Magyar Jövő, 1952. november (51. évfolyam, 170-180. szám)

1952-11-04 / 170. szám

2 ­ ENNYIT KIVÍVTUNK A Progresszív Párt működésének hatása az, hogy a kétpárti jelöltek kénytelenek voltak foglalkozni a valódi problémákkal , a választás napja van. Holnap már megtudjuk, hogy ki lesz az Egyesült Államok következő elnöke. Akár Eisen­hower, akár Stevenson kerül azonban az ország élére, ez a választási kampány bebizonyította, hogy a Progresszív Párt létezése milyen nagy fontosságú Amerika számára. Termé­szetesen a párt ellenségei, mint a múltban tették, a jövőben is igyekezni fognak lekicsinyleni a párt jelentőségét, a való­ság azonban az, hogy a Progresszív Párt volt az, mely ki­­kényszerítette, hogy a kampány utolsó heteiben a két párt jelöltjei kénytelenek voltak beszédeikben lebontani azt a vas­függönyt, mellyel teljesen el akarták takarni a béke kérdé­sét. És a Progresszív Párt az, melyre a választás lezajlása után még nagyobb feladat hárul: a béke és haladás erőinek teljes egyesítése. A­z a tény, hogy a Progresszív Párt csak 28 államban szerepel a választási listán, egyáltalán nem mértéke befo­lyásának a választási kampányban. A Hallinan és Charlotta Bass vezetése alatt álló békelistának si­került eredeti vágá­nyukról kiterelni a milliomosokat képviselő politikusokat. A PP csupán szűk keretek között működhetett. 20 ál­lamban megakadályozták, hogy jelöltjei a nép elé kerülhes­senek, a sajtó, a rádió és a televízió mindent elkövetett a párt elnyomására, elnökjjlöltje augusztus közepén szaba­dult ki a fogházból, ami nagy késleltetést jelentett kampá­nya számára, teljesen hiányoztak mögü­le az anyagi források s csupán a legszegényebb rétegek centjeire támaszkodhatott. Mégis, az a tény, hogy a progresszív jelöltek az ország 17 állama városaiban bevetették a koreai fegyverszünet azon­nali követelését, arra kényszertette úgy Eisenhowert, mint Stevensont, hogy a kampány utolsó fázisaiban olyan fan­tasztikus szóáradattal jöjjenek elő, ami páratlanul áll az el­nökválasztás cirkuszi mutatványainak évkönyvében. A Hallinan-Bass kampány hatására megsemmisült a kétpárti egyezmény, hogy egyszerűen semmibe veszik az amerikai nép békére irányuló akaratát. A progresszív kam­pánynak fő szerepe volt abban, hogy Eisenhower és tábora egyetlen televíziós beszédre volt kénytelen leszorítani Jo­seph McCarthy wisconsini szenátort és másodrangu szerep­re a kampányban s hogy Stevenson kénytelen volt megta­gadni a demokrata McCarrant. Ugyancsak ez tette lehetet­lenné, hogy a demokraták felhasználják a dixtokratákat s ennek eredménye az, hogy úgy Sparkmant, mint Nixont, amennyiben csak lehetett, a háttérben tartották, ahelyett, hogy a televízión és rádión mutogatták volna őket. A­z a tény, hogy az amerikai polgárság nagy része nem ismeri még fel a Progresszív Párt szerepét és hatását, egy­általán nem változtat a tényeken. A PP az, mely megtestesí­ti az amerikai nép többségének kívánságát s “morális lelki­ismeret” szerepét töltötte be ebben a választási kampány­ban. Ha a két régi párt a “kommunizmus” kérdését akarta a kampány középpontjába állítani, ez egyáltalán nem sike­rült nekik, mint ahogy nem sikerült semmiféle demagógiával elhallgattatni a Koreával kapcsolatos problémákat, a faji megkülönböztetéssel kapcsolatos problémákat. Bármilyen cirkuszi kötéltáncot is jártak