mai napon a dolgozó munkások milliói az emberiség legnagyobb kincse, a béke védelmének jegyében fogják megünnepelni a munkásság nagy napját május elsejét! E nagy cél szorosabbra fűzi a kapcsolatot minden becsületes ember, minden becsületes munkás között a világ minden országában. Az amerikai nép, az amerikai munkásság szerepe Május Elseje ünneplésében nagyobb mint valaha. Az egész haladó emberiség figyelemmel tekint Amerika dolgozói felé. Nagy az ő történelmi szerepük a béke védelmében. A newyorki felvonulás félre nem érthető szimbóluma annak, hogy a mi hazánkban, Amerikában is jelen vannak, érlelődnek azok az ellenállhatatlan történelmi erők, amelyek meg fogják menteni népünket a dolgozók elnyomásából, kizsákmányolásából, halomból hasznot húzó Wall streeti monopolisták katasztrófapolitikájától. Azok, akik ma résztvesznek a májusi felvonuláson aktív résztvevői lesznek egy új, boldogabb fejezet írásában fogadott hazánk történelmében. Azok, akik résztvesznek a májusi felvonuláson az amerikai nép és az egész emberiség legszentebb érdekeit, a békét, szabadságot, és demokráciát segítenek védeni a történelem egyik nagy sorsfordulóján. Azok, akik ma menetelnek, előőrsként haladnak azon az úton, amelyen idővel az egész amerikai nép egységesen és lelkesen fog haladni, a béke, a népek közötti egyetértés, a teljes demokrácia útján. Ezúton szólunk minden newyorki és környéki öntudatos magyarhoz: Tartson velünk, meneteljen velünk a békéért, a szabadságért! . . . Tömeggyűlés lesz a május 1-i felvonulás végén NEW YORK. A városi hivatalos közegek engedélyt adtak az egységes május elsejei bizottságnak, hogy az emelvény előtt, ahol a felvonuló munkáskontingensek ellépkednek, megfelelő tágas tért hagyjanak szabadon avégett, hogy a menetelük a felvonulás után újra összegyülekezhessenek a Union Square-en. A felvonulás rendezői, élükön Leon Straus-al, a szűcsmunkások egyesített bizottsága ügyvezető titkárával, aki a májusi bizottság elnöke is, tárgyalásokat folytattak a rendőrség főtisztviselőivel és több különböző kérésüket elfogatták, csak egyet nem engedtek meg nekik, hogy a menet egy félórával előbb indulhasson. A rendőrség ragaszkodikhozzá, hogy a menetelés fél 3 órakor kezdődjék. Louis Weinstock, a május elsejei bizottság ügyvezető tiktára jelenti, hogy az indulás előtt hangerősítővel felszerelt autóról fogják megadni a legeslegutolsó utasításokat a szervezőknek minden utcasarkon. Elmaradt a tavaszi munkásalkalmazás WASHINGTON. Mint a munkaügyi minisztérium statisztikai hivatala bejelentette, a tavasszal nagy fellendülést vártak a munkások alkalmazásában, de ez teljesen elmaradt. A kereskedelemben, építkezésben, a tartós árucikkeket készítő iparban rendszerint erősen emelik a munkások számát március hónapban, átlagosan 250.000 új munkás alkalmazásával. Ebben az évben azonban teljesen elmaradt a munkások számának emelése s 1950 óta állandó csökkenés mutatkozik az időszaki munkások alkalmazásában. Az ipari üzemekben dolgozó munkások száma márciusban ugyanannyi volt, mint 1951 márciusában s ez év februárja és márciusa között nem változott a munkában lévők száma, holott a szám növekedését várták, összesen 45 millió 900.000 munkás dolgozik az iparban. A textil, ruha és bőriparban ez év márciusában 250 ezer emberrel kevesebb dolgozott, mint a múlt év márciusában. Tobin munkaügyi miniszter több új területet csatolt azokhoz, melyeken a munkanélküliség komoly arányokat ölt. USSR 66 gyárat ad a német népköztársaságnak