Magyar Jövő, 1952. november (51. évfolyam, 170-180. szám)
1952-11-04 / 170. szám
2 ENNYIT KIVÍVTUNK A Progresszív Párt működésének hatása az, hogy a kétpárti jelöltek kénytelenek voltak foglalkozni a valódi problémákkal , a választás napja van. Holnap már megtudjuk, hogy ki lesz az Egyesült Államok következő elnöke. Akár Eisenhower, akár Stevenson kerül azonban az ország élére, ez a választási kampány bebizonyította, hogy a Progresszív Párt létezése milyen nagy fontosságú Amerika számára. Természetesen a párt ellenségei, mint a múltban tették, a jövőben is igyekezni fognak lekicsinyleni a párt jelentőségét, a valóság azonban az, hogy a Progresszív Párt volt az, mely kikényszerítette, hogy a kampány utolsó heteiben a két párt jelöltjei kénytelenek voltak beszédeikben lebontani azt a vasfüggönyt, mellyel teljesen el akarták takarni a béke kérdését. És a Progresszív Párt az, melyre a választás lezajlása után még nagyobb feladat hárul: a béke és haladás erőinek teljes egyesítése. Az a tény, hogy a Progresszív Párt csak 28 államban szerepel a választási listán, egyáltalán nem mértéke befolyásának a választási kampányban. A Hallinan és Charlotta Bass vezetése alatt álló békelistának sikerült eredeti vágányukról kiterelni a milliomosokat képviselő politikusokat. A PP csupán szűk keretek között működhetett. 20 államban megakadályozták, hogy jelöltjei a nép elé kerülhessenek, a sajtó, a rádió és a televízió mindent elkövetett a párt elnyomására, elnökjjlöltje augusztus közepén szabadult ki a fogházból, ami nagy késleltetést jelentett kampánya számára, teljesen hiányoztak mögüle az anyagi források s csupán a legszegényebb rétegek centjeire támaszkodhatott. Mégis, az a tény, hogy a progresszív jelöltek az ország 17 állama városaiban bevetették a koreai fegyverszünet azonnali követelését, arra kényszertette úgy Eisenhowert, mint Stevensont, hogy a kampány utolsó fázisaiban olyan fantasztikus szóáradattal jöjjenek elő, ami páratlanul áll az elnökválasztás cirkuszi mutatványainak évkönyvében. A Hallinan-Bass kampány hatására megsemmisült a kétpárti egyezmény, hogy egyszerűen semmibe veszik az amerikai nép békére irányuló akaratát. A progresszív kampánynak fő szerepe volt abban, hogy Eisenhower és tábora egyetlen televíziós beszédre volt kénytelen leszorítani Joseph McCarthy wisconsini szenátort és másodrangu szerepre a kampányban s hogy Stevenson kénytelen volt megtagadni a demokrata McCarrant. Ugyancsak ez tette lehetetlenné, hogy a demokraták felhasználják a dixtokratákat s ennek eredménye az, hogy úgy Sparkmant, mint Nixont, amennyiben csak lehetett, a háttérben tartották, ahelyett, hogy a televízión és rádión mutogatták volna őket. Az a tény, hogy az amerikai polgárság nagy része nem ismeri még fel a Progresszív Párt szerepét és hatását, egyáltalán nem változtat a tényeken. A PP az, mely megtestesíti az amerikai nép többségének kívánságát s “morális lelkiismeret” szerepét töltötte be ebben a választási kampányban. Ha a két régi párt a “kommunizmus” kérdését akarta a kampány középpontjába állítani, ez egyáltalán nem sikerült nekik, mint ahogy nem sikerült semmiféle demagógiával elhallgattatni a Koreával kapcsolatos problémákat, a faji megkülönböztetéssel kapcsolatos problémákat. Bármilyen cirkuszi kötéltáncot is jártak a szavaikkal, úgy Eisenhower, mint Stevenson kénytelen volt e problémákról beszélni. A két párt fő funkcionáriusai, akik a kampány stratégiáját kidolgozták, akiknek feladata az volt, hogy az ország minden részében a közvéleményt figyelje s hogy a jelöltek beszédeit írják, kénytelenek voltak felfedezni azt a különös jelenséget, hogy a nép békét akar s mindenekelőtt a koreai háború befejezését, a polgári jogok biztosítását akarja és semmi köze sincs McCarthy és McCarran hamis “vörös” problémájához. • Így történt, hogy a kampány utolsó heteiben az egész taktikát megváltoztatták s a népra az ígéretek szóáradatát árasztották. Hogy a taktikát meg kellett változtatni, azt Vincent Hallinan és Charlotta Bass érték el kampányukkal, akik a két régi párt minden illúziója ellenére is a nép pártjának szószólói. Hogy szavuk nem hangzott a “pusztaságba”, legjobban bizonyítja azt a taktikában történt változás. A választási kampány befejeződött. A Progresszív Párt megtette, amennyi erejéből kitelt. Szigorúan korlátozott eszközeivel és mozgási lehetőségeivel csupán a nép egyes