a szavaikkal, úgy Eisenhower, mint Stevenson kénytelen volt e problémákról beszélni. A két párt fő funkcionáriusai, akik a kampány stratégiáját kidolgozták, akiknek feladata az volt, hogy az ország min­den részében a közvéleményt figyelje s hogy a jelöltek be­szédeit írják, kénytelenek voltak felfedezni azt a különös jelenséget, hogy a nép békét akar s mindenekelőtt a koreai háború befejezését, a polgári jogok biztosítását akarja és semmi köze sincs McCarthy és McCarran hamis “vörös” problémájához. • Így történt, hogy a kampány utolsó heteiben az egész taktikát megváltoztatták s a népra az ígéretek szóáradatát árasztották. H­ogy a taktikát meg kellett változtatni, azt Vincent Hallinan és Charlotta Bass érték el kampányukkal, akik a két régi párt minden illúziója ellenére is a nép pártjának szószólói. Hogy szavuk nem hangzott a “pusztaságba”, leg­jobban bizonyítja azt a taktikában történt változás. A választási kampány befejeződött. A Progresszív Párt megtette, amennyi erejéből kitelt. Szigorúan korlátozott esz­közeivel és mozgási lehetőségeivel csupán a nép egyes cso­portjai közé tudott eljutni, de ahol meghallották békeszavát, ott felfigyeltek rá. A választással nem fejeződik be a harc, mely a békéért és az amerikai nép haladásáért folyik. A Progresszív Párt feladata még csak most kezdődik el igazán s ez kötelességet ró minden haladó szellemű polgárra. Ez a feladat a béke és a népi erők egységes felsorakoztatása az új világháborúra törekvő erőkkel szemben. MAGYAR JÖVŐ, Hungarian Daily Journal Published on Tuesday, Wednesday and Thursday by the Hungarian Daily Journal Association, Inc., 130 E. 16th St., New York 3, N. Y. Telephone AL 4-0397. Editor: Zoltán Deák, Manager: Alex Rosner «Mimiiiiiimtiiiitmti m im iiiiimmiiiiiiMiliiiHliniitilililiimiltliimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiitiiiimiiiiiriiiiiiiiiiiiiiiinii Subscription rates: USA, Canada $9 one year, $5 half year, $3 three mo. — New York City $10 one year, $6 half year, $4 3 mo. -* Elsewhere: $12 one year, $6 half year, $4 three mo. • MAGYAR JÖVŐ — HUNGARIAN DAILY JOURNAL November 4, 1952 Ismét a náci dalokat éneklik Alsó Szászországban ismét tel­jes erővel szervezkednek a ná­cik s készülnek a tavaszi vá­lasztásokra, melyekre nyíltan je­lölteket állítanak. A rendőrség két náci gyűlést feloszlatott, mi­után úgy Angliában, mint Fran­ciaországban tiltakozik a közvé­lemény a nácik újbóli feltörése ellen, aminek utolsó megnyilvá­nulása a koncentrációs táborok, gyilkosait magában foglaló SS gár­da veteránjainak tüntető fel­vonulása volt. Ámbár az alsó szászországi kormány névlege­sen betiltotta a náci pártot, a nácik nyíltan éneklik hírhedt dalaikat s antiszemita jelszavak­kal vonulnak fel az utcákon. Gwinn ur panaszkodik R alph Gwinn, Westchester megyei republikánus képvi­selő feljelentést tett az FBI- nál és a helyi államügyésznél egy ellene kiadott választási röplap ügyében. A röplap idézte Gwinn úr reakciós kongresszusi­ teljesítményét s “gyűlöletet terjesztő csopor­tokkal”­­ való kapcsolatait. G­winn ur nyilván meg van győződve, hogy a gondolat­ellenőrzés már be van vezet­ve Amerikában, azért fordult az FBI-hoz egy röplap ügyé­ben. Ez a lépés magába véve alátámasztja a röplap vád­jait Gwinn ur reakciós beál­lítottságáról. Gwinn ur nyil­ván bunkónak használja