BERLIN. A Szovjetunió visszaadja Kelet-Németország ipari üzemeit a német demokratikus köztársaságnak, jelenti a köztársasági kormány. A hivatalos jelentésben ezt a jövő hónapban történő lépést “a szovjet népnek a mi népünk békeerőibe és demokráciájába fektetett nagy bizalmának” látják. A szovjet a háború után lefoglalt 66 gyárüzemet származtat vissza, köztük hajógyárakat, műtrágyagyárakat, autóüzemeket, acélgyárakat, beton-, bicikli- és üzleti gépgyárakat. Keletnémet hivatalos közegek azt mondják, hogy ezek az ipartelepek államosított gyárak lesznek a német demokratikus köztársaság kezében. 1947-ben a szovjet 74, 1950- ben pedig 23 gyárüzemet adott vissza a németeknek. ... A BÉKÉÉRT — DEMOKRÁCIÁÉRT — HALADÁSÉRT Re-entered as Second Class Matter October 18, 195» at the Post Office of New York, N. Y. under the Act of March S, 187* Vol. 51. No. 69. New York, N. iY. MAY 1, 1952 Thursday ' Meneteljünk ma a bekéért, szabadságért! AZ AMERIKAI MAGYAR MUNKÁSSÁG NAPILAPJA Sztrájkolt 650 ezer acélmunkás WASHINGTON. — Philip Murray, a CIO acélipari munkások szakszervezetének elnöke, azonnal sztrájkot rendelt el, miután David A. Pine szövetségi bíró semmisnek nyilvánította ki Truman elnök az acélüzemeket lefoglaló rendeletét. Pine bíró kedden, a késő délutáni órákban hozta meg döntését és éjfélkor az ország acélüzemeiben teljesen leállt a munka, miután már az esti órákban megjelentek piketek az üzemek előtt Philip Murray nyilatkozatot adott ki, melyben kijelenti, hogy “Pine biró döntése után, mely letiltja a kormányt az acélüzemek lefoglalásától, a szakszervezetnek nincs más választása, minthogy beszüntesse a munkát, miután nincs kollektív tárgyalás útján létrejött szerződése. Minden egyezményt, a szokásos módon, lokális alapon fognak letárgyalni.” A szakszervezet belement abba, hogy 99 napon át, három ízben elhalássza a sztrájkot s mikor Truman elnök elrendelte az acélüzemek lefoglalását, kénytelen volt azt negyedszer is lefújni. Hiába javasolta azonban a kormány bérstabilizációs bizottsága, hogy a munkások kapjanak 17 centes azonnali béremelést és egyéb javításokat, ami megfelel további 8 centnek, a béremelést sohasem kapták meg, jóllehet az acélüzemek április 9-ike óta névlegesen kormánykezelésben álltak. Pinebiró azzal magyarázta döntését, hogy az alkotmány nem ad felhatalmazást az elnöknek a magánipar lefoglalására s a Kongresszus nem adott arra felhatalmazást. A döntéssel először történik meg, hogy a szövetségi bíróság letilt egy elnöki rendeletet. Az igazságügyminisztérium bejelentette, hogy a kerületi bíróságtól kérni fogja, hogy Pine bíró döntését helyezze hatályon kívül, mindaddig, amíg a Legfelsőbb Bíróság döntést nem hoz az ügyben. Jök szerint ezúttal nem valószínű, hogy alkalmazni fogják a TH törvényt. A kormány szándéka inkább az, hogy a kerületi bíróság által Pine bíró döntésének elhalasztását kéri és névlegesen továbbra is “lefoglalja” az acélüzemeket, elrendelve a munkások visszatérését az üzemekbe, valószínűleg minden béremelés nélkül. Ellis G. Arnáld, az árstabilizációs bizottság elnöke felfedte a képviselőház bankbizottsága előtt, hogy a kormány felajánlotta az acéltrösztnek, hogy a béremelés fejében megengedi az acélárak 4 és fél dolláros emelését, a törvényes 3 dollár helyett, azonban az acéltröszt elutasította az ajánlatot, mely közvetlenül C. E. Wilson, ipari mozgósítási főnök lemondása után történt. Arnall kijelentette, hogy mindadig, amíg ő áll a hivatal élén, nem fogják mégegyszer megismételni az ajánlatot. 