csoportjai közé tudott eljutni, de ahol meghallották békeszavát, ott felfigyeltek rá. A választással nem fejeződik be a harc, mely a békéért és az amerikai nép haladásáért folyik. A Progresszív Párt feladata még csak most kezdődik el igazán s ez kötelességet ró minden haladó szellemű polgárra. Ez a feladat a béke és a népi erők egységes felsorakoztatása az új világháborúra törekvő erőkkel szemben. MAGYAR JÖVŐ, Hungarian Daily Journal Published on Tuesday, Wednesday and Thursday by the Hungarian Daily Journal Association, Inc., 130 E. 16th St., New York 3, N. Y. Telephone AL 4-0397. Editor: Zoltán Deák, Manager: Alex Rosner «Mimiiiiiimtiiiitmti m im iiiiimmiiiiiiMiliiiHliniitilililiimiltliimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiitiiiimiiiiiriiiiiiiiiiiiiiiinii Subscription rates: USA, Canada $9 one year, $5 half year, $3 three mo. — New York City $10 one year, $6 half year, $4 3 mo. -* Elsewhere: $12 one year, $6 half year, $4 three mo. • MAGYAR JÖVŐ — HUNGARIAN DAILY JOURNAL November 4, 1952 Ismét a náci dalokat éneklik Alsó Szászországban ismét teljes erővel szervezkednek a nácik s készülnek a tavaszi választásokra, melyekre nyíltan jelölteket állítanak. A rendőrség két náci gyűlést feloszlatott, miután úgy Angliában, mint Franciaországban tiltakozik a közvélemény a nácik újbóli feltörése ellen, aminek utolsó megnyilvánulása a koncentrációs táborok, gyilkosait magában foglaló SS gárda veteránjainak tüntető felvonulása volt. Ámbár az alsó szászországi kormány névlegesen betiltotta a náci pártot, a nácik nyíltan éneklik hírhedt dalaikat s antiszemita jelszavakkal vonulnak fel az utcákon. Gwinn ur panaszkodik R alph Gwinn, Westchester megyei republikánus képviselő feljelentést tett az FBI- nál és a helyi államügyésznél egy ellene kiadott választási röplap ügyében. A röplap idézte Gwinn úr reakciós kongresszusi teljesítményét s “gyűlöletet terjesztő csoportokkal” való kapcsolatait. Gwinn ur nyilván meg van győződve, hogy a gondolatellenőrzés már be van vezetve Amerikában, azért fordult az FBI-hoz egy röplap ügyében. Ez a lépés magába véve alátámasztja a röplap vádjait Gwinn ur reakciós beállítottságáról. Gwinn ur nyilván bunkónak használja az FBI-t. Azt fejezi ki e lépésével, hogy aki ellenem írni merészel valamit, annak nemcsak velem, hanem az FBI-al is meggyűlik a baja. A mi Gwinn ur kapcsolatait az úgynevezett ‘gyűlölet’ szervezetekkel illeti, ha nem tévedünk, ez a honatya egyik főszervezője volt. Kisbarnaki itteni gyűlésének. Nos, aki Szálasi nyilas bandavezérével cseresznyézik egy tálból, annak kevés jogcíme van demokratikus amerikaiakat képviselni a- washingtoni kongresszusban és még kevesebb joga panaszkodni, ha valaki ráolvassa sötét múltját. Békegyűlés NEW YORK. — Az Amerikai-Szovjet Barátság országos tanácsának védnöksége alatt rendezik meg november 13-án az évi békenagygyűllést a Rockland Palace-ban, je lenti dr. John Kingsbury el nök. Ez alkalommal kettős emléknapot ünnepelnek: a Szovjetunió megalakításának 35. évfordulóját (november 7.), valamint a Szovjetunió, és az Egyesült Államok közti diplomáciai kapcsolatok felvételének 19. évfordulóját (november 16.) Immár tizedik éve, hogy kivétel nélkül minden évben ünnepük a kettős évfordulót. Hasonló gyűléseket rendeznek az egész országban. Jegyek 1 és 1,50 dollárért kaphatók a tanácsnál, 114 East 32-ik utca. 7 háborús bűnös a japán kormányban Az új japán kormánynak hét olyan tagja van, kiket háborús bűnök miatt korábban eltiltottak minden politikai hivataltól. Az új kormány pénzügyminisztere Tadaharu Mukai, aki a hírhedt Mitsui textil és hajózási tröszt élén állt, melyet a háború után feloszlattak. AKÁR EISENHOWER, AKÁR STEVENSON GYŐZ — A NÉP VESZTENI FOG 24 órával e sorok megjelenése után tudni fogjuk ki lesz az Egyesült Államok új elnöke. Ha Eisenhower győz, az a koreai háború fölötti elkeseredésnek és a Truman adminisztráció szennyes korrupcióinak lesz a következménye. Ha Stevenson győz, az azt fogja jelenteni, hogy a nép húsz év távlatából még mindig retteg Hoover pártjának uralmától és lelkében még mindig élnek azon illúziók a demokrata párt és zászlóhordozóival szemben, amelyeket még Roosevelt keltett. De akármelyik párt győz, az amerikai nép veszteni fog. Mert tekintet nélkül arra, hogy ki jut be a Fehér Házba, az új adminisztráció politikájának igazi irányítói azok az imperialisták maradnak akik