az FBI-t. Azt fejezi ki e lépésé­vel, hogy aki ellenem írni me­részel valamit, annak nem­csak velem, hanem az FBI-al is meggyűlik a baja. A mi Gwinn ur kapcsolatait az úgynevezett ‘gyűlölet’ szervezetekkel illeti, ha nem tévedünk, ez a honatya egyik főszervezője volt. Kisbarnaki itteni gyűlésének. Nos, aki Szálasi nyilas bandavezérével cseresznyézik egy tálból, an­nak kevés jogcíme van de­mokratikus a­m­e­r­ik­aiakat képviselni a- washingtoni kongresszusban és még keve­sebb joga panaszkodni, ha valaki ráolvassa sötét múlt­ját. Békegyűlés N­EW YORK. — Az Ameri­kai-Szovjet Barátság orszá­gos tanácsának védnöksége alatt rendezik meg november 13-án az évi békenagygyűllést a Rockland Palace-ban, je­­ lenti dr. John Kingsbury el­ nök. Ez alkalommal kettős emléknapot ünnepelnek: a S­zovjetunió megalakításának 35. évfordulóját (november 7.), valamint a Szovjetunió, és az Egyesült Államok közti diplomáciai kapcsolatok felvé­telének 19. évfordulóját (no­vember 16.) Immár tizedik éve, hogy kivétel nélkül min­den évben ünnepük a kettős évfordulót. Hasonló gyűlése­ket rendeznek az egész or­szágban. Jegyek 1 és 1,50 dol­lárért kaphatók a tanácsnál, 114 East 32-ik utca. 7 háborús bűnös a japán kormányban Az új japán kormánynak hét olyan tagja van, kiket háborús bűnök miatt korábban eltiltot­tak minden politikai­ hivataltól. Az új kormány pénzügyminiszte­re Tadaharu Mukai, aki a hír­hedt Mitsui textil és hajózási tröszt élén állt, melyet a háború után feloszlattak. AKÁR EISENHOWER, AKÁR STEVENSON GYŐZ — A NÉP VESZTENI FOG 24 órával e sorok megjelenése után tudni fogjuk ki lesz az Egyesült Államok új elnöke. Ha Eisenhower győz, az a koreai háború fölötti elkeseredésnek és a Truman adminisz­tráció szennyes korrupcióinak lesz a következménye. Ha Stevenson győz, az azt fogja jelenteni, hogy a nép húsz év távlatából még mindig retteg Hoover pártjának uralmától és lelkében még mindig élnek azon illúziók a demokrata párt és zászlóhordozóival szemben, amelyeket még Roosevelt kel­tett. De akármelyik párt győz, az amerikai nép veszteni fog. Mert tekintet nélkül arra, hogy ki jut be a Fehér Házba, az új adminisztráció politikájának igazi irányítói azok az im­perialisták maradnak akik ma. Koreában tovább fognak vé­­rezni az amerikai, koreai és kínai katonák, a nácik és japá­nok újrafegyverkezése folytatódni fog, a világ továbbra is a harmadik atomháború lehetőségétől fog rettegni, az árak és adók emelkedni, a nép életszínvonala esni fog, négereket to­vább is fognak lincselni, progresszív munkásokat tovább is fognak üldözni, deportálni és bebörtönözni. Kit terhel a felelősség ezért a helyzetért? Kit terhel a felelősség azért, hogy az idén nem alakulhatott egy olyan koalíció Amerikában, amely Roosevelt idejében nem egyszer kifejezésre juttatta, ha csak részben is, a dolgozók túlnyomó többségének akaratát s megvédte érdekeiket? A felelősség ezért elsősorban az amerikai szakszervezeti mozgalom megalkuvó és a Wall streeti imperialisták gerinc­telen lakásaivá züllött vezéreit, a Greeneket, Dubinskyket, Careuket, Wollokat, Quilleket, a Meaneyket terheli. Mert ha ezek a munkásmozgalmi vezérek hűek marad­tak volna a munkásság és ami azzal egyértelmű az egész amerikai nép életérdekeihez, elsősorban azok legfontosabb­­jához, a béke ügyéhez és síkra szálltak volna a békéért, ha