90 ezer olajipari munkás is sztrájkol Az ország különböző olajüzemeiben általános sztrájkba lépett 90 ezer munkás. A sztrájkot az olajipari munkások CIO szervezete rendelte el, miután megszakadtak, az olajtársaságokkal folytatott tárgyalások, azonban csatlakoztak ahhoz az AFL és független szakszervezethez tartozó munkások is. Csupán a kaliforniai olajtelepeken folytatják a munkát, hogy ne töténjen fennakadás, a Koreába irányuló olajszállításban, nehogy az olajtársaságok ezen az alapon kérhessék a sztrájkletiltást. * 194 A TH törvény alkalmazását kérik Az Országos Kereskedelmi Kamara felszólította a kormányt, hogy a Taft-Hartley törvény alkalmazásával tiltsa le az acélmunkások sztrájkját. Ugyanazt akarták korábban az acéltársaságok, melyek a kormány segítségével akarták megtagadni a munkásoktól a béremelést. A Fehér Házhoz közelálló kö Roosevelt és Willkie új pártot tervezett Samuel S. Rosemann, F. D. Roosevelt közeli tanácsadója, egy, a Ladies’ Home.Journalben “What Makes a President” címmel megjelent cikkében kijelenti, hogy a demokrata Roosevelt és a republikánus Wendell L. Willkie azt tervezték 1944-ben, hogy az ország összes liberálisait egy új politikai pártba szervezik. Mint emlékezetes, Roosevelt az 1940-es elnökválasztáson megnyerte a választási küzdelmekben a republikánus párt elnökjelöltjét, Willkie-t. Mind a két nagy pártvezér korai halála akadályozta meg akkor ennek a harmadik pártnak a megalakítását. 1944 júniusában mondta Roosevelt Rosemannak, hogy Willkie terve az, hogy a liberálisok valamennyien egy pártba tömörüljenek, a konzervatívok pedig menjenek a másikba. Roosevelt titkos megbízatással küldte Rosemannt New Yorkba, hogy Willkie-val tárgyalásokat folytasson ebben az ügyben. A St. Regis Hotelben találkozott vele. A részleteket a választások után akartál kidolgozni, addigra azonban Willkie már meghalt, öt hónappal a választások után pedig maga Roosevelt is halott volt. Két embert megölt a légi riadó NEWARK, N. J. — Két ember összeesett és szívbénulást kapott az izgalomban, melyet a newarki légi riadó idézett elő. Egész Jersey államban légi riadó gyakorlatot tartottak s ámbár előre bejelentették, sokat váratlanul ért s miután egyebet sem hallottak, mint háborús hisztériát, sokan azt hitték, valóban légi támadás történik. Jersey Cityben egy ügyvédet, aki nem akart védelmi fedezékbe vonulni, erőszakkal cipeltek le oda. Brazíliában keresik az eltűnt US gépet A Pan American Repülőtársaság Buenos Airesből New Yorkba indított, hatalmas utasszállító repülőgépe nyomtalanul elveszett Brazília fölött. A gépen 50 utas volt, közöttük 10 amerikai. Repülőgépeket küldtek Brazília dzsungelje fölé a gép felkutatására, de eddig még nem találták meg. Kölcsönös tiltakozás Berlinben BERLIN. — A három nyugati hatalom katonai parancsnokai tiltakoztak a szovjet hatóságnál, mert két szovjet gép rálőtt egy francia utasszállító gépre. — Ugyanakkor a szovjet parancsnok tiltakozott a francia hatóságnál, amiért a francia gép tiltott terület fölött repült, 29 mérföldnyire a szovjet zónán belül és nem volt hajlandó leszállni figyelmeztető lövésekre sem. Vizsgálatot kér a hajókatasztrófa ügyében WASHINGTON.. . Thomas J. Lane massachusettsi demokrata képviselő javaslatot terjesztett a képviselőház elé, melyben teljes kongresszusi vizsgálatot kér a Wasp repülőgép anyahajó és a Hobson torpedózuró összeütközése ügyében. Az elsülyedt Hobsonnal 176 tengerész veszítette életét.