ma. Koreában tovább fognak vérezni az amerikai, koreai és kínai katonák, a nácik és japánok újrafegyverkezése folytatódni fog, a világ továbbra is a harmadik atomháború lehetőségétől fog rettegni, az árak és adók emelkedni, a nép életszínvonala esni fog, négereket tovább is fognak lincselni, progresszív munkásokat tovább is fognak üldözni, deportálni és bebörtönözni. Kit terhel a felelősség ezért a helyzetért? Kit terhel a felelősség azért, hogy az idén nem alakulhatott egy olyan koalíció Amerikában, amely Roosevelt idejében nem egyszer kifejezésre juttatta, ha csak részben is, a dolgozók túlnyomó többségének akaratát s megvédte érdekeiket? A felelősség ezért elsősorban az amerikai szakszervezeti mozgalom megalkuvó és a Wall streeti imperialisták gerinctelen lakásaivá züllött vezéreit, a Greeneket, Dubinskyket, Careuket, Wollokat, Quilleket, a Meaneyket terheli. Mert ha ezek a munkásmozgalmi vezérek hűek maradtak volna a munkásság és ami azzal egyértelmű az egész amerikai nép életérdekeihez, elsősorban azok legfontosabbjához, a béke ügyéhez és síkra szálltak volna a békéért, ha síkra szálltak volna a demokratikus jogok maradéktalan viszszaállításáért, elítélve a Smith és McCarran törvényeket, követelve a FEPC-t, akkor a szervezett munkásmozgalom nyomására a demokrata párt kénytelen lett volna a békés haladás ügyének képviselőjeként lépni a választási porondra, amely viszont feltétel nélkül biztosította volna számukra a választási győzelmet. Az amerikai nép előtt feltárultak volna az atomháború szörnyű perspektíváiból a békés megoldásba való átmenet lehetőségei. De a szakszervezeti vezetők nem tették ezt meg, gerinctelen kullancsaivá váltak a demokrata pártnak, amely így a republikánusoktól csak árnyalatilag különböző imperialisták és déli burbonok befolyása alá került, melynek reakciós jellegét hiába igyekezett Stevenson hangzatos, liberális frázisokkal takargatni. A republikánus párt sötét reakcióia hamar észrevették a demokrata párt e végzetes gyengeségét, és egy kettőre magukra rántották a “békepárt” csalárd köpenyét. Eisenhower a kampány vége felé a koreai kérdést tette beszédjének főtémájává, míg Stevenson nem tudott mást felajánlani, mint a koreai háború “igazolását” s annak bizonytalan ideig való folytatását. Sokan azt hitték, hogy Eisenhower esélyeit gyengíteni fogja a Nixon panama, avagy a McCarthy-féle fasisztákkal való összeölelkezés. Mindkét lehetőséget pontosan a demokrata párt és a mögötte álló szakszervezeti árulók semlegesítették. A Truman adminisztráció botrányai mellett elhalványult Nixon garasos megvesztegetése. A vörösfalást maga Truman elnök tette “szalonképessé”, hiszen ő tette ezt belpolitikai életünk szerves részévé a Smith-törvény alkalmazásával, a hűségpróbákkal, a hidegháborúval, a deportálási hisztériával stb. Stevenson pedig még “magasabb” még “kulturáltabb” színvonalra emelte, annyira, hogy a kampány vége felé Stevenson, a “liberális” véresebbszájú vörösfalást csinál mint McCarthy. Greenék és Careyék az uniókon belül éppolyan McCarthy vörösfalást folytattak, mint a wisconsini fasiszta. Az amerikai nép egyetlen alapvető problémáját sem fogja megoldani, de még csak enyhíteni sem a választások kimenetele. Az amerikai nép a választások után továbbra is szembe fogja magát találni a béke megóvásának, szabadságjogai és életszínvonala biztosításának óriási feladataival. De nem lesz irányítás, tanács és barát nélkül. A Progresszív Párt jelöltjeire leadott szavazatok, az amerikai nép legelőrehaladottabb, legfelvilágosodottabb, legáldozatkészebb fiainak szavazata lesz. A progresszív párt a haladó szellemű amerikaiak egyre növekvő táborának programja, a béke, haladás, nemzetközi baráti együttműködés programja tartalmazza a megoldást az amerikai nép minden jelenlegi problémájára. E programmot az amerikai néphez eljuttatni, a haladás híveinek legnagyobb feladata lesz az elkövetkező időszakben. Ez a program a kulcs a békéhez, Amerika és a világ népei boldogabb jövőjéhez. Lázadás az izraeli hadseregben Az izraeli hadsereg több katonáját börtönbüntetésre ítélték, mert — a hírek szerint — lázadást szítottak két katonai csoportban, a szolgálati idő meghosszabbítása ellen. Az eddigi 24 hónap helyett 30 hónapra akarják meghosszabbítani a kötelező katonai szolgálatot. A jelentés szerint 15 katona csatlakozott a lázadókhoz, de később visszatértek szolgálatba.