síkra szálltak volna a demokratikus jogok maradéktalan visz­­szaállításáért, elítélve a Smith­ és McCarran törvényeket, követelve a FEPC-t, akkor a szervezett munkásmozgalom nyomására a demokrata párt kénytelen lett volna a béké­s haladás ügyének képviselőjeként lépni a választási porond­ra, amely viszont feltétel nélkül biztosította volna számukra a választási győzelmet. Az amerikai nép előtt feltárultak volna az atomháború szörnyű perspektíváiból a békés meg­oldásba való átmenet lehetőségei. De a szakszervezeti vezetők nem tették ezt meg, gerinc­telen kullancsaivá váltak a demokrata pártnak, amely így a republikánusoktól csak árnyalatilag különböző imperialis­ták és déli burbonok befolyása alá került, melynek reakciós jellegét hiába igyekezett Stevenson hangzatos, liberális frá­zisokkal takargatni. A republikánus párt sötét reakcióia hamar észrevették a demokrata párt e végzetes gyengeségét, és egy kettőre magukra rántották a “békepárt” csalárd köpenyét. Eisen­hower a kampány vége felé a koreai kérdést tette beszédjé­nek főtémájává, míg Stevenson nem tudott mást felaján­lani, mint a koreai háború “igazolását” s annak bizonytalan ideig való folytatását. Sokan azt hitték, hogy Eisenhower esélyeit gyengíteni fogja a Nixon panama, avagy a McCarthy-féle fasisztákkal való összeölelkezés. Mindkét lehetőséget pontosan a demo­krata párt és a mögötte álló szakszervezeti árulók semlege­sítették. A Truman adminisztráció botrányai mellett elhal­ványult Nixon garasos megvesztegetése. A vörösfalást ma­ga Truman elnök tette “szalonképessé”, hiszen ő tette ezt belpolitikai életünk szerves részévé a Smith-törvény alkal­mazásával, a hűségpróbákkal, a hidegháborúval, a deportá­­lási hisztériával stb. Stevenson pedig még “magasabb” még “kulturáltabb” színvonalra emelte, annyira, hogy a kam­pány vége felé Stevenson, a “liberális” véresebbszájú vörös­falást csinál mint McCarthy. Greenék és Careyék az unió­kon belül éppolyan McCarthy vörösfalást folytattak, mint a wisconsini fasiszta. Az amerikai nép egyetlen alapvető problémáját sem fogja megoldani, de még csak enyhíteni sem a választások kimenetele. Az amerikai nép a választások után továbbra is szembe fogja magát találni a béke megóvásának, szabadság­­jogai és életszínvonala biztosításának óriási feladataival. De nem lesz irányítás, tanács és barát nélkül. A Prog­resszív Párt jelöltjeire leadott szavazatok, az amerikai nép legelőrehaladottabb, legfelvilágosodottabb, legáldozatkészebb fiainak szavazata lesz. A progresszív párt a haladó szellemű amerikaiak egyre növekvő táborának programja, a béke, haladás, nemzetközi baráti együttműködés programja tartalmazza a megoldást az amerikai nép minden jelenlegi problémájára. E program­­mot az amerikai néphez eljuttatni,­ a haladás híveinek leg­nagyobb feladata lesz az elkövetkező időszakben. Ez a pro­gram a kulcs a békéhez, Amerika és a világ népei boldo­gabb jövőjéhez. Lázadás az izraeli hadseregben Az izraeli hadsereg több kato­náját börtönbüntetésre ítélték, mert — a hírek szerint — lá­zadást szítottak két katonai csoportban, a szolgálati idő­­ meghosszabbítása ellen. Az ed­digi 24 hónap helyett 30 hónap­­­­ra akarják meghosszabbítani a­­ kötelező katonai szolgálatot. A jelentés szerint 15 katona csat­lakozott a lázadókhoz, de később visszatértek szolgálatba.

Next